A kétszáz éve született Madách Imre előtt tiszteleg a 10. Nemzetközi Szinházi Olimpia, mely keretében páratlan nemzetközi összefogással 11 nyelven állítja színpadra Az ember tragédiáját Vidnyánszky Attila. Az ősbemutató június 23-án lesz a Hajógyári-szigeten, s a próbafolyamat egyik legizgalmasabb része a hétfőn megrendezett Madách Szimpózium volt, ahol valamennyi Magyarországra érkező színművészeti egyetem saját értelmezésben adta elő a darab egy-egy színét.
„Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.”
200 éve született Madách Imre, Az ember tragédiájának megalkotója.
Az ember tragédiáját 38 nyelvre fordították le – többek között latin, lovári, gallego nyelvre, de kiadtak német, jiddis, szerb, spanyol, szlovák és észt fordítást is.
Madách feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1859 februárja és 1860 márciusa közt, tehát több mint 160 éve írta meg Az ember tragédiáját, melyben Ádám a Paradicsomból való kiűzetés után Lucifert követve álmában betekint abba, mi minden is várja az emberiséget a jövőben. Történelmi korszakokon halad végig a remekmű, majd Madách saját kora után egy elképzelt jövőt mutat be. Ádám – kiábrándulva a sok hiábavaló eszméből – öngyilkosságot akar elkövetni, de ekkor Éva tudatja vele: gyermeket vár. Vagyis nincs más lehetőség: csak az élet.
Az ember tragédiáját – mint minden igazán korszakalkotó művet – bőven érték támadások. Bár az irodalmárok nagy része mindig is elismerte, a katolikus egyház már nem volt ilyen megértő és megbocsájtó, ugyanis – értelmezésük szerint – a szerző nagyon pesszimista szemmel ábrázolja az emberiséget. Hogy kinek van igaza e kérdésben, mindenki magában találja meg a választ, amennyiben veszi a fáradtságot, ugyanis a mű egy dolgot vitathatatlanul „elvár” az olvasótól és a nézőtől: legyen valamelyest tisztában a történelem folyásával, így ugyanis sokkal inkább tud haladni Évával, Ádámmal és Luciferrel. Aki nem tudja ki is volt Miltiadész, miért vitatkoznak a konstantinápolyi polgárok azon, hogy Isten volt-e Jézus, vagy ha nem ismerjük Keplert, ha nincs minimális ismeretünk a francia forradalomról, vagy az angol ipari forradalom koráról, hamar fonalat vesztünk.
Az örökérvényű kérdés az, Madách műve mitől is tűnik minden korban aktuálisnak. Kétséget kizárólag azért, mert amiről és ahogyan szól, az érvényes marad talán örökre. A történelem halad, az emberek talán még változnak is, ugyanakkor az EMBER gondjain, vívódásain, kétségein még más korok sem igen változtatnak lényegesen. S nem utolsó sorban az embert mindig érdekelni fogja, „mi az élet értelme”. Mint ahogy az is, miért bukik el az ember, ha embertársai javának szenteli életét. Elbukik és boldogtalan lesz, be kell látnia, hogy minden küzdelme hiábavaló, megakadályozhatatlanul megsemmisül. Nincs válasz lesz-e vergődésének jutalma a túlvilágon. Vigasztalan a múlt, kétségbeejtő, bizonytalan a jövő.
Ezért izgalmas kezdeményezés, hogy nemzetközi összefogással szólalhasson meg Madách örökérvényű műve, ugyanis minden szín, amit más és más nemzetiségű diákok adnak elő, más és más választ adnak ezekre a kérdésekre. Sőt, akadnak, akik új kérdést is megfogalmaznak.
A kezdeményezés nemzetköziessége csak egy szempont, ami izgalmassá teszi a gondolatot, hogy így szülessen meg az ősbemutató. A másik az, hogy mindezt kizárólag fiatalok, színművészetis hallgatók saját értelmezésében láthatjuk, új ötletekkel, új színházi eszközökkel, a jelenre való új utalásokkal, értelmezésekkel. Mindegyik szín egyedi, friss és különleges nyelven szólalt meg a Szimpózium során, melyek közt akadtak a kortárs színház megengedő ízlésénél is jóval bátrabb megszólalások, megoldások. A 15 szín ebben a formában majdnem hét óra időtartamú lett, de az „igazi” munka még csak most kezdődik, amikor Vidnyánszky Attila rendezésében ez a hét óra anyag a két hetes próbafolyamattal egy estés színdarabbá formálódik.
Bárhogyan is, akár támogatjuk a bátor színházcsinálást, akár nem, egy dolog tagadhatatlan: a 21. század fiataljainak igenis van véleményük Az ember tragédiájáról, mélyen és sok dimenzióban értik a művet, világosan és okosan reflektálnak a jelen korra, olykor még új dimenziókat is felfedeznek. Bátran és szabad kézzel formálják azt az utat, mely, ha szerencséjük/szerencsénk van, életük legizgalmasabb útja lesz, melynek állomásaiba időről időre mi is betekinthetünk majd.
A hétfői Madách Szimpózium sokadszorra bizonyította a saját különleges és egyedi módján, hogy igazi világirodalmi műről van szó, aminek általános érvénye a nyelvi és kulturális különbségeken is átível!
B. Török Fruzsina
Hogyan írjunk vígjátékot? Gyors beszéd és hadarás javítása, Othello megfojtásjelenete, Interaktív filmkészítés – csak néhány cím az SZFE tavaszi szemeszterét indító Alkotóműhelyek Hete programsorozatából. Február 10. és 14. között az SZFE hallgatói egyedülálló szakmai előadásokon, gyakorlati foglalkozásokon, mesterkurzusokon és az SZFE-könyvek újabb köteteinek bemutatóján is részt vehetnek. Az ötnapos esemény nem csupán az egyes intézetek képzéseinek megismerésére kínál lehetőséget, hanem teret ad a különböző szakokon tanuló hallgatók közös gondolkodására, valamint a művészeti folyamatok mélyebb megértésére és felfedezésére is.
A békéscsabai Jókai Színházban Seregi Zoltán rendezésében mutatják be február 1-jén Shakespeare – Zalán Tibor – Szűts István Hamletrock című drámáját, amely rockos változatban idézi fel az ismert történetet. Az előadás főszerepével mutatkozik be a békéscsabai közönségnek tavaly végzett hallgatónk, Juhász Bence.
Bemutatták a Kálmán Imre nagyoperettjéből készülő varázslatos előadás alkotói csapatát, rendezői koncepcióját és díszletterveit, valamint a produkcióban színpadra lépő művészeket. A darabban szerepet kaptak a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025 februárjában három 12 hetes mesterkurzust indít: mozgás-, hangképzés- és egy kombinált mozgás–hangképzés tematika mentén. A mozgásmesterkurzus képzési felelőse Vidáné Szent-Ivány Kinga Harangozó Gyula-díjas egyetemi docens, míg a hangképzésé Keszei Borbála Liszt Ferenc-díjas egyetemi adjunktus.
A 42 éves Jancsó Dávid legendás filmes dinasztia tagja, Jancsó Miklós filmrendező és Csákány Zsuzsa vágó gyermeke. Nemzetközi filmes pályafutását 2012-ben kezdte és az elmúlt években olyan hollywoodi produkciókban dolgozott, mint a Pieces of a Woman, A zsúfolt szoba vagy A Majomember.
Fájdalommal értesültünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori oktatója, Mádi Szabó Katalin haláláról, aki 95 éves korában hunyt el. Mádi Szabó Katalin húsz évig dolgozott énektanárként az akkor még főiskolán, mely tevékenységet egészen nyolcvan éves koráig folytatta, csupán a 2010-es évek elején vonult vissza.
Mi a kultúra haszna, és hogyan lehet az irodalmi műveltség értékeit átadni a mai hallgatóknak? Mi jelenti korunkban a nagyobb kihívást: az eredetiség vagy az arra való igény eltűnése? – többek között erről is beszélgettünk Győrei Zsolt drámaíró, műfordító és dramaturg oktatónkkal a magyar kultúra napja alkalmából.
„Nem rendezni akartam, hanem egy közös történetet megalkotni, amire mindig emlékezni fogunk” – mondja Szarvas József, a negyedéves prózai színészosztály vezetője, aki Dosztojevszkij egyik örök érvényű darabját, a Karamazov testvéreket vitte színpadra az osztállyal. Az egyik összpróbán mi is ott voltunk.