Lili én vagyok, Lili minden nő – interjú a Tizenhét hattyúk vizsgaelőadás alkotópárosával

Harmadévesként monodrámát játszani nem kis kihívás! Zita, milyen érzés volt, hogy több mint egy órán keresztül csak rád szegeződött minden szempár?

Zita: Ezt a kihívást én választottam; boldogan viseltem minden örömét és megpróbáltatását. Felemelő érzés látni, hogy az anyag nehézsége ellenére, értő figyelemmel jönnek a történettel a nézők. Kiváltságnak fogom fel, hogy én mondhatom el Lili történetét. Másrészt egy monodrámánál csak magadra számíthatsz: ha valami nem várt dolog történik, neked kell egyedül megoldanod – de ezért egyszerre izgalmas és nehéz is ez a műfaj.

Hogyan találtatok egymásra?

 Zita: Tudtunk egymásról, de nem dolgoztunk még együtt. Az osztályvezetőm másodév végén kért meg, hogy válasszak ki egy darabot, amivel foglalkozni szeretnék a jövőben. Pápai Erika tanárnő Weöres Sándor Psychéjét javasolta, de az a mű nem lett nagy szerelem. Majd a kezembe akadt a Tizenhét hattyúk. Először egy árva mukkot sem értettem belőle, de azonnal megfogott. Abban hasonlít a Psychéhez, hogy ezt is egy férfi írta női álnéven. Úgy éreztem, hogy az a pedagógiai célzat, ami miatt Pápai Erika szánja nekem a Psychét, ennél a műnél is megvan. Majd pályáztam vele a Színház- és Filmművészetért Alapítványhoz, amit elnyertem, így elkezdhettem szervezni a csapatot. Pankát intuitív módon választottam rendezőnek. Úgy éreztem, hogy ezt az anyagot ő tudja úgy megszólaltatni, hogy a testi kifejezés egybefonódjon a verbalitással. Majd be is bizonyosodott, hogy mennyire jól döntöttem azt a kérdést illetően, hogy rá van szükségem. Precíz, stabil rendező, biztonságban éreztem magam a próbák során. Rengeteget tanultam tőle. Az a színházi kifejezésmód, amit az osztályfőnökétől, Horváth Csabától tanult, nagyon közel áll hozzám. Mi, prózaisok nem ilyen szemléletben tanulunk, a mi tanáraink más megközelítéssel dolgoznak.

Panka: Nagyon örültem Zita felkérésének. Inspirált az anyag, az intim munkakörnyezet és Zita páratlan odaadása is. Szeretett volna tanulni, fejlődni, kihívások elé állni és úgy érzem, meg tudtam ezeket adni neki, miközben én is újabb tapasztalattal gazdagodhattam. Remek csapat jött össze: a közös munka kivételesen hatékony volt, ami megkönnyítette a dolgom. Zita nagyon természetesen közvetíti Esterházy különleges, egyedi világát. Szerettem próbálni vele, még ha sokszor akadályok is gördültek elénk.

Fotó: Kiss Dániel

Nagyon szépen kivitelezett mozdulatokat láthattunk Zitától! Mi volt a koncepciótok?

Panka: Ez a darab jól mutatja, hogy mennyire természetes és alapvető a testi kifejezés használata az előadás során. Nem próbáltam erőltetni a fizikai színházi formanyelvet csupán azért, mert ezt tanultam. Ez ugyanis számomra nem pusztán egy választható eszköz, hanem a színházi kifejezés alapvető módja. Ebben az esetben azonban nem fizikai színházi előadásról beszélünk, hanem a színházról magáról, ahol a test szerepe nem csupán kiegészítő funkcióra korlátozódik, hanem a történet szerves részévé válik. A koncepció a retrospektív történetmeséléssel nyer értelmet: minden, amit Lili elmond, már megtörtént vele. A négy fal között ülve és írva próbálja feldolgozni a múltat. A belső világ kifelé áramlik, hiszen nincs más út a traumák feldolgozásához. A megcsonkult test és a hattyú motívuma adta az előadás képi és mozgásvilágának alapját; ezek a szimbólumok erősítik a történet lírai és vizuális rétegeit.

Zita: A test nagyszerű kifejezőeszköz. Az érzelmet és kiszolgáltatottságot, ami sokszor elrejtőzik egy-egy humoros mondat mögött, a test árulja el. Fizikailag is hozzá kellett tehát erősödni ehhez az anyaghoz. Ezeket a nehéz mozdulatokat szöveg közben – ráadásul egy ilyen bonyolult szöveg közben – kivitelezni komoly kihívás és rengeteg gyakorlást igénylő feladat. Merész húzás, de az előadás javát szolgálta, hogy ennyire magasra tettük a mércét.

Ha már szöveg, Esterházy Péter klasszikus barokk nyelvezettel írta meg Csokonai Lili történetét, míg maga Lili akár közületek való is lehetne, annyira mai. Titeket mi fogott meg ebben a történetben?

Zita: Bár a nyelvezet barokkos, maga a történet az 1900-as évek végén játszódik. Az eredeti mű nagyon szerteágazó. A dramaturg, Orosz-Bogdán Noémi rengeteget segített abban, hogy ebből a töredékes szövegből kerek, lineáris történet álljon össze. Ennek ellenére nagyon könnyű volt Lilihez kapcsolódni, mert olyan dolgokról beszél, ami szinte minden fiatal nővel megtörténik: ilyen a szerelembe esés vagy a szüzesség elvesztése. Sőt ott van egy abortusz drámája is, ami még ma is tabutéma, viszont ő erről is nyíltan szól. Nem megfejteni akartam őt, hanem vele lélegezni. Lili én vagyok, Lili minden nő, mondhatni örök és klasszikus. Mi nők ma is ugyanúgy éljük meg az első szerelmet, a testiséget, az elhagyást, az igazságtalanságokat, ugyanazok a folyamatok mennek bennünk végbe. Az archaikus szöveg ellenére ez a darab a jelenünkről szól. Az identitás keresésének kérdésköre is ott van számomra ebben az anyagban: ki vagyok én, ha elveszítem a legfontosabb részem? Mennyire határoz meg a testem? A színház egyik misztériuma, hogy lehet olyan dolgokról beszélni, amikről egyébként nem beszélünk. Azért fontos történeteket mesélni, hogy kapcsolódást teremtsünk, hogy érezzük: senki sincs egyedül.

Panka: Engem leginkább az fogott meg, ahogyan Csokonai Lili és Zita karaktere összeér, ebből egy különösen autentikus, mélyebb értelmű alak bontakozhat ki. A karakterformálásban ezt a hitelesebb irányt szerettem volna követni. Lili története egy tiszta, fájdalmasan törékeny lírai világot teremt, amely rendkívüli érzékenységet, precizitást és finom ráhangolódást igényel – ez a megközelítés különösen közel áll hozzám.

Kondákor Ajsa Panka

Milyen visszajelzéseket kaptatok az előadásról?

Zita: Hatalmas elismerés számomra, hogy sokan a jelenleg futó legbátrabb vizsgaelőadásnak tartják itt az egyetemen. Ösztönösen választottam ezt a művet, mert Csokonai Lili története nagyon megérintett. Utólag tudtam meg, hogy Esterházyt színpadra adaptálni bátor dolognak számít. Soha ennyire közel nem kerültem a nőiséghez, a női léthez, mint ebben a darabban, miközben a mondatok, amiket előadok, egy férfi tollából valók. Milyen furcsa, nem? Ez a vállalás egy igazi mérföldkő volt számomra. Sok erőt és alkotói szabadságot adott. A jövőben is szeretnék olyan előadásokban részt venni, amik megadják ezt a most megtapasztalt érzést.

Panka: A túlnyomó többség arról számolt be, hogy az előadás egyetlen pillanatra sem engedi el a néző figyelmét. Úgy vélem, ez a rendező és a színész munkájának egyaránt köszönhető. A produkciót olyan jelzőkkel illették, mint színes, bátor, érzékeny és közérthető. Ezeknek az értékeléseknek különösen örülök.

A Tizenhét hattyúk nyári szünet előtti utolsó előadása 2025. június 10-én 19:00 órakor lesz.