Lázár Balázs Artisjus előadóművészeti díjat kapott
2023 december 13., szerda 10:32.
Dr. Lázár Balázs költő, színművész, az SZFE másodéves dramaturg osztályának társosztályvezetője Artisjus előadóművészeti díjat kapott Tallián Mariann színművész-íróval közösen, akivel húsz éve hoznak létre versszínházi előadásokat a Ketten a versben művészeti formáció kötetében. A nemrég megjelent kötetében a koronavírus és a trianoni békediktátum szoros kapcsolatát boncolgatja. A gondolatokat letisztultan, közéleti és történelmi síkon egyaránt érintve, Lázár Balázs olyan kihívásokat tár elénk, melyek a karanténok és tények korszakában különleges hangsúlyt kapnak. Az évszázados emlék és a jelen kihívásai találkoznak, miközben a költő arra ösztönöz, hogy nézzük meg tekintetünkben a múlt karcolatait és engedjük, hogy a hiányok újra építsék fel önmagunkat. A szavak mögött rejtőző mélységekben feltárul a trianoni tükör, amelyben a van és a nincs, a tegnap és a holnap összefonódik és a költő szavai olyan képet festenek, amely az elmúlt év szorításában különleges jelentőséggel bír. A kötetről Lázár Balázs oktatónkkal beszélgettünk.
A pandémia alatt születtek meg azok a szövegek, amelyeket nemrég kötetbe rendeztél, az pedig meg is jelent. Mindenkire másképp hatott az az időszak, amit még senki nem tapasztalt, rád éppen úgy, hogy verseket írtál. Mesélj kérlek erről az időszakról.
Nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy roppant váratlanul ért a covid-féle időszak, és egyfajta megállított időként éltem meg. Az ünnepek alatt képesek vagyunk átélni a megállított idő fogalmát, ugyanakkor ez valamiféle fordított megállított idő volt, ha szabad ezzel a képzavarral körbeírnom azt a megfoghatatlan történést, ami abban az időben lezajlott bennem.
Azok közé az alkotók közé tartoztál, akiknek az összes munkája leállt azon a bizonyos márciusi napon?
A színházi munkáim természetesen azonnal leálltak, emiatt az első néhány hét kifejezetten ijesztő volt, de szerencsére viszonylag gyorsan felsorakoztak azok az érdekes online lehetőségek, amiket végül meg is tudtam valósítani. Mindezek a munkák természetesen nem lettek volna elégségesek a család fenntartásához, de még ebben a helyzetben is szerencsésnek mondhattam magam, hiszen a covid előtt nem sokkal nyertem el a Térey-ösztöndíjat, ami megmentett az anyagi csődtől.
Rögtön megszületett a gondolat és az igény benned, hogy felhasználva a különleges élethelyzetet – ami természetéből fakadóan soha nem látott szabadidővel is ellátott –, alkotásra fordítsad? Milyen formában gondolkodtál?
Mindenképpen klasszikus formát szerettem volna, leginkább eclogákban gondolkodtam, ahogy Radnóti is, azokban a nehéz időkben, ami egyfajta keretet, fogódzkodót adott az egyre szétesettebb világban. Ez történt velünk is, természetesen nem ugyanabban a formában, de darabjaira estünk szét mi is. Szereplíra is szerepel az írásokban, ahol költőként jelenek meg. Ezt a formát találtam arra, hogy feldolgozzam azt, ami első látásra feldolgozhatatlannak tűnt.
2020… A versek reflektálnak Trianon 100. évfordulójára.
Így van. Fontosnak éreztem ezt a kerek évfordulót, amit lényegében a pandémia ijedtsége elmosott, pedig nagyon fontos lett volna, ha ennek alkalmával történik valamiféle társadalmi megmozdulás annak érdekében, hogy végre a száz évvel ezelőtt történteket közösen fel tudjuk dolgozni. Felszabadítani a kollektív tudattalanból ezt a mély traumát. Meg kellene találnunk a módját, hogy jól beszéljünk erről.
Mit értesz az alatt, hogy jól kellene beszélni róla?
Az elmúlt ötven évben ez egy agyonhallgatott téma volt. Tudományos alapossággal, össztársadalmi szinten kellett volna tudni ezt feldolgozni, de ez nem történt meg. Ez azért kulcskérdés, amiért az egyénnél is az, hogy beszélni tudjon az őt nyomasztó traumákról. Ha erre nem vagyunk képesek, még évtizedek múlva is ugyanazok a problémák fognak bennünket belülről rágni, ami csak idő kérdése, de fel is emészti az embert. Nincs ez másképp a társadalmi traumákkal sem.
A feldolgozásban mindenkinek van felelőssége, ugyanakkor a civileknek egészen más, mint a művészeknek és az alkotói közegeknek. Te, mint alkotó ember, hogyan teszel lépéseket a feldolgozás felé?
Sok munkát tettem bele abba, hogy az akkori kor viszonyait elmélyülten tanulmányozzam. Végig az volt a kérdés, ami egy színházi előadásnál is, hogy nekünk ma mit jelent Trianon, és megértettük, hogy mit jelent: arra kell rájönnünk, hogyan tud bennünket előre vinni olyankor, amikor épp egy paradigmaváltás korszakát éljük. Roppant fontos lenne az identitásunk miatt is végre szembenézni a száz évvel ezelőtt történtekkel.
Hogy élted meg alkotási szempontból a covid alatt hirtelen rád szakadt szabadidőt? Egészen új gondolataidat öntötted formába, vagy az időhiány miatt összegyűlt, eddig meg nem fogalmazott gondolatokat vetetted papírra?
Maga a váratlan, soha nem látott helyzet alapvetően határozta meg azokat a formákat, amiket végül ezek a munkák kaptak. Sok minden még mindig nem tisztázódott le, egyvalami azonban igen: a szeretet és a kegyelmi állapot az, ami lehetővé tette a megszületésüket. Amikor szeretetről beszélek, akkor arról is, hogy mennyire fontos lenne „visszaszeretni” saját magunkat is, megbocsájtani – elsősorban önmagunknak. A kegyelem szóból a „kegy” régen kedvet is jelentett, nekem pedig azt, hogy a Jóisten jókedvéből teremtetett a világ. Tehát szükségünk van valamiféle belső jókedvre, hogy ezeken a traumákon túl tudjuk magunkat tenni. Amikor a covid legrosszabb időszakát éltük, amikor komoly nehézségeket jelentett sok-sok embernek az egzisztenciális helyzet, mély depressziós időszakokat éltem meg magam is. Nehéz volt azt a bizonyos belső jókedvet megőrizni, nem is tudtam… Tulajdonképpen a 20. századnak lett vége a coviddal, és most valami egészen új dolog jön a háborúkkal, a mesterséges intelligenciával, a globális felmelegedéssel – és még lehetne sorolni. Az újdonságnak persze megvan a maga izgalma és varázsa, ugyanakkor a bizonytalanság roppant nyomasztó. A színház, ami a mi otthonunk, közegünk, ebben az elektronikai-technikai robbanásban – főleg a covid után – hihetetlenül felértékelődött. Tele vannak a színházak. A pandémia pont azt mutatta meg, hogy bármennyire is tud gyorsan reagálni a 21. század embere, vannak meg hozzá a technika eszközei is, az élet bizonyos területei (egyelőre) nem vihetők át az online térbe, vagy csak részlegesen és bizonyos időtartamra. Kell a személyes kontaktus, kell az igazi színházi élmény…
Egyéb hírek
Franco Nero Veszprémbe látogatott
Franco Nero az SZFE osztályvezető oktatója, Oberfrank Pál által vezetett Veszprémi Petőfi Színház meghívására érkezett Magyarországra. Az olasz világsztár élete során eddig 250 filmben vállalt szerepet, melyeknek műfaji sokszínűsége elképesztő: az alkotások között ugyanúgy vannak művészfilmek, mint politikai krimik, spagetti-westernek és történelmi tablók. Az életmű ez utóbbi kategóriába sorolható darabjai közül ráadásul a legjelentősebbek közé tartozik a magyar Julianus barát, a Honfoglalás és a Sacra Corona. Franco Nero volt már magyar, lengyel és orosz, több mint harminc eltérő nemzet hőseit keltette életre a filmvásznon.
Két hónap egy különleges szigeten a Pannónia Ösztöndíjprogram jóvoltából
Ács Vanessza, az SZFE harmadéves televíziós műsorszerkesztő hallgatója a Pannónia Ösztöndíjprogram keretén belül két hónapot töltött egy különleges szigeten, ahol mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött.
SZFE-s előadások az OSZT programjában
Az Országos Színházi Találkozó, amely a magyar színházi élet egyik legfontosabb ünnepe, idén is sokszínű és izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem is képviselteti magát. Június 12-én a Spoon River-i holtak, június 16-án pedig a Parasztopera látható majd az OSZT Off programjában.
Besúgók, hisztérikák és jazz - interjú Regős Simon végzős rendező hallgatónkkal
„Egyszerűen nem vesszük észre, hogy a múlt mennyire körbelengi ezt az országot és nem tudjuk elengedni, nem tudunk továbblépni. Fel kell ismernünk, hogy vannak olyan dolgok, amikről beszélnünk kell” – ötödéves fizikai színházrendező hallgatónk, Regős Simon nem félt családja legintimebb történeteit színre vinni, egyfajta korlenyomatot is adva a második világháború utáni évtizedekről. A Hisztéria üzenőfüzete-t még júniusban is elcsíphetjük a Bethlen Téri Színházban.
„A siker ne sodorjon el, hanem irányt mutasson” – Domokos Éva Lili útja a Pokoli rokonokig
Domokos Éva Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművészhallgatója egy különleges lehetőséggel indította pályáját: szerepet kapott a nagy sikerű Pokoli rokonok című sorozatban. Az egyetemi kurzustól a castingon át a forgatás élményeiig, majd a színházi és filmes felkérésekig tartó út nemcsak szakmai áttörést hozott számára, hanem önismereti fordulóponttá is vált.
Meghirdették az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program 2025 pályázatait
A Kulturális és Innovációs Minisztérium az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program (EKÖP) keretében a 2025/2026-os tanévben is meghirdette a Felsőoktatási Hallgatói Kutatói Ösztöndíj Pályázatokat. A pályázatokat kizárólag elektronikus úton, az ekop@szfe.hu e-mail címre megküldve lehet benyújtani 2025. június 6-án 12:00 óráig.
Három SZFE-s filmet is díjaztak a Savaria Filmszemlén
A 12. Savaria Filmszemle diákfilm kategóriájában három SZFE-s filmet is díjaztak. Az első és második hely mellett egy különdíjat is elhoztak hallgatóink, Varga Sebastien, Tóth Kristóf Zsolt és Varga Anna Boglárka alkotásai.
Semmelweis Ignác a színpadon is életre kel
Tudomány éve a színházban címmel indul program a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alapításának 200. évfordulója alkalmából. A programsorozatban magyarországi és külhoni magyar teátrumok, elsősorban a nemzeti színházak tudományos témát feldolgozó bemutatói kapnak helyet. A program részeként a Nemzeti Színház színpadán megelevenedik Semmelweiss Ignác története, a címszerepben – a Koltai Lajos rendezte filmhez hasonlóan – Vecsei H. Miklóst láthatja majd a közönség.
