„Nem rendezni akartam, hanem egy közös történetet megalkotni, amire mindig emlékezni fogunk” – mondja Szarvas József, a negyedéves prózai színészosztály vezetője, aki Dosztojevszkij egyik örök érvényű darabját, a Karamazov testvéreket vitte színpadra az osztállyal. Az egyik összpróbán mi is ott voltunk.
Abszurd után mélylélektan. Míg a Rátóti Zoltán rendezte Különórában egy mester és tanítvány végzetes találkozásának lehettünk tanúi, addig a Karamazov testvérek középpontjában egy apagyilkosság áll. Előbbin az abszurd párbeszédeknek köszönhetően még akkor is nevetünk, mikor az őrült tanár egy konyhakéssel végez a diákjával, addig a Karamazov tesvérek története jóval húsba vágóbb. Annak a rendezői koncepciónak köszönhetően, hogy a szereplők a nézők között ülnek le és mindenki végig jelen van, még ha nincs is jelenete, úgy érezhetjük, mintha mi is esküdtként ülnénk abban a bírósági tárgyalóteremben, ahol a zülött és erőszakos Fjodor Pavlovics Karamazov gyilkossági ügyét tárgyalják.
„Mi a bűn, hol húzódnak az erkölcsi határok, létezik-e Isten, mi értelme van egyátalán az életnek – többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ” – mondja a rendező, Szarvas József. Majd hozzáteszi, hogy az előadás formavilága is azt szolgálja, hogy megmutassa, mindenki vétkezik, de fontos, hogy nyíltan, kendőzetlenül beszéljünk a problémákról. „Az alapkérdés az, hogy melyik fiú ölte meg az apát, majd rájövünk, hogy valójában mindegyik: gondolatban, szóban, cselekedetben vagy mulasztásban.
Az osztályfőnöknek egyébként nem véletlenül esett a választása erre a darabra. Főiskolásként maga is játszotta a legidősebb Karamazov fiú, Dimitrij szerepét, ami életre szóló élményt jelentett neki: „Nem értelmiségi közegből jövök. Tanyán nőttem fel, a nélkülözést és az erőszakot közvetlen közelről ismerem. A könyvek finoman szólva távol álltak tőlem. Amikor kiderült, hogy a következő félévben Dosztojevszkijt fogjuk játszani, kivettem a könyvtárból a Karamazov testvéreket. Először elborzadtam, hogy milyen vastag. Aztán ahogy olvastam, jött a felismerés, hogy ez rólam, a családunkról szól. Szinte egy szuszra kiolvastam, majd nyúltam is a következőért. Azon a nyáron mindent elolvastam Dosztojevszkijtől.”
A legidősebb fiú, a féktelen ösztönember, Dimitrij szerepében most Ficsór Milánt láthatjuk, aki teljesen ellentéte az általa megformált karakternek. „Kétszer-háromszor is meggondolom, amit mondok. Mindent előre eltervezek és mindig van több opcióm arra az esetre, ha valami nem az elvártak szerint alakul. Dimitrij ezzel szemben fejjel megy a falnak. Mikor őt játszom, mondhatni rettegek, aztán mikor elkapom a fonalat, az nagyon jó érzés” – mondja nevetve. Majd hozzáteszi, hogy ez a darab számára arról is szól, hogy mennyire különbözően állunk a problémákhoz, dolgozunk fel egy traumát. Van, aki minden oldalról megvizsgál egy adott kérdést, végül mégsem megy semmire. „Ebben a történetben a testvérek közül Dimitrij az egyetlen, aki megéli a dolgokat, még akkor is, ha fogalma sincs a következményekről. Ő elkárhozni van itt még azokért a bűnökért is, amiket nem követett el” – mondja.
A folyton kétkedő és gondolkodó Ivan Karamazovot Csikós Máté játssza, aki könnyen azonosult a szereppel: „Én is folyamatosan morális köröket futtatok saját magammal és a környezetemmel kapcsolatban. Ivan dühéhez és kérdéseihez is könnyű volt kapcsolódnom; ez részben bennem is megvan. Emellett az apa-fiú kapcsolat boncolgatása is aktuális most az életemben.” Majd hozzáteszi, hogy örült az osztályfőnök darabválasztásának, mert ez a történet gondolkodásra késztet mindenkit.
Az előadás abból a szempontból is különleges, hogy Szarvas József életében először rendezett, bár ő jelentőségét nem ebben látja: „Nem rendezni akartam, hanem egy közös történetet megalkotni, amire mindig emlékezni fogunk. Azt tanítom ezeknek a fiataloknak, hogy a színpad arra ad lehetőséget, hogy megmutassák, kik ők. Nem szabad elbújni a szerepek mögé, épp ellenkezőleg: bele kell állni és ki kell nyitni a lelküket. A mi szakmánkban nagyon fontos a bátorság és a szabadság. Arra törekedtem, hogy olyan légkört teremtsek, ahol ér vitázni, szabadon gondolkodni és ők ezt megérezték. Számos olyan pillanatnak tanúja lehettem, mikor megszületett bennük valami, és ez hihetetlenül jó érzés.”
2025. február 16-án egész napos műhelybemutatókon hat kortárs dráma első magyar fordítását vitte színre a Színház- és Filmművészeti Egyetem Németh Antal Drámaelméleti Intézete, az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke, valamint a Távoli Fény Laboratórium. Az esemény három egyetem több mint ötven hallgatójának fordítói, dramaturgi, rendezői és előadói munkájával jött létre. Az idáig vezető útról a két főszervezővel, Gleason-Nagy Natáliával és Sereg Judittal beszélgettünk.
Robert Capa nevét a legtöbben ismerjük. Rengeteg kalandos történet, önellentmondásos életrajzi adatok, mendemondák övezik a 20. század egyik legjelentősebb fotósának nevét. De vajon ki volt az ember a fotók és a felépített brand mögött? Ki volt Friedmann Endre? Erre a kérdésre próbál választ adni A szerencsejátékos című monodráma. A darab premierje után annak írójával, egyetemünk negyedéves dramaturg hallgatójával, Varga-Amár Rudolffal és főszereplőjével, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem prózai színművész hallgatójával, Pazsiczki Mátéval beszélgettünk.
Az SZFE ismét megrendezte az Alkotóműhelyek Hetét a tavaszi félév első hetében, ami a közös élmények mellett számos lehetőséget kínált hallgatóinknak arra, hogy bepillantást nyerhessenek más intézetek és szakok képzéseibe is. Szakmai előadások, gyakorlati foglalkozások, mesterkurzusok és egy könyvbemutató is gazdagították az ötnapos programot.
Az SZFE negyedéves zenésszínművész-hallgatójával készített exkluzív interjút a Metropol a Budapesti Operettszínház Hamupipőke című előadása kapcsán. A darabban Nagy Alma Virág alakítja váltott szereposztásban a címszereplőt.
Az SZFE Dokumentumfilm-rendező MA hallgatói bemutatják vizsgafilmjeiket. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja február 26-a, 17:30.
Teltházas érdeklődés mellett zajlott le az SZFE Könyvek első két kötetének felolvasószínházzal egybekötött bemutatója február 12-én az Alkotóműhelyek Hetének keretében. A rendezvényen prof. dr. Kocziszky Éva legújabb művét, az Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című esszékötetet, valamint az Örkény István drámaírói ösztöndíj nyertes pályamunkáiból összeállított antológiát ismerhették meg a részvevők a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Hogy mi vihet rá egy anyát, hogy otthagyja a családját, azt a drámairodalom egyik legelső feminista alkotásából már megtudhattuk. Na de mi történik ezután Nórával? Három lehetséges folytatást, a feleség, a prostituált és a dolgozó nő sorsát írta meg Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő a hetvenes évek végén, és ezt a sorshármast vitte most színre Zsótér Sándor a harmadéves prózai színészosztállyal.
2025. február 16-án egész napos műhelybemutatók során hat dráma első magyar fordítását viszi színre a Színház- és Filmművészeti Egyetem Németh Antal Drámaelméleti Intézete, az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke és a Távoli Fény Laboratórium. Helyszín: az SZFE Szentkirályi utcai épületének (Budapest, Szentkirályi u. 32, 1088) 501-es terme. Az esemény három egyetem több mint 50 hallgatójának fordítói, dramaturgi, rendezői és előadói közreműködésével jön létre.