Mi történt Nórával, miután elhagyta a férjét? – kiderül
február 10., hétfő 16:20
Hogy mi vihet rá egy anyát, hogy otthagyja a családját, azt a drámairodalom egyik legelső feminista alkotásából már megtudhattuk. Na de mi történik ezután Nórával? Három lehetséges folytatást, a feleség, a prostituált és a dolgozó nő sorsát írta meg Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő a hetvenes évek végén, és ezt a sorshármast vitte most színre Zsótér Sándor a harmadéves prózai színészosztállyal.
„Nóra vagyok, Ibsen azonos című darabjából” – kezdi a főszereplő monológját a Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai című darabban.
Nórával nem sokkal azután találkozunk, hogy becsapta maga mögött a családi ház ajtaját. A főszereplőt Rigó Mária, Ábrahám Kíra, Tabajdi Anna és Kern Adrienn játssza, mintha Nórának megannyi személyisége lenne. Rigó Mária Nórájában még ott a lehetőség, munkát szeretne és megvalósítani önmagát: „Könnyen azonosultam a szereppel, hiszen az az életszakasz, amiben vagyok, pont az útkeresésről szól, másrészt nagyon sok instrukciót kaptam Zsótér tanár úrtól”.
Majd látjuk Nóra botladozásait, ahogy egyik férfi karjából a másikba menekül. Az okokat Tabajdi Anna fedi fel: „Azt mutatom meg, hogy ez a nő megrekedt egy 14 éves gyerek szintjén. Úgy próbál elérni dolgokat, hogy kislány lesz, ugrál, dalolászik, hízeleg. Viszont a mai világban ezekkel az eszközökkel nem tud érvényesülni. Egy dologra futja, férfiak megszerzésére, amit pont, hogy nem akart, hisz azt akarta megtudni, hogy mit ér ő valójában. Majd rádöbben, hogy két út van előtte: vagy gyári munkás lesz, egy huszadrangú senki vagy prostituált.” A darab a kapitalizmus kritikája is; rengeteg benne a propagandaszöveg és a gazdasági szakszó, ami Annának is igazi kihívást jelentett: „Nekem ez a szerep azért volt különösen nehéz, mert nem igazán vagyok otthon gazdasági témákban. Ebben a darabban a nő olyan, mint a tőke, egy áru, itt a férfiak tulajdonképpen nőkkel kereskednek.”
A darab a helyezkedő gyári személyzetistől a taktikus és könyörtelen Weygang konzulig számos férfitípust felsorakoztat, egy valami azonban közös bennük: a nőt mindannyian csak eszközként használják. Majd feltűnik a színen Nóra férje, Helmer, Nóra egykori barátnőjével, Lindénével az oldalán. Ibsen művéből úgy ismerjük a bankigazgató Helmert, mint aki mindenre kész annak érdekében, hogy hatalmát megtartsa. „Itt is ugyanaz a kicsinyes ember, de megismerjük a gyengeségeit is, hogy protekcióval jutott a pozíciójába és valójában semmihez sem ért, majd álarca teljesen lehull” – mondja az őt megformáló Veress György. Weygang áruba bocsátja Nórát, aki ismeretlen dominaként csábítja el exférjét. „Ennél a jelenetnél Helmer teljesen megszégyenül, kiderül, hogy milyen szexuális fantáziái vannak és hogy valójában mennyire magányos. A mai világban is szép számmal vannak Helmerek” – teszi hozzá György.
Nemcsak Helmer és Nóra megrekedt, hanem Lindéné is, akit Seres Alexandra alakít. „Egy olyan nőt játszom, aki igazából nem tud kötődni senkihez. Kisebbségi érzés van benne, úgy érzi, hogy senki nem fogadja el, de igazából ő sem fogadja el saját magát. Azt mutatja, hogy nagyon boldog, szereti Helmert és a fogadott gyerekeit, majd egy felfokozott helyzetben kitör belőle a gyűlölet, és mindent porrá zúz maga körül.” Szerinte Ibsen Nóráját sokszor úgy ábrázolják, mint egy áldozatot, aki elnyomásban élt a férje mellett, ahol mindig a férfi rossz és a nő a jó. „Ebből a darabból kiderül, hogy a nő is tud rossz lenni; férfiak és nők, mi mindannyian ugyanolyan jók és romlottak is vagyunk” – mondja.
A darab végén Nórát újra Helmer mellett találjuk fásultan, elhasználódva. Nincs fejlődéstörténet, ugyanoda került vissza, ahonnan elmenekült. Hogy ez előre elrendeltetett volt-e? Anna szerint Nórának számtalan lehetősége lett volna rá, hogy másképp döntsön, de mindig alávetette magát a férfiak akaratának. „Még ha egy nő nagyon szerelmes is, de a büszkesége, a lelke fontosabb kell, hogy legyen, minthogy megtartson egy férfit” – mondja. Mária szerint ma már nem annyira elkeserítő a nők helyzete, mint ebben a darabban. „Mindenkinek megvan a maga lehetősége, az ahhoz vezető utat kell megtalálni” – állapítja meg. Mindazonáltal Anna azt is hozzáteszi, hogy alapjában véve a feminizmus sem változtatott a hagyományos szokásrenden. „Ma is a nő neveli a gyereket, vezeti a háztartást, miközben keményen dolgozik. Ez a multifunkcionalitás azért elég ijesztő.”
Ami a próbafolyamatot illeti, abban mindannyian egyetértenek, hogy egy izgalmas és nehéz időszakon vannak túl. Most találkoztak először Zsótér Sándor szövegcentrikus formanyelvével. „Nagyon vezetett minket, miközben hagyta is, hogy kibontakozzunk. Megérteni a rendezőt, ez a kulcsa mindennek” – mondják. Habár a darabban tényleg a kimondottakon van a hangsúly, a gyári monotonitást jól megragadó mozdulatsorok, a szépen kivitelezett balett-technikák is szót érdemelnek. „Egyed Bea tanította be a koreográfiát. Nem azt várta tőlünk, hogy balerinák legyünk, mert arra egyébként alkalmatlanok lennénk, de nem is figuráztuk ki a balettet. Bea elhitette velünk, hogy úgy tökéletes, ahogy csináljuk”. Az előadásban a fiúk is megmutathatják sportos oldalukat: amíg – a Nóráért epedező munkásfiú szerepében – Lajcsik Domonkos a focista képességeit, addig Laczkó Bálint Weygangja a squashtudását villantja meg. Erre a koncepcióra a rendezőt valószínűleg az előadás helyszínéül szolgáló tornaterem adta lehetőségek ihlették, mindenesetre tökéletes megoldás volt arra, hogy huszonéves fiatalokra szabja a darabot.
Alkotók
Egyéb hírek
SZFE-s hallgatók a 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Interjú Kozma Veronikával
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
Hallja-e a színház a segélykiálltásokat? - Theodórosz Terzopulosz üzenete a Színházi Világnap alkalmából
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Interjú Csáki Benedekkel
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Színészlegendák nyomában: múlt és jelen találkozása a színpadon – Interjú Pápai Erikával
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Nagy siker a Fejes Szabolcs rendezésében bemutatott Liliom
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
Antifilozófusok az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
