Mindenki vétkezik – Karamazov bemutató
január 20., hétfő 12:33
„Nem rendezni akartam, hanem egy közös történetet megalkotni, amire mindig emlékezni fogunk” – mondja Szarvas József, a negyedéves prózai színészosztály vezetője, aki Dosztojevszkij egyik örök érvényű darabját, a Karamazov testvéreket vitte színpadra az osztállyal. Az egyik összpróbán mi is ott voltunk.
Abszurd után mélylélektan. Míg a Rátóti Zoltán rendezte Különórában egy mester és tanítvány végzetes találkozásának lehettünk tanúi, addig a Karamazov testvérek középpontjában egy apagyilkosság áll. Előbbin az abszurd párbeszédeknek köszönhetően még akkor is nevetünk, mikor az őrült tanár egy konyhakéssel végez a diákjával, addig a Karamazov tesvérek története jóval húsba vágóbb. Annak a rendezői koncepciónak köszönhetően, hogy a szereplők a nézők között ülnek le és mindenki végig jelen van, még ha nincs is jelenete, úgy érezhetjük, mintha mi is esküdtként ülnénk abban a bírósági tárgyalóteremben, ahol a zülött és erőszakos Fjodor Pavlovics Karamazov gyilkossági ügyét tárgyalják.
„Mi a bűn, hol húzódnak az erkölcsi határok, létezik-e Isten, mi értelme van egyátalán az életnek – többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ” – mondja a rendező, Szarvas József. Majd hozzáteszi, hogy az előadás formavilága is azt szolgálja, hogy megmutassa, mindenki vétkezik, de fontos, hogy nyíltan, kendőzetlenül beszéljünk a problémákról. „Az alapkérdés az, hogy melyik fiú ölte meg az apát, majd rájövünk, hogy valójában mindegyik: gondolatban, szóban, cselekedetben vagy mulasztásban.
Az osztályfőnöknek egyébként nem véletlenül esett a választása erre a darabra. Főiskolásként maga is játszotta a legidősebb Karamazov fiú, Dimitrij szerepét, ami életre szóló élményt jelentett neki: „Nem értelmiségi közegből jövök. Tanyán nőttem fel, a nélkülözést és az erőszakot közvetlen közelről ismerem. A könyvek finoman szólva távol álltak tőlem. Amikor kiderült, hogy a következő félévben Dosztojevszkijt fogjuk játszani, kivettem a könyvtárból a Karamazov testvéreket. Először elborzadtam, hogy milyen vastag. Aztán ahogy olvastam, jött a felismerés, hogy ez rólam, a családunkról szól. Szinte egy szuszra kiolvastam, majd nyúltam is a következőért. Azon a nyáron mindent elolvastam Dosztojevszkijtől.”
A legidősebb fiú, a féktelen ösztönember, Dimitrij szerepében most Ficsór Milánt láthatjuk, aki teljesen ellentéte az általa megformált karakternek. „Kétszer-háromszor is meggondolom, amit mondok. Mindent előre eltervezek és mindig van több opcióm arra az esetre, ha valami nem az elvártak szerint alakul. Dimitrij ezzel szemben fejjel megy a falnak. Mikor őt játszom, mondhatni rettegek, aztán mikor elkapom a fonalat, az nagyon jó érzés” – mondja nevetve. Majd hozzáteszi, hogy ez a darab számára arról is szól, hogy mennyire különbözően állunk a problémákhoz, dolgozunk fel egy traumát. Van, aki minden oldalról megvizsgál egy adott kérdést, végül mégsem megy semmire. „Ebben a történetben a testvérek közül Dimitrij az egyetlen, aki megéli a dolgokat, még akkor is, ha fogalma sincs a következményekről. Ő elkárhozni van itt még azokért a bűnökért is, amiket nem követett el” – mondja.
A folyton kétkedő és gondolkodó Ivan Karamazovot Csikós Máté játssza, aki könnyen azonosult a szereppel: „Én is folyamatosan morális köröket futtatok saját magammal és a környezetemmel kapcsolatban. Ivan dühéhez és kérdéseihez is könnyű volt kapcsolódnom; ez részben bennem is megvan. Emellett az apa-fiú kapcsolat boncolgatása is aktuális most az életemben.” Majd hozzáteszi, hogy örült az osztályfőnök darabválasztásának, mert ez a történet gondolkodásra késztet mindenkit.
Az előadás abból a szempontból is különleges, hogy Szarvas József életében először rendezett, bár ő jelentőségét nem ebben látja: „Nem rendezni akartam, hanem egy közös történetet megalkotni, amire mindig emlékezni fogunk. Azt tanítom ezeknek a fiataloknak, hogy a színpad arra ad lehetőséget, hogy megmutassák, kik ők. Nem szabad elbújni a szerepek mögé, épp ellenkezőleg: bele kell állni és ki kell nyitni a lelküket. A mi szakmánkban nagyon fontos a bátorság és a szabadság. Arra törekedtem, hogy olyan légkört teremtsek, ahol ér vitázni, szabadon gondolkodni és ők ezt megérezték. Számos olyan pillanatnak tanúja lehettem, mikor megszületett bennük valami, és ez hihetetlenül jó érzés.”
Szereplők
Alkotók
Egyéb hírek
SZFE-s hallgatók a 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Interjú Kozma Veronikával
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
Hallja-e a színház a segélykiálltásokat? - Theodórosz Terzopulosz üzenete a Színházi Világnap alkalmából
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Interjú Csáki Benedekkel
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Színészlegendák nyomában: múlt és jelen találkozása a színpadon – Interjú Pápai Erikával
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Nagy siker a Fejes Szabolcs rendezésében bemutatott Liliom
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
Antifilozófusok az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
