MITEM IMPRESSZIÓK II. - SZFE-s dramaturg hallgatók írásai
„A felperes a grúz nép” (A kaukázusi krétakör). Szalánczi Ágota harmadéves dramaturg hallgató írása.
Nincs empátia, nincs béke, nincs igazság – félelmek, melyek nem hagynak nyugodni minket, hiszen még mindig nem jött el a háború, amely véget vet minden háborúnak. A kisember kiüresedik, míg a nagyok, ügyesek meggazdagodnak a nyomorból. Erről mesél Avtandil Varszimasvili, rajta keresztül pedig Brecht A kaukázusi krétakörben. Az előadást a 10. MITEM részeként, a Nemzeti Színház Showcase-produkciói között láthattuk.
A Nemzeti Színház 2023. január 7-én mutatta be Bertolt Brecht egyik utolsó drámáját, A kaukázusi krétakört. A történet sokak számára ismert: a világirodalomban számos alkalommal feldolgozták már a salamoni döntés motívumát. Az előadás két felvonása két egészen különböző hangulatot és megközelítést követel a nézőktől azzal, hogy ugyanazon világ két ellentétes oldalát mutatja be: a káosztól menekülő, illetve a káoszban lubickoló egyénekét. Mégsem jelenthetjük ki, hogy egymással szemben állnának a két felvonás központi szereplői, hiszen Gruse (Katona Kinga) és Azdak (Trill Zsolt) is a világunkban fellelhető jóságot testesítik meg.
A látványvilág egyik fő alkotóeleme a kör és a szögletes formák váltakozása. Fénykör jelenik meg minden szereplő körül, aki jót akar a gyermek Mihail Abasvilinek – innen már egyenesen következik, hogy Salva (Kristán Attila) is magát a fényt rajzolja körbe, amikor sor kerül Azdak próbájára. Így lehet minden jelenetben elrejtve, hogy Gruse önfeláldozó jócselekedetei előrevetítik a végkifejletet. Mikor Szimon (Bordás Roland) megkéri a lány kezét, játékosan kergetőznek körbe-körbe. Árvaságukban összeölelkezve, mégis egyedül állnak a világban, ezért pontosan tudják, mitől kell megmenteniük a kormányzó (Berettyán Sándor) kisfiát. Ahogyan kör alakúak a koszorúk is, hogy az örök élet jelképeit lássuk bennük, átvitt értelemben a gyermek is körré válik: éljen, mint mindenki, aki előtte élt a világon. Ezzel szemben szögletesek a sírok: a kormányzóé, a közembereké, és a grúz népé is. Szögletesek a tolóajtók, szögletesek a katonák és a bíróság kellékei is.
Számos képzőművészeti utalás is fellelhető a színen: az ortodox ikonosztáz és Raffaello puttója mellett Szűcs Nelli (szereposztás szerint: Gruse „anyósa” / Idős feleség) Niko Pirosmani grúz festő alakjait eleveníti meg.
A rendezés nem alkalmaz elidegenítő effekteket – például songok sincsenek benne –, bebizonyítva ezzel, milyen érzelmes, szenvedélyes is lehet a brechti szöveg. Egyes lényegi pontokon azonban mégis megtörik a negyedik falat, hogy megismerjük egy-egy szereplő elrejtett viszonyulását is a látottakhoz.
Gruse a gyermekkel a hegyek közé menekül. Itt látszólag béke van, hiszen idáig nem jut el a háború. Ám az évszakok váltakozását jelző zenés-táncos etűdök mind hordoznak magukban egyfajta erőszakosságot: a hógolyózás játék, mégis fájnak az erős dobások; a mezőn nyíló virágok gyönyörűek, de nyílként érik a színpadot. A cselekménynek ezen a pontján bizonytalan, hogy valaha jobb lesz-e a világ.
A nézők még közelebbinek érezhetik magukhoz az eseményeket úgy, hogy a narráció is Azdak, azaz Trill Zsolt hangján hangzik el, tehát ugyanaz az ember tárja elénk a történet részleteit, aki aztán a végső döntést meghozza.
Azért látjuk a jót csalhatatlannak, mert vele együtt meg kell jelennie a gonosznak is. Erős a kontraszt a történet pozitív és negatív hősei között: míg Szimon, az Őrvezető (Szép Domán) és Fafej (Kovács S. József) is a katonasághoz tartoznak, utóbbi kettő többször is indokolatlan kegyetlenséggel, szinte kedvtelésből öl, addig Szimon hatalma ellenére nem fordul az erőszak eszközéhez.
Ugyanígy két egészen különböző nő- és anyaképet tár elénk az előadás. Ezen a téren igencsak irányított a befogadók szimpátiája, hiszen a kormányzóné, Natella (Szász Júlia), Mihail vérszerinti anyja a konfliktus kirobbantója, aki menekülés közben maga mögött hagyja csecsemő kisfiát. Materializmusa ugyan megmenti a haláltól, de az erkölcs íratlan törvényei már nem engedik, hogy a háború után gyermeke öröklését kihasználva visszaszerezze magának a halott kormányzó birtokait.
Brecht a ma emberének is érvényes példát mutat arra, hogy a legsötétebb időkben sem ereszthetjük el a többi ember kezét, velük együtt pedig a jóságot. Nem véletlenül választották az előadás alkotói alcímnek ezt: „Drámai példázat a jóságról”.
Pálfi Zsófia írása itt olvasható.
Orosz-Bogdán Noémi írása itt olvasható.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Egyéb hírek
SZFE-s hallgatók a 37. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Interjú Kozma Veronikával
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
Hallja-e a színház a segélykiálltásokat? - Theodórosz Terzopulosz üzenete a Színházi Világnap alkalmából
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Interjú Csáki Benedekkel
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Színészlegendák nyomában: múlt és jelen találkozása a színpadon – Interjú Pápai Erikával
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Nagy siker a Fejes Szabolcs rendezésében bemutatott Liliom
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
Antifilozófusok az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
