Madách Szimpózium - Összefoglaló, galéria
2023 június 13., kedd 21:49.
A kétszáz éve született Madách Imre előtt tiszteleg a 10. Nemzetközi Szinházi Olimpia, mely keretében páratlan nemzetközi összefogással 11 nyelven állítja színpadra Az ember tragédiáját Vidnyánszky Attila. Az ősbemutató június 23-án lesz a Hajógyári-szigeten, s a próbafolyamat egyik legizgalmasabb része a hétfőn megrendezett Madách Szimpózium volt, ahol valamennyi Magyarországra érkező színművészeti egyetem saját értelmezésben adta elő a darab egy-egy színét.
„Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.”
200 éve született Madách Imre, Az ember tragédiájának megalkotója.
Az ember tragédiáját 38 nyelvre fordították le – többek között latin, lovári, gallego nyelvre, de kiadtak német, jiddis, szerb, spanyol, szlovák és észt fordítást is.
Madách feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1859 februárja és 1860 márciusa közt, tehát több mint 160 éve írta meg Az ember tragédiáját, melyben Ádám a Paradicsomból való kiűzetés után Lucifert követve álmában betekint abba, mi minden is várja az emberiséget a jövőben. Történelmi korszakokon halad végig a remekmű, majd Madách saját kora után egy elképzelt jövőt mutat be. Ádám – kiábrándulva a sok hiábavaló eszméből – öngyilkosságot akar elkövetni, de ekkor Éva tudatja vele: gyermeket vár. Vagyis nincs más lehetőség: csak az élet.
Az ember tragédiáját – mint minden igazán korszakalkotó művet – bőven érték támadások. Bár az irodalmárok nagy része mindig is elismerte, a katolikus egyház már nem volt ilyen megértő és megbocsájtó, ugyanis – értelmezésük szerint – a szerző nagyon pesszimista szemmel ábrázolja az emberiséget. Hogy kinek van igaza e kérdésben, mindenki magában találja meg a választ, amennyiben veszi a fáradtságot, ugyanis a mű egy dolgot vitathatatlanul „elvár” az olvasótól és a nézőtől: legyen valamelyest tisztában a történelem folyásával, így ugyanis sokkal inkább tud haladni Évával, Ádámmal és Luciferrel. Aki nem tudja ki is volt Miltiadész, miért vitatkoznak a konstantinápolyi polgárok azon, hogy Isten volt-e Jézus, vagy ha nem ismerjük Keplert, ha nincs minimális ismeretünk a francia forradalomról, vagy az angol ipari forradalom koráról, hamar fonalat vesztünk.
Az örökérvényű kérdés az, Madách műve mitől is tűnik minden korban aktuálisnak. Kétséget kizárólag azért, mert amiről és ahogyan szól, az érvényes marad talán örökre. A történelem halad, az emberek talán még változnak is, ugyanakkor az EMBER gondjain, vívódásain, kétségein még más korok sem igen változtatnak lényegesen. S nem utolsó sorban az embert mindig érdekelni fogja, „mi az élet értelme”. Mint ahogy az is, miért bukik el az ember, ha embertársai javának szenteli életét. Elbukik és boldogtalan lesz, be kell látnia, hogy minden küzdelme hiábavaló, megakadályozhatatlanul megsemmisül. Nincs válasz lesz-e vergődésének jutalma a túlvilágon. Vigasztalan a múlt, kétségbeejtő, bizonytalan a jövő.
Ezért izgalmas kezdeményezés, hogy nemzetközi összefogással szólalhasson meg Madách örökérvényű műve, ugyanis minden szín, amit más és más nemzetiségű diákok adnak elő, más és más választ adnak ezekre a kérdésekre. Sőt, akadnak, akik új kérdést is megfogalmaznak.
A kezdeményezés nemzetköziessége csak egy szempont, ami izgalmassá teszi a gondolatot, hogy így szülessen meg az ősbemutató. A másik az, hogy mindezt kizárólag fiatalok, színművészetis hallgatók saját értelmezésében láthatjuk, új ötletekkel, új színházi eszközökkel, a jelenre való új utalásokkal, értelmezésekkel. Mindegyik szín egyedi, friss és különleges nyelven szólalt meg a Szimpózium során, melyek közt akadtak a kortárs színház megengedő ízlésénél is jóval bátrabb megszólalások, megoldások. A 15 szín ebben a formában majdnem hét óra időtartamú lett, de az „igazi” munka még csak most kezdődik, amikor Vidnyánszky Attila rendezésében ez a hét óra anyag a két hetes próbafolyamattal egy estés színdarabbá formálódik.
Bárhogyan is, akár támogatjuk a bátor színházcsinálást, akár nem, egy dolog tagadhatatlan: a 21. század fiataljainak igenis van véleményük Az ember tragédiájáról, mélyen és sok dimenzióban értik a művet, világosan és okosan reflektálnak a jelen korra, olykor még új dimenziókat is felfedeznek. Bátran és szabad kézzel formálják azt az utat, mely, ha szerencséjük/szerencsénk van, életük legizgalmasabb útja lesz, melynek állomásaiba időről időre mi is betekinthetünk majd.
A hétfői Madách Szimpózium sokadszorra bizonyította a saját különleges és egyedi módján, hogy igazi világirodalmi műről van szó, aminek általános érvénye a nyelvi és kulturális különbségeken is átível!
B. Török Fruzsina
Galéria
Egyéb hírek
Elnyerte az Év Kiállítása díjat az OSZMI
A Bodolay Géza Jászai Mari-díjas, érdemes művész, színházi rendező, egyetemünk oktatója által vezetett Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bűvészinasok című tárlata nyerte el idén az Év Kiállítása díjat, amelyet kedden adtak át Budapesten, a Hagyományok Házában.
Bábozva a veszteség is könnyebben feldolgozható
Egy bábelőadás nem feltétlenül móka és kacagás. A betegség, a halál és a gyász olyan tabu témák, amelyekről Kiss Dorina, harmadéves bábrendező szakos hallgató „Édesanyám, édesanyám” című bábelőadása érzékeny és elgondolkodtató perspektívát nyújt. Az előadást nemrég gyerekközönség előtt is bemutatták.
Vizsgafilm-vetítés az Urániában
Az SZFE film- és televíziórendező BA III. évfolyama és a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyama bemutatja tavaszi vizsgafilmjeit. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja november 22-e, 18 óra. A Díszteremben a film- és televíziórendező BA III. évfolyam rövidfilmjei kerülnek vászonra, a Csortos teremben pedig a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyamának kisfilmjei láthatóak majd.
Megszólíthatók-e irodalommal a mai középiskolások?
A Déryné program részeként indult KultUp alprogram sikerrel válaszol erre a kihívásra: az ország középiskoláit járva a diákok körében is népszerű színházi és művészeti témanapokat tart, amelyhez az elmúlt napokban két helyszínen mi is csatlakoztunk.
Elhunyt Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező
Szomorúan értesültünk róla, hogy Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező, egyetemünk egykori hallgatója elhunyt. Az 1954-ben végzett, sokoldalú színházi szakember alig három hónapja vette át SZFE-s rubindiplomáját.
Tudományos Diákköri Konferencia az SZFE-n
Egyetemünk 2024. november 29-én (pénteken) a Mészáros utcai oktatási épület 2. emeleti tárgyalótermében tartja Tudományos Diákköri Konferenciáját, amelyre az egyetemi kurzusokon kívül készült műalkotásaikkal és elméleti dolgozataikkal jelentkezhettek mindhárom intézetünk hallgatói. A filmes szekció 09:00 órakor, a színházművészeti szekció 14:00 órakor kezdődik.
Egyetemünk hallgatója lett az év legjobb diák operatőre
Átadták a legjobb operatőröknek járó Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Díjakat Budapesten, a Pesti Vigadóban. Nagy örömmel számolunk be róla, hogy a Diákfilm kategória győztese idén Zsoldos Balázs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója lett!
A színház és az élet találkozása: egy fiatal alkotó útja a televíziózástól a színházig
Boda Ábel egyszerre egyetemi hallgató és már diplomás alkotó, aki televíziós és dramaturgi tanulmányait ötvözve sajátos szemlélettel építi színházi karrierjét. Gyerekkori vonzalma a színház világa iránt már 17 éves korában megerősödött egy megrázó előadás hatására, azóta pedig saját művein keresztül szeretné feltárni az emberi kapcsolatok mélységeit és a társadalom működését. Legújabb darabját, a Gyászjelentés című komédiát a Magyar Színházban mutatta be októberben.
