Mindenki vétkezik – Karamazov bemutató
január 20., hétfő 12:33
„Nem rendezni akartam, hanem egy közös történetet megalkotni, amire mindig emlékezni fogunk” – mondja Szarvas József, a negyedéves prózai színészosztály vezetője, aki Dosztojevszkij egyik örök érvényű darabját, a Karamazov testvéreket vitte színpadra az osztállyal. Az egyik összpróbán mi is ott voltunk.
Abszurd után mélylélektan. Míg a Rátóti Zoltán rendezte Különórában egy mester és tanítvány végzetes találkozásának lehettünk tanúi, addig a Karamazov testvérek középpontjában egy apagyilkosság áll. Előbbin az abszurd párbeszédeknek köszönhetően még akkor is nevetünk, mikor az őrült tanár egy konyhakéssel végez a diákjával, addig a Karamazov tesvérek története jóval húsba vágóbb. Annak a rendezői koncepciónak köszönhetően, hogy a szereplők a nézők között ülnek le és mindenki végig jelen van, még ha nincs is jelenete, úgy érezhetjük, mintha mi is esküdtként ülnénk abban a bírósági tárgyalóteremben, ahol a zülött és erőszakos Fjodor Pavlovics Karamazov gyilkossági ügyét tárgyalják.
„Mi a bűn, hol húzódnak az erkölcsi határok, létezik-e Isten, mi értelme van egyátalán az életnek – többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ” – mondja a rendező, Szarvas József. Majd hozzáteszi, hogy az előadás formavilága is azt szolgálja, hogy megmutassa, mindenki vétkezik, de fontos, hogy nyíltan, kendőzetlenül beszéljünk a problémákról. „Az alapkérdés az, hogy melyik fiú ölte meg az apát, majd rájövünk, hogy valójában mindegyik: gondolatban, szóban, cselekedetben vagy mulasztásban.
Az osztályfőnöknek egyébként nem véletlenül esett a választása erre a darabra. Főiskolásként maga is játszotta a legidősebb Karamazov fiú, Dimitrij szerepét, ami életre szóló élményt jelentett neki: „Nem értelmiségi közegből jövök. Tanyán nőttem fel, a nélkülözést és az erőszakot közvetlen közelről ismerem. A könyvek finoman szólva távol álltak tőlem. Amikor kiderült, hogy a következő félévben Dosztojevszkijt fogjuk játszani, kivettem a könyvtárból a Karamazov testvéreket. Először elborzadtam, hogy milyen vastag. Aztán ahogy olvastam, jött a felismerés, hogy ez rólam, a családunkról szól. Szinte egy szuszra kiolvastam, majd nyúltam is a következőért. Azon a nyáron mindent elolvastam Dosztojevszkijtől.”
A legidősebb fiú, a féktelen ösztönember, Dimitrij szerepében most Ficsór Milánt láthatjuk, aki teljesen ellentéte az általa megformált karakternek. „Kétszer-háromszor is meggondolom, amit mondok. Mindent előre eltervezek és mindig van több opcióm arra az esetre, ha valami nem az elvártak szerint alakul. Dimitrij ezzel szemben fejjel megy a falnak. Mikor őt játszom, mondhatni rettegek, aztán mikor elkapom a fonalat, az nagyon jó érzés” – mondja nevetve. Majd hozzáteszi, hogy ez a darab számára arról is szól, hogy mennyire különbözően állunk a problémákhoz, dolgozunk fel egy traumát. Van, aki minden oldalról megvizsgál egy adott kérdést, végül mégsem megy semmire. „Ebben a történetben a testvérek közül Dimitrij az egyetlen, aki megéli a dolgokat, még akkor is, ha fogalma sincs a következményekről. Ő elkárhozni van itt még azokért a bűnökért is, amiket nem követett el” – mondja.
A folyton kétkedő és gondolkodó Ivan Karamazovot Csikós Máté játssza, aki könnyen azonosult a szereppel: „Én is folyamatosan morális köröket futtatok saját magammal és a környezetemmel kapcsolatban. Ivan dühéhez és kérdéseihez is könnyű volt kapcsolódnom; ez részben bennem is megvan. Emellett az apa-fiú kapcsolat boncolgatása is aktuális most az életemben.” Majd hozzáteszi, hogy örült az osztályfőnök darabválasztásának, mert ez a történet gondolkodásra késztet mindenkit.
Az előadás abból a szempontból is különleges, hogy Szarvas József életében először rendezett, bár ő jelentőségét nem ebben látja: „Nem rendezni akartam, hanem egy közös történetet megalkotni, amire mindig emlékezni fogunk. Azt tanítom ezeknek a fiataloknak, hogy a színpad arra ad lehetőséget, hogy megmutassák, kik ők. Nem szabad elbújni a szerepek mögé, épp ellenkezőleg: bele kell állni és ki kell nyitni a lelküket. A mi szakmánkban nagyon fontos a bátorság és a szabadság. Arra törekedtem, hogy olyan légkört teremtsek, ahol ér vitázni, szabadon gondolkodni és ők ezt megérezték. Számos olyan pillanatnak tanúja lehettem, mikor megszületett bennük valami, és ez hihetetlenül jó érzés.”
Szereplők
Alkotók
Egyéb hírek
Megjelent A televízió volt az életünk című kötet – az íróval, Babiczky Lászlóval beszélgettünk
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Nézőkutatás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Pilinszky a színpadon Isztambulban – Szilágyi Bálint vezetésével
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„A hangomat édesanyámtól örököltem” – interjú Fogl Noémivel, végzős zenés színművész hallgatónkkal
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Nemzetközi díjjal ismerték el az SZFE színházrendező oktatóját – interjú Szabó K. Istvánnal
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
Kálloy Molnár Péterre emlékezünk
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
Lehet-e az AI alkotó a színpadon és a filmen? – képes beszámoló az SZFE Innovációs Napjáról
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.
Több száz érdeklődőt vonzott az SZFE idei nyílt napja
Közel négyszázan látogattak el a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025. november 29-én megrendezett nyílt napjára, amelyet idén rendhagyó módon több kampuszon tartottunk és igazán gazdag programot kínálva mutattuk be a színművészeti, drámaelméleti és mozgóképes BA és MA képzéseket.
