„A színház számomra nem csupán hivatás, hanem létforma” – beszélgetés Lukács Ádámmal, az SZFE végzős hallgatójával

május 13., kedd 11:02
Share

Lukács Ádám, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős prózai színművész hallgatója gyerekkora óta él-hal a színházért. Az SZFE-n töltött évek során nemcsak technikai tudást, hanem mélyebb alkotói szemléletet is elsajátított, mesterei – Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila – példáján keresztül. Az interjúban szó esik a megfelelési kényszer leküzdéséről, az első évad kihívásairól, valamint arról is, hogyan vált a színészet mellett a rendezés is az önkifejezése egyik útjává.

Mi vezetett téged a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, és hogyan élted meg az ide vezető utat?

A színház iránti vonzalmam egészen kisgyermekkoromig nyúlik vissza. Az első színházi emlékem már önmagában beszédes: édesanyám kénytelen volt „meghamisítani” a koromat, hogy beengedjenek egy előadásra – valami elemi késztetés hajtott, hogy ott legyek, lássam, halljam, részese legyek annak, ami a színpadon történik. Ötödik osztályos koromban csatlakoztam a Holdvilág Kamaraszínház színjátszó köréhez, ahol Koltai Judit irányítása alatt egy rendkívül inspiráló, közösségi légkörben kezdtem el felfedezni a színpadi játék örömét. Az ott töltött idő nem csupán technikai tapasztalatokat adott, hanem a színház mint közösségi élmény és önkifejezési forma alapvető jelentőségét is megmutatta számomra. Később a Sztalker Suli következett, ahol már tudatosabban kezdtem foglalkozni a színészet elméleti és önismereti vonatkozásaival is. Itt mélyült el bennem az a felismerés, hogy a színház számomra nem csupán hivatás, hanem létforma. A jelenlét, az őszinteség, az egymásra való figyelés lehetőségét kínálja – és én ebben találtam meg azt a hivatást, amely valóban megszólít és kötelez. Az SZFE-n töltött öt év ezt az elköteleződést mélyítette tovább: újabb rétegeiben ismertem meg a színészi gondolkodás komplexitását, és azt, hogyan válhat az ember valódi alkotótárssá egy előadásban.

Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást az első években, miután bekerültél Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila osztályába?

A legkomolyabb kihívást az jelentette, hogy megtanuljam levetkőzni a megfelelési kényszert. Hogy ne kívülről, mások szemével figyeljem magamat, hanem jelen tudjak lenni a pillanatban és higgyek a pillanatnyi létezésem tökéletlen szépségében. Az egyetem első másfél éve intenzív alkotói periódus volt: jeleneteket gyártottunk, darabrészletekkel dolgoztunk, és eközben bennem erőteljesen működött az a belső nyomás, hogy „jól” kell teljesítenem, „bizonyítanom kell”. Aztán fokozatosan megértettem: a színpadon valódi élet csak akkor születhet, ha nem a tökéletességre törekszem, hanem ha teljes figyelmemmel a jelen pillanatra koncentrálok.

Amikor ez a szemléletváltás megtörtént, valósággal felszabadultam. A játék újra örömmé vált, nem ragadtam magamon kívül. Mestereink sokszor hangsúlyozták, hogy nem csupán végrehajtók, hanem színházi alkotók leszünk: olyan kreatív, gondolkodó, javaslattevő színészi attitűdöt közvetítettek felénk, amely nem a kiszolgálásról, hanem a társalkotásról szól. Ennek hatása a mai napig meghatározza, hogyan gondolkodom a színházról, a munkáról és önmagamról, mint alkotóról.

Van-e olyan fontos színészi tudás vagy szemlélet, amit nem lehet tanítani, de sikerült ellesni mestereidtől?

Abszolút. Mindkét mesteremtől tanulhattam olyan színészi eszközöket, amelyeket nem lehetett klasszikus értelemben „megtanítani” – inkább megfigyelni, jelen lenni és átélni lehetett őket. Hegedűs D. Gézától azt a derűs és érzékeny színészi jelenlétet tanulhattam meg, amely az évtizedek alatt sem veszített semmit erejéből. Ő maga is gyakran hangsúlyozta, hogy a színésznek hinnie kell a pillanatban. Tanúja lenni ennek a fajta hiteles jelenlétnek – ahogyan ő újra és újra megérkezik egy szerepbe, egy próbára, egy mondatba – számomra jelentős inspiráció volt.

Ifj. Vidnyánszky Attilától a folyamatos keresés igényét tanultam meg. Azt a szenvedélyes, nyughatatlan alkotói attitűdöt, amely nem elégszik meg a „jóval”, ha van esély arra, hogy valami igazabb, érvényesebb szülessen. Ő azt mutatta meg nekem, hogy mindig lehet – és érdemes – tovább keresni: egy pontosabb gesztust, egy igazibb megszólalást, egy kreatívabb javaslatot. Ez a fajta alkotói bátorság azóta is iránytűként működik bennem.

Mi volt számodra a legnagyobb tanulság az első évadodban, amikor először kerültél valódi színházi közegbe, az egyetem falain kívül?

Az első évad során többféle színházi közegben is lehetőségem volt dolgozni – ezek közül különösen meghatározó élmény volt számomra, hogy milyen éles váltást jelent, amikor az ember az egyetemi védettségből kilépve hirtelen a professzionális színházi működés sodrában találja magát. A Centrál Színházban és a Vígszínházban is szerepátvételekkel kerültem be előadásokba, ami speciális helyzetet teremtett: nem egy teljes próbafolyamaton keresztül, hanem rövid felkészülési idő alatt kellett pontosan, fegyelmezetten és hitelesen illeszkednem egy már működő előadás struktúrájába. Ez nagyfokú koncentrációt, gyors alkalmazkodást és technikai tudatosságot kívánt, és ebben rendkívül sokat segítettek az egyetemen szerzett tapasztalatok.

Ugyanakkor A Kripli című előadás jelentette a legmélyebb szakmai élményt: itt egy teljes próbafolyamat során formálhattam meg a karakteremet. A szerep különleges kihívást jelentett számomra: egy értelmileg akadályozott fiú figuráját kellett hitelesen, érzékenyen, ugyanakkor humort sem nélkülözve megformálni. A karakter látszólag komikus – de ha az ember csak a karikatúraszerűséget játssza, elvész az a mély, emberi méltóság, amit a szerep rejt magában. Ennek az egyensúlynak a megtalálása rendkívül tanulságos és építő folyamat volt.

Párhuzamosan pedig elindultam a rendezés irányába is: a Prométheusz-projekt című előadás kapcsán – amelyben társíróként és rendezőként voltam jelen – átéltem milyen fontos, hogy a próbafolyamatban ne a „kész produktum”, hanem a gondolkodás és a kísérletezés öröme legyen az elsődleges motiváció. Ezt az élményt mélyítette tovább Háy János Passió-jának koncert-színházi adaptációja, amelyet osztálytársaimmal közösen hoztunk létre és szintén én rendezhettem meg. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy Háy János szövege a mi tolmácsolásunkban hangozhat el először színpadon, tehát a szöveg ősbemutatójának lehettem rendezője. Az első évad így számomra nem csupán a szakmai „élesbe fordulást” jelentette, hanem annak a felismerésnek megerősödését is: hogy a színház legfőbb ereje az együtt gondolkodásban, a közös jelenlétben és a művészi szabadságban rejlik.

Részlet Háy János Passiójából. Fotó: Sorok Péter / Petőfi Kulturális Ügynökség

Egyéb hírek

SZFE-s előadások az Ördögkatlan Fesztiválon

A ma induló Ördögkatlan Fesztiválon a Színház- és Filmművészeti Egyetem öt előadással képviselteti magát. Az érdeklődők láthatják a Prométheusz-projektet, a Merülő Szaturnuszt, Az ember, akinek kőből volt a szíve című bábelőadást, A Spoon River-i holtakat és a Passiót.

Szubjektív dramaturg-napló a soproni Nemzetközi Színházi Műhelyről

Negyedéves dramaturghallgatónk, Szalánczi Ágota részt vett az SZFE szervezésében megvalósult Nemzetközi Színházi Műhely munkájában. A workshopról tartott beszámolója az alábbiakban olvasható, amely a kaposvári MATE részvételével, valamint 5 különböző ország – Románia, Peru, Spanyolország, Bulgária és Mongólia – színházi iskoláit képviselő színészmesterség-tanárok és fiatal színész-, illetve rendezőhallgatók közreműködésével zajlott.

Közel 160-an nyertek felvételt az SZFE képzéseire

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen közel 160 hallgató kezdi meg tanulmányait 2025 szeptemberében. Idén összesen 95 907 jelentkező került be a magyarországi felsőoktatásba.

Z generációs alkotókat hoz közös platformra két SZFE-s hallgató projektje

Az SZFE két hallgatója, Balogh Benjámin és Czene-Polgár Donát egy önálló projekt megvalósításába kezdett, amely a Z generációs alkotókat állítja a középpontba. A kezdeményezés párbeszédet teremt nemcsak a művészeti ágak, hanem generációk között is – és talán közelebb visz annak megértéséhez, hogyan gondolkodnak ma a legfiatalabb alkotók a világról. Az SZFE Szakkollégium támogatásával futó projekt ötletgazdáival a megvalósulás második fázisában beszélgettünk eddigi tapasztalataikról és a lehetséges végkifejletről.

Amikor a díszlettervező jelmezt varázsol – Oravecz Adrienn munkái a jótékonysági Kék Madár Fesztiválon

Oravecz Adrienn elsőéves látványtervező hallgatónk rendhagyó felkérésnek tett eleget: jelmezt tervezett a 33. Kék Madár Fesztivál számára, amely beteg gyermekek gyógykezelésére gyűjt adományokat. A felkérés körülményeiről és a fesztivál tapasztalatairól beszélgettünk vele.

Fiatal tehetségek az Avignoni Fesztiválon – a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói mutatkoztak be a kortárs színház nemzetközi közegében

A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatói nagy sikerrel mutatták be vizsgaelőadásukat az Avignoni Fesztivál OFF programjában. A produkció a Szegedi Pinceszínház ajánlására jutott el a nemzetközi eseményre, ahol a fiatal művészek az európai kortárs színház egyik legfontosabb fórumán szerezhettek értékes szakmai tapasztalatokat.

„A mai világban talán épp a színház képviseli leginkább a humanista értékeket” – interjú Herczeg Tamással

Egy nagyszabású külföldi turné, Az átváltozás bemutatója és egy sikeres, de egyben megterhelő felvételi időszak – Herczeg Tamásnak, a Színházművészeti Intézet vezetőjének nem kevés elfoglaltságot hozott az elmúlt pár hónap és a kihívásokból a továbbiakban sem lesz hiány. Szeptembertől az elsőéves drámajátékosok osztályvezetője lesz, majd januártól a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója. A felvételin tapasztaltakról, a színészoktatás helyzetéről és az alkotói pályájának alakulásáról is beszélgettünk.

Kultúra és a fiatalok: az SZFE szakmai perspektívái az Educatio+ Konferencián

Negyedik alkalommal szervezte meg az Educatio+ Konferenciát a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) 2025. július 9-én, Kápolnásnyéken, ahol egyetemünket a Karrieriroda és diáktanácsadó vezetője, Wild Mónika képviselte a fiatalok és a kultúra kapcsolatát boncolgató kerekasztal-beszélgetésen.

Több betöltése Több betöltése
Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi 2020