„A csoda akkor jön, amikor te nem vagy" – szakralitás a kortárs színházban
2024 december 2., hétfő 15:01.
A rituális színház és a misztériumjátékok kortárs értelmezése kapcsán rendezők, színházi szakemberek keresték a választ arra, miként lehet a spiritualitást és a transzcendens élményt élővé és befogadhatóvá tenni a mai színpadon, miközben a színház legmélyebb küldetését kutatták.
A Misztérium a kortárs színpadon című konferencia második napján megrendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői – Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház igazgatója, Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-főrendezője; Sepsi Enikő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora és Kozma András dramaturg – arról beszélgettek, hogy a mai profán világban a színház hogyan tudja betölteni szakrális szerepét. A beszélgetést Prontvai Vera, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa moderálta.
Vidnyánszky Attila a színpadi teret nem puszta térként, hanem szakrális terepként értelmezte. „Megpróbálunk olyan módon kommunikálni és gesztusokat találni a színpadon, amelyen keresztül nem egyszerűen megmutatunk valamit, hanem a nézővel együtt nyitunk egy égbe nyíló dimenziót” – fogalmazott. Misztériumjátékok közé sorolható rendezéseinél – mint a Csíksomlyói passiónál vagy a Bűn és bűnhődésnél – fontosnak tartotta, hogy a tér ne csupán egy közeg legyen, amit megtöltünk valamivel, hanem egy olyan hely, ahol szakralitással kapcsolatos kérdések tehetők fel. Egy olyan tér, amely teret nyit. A szakrális tér „nem lezár, hanem kinyit, nem mutat, hanem továbbirányít” – fogalmazott. A színészeket pedig egyfajta „stalkereknek” tekinti, akik képesek átvezetni a nézőt egy másik dimenzióba.
Tompa Gábor még mélyebbre ásott a misztérium fogalmában. Számára a misztériumjáték nem csupán színházi forma, hanem világnézet és hit kérdése. „Minden misztériumjáték célja az igazságkeresés, amit nem tudunk elválasztani egy nyelven túli valóságtól – ami a hívők számára és számomra is: Isten” – mondta. Az abszurd drámák kapcsán kiemelte Ionesco és Beckett jelentőségét, mint a 20. század utolsó olyan drámaíróit, akik a megváltásról írtak. A misztériumjáték előadása szerinte rendkívüli áldozatot követel a színészektől – „olyan nehéz dolgot, mint a »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat« parancsa”.
Hozzáteszi, hogy a színésznek bátorságot kell merítenie ahhoz, hogy az egyénisége alá merüljön, azaz senkivé váljon ahhoz, hogy megszólaljon a zene. A színház és különösen a rituális színház lényegét abban látja, hogy megszűnik a történet. „Nem a mese a fontos, hanem az, hogy megtörténik valami, és van egy közös élmény, amiben továbbgondoljuk magunkat és önvizsgálatot tartunk.”
Sepsi Enikő a megélt tapasztalat fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, a misztériumot – eredeti értelmében: titkot – nem lehet intellektuális úton megközelíteni, hanem az átélés, megélés, a Grotowski-féle „üres edény” állapota szükséges hozzá. A rendező és a színész egy olyan közös úton halad, amelynek végkimenetele ismeretlen, csupán annyi bizonyos, hogy valami meg fog történni, és „a kellő pillanatban megtett apró lépések sokaságából tud kialakulni – akár az úrfelmutatás pillanatában – az a kegyelmi állapot, amiért valójában színházba járunk” – fogalmazott. Hozzátette: dramaturgiai eszközökkel segíthetjük ezeket a folyamatokat, de nincs rá biztos recept; vagy megtörténik, vagy nem. Sepsi Enikő ezt a korábbi előadásában elhangzottakra is visszautalva úgy fogalmazta meg, hogy „A csoda akkor jön, amikor te nem vagy!”
Kozma András Vasziljev rendezői munkáján keresztül mutatta be a szakrális és a profán tér metszéspontját. Vasziljev a Jeremiás siralmai rendezésekor arra volt kíváncsi, hogyan válik a misztérium beavatási aktussá, azaz miként és mibe avatódik be a néző, s milyen utat jár be a társulat a misztérium megteremtéséig. Ezért is kezelte sokáig nyílt próbaként az előadást, bevonva a nézőket a misztérium keletkezésének folyamatába.
Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a mai világi térben, a színházban valódi szakrális eseményt létrehozni, Kozma András Vlagyimir Martinov zeneszerzőt idézte válaszul, aki a „temenosz” fogalmával operál – ez a köztes tér a szent és a profán között, ahol a stalker, a lélekvezetésre hivatott vezető átviszi azokat, akik kiüresedtek, de vágynak a titok megismerésére. Ez a mai művész metaforája is: aki érzékeny a szakralitásra, de még nem tudja teljesen átlépni a határokat.
A résztvevők egyetértettek: a keresett jelenlétet nem a stalkeri erőfeszítés hozza el, hanem a pillanatnyi kegyelem befogadására való öntudatlan tudatosság. Ahogy Tompa Gábor fogalmazott: „Mindig akkor történik meg valami, amikor már nem látjuk benne a küzdést” – utalva a gyermeki hit és játékosság fontosságára.
A beszélgetés összegzéseként elmondható, hogy a spirituális élményt nem lehet előre megírt útmutatás alapján megtapasztalni. Minden ember saját, egyedi módon közelítheti meg a misztériumot. A kortárs színházi előadások is képesek arra, hogy egyfajta szakrális térként működve mélyebb betekintést és a színházi formavilágon keresztül kapaszkodókat kínáljanak ehhez a személyes úthoz.
Egyéb hírek
Legyél Tudományos Nagykövet!
Az Országgyűlés döntése alapján Magyarország a 2025-ös és 2026-os évet a „Magyar Tudomány Éveként” ünnepli, a Magyar Tudományos Akadémia és annak Könyvtára alapításának 200 éves évfordulójának alkalmából.
Marco De Marinis: Interjú a nézővel
SZFE-s színházi anyaggyűjtés Erdélyben
A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves prózaiszínművész-osztálya (osztályvezető: Ilja Bocsarnikovsz, Oberfrank Pál) Erdélyben járt az elmúlt napokban, hogy anyagot gyűjtsön készülő legújabb vizsgaelőadásához. 2025. február 22-én Görgényüvegcsűrben vehettek részt a helyi farsangi ünnepségen, ahol a környék falvaiban (Kisfülpös, Beresztelke, Szászrégen, Marosfelfalu, Marosvécs, Disznajó, Holtmaros, Magyaró, Fickó, Alsóbölkény, Görgényüvegcsűr) élő időseknek játszottak, majd az előadást követően találkoztak velük, és kötetlen beszélgetések keretében meghallgathatták történeteiket.
SZFE szakmai gyakorlatok – Minden infó egy helyen!
A szakmai gyakorlat az egyik legizgalmasabb része a képzésnek! Ilyenkor próbálhatod ki magad először élesben a választott szakmádban, építhetsz értékes szakmai kapcsolatokat, és sokan már ekkor megtalálják későbbi munkahelyüket. Nézzük meg szakonként, milyen lehetőségek várnak rád!
Megnyílt a Tompos Kátya emlékkiállítás
Kamarakiállítás nyílt Tompos Kátya emlékére a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A tárlat a tavaly 41 évesen elhunyt színésznő tragikusan rövidre szabott színházi pályafutását idézi fel ritkán látott mozgóképek, fényképek és relikviák segítségével.
Fel a fejjel, mi csináljuk tovább!
A Keleti Márton rendezte Fel a fejjel! című vígjáték egyik ikonikus jelenete, amikor a Peti bohócot játszó Latabár Kálmánt Aida nevű elefántja megborotválja és vizet zúdít a fejére. Ezt az ötvenes évekbeli filmet vitte most színre a Bethlen Téri Színházban volt hallgatónk, Szécsi Bence az ötödéves fizikai színházrendező osztállyal. Elefánt nincs az előadásban, bohóctréfa, trükk és mondanivaló viszont annál több. A rendezővel a bemutató után beszélgettünk.
SZFE 160: díszkitűzőt kaptak az egyetem alumni tagjai
2025. február 26-án a Színház- és Filmművészeti Egyetem nagyszabású gálaműsorral ünnepelte fennállásának 160. évfordulóját az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az est méltó zárásaként az egyetem egykori hallgatói alumni díszkitűzőt vehettek át, jelképezve az intézményhez fűződő közösségi és szakmai összetartozást. A Karrieriroda szervezésében az alumni közösséghez eddig már több mint 65 öregdiák csatlakozott, és továbbra is várjuk minden volt hallgató jelentkezését.
160 éves a Színház- és Filmművészeti Egyetem
A jubileum alkalmából rendezett gálán a magyar kulturális élet kiválóságai, az egyetem jelenlegi és egykori növendékei, neves művészek együtt tisztelegtek az intézmény gazdag öröksége és kimagasló művészeti hagyományai előtt. Az évforduló keretében az egyetem alumni tagjainak díszkitűzőt ajándékozott, Koltai Lajos operatőr, oktató részére pedig címzetes egyetemi tanári címet adományozott.
