„A csoda akkor jön, amikor te nem vagy" – szakralitás a kortárs színházban
2024 december 2., hétfő 15:01.
A rituális színház és a misztériumjátékok kortárs értelmezése kapcsán rendezők, színházi szakemberek keresték a választ arra, miként lehet a spiritualitást és a transzcendens élményt élővé és befogadhatóvá tenni a mai színpadon, miközben a színház legmélyebb küldetését kutatták.
A Misztérium a kortárs színpadon című konferencia második napján megrendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői – Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház igazgatója, Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-főrendezője; Sepsi Enikő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora és Kozma András dramaturg – arról beszélgettek, hogy a mai profán világban a színház hogyan tudja betölteni szakrális szerepét. A beszélgetést Prontvai Vera, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa moderálta.
Vidnyánszky Attila a színpadi teret nem puszta térként, hanem szakrális terepként értelmezte. „Megpróbálunk olyan módon kommunikálni és gesztusokat találni a színpadon, amelyen keresztül nem egyszerűen megmutatunk valamit, hanem a nézővel együtt nyitunk egy égbe nyíló dimenziót” – fogalmazott. Misztériumjátékok közé sorolható rendezéseinél – mint a Csíksomlyói passiónál vagy a Bűn és bűnhődésnél – fontosnak tartotta, hogy a tér ne csupán egy közeg legyen, amit megtöltünk valamivel, hanem egy olyan hely, ahol szakralitással kapcsolatos kérdések tehetők fel. Egy olyan tér, amely teret nyit. A szakrális tér „nem lezár, hanem kinyit, nem mutat, hanem továbbirányít” – fogalmazott. A színészeket pedig egyfajta „stalkereknek” tekinti, akik képesek átvezetni a nézőt egy másik dimenzióba.
Tompa Gábor még mélyebbre ásott a misztérium fogalmában. Számára a misztériumjáték nem csupán színházi forma, hanem világnézet és hit kérdése. „Minden misztériumjáték célja az igazságkeresés, amit nem tudunk elválasztani egy nyelven túli valóságtól – ami a hívők számára és számomra is: Isten” – mondta. Az abszurd drámák kapcsán kiemelte Ionesco és Beckett jelentőségét, mint a 20. század utolsó olyan drámaíróit, akik a megváltásról írtak. A misztériumjáték előadása szerinte rendkívüli áldozatot követel a színészektől – „olyan nehéz dolgot, mint a »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat« parancsa”.
Hozzáteszi, hogy a színésznek bátorságot kell merítenie ahhoz, hogy az egyénisége alá merüljön, azaz senkivé váljon ahhoz, hogy megszólaljon a zene. A színház és különösen a rituális színház lényegét abban látja, hogy megszűnik a történet. „Nem a mese a fontos, hanem az, hogy megtörténik valami, és van egy közös élmény, amiben továbbgondoljuk magunkat és önvizsgálatot tartunk.”
Sepsi Enikő a megélt tapasztalat fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, a misztériumot – eredeti értelmében: titkot – nem lehet intellektuális úton megközelíteni, hanem az átélés, megélés, a Grotowski-féle „üres edény” állapota szükséges hozzá. A rendező és a színész egy olyan közös úton halad, amelynek végkimenetele ismeretlen, csupán annyi bizonyos, hogy valami meg fog történni, és „a kellő pillanatban megtett apró lépések sokaságából tud kialakulni – akár az úrfelmutatás pillanatában – az a kegyelmi állapot, amiért valójában színházba járunk” – fogalmazott. Hozzátette: dramaturgiai eszközökkel segíthetjük ezeket a folyamatokat, de nincs rá biztos recept; vagy megtörténik, vagy nem. Sepsi Enikő ezt a korábbi előadásában elhangzottakra is visszautalva úgy fogalmazta meg, hogy „A csoda akkor jön, amikor te nem vagy!”
Kozma András Vasziljev rendezői munkáján keresztül mutatta be a szakrális és a profán tér metszéspontját. Vasziljev a Jeremiás siralmai rendezésekor arra volt kíváncsi, hogyan válik a misztérium beavatási aktussá, azaz miként és mibe avatódik be a néző, s milyen utat jár be a társulat a misztérium megteremtéséig. Ezért is kezelte sokáig nyílt próbaként az előadást, bevonva a nézőket a misztérium keletkezésének folyamatába.
Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a mai világi térben, a színházban valódi szakrális eseményt létrehozni, Kozma András Vlagyimir Martinov zeneszerzőt idézte válaszul, aki a „temenosz” fogalmával operál – ez a köztes tér a szent és a profán között, ahol a stalker, a lélekvezetésre hivatott vezető átviszi azokat, akik kiüresedtek, de vágynak a titok megismerésére. Ez a mai művész metaforája is: aki érzékeny a szakralitásra, de még nem tudja teljesen átlépni a határokat.
A résztvevők egyetértettek: a keresett jelenlétet nem a stalkeri erőfeszítés hozza el, hanem a pillanatnyi kegyelem befogadására való öntudatlan tudatosság. Ahogy Tompa Gábor fogalmazott: „Mindig akkor történik meg valami, amikor már nem látjuk benne a küzdést” – utalva a gyermeki hit és játékosság fontosságára.
A beszélgetés összegzéseként elmondható, hogy a spirituális élményt nem lehet előre megírt útmutatás alapján megtapasztalni. Minden ember saját, egyedi módon közelítheti meg a misztériumot. A kortárs színházi előadások is képesek arra, hogy egyfajta szakrális térként működve mélyebb betekintést és a színházi formavilágon keresztül kapaszkodókat kínáljanak ehhez a személyes úthoz.
Egyéb hírek
Guiness rekord született dr. Lázár Balázs, egyetemünk adjunktusának közreműködésével
Szabó Lőrinc születésének 125. évfordulója alkalmából Lázár Balázs színész, Bella Istvàn-dìjas költő, a harmadéves dramaturg osztály társosztályvezetője vezényelte le a magyarországi együtt szavalás Guiness rekordjának megdöntését a költő Nyitnikék című versének részletével, a Pasaréti Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Közép-Budai Tankerület szervezésében.
„A verkli bennem szól” – Fejes Szabolcs Liliom-rendezéséről az alkotóval beszélgettünk
Molnár Ferenc klasszikusát, a Liliomot a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színházban. A fiatal alkotó, aki korábban több vizsgaelőadásban is megmutatta rendezői gondolkodásmódját, ezúttal személyes hangvételű és a jelenhez is szorosan kapcsolódó értelmezéssel nyúlt a legendás műhöz. Az előadás kapcsán rendezői látásmódjának alakulásáról, színészi bizalomról és belső verklidallamokról beszélgettünk.
Készség, interakció, virtuozitás – Adam J. Ledger az SZFE Doktori Iskolájában
Egyetemünk ismét külföldi vendégelőadót köszönthetett: április 14-én Adam J. Ledger, rendező és színházi teoretikus tartott újabb előadást doktori iskolánkban. A Birminghami Egyetem oktatója mostani előadásának fókuszpontjában a színház egyfajta ökologikus megközelítése állt, emellett szemléletes példákon keresztül világította meg a színházi előadás és a sport meglepő összefonódásait.
Az SZFE adott otthont az I. DOSZ Arts konferenciának
A Doktoranduszok Országos Szövetségének (DOSZ) Művészeti, Színház- és Filmtudományi Osztálya április 11-én egyetemünkön rendezte meg az I. DOSZ Arts Művészeti és Művészettudományi Napot. Intézményünk doktorandusz hallgatói nemcsak a szervezésben vállaltak szerepet, hanem előadóként is aktívan közreműködtek a programban.
Castinglehetőség színművészhallgatóknak
Az MTVA kínál lehetőséget színművészhallgatóinknak, hogy jövőbeli külsős produkcióinkban szerepeljenek.
Új fotólaborban sajátítják el az analóg filmkészítés alapjait az SZFE operatőr hallgatói
Különleges vizsgafeladat vár ebben a félévben mesterszakos operatőr hallgatóinkra: 35 mm-es filmre kell forgatniuk egy jelenetet. Miért kulcsfontosságú a hagyományos filmkészítési eljárások elsajátítása? – erről beszélgettünk Babos Tamással, Balázs Béla-díjas operatőr oktatónkkal.
Herskó Jánosra emlékeztek a Collegium Hungaricum Berlinben
Április 9-én, Herskó János születésének 99. évfordulóján különleges vetítéssel emlékeztek meg Berlinben a legendás magyar filmrendezőről és tanárról. A programban egykori tanítványainak rövidfilmjei – köztük Böszörményi Géza vizsgafilmje – idézték meg a Mester szellemiségét és pedagógiai örökségét.
Reménytelenül várni a csodát - Bemutatták a József Attila-filmet
A költészet napjára, József Attila születésnapjára időzítették a költő és Gyömrői Edit terápiás kapcsolatát feldolgozó Reménytelenül című film premierjét. A költő szerepét egykori hallgatónk, Sütő András alakítja, aki évek óta szavalja színpadon József Attila műveit, köztük a Szabad ötletek jegyzéke című gondolatfolyamot. A főszereplővel a bemutató után beszélgettünk.
