„A felperes a grúz nép” (A kaukázusi krétakör). Szalánczi Ágota harmadéves dramaturg hallgató írása.
Nincs empátia, nincs béke, nincs igazság – félelmek, melyek nem hagynak nyugodni minket, hiszen még mindig nem jött el a háború, amely véget vet minden háborúnak. A kisember kiüresedik, míg a nagyok, ügyesek meggazdagodnak a nyomorból. Erről mesél Avtandil Varszimasvili, rajta keresztül pedig Brecht A kaukázusi krétakörben. Az előadást a 10. MITEM részeként, a Nemzeti Színház Showcase-produkciói között láthattuk.
A Nemzeti Színház 2023. január 7-én mutatta be Bertolt Brecht egyik utolsó drámáját, A kaukázusi krétakört. A történet sokak számára ismert: a világirodalomban számos alkalommal feldolgozták már a salamoni döntés motívumát. Az előadás két felvonása két egészen különböző hangulatot és megközelítést követel a nézőktől azzal, hogy ugyanazon világ két ellentétes oldalát mutatja be: a káosztól menekülő, illetve a káoszban lubickoló egyénekét. Mégsem jelenthetjük ki, hogy egymással szemben állnának a két felvonás központi szereplői, hiszen Gruse (Katona Kinga) és Azdak (Trill Zsolt) is a világunkban fellelhető jóságot testesítik meg.
A látványvilág egyik fő alkotóeleme a kör és a szögletes formák váltakozása. Fénykör jelenik meg minden szereplő körül, aki jót akar a gyermek Mihail Abasvilinek – innen már egyenesen következik, hogy Salva (Kristán Attila) is magát a fényt rajzolja körbe, amikor sor kerül Azdak próbájára. Így lehet minden jelenetben elrejtve, hogy Gruse önfeláldozó jócselekedetei előrevetítik a végkifejletet. Mikor Szimon (Bordás Roland) megkéri a lány kezét, játékosan kergetőznek körbe-körbe. Árvaságukban összeölelkezve, mégis egyedül állnak a világban, ezért pontosan tudják, mitől kell megmenteniük a kormányzó (Berettyán Sándor) kisfiát. Ahogyan kör alakúak a koszorúk is, hogy az örök élet jelképeit lássuk bennük, átvitt értelemben a gyermek is körré válik: éljen, mint mindenki, aki előtte élt a világon. Ezzel szemben szögletesek a sírok: a kormányzóé, a közembereké, és a grúz népé is. Szögletesek a tolóajtók, szögletesek a katonák és a bíróság kellékei is.
Számos képzőművészeti utalás is fellelhető a színen: az ortodox ikonosztáz és Raffaello puttója mellett Szűcs Nelli (szereposztás szerint: Gruse „anyósa” / Idős feleség) Niko Pirosmani grúz festő alakjait eleveníti meg.
A rendezés nem alkalmaz elidegenítő effekteket – például songok sincsenek benne –, bebizonyítva ezzel, milyen érzelmes, szenvedélyes is lehet a brechti szöveg. Egyes lényegi pontokon azonban mégis megtörik a negyedik falat, hogy megismerjük egy-egy szereplő elrejtett viszonyulását is a látottakhoz.
Gruse a gyermekkel a hegyek közé menekül. Itt látszólag béke van, hiszen idáig nem jut el a háború. Ám az évszakok váltakozását jelző zenés-táncos etűdök mind hordoznak magukban egyfajta erőszakosságot: a hógolyózás játék, mégis fájnak az erős dobások; a mezőn nyíló virágok gyönyörűek, de nyílként érik a színpadot. A cselekménynek ezen a pontján bizonytalan, hogy valaha jobb lesz-e a világ.
A nézők még közelebbinek érezhetik magukhoz az eseményeket úgy, hogy a narráció is Azdak, azaz Trill Zsolt hangján hangzik el, tehát ugyanaz az ember tárja elénk a történet részleteit, aki aztán a végső döntést meghozza.
Azért látjuk a jót csalhatatlannak, mert vele együtt meg kell jelennie a gonosznak is. Erős a kontraszt a történet pozitív és negatív hősei között: míg Szimon, az Őrvezető (Szép Domán) és Fafej (Kovács S. József) is a katonasághoz tartoznak, utóbbi kettő többször is indokolatlan kegyetlenséggel, szinte kedvtelésből öl, addig Szimon hatalma ellenére nem fordul az erőszak eszközéhez.
Ugyanígy két egészen különböző nő- és anyaképet tár elénk az előadás. Ezen a téren igencsak irányított a befogadók szimpátiája, hiszen a kormányzóné, Natella (Szász Júlia), Mihail vérszerinti anyja a konfliktus kirobbantója, aki menekülés közben maga mögött hagyja csecsemő kisfiát. Materializmusa ugyan megmenti a haláltól, de az erkölcs íratlan törvényei már nem engedik, hogy a háború után gyermeke öröklését kihasználva visszaszerezze magának a halott kormányzó birtokait.
Brecht a ma emberének is érvényes példát mutat arra, hogy a legsötétebb időkben sem ereszthetjük el a többi ember kezét, velük együtt pedig a jóságot. Nem véletlenül választották az előadás alkotói alcímnek ezt: „Drámai példázat a jóságról”.
Pálfi Zsófia írása itt olvasható.
Orosz-Bogdán Noémi írása itt olvasható.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.
„Nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor dolgozom és mikor foglalkozom a hobbimmal, hiszen a munkám a hobbim” – vallja Ilja Bocsarnikovsz, akinek harmadéves prózai színész osztálya tavaly novemberben mutatta be Kastanka című előadását. Csehov szívmelengető darabját Szergej Szotnyikov vendégoktató, a Moszkvai Művészeti Színház Egyetemének docense rendezte, aki nem kevesebb szenvedéllyel van munkája iránt: hétből hét napot tölt a színházban vagy diákjaival. Ennek ellenére két külföldi oktatónkat sikerült mikrofonvégre kapnunk.
A Csokonai Nemzeti Színház idén tizenhatodik alkalommal rendezi meg Debrecenben a DESZKA Fesztivált, a kortárs dráma ünnepét. A rendezvényen a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadását is láthatják az érdeklődők, a fesztivál díszvendége pedig oktatónk, ifj. Vidnyánszky Attila lesz.
Február 2. és 8. között a Corvin Moziban rendezik meg a 45. Magyar Filmszemlét, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak több alkotása is bemutatkozik a nagyközönség előtt. A rangos esemény szakmai zsűrijében az egyetem oktatói, Vecsernyés János rendező-operatőr és Babos Tamás operatőr is helyet kapnak, tovább erősítve az SZFE jelenlétét a szemlén.
A titokzatos padlás, ahol mese és valóság összeér. A legsikeresebb magyar musical ezúttal új köntösben elevenedik meg Csáki Benedek, az SZFE nemrég végzett hallgatójának rendezésében. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói aktív alkotóként vesznek részt a produkcióban, friss energiával, mai gondolatokkal és merész kérdésekkel töltve meg a darabot. A bemutató sincs fényév távolságra: január 30-án debütál a debreceni oDEon Színház színpadán.
Egyetemünk másodéves filmrendező hallgatója, Kis Xavér első önálló rövidfilmje. A Színes pokol, amely a nemek közti kommunikációról és a színészi kiszolgáltatottságról szól, már három hazai fesztivál programján szerepel, köztük a közelgő 45. Magyar Filmszemlén. Ennek kapcsán beszélgettünk vele, azt is megtudtuk, milyen út vezetett idáig.
Hogyan lesz egy lóból kaszkadőrló? Helyettesítheti-e az AI a szinkronhangot? Van-e hasonlóság Hamvas és Márai esztétikája között? – csak néhány cím az Alkotóműhelyek Hete programjából, amely február 9. és 13. között várja az SZFE hallgatóit és munkatársait. De, aki lazábban kezdené a szemesztert és inkább énekelne, táncolna vagy filmeket nézne, az is talál kedvére való programot.

