Hogyan jelenhet meg az egyik legősibb színházi műfaj, a misztériumjáték a színpadon ma úgy, hogy az releváns és érdekes legyen akár több korosztály számára is? Többek között erről is szólt a Károli Gáspár Református Egyetem Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézete, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Művészettudományi doktori programja, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara közös szervezésében megvalósuló Misztérium a kortárs színpadon című tudományos konferencia, melyet két helyszínen, a Károli Gáspár Református Egyetem Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégiumában és a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában rendeztek meg.
A konferenciát a három résztvevő egyetem részéről Sepsi Enikő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, Birher Nándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja és Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem dékánja nyitotta meg.
Sepsi Enikő megnyitóbeszédében megköszönte Prontvai Vera, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusának munkáját, aki a konferencia szervezését vállalta. Az esemény sajátságaként kiemelte, hogy nem csak elméleti, hanem gyakorlati munkákkal is találkozhatnak az érdeklődők, többek között az SZFE doktoranduszainak előadásában.
Birher Nándor a következő szavakkal kezdte köszöntőjét:
„Misztérium, kortárs, színpad – játszunk el a gondolattal: Pázmány, Károli, SZFE. Három fontos egyetem három fontos téma.” Majd Ferenc pápa legújabb enciklikáiban megfogalmazott gondolatával folytatta, mely szerint a mesterséges intelligencia korszakában nem feledkezhetünk meg arról, hogy a költészet és a szeretet elengedhetetlen az emberiség megmentéséhez. Kifejezte örömét, hogy a konferencia keretein belül lehetőség nyílik ezekről a témákról beszélgetni.
Csoma Mózes elmondta: a konferencia célja a kortárs misztériumjátékok sokféleségének feltérképezése. A kétnapos esemény során húsz előadó lép fel, amely a dékán szerint jól mutatja a téma iránti jelentős tudományos érdeklődést.
A konferencia Medgyesy S. Norbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi docensének előadásával kezdődött, amely összefoglaló képet adott a magyarországi klasszikus, 1850 előtti misztériumjátszás sajátosságairól, alapvető, azaz egyszerre misztériumhordozó, szemléltető és tanító szerepéről. Emellett bemutatta annak gyökereit, típusait, műfajközi összefüggéseit és bizonyos elemeinek folklorizálódását is.
A következő előadó Kedves Emőke doktorandusz, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház rendezője volt, aki Loyolai Szent Ignác nyomán vizsgálta a színházalkotási folyamatokat. Mint rámutatott: a jezsuita rend alapítója 1522-1524 között írott Lelkigyakorlatok című művében több olyan gyakorlatot (imamódszert) ajánl, amelyek értelmezése és helyes adaptálása a színházi munkában is hasznosnak bizonyulhat.
Rideg Zsófia dramaturg, műfordító (Színház- és Filmművészeti Egyetem) „Szűz Mária zsonglőrje” – avagy a teljes önátadás színháza című eladásában azt vizsgálta, hogy hogyan válik színész misztériumszínpaddá, hogyan válhat egy színházi alkotó folyamat ,,közösségi imává”, játszót és nézőt egyaránt átlényegítő, felemelő misztériumjátékká.
Fülöp József, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docense az észt Arvo Pärt Robert Wilson segítségével kidolgozott összművészeti alkotását, az Ádám-passiót állította elemzésének középpontjába. Mint rámutatott, Wilson a szcenírozás során arra törekedett, hogy leginkább a világítástechnikával olyan teret hozzon létre, amelyben Pärt meditatív, kontemplatív és mindenekelőtt lassú zenéje érvényesülhet.
Kaj Ádám rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktorandusza a Szegedi Passiójáték történetét vázolta fel a hallgatóságnak. Mint elmondta, a szegedi passiójátszásnak, a Szegedi Szabadtéri Játékok 1931-es nyitódarabjától eltekintve, nem voltak előzményei. 2015-ben azonban az Újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián passiócsoport szerveződött, majd ezt követően megalakult a Liget Társulat, amely minden évben (2020-ban Magyarországon egyedüliként) új szövegkönyv és koncepció alapján hirdeti a feltámadás örömhírét.
A délutáni szekciót Győrei Zsolt drámaíró, dramaturg, a Színház- és Filmművészeti Egyetem docensének A misztériumjátékok komikus elemei című előadása nyitotta. Néhány külföldi és magyar, a 20-21. században is jelentős hatást elérő misztériumjáték vizsgálatával arra tett kísérletet, hogy színház- és drámatörténeti forrásokra, illetve szövegelemzésekre alapozva számba vegye és tipizálja a műfaj legmarkánsabb komikus eszközeit, kitérjen a nevettetés dramaturgiai, szcenikai és stiláris regisztereire.
Domokos Johanna nyelvész, a Károli Gáspár Református egyetem egyetemi docensének előadása azt vizsgálta, hogy a misztériumjátékok öt fő jellemzője (szimbolikus és dramatizált összművészet, allegorikus jelentés, vallási/spirituális tartalom, közösségi részvétel, valamint tanító/inspiráló jelleg) hogyan valósult meg Parvathy Baul 2024. szeptember 5-ei kortárs előadásban a Fonóban.
Lips Adrián, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa a női szenvedéstörténet lehetséges olvasatait tárgyalta Rusz Márk Milán Idegenben keserűbb a sírás… című színdarabja alapján. Bemutatta Karády Katalin életpályájának releváns aspektusait, valamint a például szolgáló, az alkotó által középpontba állított női szenvedéstörténet perspektívájából elemezte a színdarabot.
Gleason-Nagy Natália színházi rendező, dramaturg, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója rendezői szemszögből, dramaturgiai szempontok alapján posztmodern passióként tárgyalta Visky András Megöltem az Anyámat című drámáját. A szubjektív alkotói hatástanulmány a londoni 2013-as, majd a 2017-es washingtoni premierek próbafolyamatát, mint a megtérés terét és idejét vizsgálta.
Herczeg Tamás színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem intézetvezető egyetemi docense a szegedi Dóm tér és a Genius loci összefüggését, valamint annak Klebelsberg Kuno által megálmodott kultúrtörténeti jelentőségét vizsgálta. Az előadás fókuszában az előadó, mint a Szegedi Szabadtéri Játékok akkori igazgatója által 2020-ban bemutatott Akárki című produkció állt, amely párhuzamba állítható a salzburgi tradícióval, újraértelmezve a tér szimbolikus erejét a pandémia időszakában.
A nap utolsó előadását ehhez kapcsolódva Bodolay Géza színházi rendező, színházigazgató, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója tartotta az Akárki moralitásjátékról, melynek ő volt a rendezője.
Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában megrendezett második nap a Miért keresitek az élőt a holtak között? című bibliodramatikus műhelymunkával kezdődött, ahol a résztvevők egyben szereplői is, nézői is, rendezői is voltak a történetnek. A workshopot Virág Edit a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója vezette.
Maczák Ibolya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tudományos főmunkatárs a Pilinszky János KZ-oratóriumát vizsgálta, mint passiót. A második világháború utáni megváltozott politikai környezetben ez a mű szinte az első olyan dráma volt, amely passiójátékként is értelmezhető volt. Az előadás felelevenítette a darab korai (,,amatőr”) bemutatóit is, amelyek jelentős mértékben hatottak – az alkotók bevallása szerint – a Nemzeti Színház tíz évvel ezelőtti, Katona Imre által rendezett bemutatóján is.
Hegyi Dániel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza a Nemzeti Színház Johanna a máglyán című oratóriumát értelmezte újra a misztériumjáték szempontrendszere segítségével.
A Babeş-Bolyai Tudományegyetemről érkezett Bodó Márta újságíró, színházkritikus Az Öregek könyve mint misztériumjáték a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán című előadása a 2016-ban bemutatott darabot vizsgálta, melynek témája és megvalósítása is a misztériumjátékokat idézi.
Nagy Máté, a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktorandusza Benjamin Britten alkotásain keresztül vizsgálta, hogy fel lehet-e támasztani és ha igen, milyen módon a középkori misztériumjátékok világát a XX. század vokális művészetében.
Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténész, egyetemi docens (Országos Széchényi Könyvtár / Magyar Táncművészeti Egyetem) Misztérium-história című előadása rámutatott, hogy a kortárs színház szervesen alkalmazza mind a rituális, mind a misztériumjátéki elemeket. Megállapítása szerint a misztériumjáték tehát nem csak túlélni, hanem tovább élni is látszik, a középkori tartalmi, ikonográfiai és dramaturgiai örökség ma is része az európai színházművészetnek.
A Nemzeti Színházból érkezett Kozma András színművész, filozófus Anatolij Vasziljev misztériumjátékait állította előadásának középpontjába. Betekintést adott Vasziljev különleges próbamódszereibe és a kortárs színház metafizikai kontextusáról vallott nézeteibe.
Sepsi Enikő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora a Színházi Olimpia keretében megvalósult Fény-anyag című felolvasás-performanszról tartott előadást. Az angyal válaszol című kordokumentumról és 20. századi kinyilatkoztatásról készült felolvasás-performansz geneziséről és próbáiról szólt, melynek egyik dramaturgja volt Sepsi Enikő, Kardos Gyöngyi és Juliette Binoche mellett, a darab rendezője pedig Wajdi Mouawad. Az előadás kitért a felolvasás-performansz többnyelvűségére és az angyal/angyalok karaktereinek, hangjának megformálására, valamint a történetmesélésre.
Szász Zsolt, dramaturg, a Nemzeti Színház hivatalos folyóirata, a Szcenárium főszerkesztője Önazonosság-tudat misztériumvallások fényében című előadása a Nemzetközi Madách-projekt résztvevőinek előadását vizsgálta, melyből arra a következtetésre jutott, hogy például az athéni, a római és a bizánci színek esetében a színrevitel mikéntje elválaszthatatlan a küldő nemzetek mitikus és történelmi emlékezetétől.
Pálfi Ágnes, költő, a Szcenárium szerkesztője pedig Az ember tragédiája eszkimó színének egy kortárs interpretációját mutatta be. 2023-ban, a Madách Nemzetközi Színházi záróeseményén az egyik legmeglepőbb a bukaresti Caragiale National University of Theatre and Film hallgatói által előadott produkció volt, melyben mintha a középkor és a reneszánsz népi nevetéskultúrája támadt volna föl. Mint az előadó rámutatott, ennek különös jelentősége van ma, a természet, a társadalom és az egyes ember létének válságos időszakában.
A konferencia programjának része volt egy kerekasztal beszélgetés, melyen a szakemberek azt járták körül, miként lehet a spiritualitást és a transzcendens élményt élővé és befogadhatóvá tenni a mai színpadon.
Az előadások után egy beszélgetés keretében bemutatták a Napút folyóirat misztikával foglalkozó számát, mely a Misztérium a kortárs művészetben címet viseli. A beszélgetőtársak a lapszám szerkesztői és szerzői voltak: Szondi György, Sepsi Enikő, Ludvigh Károly, Hegedűs Gyöngyi, Csáji László Koppány, Lovász Irén, Baka Györgyi, Kozma Botond Szilárd. A beszélgetést Prontvai Vera moderálta.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Soproni Egyetem és a Nemzeti Színház 2025. július 1–9. között közösen rendezi meg a Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron 2025 című programot. Az immár második alkalommal megvalósuló, intenzív nyári alkotótáborban magyar és külföldi színművészhallgatók, valamint rangos hazai és nemzetközi oktatók, rendezők dolgoznak együtt a Soproni Egyetem kampuszán. A megnyitót július 2-án tartották a Ligneum Rendezvényházban.
Három generáció, három női sors, egy mélyreható családi örökség. Hevesi Fanni, az SZFE fizikai színházi rendező és koreográfus osztályának végzős hallgatója, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című formailag rendhagyó, mégis megrázó erejű darabját állította színpadra. Az előadás fókuszában a több generáción átívelő traumák és a női identitás állnak – egy olyan színházi világban, ahol a női történetek gyakran háttérbe szorulnak. A rendezővel a koncepció születéséről, a színészi munkáról és a hallgatás örökségéről beszélgettünk.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem – együttműködésben a Nemzeti Színházzal és a Soproni Egyetemmel – 2025 nyarán ismét megrendezi nagysikerű nemzetközi alkotótáborát, amely idén Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron, 2025 címmel várja a résztvevőket.
A Múzeumok Éjszakáján különleges múzeumszínházi előadást mutatottak be a Babits Mihály Színház társulatának tagjai és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói Esztergom öt pontján is. Az esemény ötletgazdája és főszervezője Kaj Ádám, a Babits Mihály Színház igazgatója, az SZFE doktorandusza volt.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Rainer-Micsinyei Nóra DLA disszertációjának nyilvános védésére.
A legjobb kisjátékfilm, a legjobb forgatókönyv, a legjobb tévéfilm, valamint a legjobb elsőfilmes rendező különdíját is a Színház- és Filmművészeti Egyetem alkotói kapták az 5. MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon.
Június 20-án ünnepélyes keretek között átadták a MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjait a Balatonfüred Kongresszusi Központban. Legnagyobb büszkeségünkre két oktatónk, Koltai Lajos operatőr-rendező és Piroch Gábor kaszkadőrszakértő is átvehette az elismerést.
Tegnap este a veszprémi Óváros téren a Hogyan tudnék élni nélküled? vetítésével elindult a hazai filmipar legfrissebb alkotásait felvonultató seregszemle. Az 5. Magyar Mozgókép Fesztivál idén a száz éve született Makk Károly és Darvas Iván életműve előtt tiszteleg. A Magyar Filmakadémia védnökségével, a Nemzeti Filmintézet támogatásával és a Veszprém-Balaton 2023 szervezésében megvalósuló MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztiválon 22 kategóriában osztják ki a Magyar Mozgókép Díjakat, melynek jelöltjei között számos SZFE-s kötődésű alkotást találhatunk.