Madách Szimpózium - Összefoglaló, galéria
2023 június 13., kedd 21:49.
A kétszáz éve született Madách Imre előtt tiszteleg a 10. Nemzetközi Szinházi Olimpia, mely keretében páratlan nemzetközi összefogással 11 nyelven állítja színpadra Az ember tragédiáját Vidnyánszky Attila. Az ősbemutató június 23-án lesz a Hajógyári-szigeten, s a próbafolyamat egyik legizgalmasabb része a hétfőn megrendezett Madách Szimpózium volt, ahol valamennyi Magyarországra érkező színművészeti egyetem saját értelmezésben adta elő a darab egy-egy színét.
„Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.”
200 éve született Madách Imre, Az ember tragédiájának megalkotója.
Az ember tragédiáját 38 nyelvre fordították le – többek között latin, lovári, gallego nyelvre, de kiadtak német, jiddis, szerb, spanyol, szlovák és észt fordítást is.
Madách feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1859 februárja és 1860 márciusa közt, tehát több mint 160 éve írta meg Az ember tragédiáját, melyben Ádám a Paradicsomból való kiűzetés után Lucifert követve álmában betekint abba, mi minden is várja az emberiséget a jövőben. Történelmi korszakokon halad végig a remekmű, majd Madách saját kora után egy elképzelt jövőt mutat be. Ádám – kiábrándulva a sok hiábavaló eszméből – öngyilkosságot akar elkövetni, de ekkor Éva tudatja vele: gyermeket vár. Vagyis nincs más lehetőség: csak az élet.
Az ember tragédiáját – mint minden igazán korszakalkotó művet – bőven érték támadások. Bár az irodalmárok nagy része mindig is elismerte, a katolikus egyház már nem volt ilyen megértő és megbocsájtó, ugyanis – értelmezésük szerint – a szerző nagyon pesszimista szemmel ábrázolja az emberiséget. Hogy kinek van igaza e kérdésben, mindenki magában találja meg a választ, amennyiben veszi a fáradtságot, ugyanis a mű egy dolgot vitathatatlanul „elvár” az olvasótól és a nézőtől: legyen valamelyest tisztában a történelem folyásával, így ugyanis sokkal inkább tud haladni Évával, Ádámmal és Luciferrel. Aki nem tudja ki is volt Miltiadész, miért vitatkoznak a konstantinápolyi polgárok azon, hogy Isten volt-e Jézus, vagy ha nem ismerjük Keplert, ha nincs minimális ismeretünk a francia forradalomról, vagy az angol ipari forradalom koráról, hamar fonalat vesztünk.
Az örökérvényű kérdés az, Madách műve mitől is tűnik minden korban aktuálisnak. Kétséget kizárólag azért, mert amiről és ahogyan szól, az érvényes marad talán örökre. A történelem halad, az emberek talán még változnak is, ugyanakkor az EMBER gondjain, vívódásain, kétségein még más korok sem igen változtatnak lényegesen. S nem utolsó sorban az embert mindig érdekelni fogja, „mi az élet értelme”. Mint ahogy az is, miért bukik el az ember, ha embertársai javának szenteli életét. Elbukik és boldogtalan lesz, be kell látnia, hogy minden küzdelme hiábavaló, megakadályozhatatlanul megsemmisül. Nincs válasz lesz-e vergődésének jutalma a túlvilágon. Vigasztalan a múlt, kétségbeejtő, bizonytalan a jövő.
Ezért izgalmas kezdeményezés, hogy nemzetközi összefogással szólalhasson meg Madách örökérvényű műve, ugyanis minden szín, amit más és más nemzetiségű diákok adnak elő, más és más választ adnak ezekre a kérdésekre. Sőt, akadnak, akik új kérdést is megfogalmaznak.
A kezdeményezés nemzetköziessége csak egy szempont, ami izgalmassá teszi a gondolatot, hogy így szülessen meg az ősbemutató. A másik az, hogy mindezt kizárólag fiatalok, színművészetis hallgatók saját értelmezésében láthatjuk, új ötletekkel, új színházi eszközökkel, a jelenre való új utalásokkal, értelmezésekkel. Mindegyik szín egyedi, friss és különleges nyelven szólalt meg a Szimpózium során, melyek közt akadtak a kortárs színház megengedő ízlésénél is jóval bátrabb megszólalások, megoldások. A 15 szín ebben a formában majdnem hét óra időtartamú lett, de az „igazi” munka még csak most kezdődik, amikor Vidnyánszky Attila rendezésében ez a hét óra anyag a két hetes próbafolyamattal egy estés színdarabbá formálódik.
Bárhogyan is, akár támogatjuk a bátor színházcsinálást, akár nem, egy dolog tagadhatatlan: a 21. század fiataljainak igenis van véleményük Az ember tragédiájáról, mélyen és sok dimenzióban értik a művet, világosan és okosan reflektálnak a jelen korra, olykor még új dimenziókat is felfedeznek. Bátran és szabad kézzel formálják azt az utat, mely, ha szerencséjük/szerencsénk van, életük legizgalmasabb útja lesz, melynek állomásaiba időről időre mi is betekinthetünk majd.
A hétfői Madách Szimpózium sokadszorra bizonyította a saját különleges és egyedi módján, hogy igazi világirodalmi műről van szó, aminek általános érvénye a nyelvi és kulturális különbségeken is átível!
B. Török Fruzsina
Galéria
Egyéb hírek
Milyen egy casting a tévében? – elkísértünk három SZFE-s hallgatót
Különleges lehetőségben részesült egyetemünk három zenésszínművész-hallgatója, amikor részt vett az MTVA szereplőválogatásán. A Karrieriroda által szervezett castingon a hallgatók a színházi előadói készségeik kiegészítéseként betekintést nyerhettek a televíziós műsorvezetés világába is.
Egy tanév, egy akciófilm – így zajlott az első second unit képzés az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2024-ben indított second unit-rendező képzés egyedülálló kezdeményezés a hazai felsőfokú művészképzésben. Az interjúban Gulyás Budával, a szak osztályvezetőjével beszélgettünk az elsőként végzett évfolyammal kapcsolatban szerzett tapasztalatairól, a szakma sajátosságairól és a jövő kihívásairól.
„Én a partneri alkotói viszonyban hiszek” – interjú Kiss Józseffel, a drámainstruktor-rendező szak osztályvezetőjével
A szeptemberben induló elsőéves osztályok vezetőit bemutató sorozatunk következő szereplője Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója – bár őt aligha kell bemutatnunk, hiszen évek óta oktat az SZFE-n. Gyakran dolgozik együtt a hallgatókkal, hiszen a soproni teátrum előadásaiban rendező-, valamint dramaturg- és színészhallgatók is közreműködnek. Hogyan juthatnak el ilyen felkérésekig a drámainstruktor-rendező szakos hallgatók és milyen többletet ad számukra ez a képzés? A tanévkezdésre hangolódva ezekről is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas drámaíró-rendezővel.
„A tanítás egy közös szellemi út” – Kozma Andrással beszélgettünk
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban most Kozma András Németh Antal- és Hevesi Sándor-díjjal kitüntetett műfordító, dramaturggal beszélgettünk. A dramaturg osztály vezetőjével készült interjú során többek között az is szóba került, hogy a lexikális tudáson túl mit szeretne átadni tanítványainak.
SZFE-s előadások az Ördögkatlan Fesztiválon
A ma induló Ördögkatlan Fesztiválon a Színház- és Filmművészeti Egyetem öt előadással képviselteti magát. Az érdeklődők láthatják a Prométheusz-projektet, a Merülő Szaturnuszt, Az ember, akinek kőből volt a szíve című bábelőadást, A Spoon River-i holtakat és a Passiót.
Szubjektív dramaturg-napló a soproni Nemzetközi Színházi Műhelyről
Negyedéves dramaturghallgatónk, Szalánczi Ágota részt vett az SZFE szervezésében megvalósult Nemzetközi Színházi Műhely munkájában. A workshopról tartott beszámolója az alábbiakban olvasható, amely a kaposvári MATE részvételével, valamint 5 különböző ország – Románia, Peru, Spanyolország, Bulgária és Mongólia – színházi iskoláit képviselő színészmesterség-tanárok és fiatal színész-, illetve rendezőhallgatók közreműködésével zajlott.
Közel 160-an nyertek felvételt az SZFE képzéseire
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen közel 160 hallgató kezdi meg tanulmányait 2025 szeptemberében. Idén összesen 95 907 jelentkező került be a magyarországi felsőoktatásba.
Z generációs alkotókat hoz közös platformra két SZFE-s hallgató projektje
Az SZFE két hallgatója, Balogh Benjámin és Czene-Polgár Donát egy önálló projekt megvalósításába kezdett, amely a Z generációs alkotókat állítja a középpontba. A kezdeményezés párbeszédet teremt nemcsak a művészeti ágak, hanem generációk között is – és talán közelebb visz annak megértéséhez, hogyan gondolkodnak ma a legfiatalabb alkotók a világról. Az SZFE Szakkollégium támogatásával futó projekt ötletgazdáival a megvalósulás második fázisában beszélgettünk eddigi tapasztalataikról és a lehetséges végkifejletről.
