Kultúra és a fiatalok: az SZFE szakmai perspektívái az Educatio+ Konferencián

A konferencia előadói és a panelbeszélgetések résztvevői a kultúramenedzsment, a hallgatói szolgáltatások, a tudásgazdaság és a startupok témakörét járták körbe. Wild Mónika, az SZFE Karrierirodájának vezetője a kultúra, az oktatás és a fiatalok bevonásának lehetőségeit vizsgáló kerekasztal-beszélgetésen színházigazgatók társaságában osztotta meg gondolatait, értékes szakmai tapasztalatokkal gazdagítva a diskurzust.

Elsőként annak a kérdését járták körül, mit jelent ma a „kultúra alapértéke”, és hogyan őrizhetjük meg az értékeket új szemléletmódok befogadása mellett. Wild Mónika hangsúlyozta: a kultúra nem pusztán dísztárgy, hanem tartószerkezet – olyan alap, amelyet korábban magától értetődőnek vettünk, és amely nélkül nehéz új értékeket építeni.

A fiatal generáció kulturális viszonyulásáról szólva kiemelte, hogy a 18–25 évesek nem passzív befogadók, hanem aktívan formálják saját kultúrájukat. A TikTok-videókban, Instagram-sztorikban vagy podcastokban való részvétel mind-mind kulturális cselekvés. „Nem az a feladatunk, hogy megtanítsuk őket a kultúrára, hanem hogy térképet adjunk hozzá” – fogalmazott Wild Mónika, aki szerint a kultúra a fiatal generáció számára lehetőséget teremt az önismeretre, a kapcsolódásra és az értékteremtésre. Ebben az életszakaszban formálódik az identitás, tágul a világ, és a kultúra nem elvont fogalom, hanem egyszerre tükör és híd.

A fiatalok kulturális részvételének akadályait és lehetőségeit firtató kérdésre válaszul Wild Mónika hangsúlyozta: a kultúra nem ígér biztos megélhetést, de ad valamit, amit kevés más terület: jelentést és önismeretet. A fiatalok bevonásáról szóló kérdésre gyakorlati választ adott: „Meghallgatjuk őket.” Mint mondta, sok intézmény biztosít teret a fiatalok számára, de a lényeg nem a passzív jelenlét, hanem az, hogy alakítóivá váljanak a kulturális térnek. Wild Mónika szerint a jövő kultúrája nemcsak elérhető, hanem alakítható is lesz – a közönség szerepe a nézőtérről a társalkotás felé mozdul, új lehetőségeket teremtve a következő generáció számára.

Ezt követően a panelbeszélgetés résztvevői a kulturális innováció és a „plusz” tartalom fogalmát járták körül. Wild Mónika rámutatott: a „plusz” ma már nem pusztán információt vagy esztétikai élményt jelent, hanem az érintettséget. Egy kulturális élmény akkor válik valóban többé, ha nemcsak passzívan befogadjuk, hanem részévé is válunk.

A technológiai fejlődés kapcsán pragmatikus álláspontot képviselt: „A színház és a film mindig is közösségi műfaj volt – csak ma már máshogyan értelmeződik a közösségiség.” A technológiát nem akadályként, hanem eszközként látja, amely új és több módot ad a régi történetek elmesélésére.

A Karrieriroda – és egyben az SZFE diáktanácsadójának – vezetője hangsúlyozta, hogy az élménypedagógia nem cél, hanem eszköz: arra szolgál, hogy a kultúra tanulhatóvá, értelmezhetővé és átélhetővé váljon. A VR, az AR és a gamifikáció technológiái segíthetnek abban, hogy a látogató ne kívülállóként szemlélje a kulturális tartalmakat.

A 2025-ös kulturális környezet kapcsán kiemelte, hogy a kultúra egyre inkább szakmai és személyes küldetéssé válik, ahol a kreativitás, a társadalmi érzékenység és a szellemi kiteljesedés együtt van jelen. A digitális és interdiszciplináris terek megnyitása új lehetőségeket teremt, a kulturális menedzsmenttől a kreatív kurátorságig.

Fontos változásként említette a digitális archívumok élővé tételét, a mesterséges intelligencia kulturális integrációját, valamint a klímatudatos és fenntartható kulturális gyakorlatok térnyerését.

A beszélgetés legfontosabb üzenete azonban így hangzott: a kultúrában a „plusz” az a pillanat, amikor egy gondolat, élmény vagy közösségi találkozás által nemcsak többet tudunk, hanem jobban értjük önmagunkat és a világot.