Mariborban és Isztambulban járt az SZFE elsőéves prózai színházrendező osztálya
Izgalmasan indult az elsőéves prózai színházrendező osztály képzése az SZFE-n, ugyanis a Szlovén Nemzeti Színház művészeti igazgatója, egyben az elsőéves prózai színházrendező osztály vezetője, Aleksandar Popovski szeptemberben meghívta őket Mariborba, majd Isztambulba. A hallgatók és osztályvezetőik Aleksandar Popovski és Szilágyi Bálint beszámolóit olvashatják.
Állandóan mozgásban lenni, utazni és új dolgokat felfedezni, új tereket meghódítani és új helyeket megismerni. Hallgass történeteket, és mondd el a saját történeteidet. Utazz a határokig.
Életemben abban a nagy kiváltságban részesültem, hogy munkám során különböző országokat és vidékeket ismerhettem meg. Elsősorban különböző színházi esztétikákat. Találkozni azokkal az alkotókkal, akik elmesélték a történeteiket, és akikkel megoszthattam a saját történeteimet. Úgy gondolom, hogy a különböző helyeken felhalmozott tapasztalataim felbecsülhetetlen értékek. Képzésünket és tanulási elveinket a nagy ókori filozófus, Arisztotelész peripatetikus iskolája ihlette. A peripatetikus tanulás párbeszédet, reflexiót és elmélyült gondolkodást jelent, miközben sétálunk, tehát mozgásban vagyunk.
Első utunk a szlovéniai maribori Nemzeti Színházba vezetett. Megnéztük Viripajev Részegek című darabjának utolsó 3 próbáját. Szlovénia igen fejlett színházi élettel rendelkezik, az országot különleges színészi játékstílus jellemzi. A Maribori Nemzeti Színház Szlovénia legnagyobb színháza. A hallgatók megismerkedhettek a munkáját végző rendezővel, megnézhették, hogyan fejezi be a darabot, találkozhattak a színészekkel, végül részt vehettek a premieren.
Nem sokkal ezután felkeresték az isztambuli Városi Színházat, ahol megnézték a Háború és béke című előadás utolsó próbáit. A hallgatók itt is megtekinthették, hogyan zajlottak az utolsó próbák, hogyan alakult ki a díszlet és a világítás használata, illetve minden összpróba előtt és után láthatták a színészekkel való munkát, tanúi voltak a színészekkel folytatott megbeszéléseknek. A Városi Színház Isztambul legfontosabb színháza, amelynek városszerte 12 különböző játszóhelye van, társulata pedig több, mint 500 taggal rendelkezik.
Utazásaink és kutatásaink budapesti és magyarországi színházi kirándulásokkal folytatódtak és folytatódnak a jövőben is. Ezért döntöttünk úgy, hogy csoportunkat peripatetikusnak nevezzük. Megbeszéléseink, kutatásaink és képzésünk fő gondolata az, hogy metaforikusan és fizikailag is állandóan mozgásban legyünk. Ezt a gyakorlatot akarjuk folytatni a jövőben is.
Aleksandar Popovski
Szeptember 20-a és 23-a között tartózkodtunk Mariborban, hogy részt vegyünk az évad első bemutatóján és az azt megelőző főpróbákon. A színház Ivan Viripajev Részegek című darabját mutatta be ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. A főpróbák és a bemutató megtekintésén túl Aleksandar összeismertetett minket a helyi társulattal, illetve minden nap órát is tartott az osztálynak. Szeptember 30-a és október 5-e között pedig Isztambulba látogattunk el. Itt a Városi Színházban Aleksandar Tolsztoj Háború és béke című regényének színpadi változatát mutatta be. Az osztály a főpróbahét folyamatába kapcsolódott be és megnézte a premiert is. Ezekben a napokban nemcsak a társulat színészeit, hanem egy – a mienktől eltérő – kultúrát is igyekeztünk minél jobban megismerni. Ezért a helyi színművészeti egyetemre is ellátogattunk, ahol Merih Tangür Intézetvezető Asszony kivételesen szívélyes fogadtatásban részesített minket. Reméljük, hogy a mostani látogatásainkkal egyben jövőbeli együttműködéseknek is előkészíthettük a terepet, illetve köszönjük a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek is, hogy támogatta az utazásainkat. Az alábbi részletek a hallgatók élménybeszámolóiból származnak.
Szilágyi Bálint
Maribor
A külföldön tartózkodás, egy idegen nyelvű társulattal eltöltött idő és a társulat némely tagjával folytatott beszélgetés a nemzetköziség eddig ismeretlen formáját tette megtapasztalhatóvá. Amellett, hogy inspiráló más közösségek, azok más nyelvet beszélő tagjainak a hallgatása, az élményeik és világszemléletük megismerése, vagy legalábbis törekvés a megismerésre, mindemellett kikristályosodott a felismerés is, hogy a színházat csinálóknak nincs feltétlen szükségük arra, hogy megértsék a másik nyelvét. A színházi nyelv megértésére van szükségünk. Ha megértjük, hogy mit csinál a színház, illetve, hogy mi és mások miért csinálunk színházat, akkor a színház válik a köztünk használatos elsődleges nyelvvé. A színház épülete pedig egy élő, folyton mozgásban és változásban lévő fordítóprogrammá válik.
Manczur Máté
A darabot összesen háromszor néztük meg, három különböző helyzetben. Egy próbát, egy snúrt és a bemutatót követhettük végig. Időközben láttunk, ahogy fejlődik, alakul és érik a darab. Mindegyik más volt, mást adott. Különböző állapotait, helyzeteit láthattuk a színészeknek is. Érdekes volt megfigyelni, hogy ki melyik nap mennyire tudta beleélni magát a szerepébe, hogy teljesített, hogy vette az instrukciókat, hogy alakult át. Utána pedig kifejezetten izgalmas volt a civil életben is találkozni velük, és összehasonlítgatni a színpadon látottakkal.
Szentgyörgyi Zselyke
Mert mondanom sem kell, hogy a színészi alakítások frenetikusak!… Ha mindenképpen ki kéne valakit emelnem, akkor a Markot játszó Vladimir Vlaskalic-ot emelném – aki az előadás szinte minden percében ott lopakodik a jelenetekben, Jézus komplexusos karmesterként (neki engedik a legjobban áttörni a negyedik falat is) – és a Rosát alakító Liza Marijina-t, – ő az egyetlen, aki ebben a hamutartó világban tüntető vérvörös ruhában ugrál, aranyos infantilisséggel megfűszerezve – de őket is maximum azért, mert érezhetően rájuk éleződött ki a show.
Tóth Bence Sándor
Az, hogy nem értem a szavakat, amiket mondanak, az nem jelenti azt, hogy nem értem őket, mert látni látok, és érezni érzek, és ez mindennél több a színházban. Ennek a beszéd csak egy eszköze, hogy kifejezzük azt – ilyen módon ezt a saját bőrömön megtapasztalni mesés volt.
Tessely Anna
Maribor a megérkezést jelenti elsősorban. Megérkezni egy, az egész világot behálózó közösségbe: a színházcsinálók közösségébe. Megérkezés a korábbi nagy alkotók életművének felfedezéséhez. Megérkezés egy üres szobába, amiről mi döntjük el, hogy a jövőben hogyan szeretnénk berendezni.
Manczur Máté
Isztambul
Isztambulban voltunk a Háború és Béke című előadáson, ahol először láthattuk rendezni osztályfőnökünket. Ami a legjobban megmaradt, az a folyamatos békesség és türelmesség, a legnagyobb háborgó tenger közepén is. Nagyon fontos, hogy a rendező megtartsa önuralmát, akármennyire fáradt is, ideges, vagy tanácstalan, hisz’ a körülötte sürgő emberek mind tőle várják az utasítást. A kapitány nem kérhet meg mást, hogy vegye át a kormányt, mert nem az ő dolguk hajót vezetni. Támaszok mindig adódnak, de neked kell meghozni a döntést. Így az önuralom megtartása egy hatalmas feladat, de kifizetődő. Itt is ezt láttam: sok probléma ütötte fel a fejét (legfőképp a technikával), de a rendező nem a helyzetén kezdett el nyafogni, vagy a munkatársait sértegetni, hanem felhágott a színpadra, hogy megoldja a problémát, vagy a technikusokat instruálta – noha erélyesen, de sose bántóan. Nem az embereket minősítette, hanem a hibát mint fogalmat szidta.
Tóth Bence Sándor
Volt, hogy Alexandar felállt két székre, és úgy nézte a próbát. Elképzeltem, ahogy néha hadonászott a kezeivel, mintha madzag lenne az ujjaira kötve. A kisujjával irányítja a műszakot, a gyűrűsujjával a színészeket, a középső ujjával a hangot, a mutatóujjával a fényt és a hüvelykujjával mutatja, hogy like, very good. Mint valami pókember, aki megfonja/összefonja az előadást. Gondolkodtam, mi lehet a mottója, mit mond magának, amikor a színházhoz sétál próba előtt. Több is van szerintem, de egy nagyon jól hangzik, és fontos is szerintem: „Bízzál bennük, ne csak elvárd, hogy benned bízzanak!” Aztán lehet, hogy nem is mondogat magának ilyeneket, csak én vagyok ilyen szentimentális, vagy crazy – nevezzük, ahogy akarjuk.
Tessely Anna
A már Mariborban is tapasztalt érzést élhettem meg újra, amely beigazolta, hogy a színház nem csak a beszélt nyelv síkján történik. Az előadás törökül zajlott, de mégis úgy tűnt számomra, mintha érteném, hiszen a szereplők érzéseit megkaphattam, és a gondolataikat láthattam a szemükben. Az előadást négyszer tekinthettük meg, és mindig más volt, mint egy önálló életet élő, örökmozgó mikroorganizmus…. Aleksandar nagyon érzékenyen és tisztelettel bánt a színészeivel. Sokkal nem tudott egy beszélt nyelven kommunikálni, mégis gyönyörűen ráéreztek egymás mondanivalójának a lényegére. Odafigyelt rájuk, és mindig tudta, mikor kell egy bátorító, vagy elismerő szót szólnia. Ugyanakkor az is előfordult, hogy valami nem sikerült, és odafigyeléssel, de határozottan mondta ezt el, figyelve arra, hogy megértsék, de mondanivalójával ne okozzon senkinek fájdalmat. Mindemellett csodával határos módon, figyelméből ránk is hagyott. A próba folyamán mondott egy-két dolgot, majd lehetőséget hagyott kérdéseink megválaszolására is, ráadásul mindig volt egy-két kedves szava hozzánk a szünetekben is. Lehetőségünk volt nemcsak az előadásba betekinteni, de részt venni a próbák utáni megbeszéléseken is… Így jobban megérthettük azt, hogy ő mit szeretne, mi sikerült, és mit vár el legközelebb. Emellett azt is láthattuk, hogy kérését tudták-e teljesíteni, avagy sem. Azután pedig a civil életben is találkozhattunk a színészekkel a büfében, vagy este egy sör mellett. Érdekes volt azt figyelni, ki milyen a színpadon, milyen a karaktere, hogy játszik, illetve hogyan viselkedik a való életben; ezek a dolgok pedig hogyan függnek össze és egyesülnek egy emberben. Az ottani egyik színművészeti egyetemre is eljuthattunk, ahol a színházba érkezve is hihetetlen kedvességgel, szinte családtagként fogadtak minket. Körbe vezettek, megnézhettük a termeiket, meséltek nekünk egy-egy órájukról, az ottani életről, szokásaikról. Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy a tánc, a zene és a színház is egy épület-együttesben kapott helyet. Szerencsénkre még egy színészmesterség órára is betekinthettünk… Minket is beinvitáltak a játékokba, amelynek kifejezetten örültem, így egyként vehettem részt közöttük.
Szentgyörgyi Zselyke
Az Isztambulban töltött öt nap minden tekintetben felejthetetlen élmény volt. Szerencsések, sőt kiváltságosok vagyunk, hogy rögtön az évkezdés után egy hónappal ilyen intenzíven nyerhettünk betekintést a szakmai kulisszák mögé. Hogy a világ különféle pontjairól érkező alkotók ilyen nyitottsággal fogadtak bennünket. Legyenek törökök, horvátok, szlovénok, macedónok, magyarok, vagy egyéb nemzetiségűek. Nagyon sűrített módja ez a tanulásnak, mindenképp szükségem van időre a feldolgozáshoz, és ahhoz, hogy a tapasztalatokat be tudjam építeni a saját életvitelembe, vagy munkamódszerembe.
Manczur Máté
Egyéb hírek
„Országomat egy lóért” – interjú a III. Richárd SZFE-s alkotóival, Horváth Mózessel és Varga Szabolccsal
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Báb és hivatás – dokumentumfilm készült az SZFE hallgatóinak közreműködésével
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek az Erasmus-hallgatók az SZFE-re
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.
Elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n - fókuszban a film, a televízió és az irodalom
Február 9-én elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n. Az első két nap előadásai között a film és televíziózás kulisszatitkai, a magyar irodalom nagy alakjai, mozgásóra és mentálhigiénés foglalkozás is szerepelt. A programsorozat a következő napokban is változatos tematikákat kínál: karriertanácsadás, vállalkozói ösztöndíj-lehetőségek, filmvetítés, műhelyek és workshopok várják az érdeklődőket, így mindenki találhat számára inspiráló programot.
Kiemelkedő SZFE-s szakmai teljesítmények elismerése a Magyar Filmakadémián
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Rendhagyó Barbárok előadás az SZFE oktatójának rendezésében
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.
A próba a szerelmünk – interjú Ilja Bocsarnikovsszal, a harmadéves prózai színművész osztály vezetőjével és Szergej Szotnyikov vendégoktatóval
„Nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor dolgozom és mikor foglalkozom a hobbimmal, hiszen a munkám a hobbim” – vallja Ilja Bocsarnikovsz, akinek harmadéves prózai színész osztálya tavaly novemberben mutatta be Kastanka című előadását. Csehov szívmelengető darabját Szergej Szotnyikov vendégoktató, a Moszkvai Művészeti Színház Egyetemének docense rendezte, aki nem kevesebb szenvedéllyel van munkája iránt: hétből hét napot tölt a színházban vagy diákjaival. Ennek ellenére két külföldi oktatónkat sikerült mikrofonvégre kapnunk.
Az SZFE is részt vesz a XVI. DESZKA Fesztiválon
A Csokonai Nemzeti Színház idén tizenhatodik alkalommal rendezi meg Debrecenben a DESZKA Fesztivált, a kortárs dráma ünnepét. A rendezvényen a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadását is láthatják az érdeklődők, a fesztivál díszvendége pedig oktatónk, ifj. Vidnyánszky Attila lesz.
