„A felperes a grúz nép” (A kaukázusi krétakör). Szalánczi Ágota harmadéves dramaturg hallgató írása.
Nincs empátia, nincs béke, nincs igazság – félelmek, melyek nem hagynak nyugodni minket, hiszen még mindig nem jött el a háború, amely véget vet minden háborúnak. A kisember kiüresedik, míg a nagyok, ügyesek meggazdagodnak a nyomorból. Erről mesél Avtandil Varszimasvili, rajta keresztül pedig Brecht A kaukázusi krétakörben. Az előadást a 10. MITEM részeként, a Nemzeti Színház Showcase-produkciói között láthattuk.
A Nemzeti Színház 2023. január 7-én mutatta be Bertolt Brecht egyik utolsó drámáját, A kaukázusi krétakört. A történet sokak számára ismert: a világirodalomban számos alkalommal feldolgozták már a salamoni döntés motívumát. Az előadás két felvonása két egészen különböző hangulatot és megközelítést követel a nézőktől azzal, hogy ugyanazon világ két ellentétes oldalát mutatja be: a káosztól menekülő, illetve a káoszban lubickoló egyénekét. Mégsem jelenthetjük ki, hogy egymással szemben állnának a két felvonás központi szereplői, hiszen Gruse (Katona Kinga) és Azdak (Trill Zsolt) is a világunkban fellelhető jóságot testesítik meg.
A látványvilág egyik fő alkotóeleme a kör és a szögletes formák váltakozása. Fénykör jelenik meg minden szereplő körül, aki jót akar a gyermek Mihail Abasvilinek – innen már egyenesen következik, hogy Salva (Kristán Attila) is magát a fényt rajzolja körbe, amikor sor kerül Azdak próbájára. Így lehet minden jelenetben elrejtve, hogy Gruse önfeláldozó jócselekedetei előrevetítik a végkifejletet. Mikor Szimon (Bordás Roland) megkéri a lány kezét, játékosan kergetőznek körbe-körbe. Árvaságukban összeölelkezve, mégis egyedül állnak a világban, ezért pontosan tudják, mitől kell megmenteniük a kormányzó (Berettyán Sándor) kisfiát. Ahogyan kör alakúak a koszorúk is, hogy az örök élet jelképeit lássuk bennük, átvitt értelemben a gyermek is körré válik: éljen, mint mindenki, aki előtte élt a világon. Ezzel szemben szögletesek a sírok: a kormányzóé, a közembereké, és a grúz népé is. Szögletesek a tolóajtók, szögletesek a katonák és a bíróság kellékei is.
Számos képzőművészeti utalás is fellelhető a színen: az ortodox ikonosztáz és Raffaello puttója mellett Szűcs Nelli (szereposztás szerint: Gruse „anyósa” / Idős feleség) Niko Pirosmani grúz festő alakjait eleveníti meg.
A rendezés nem alkalmaz elidegenítő effekteket – például songok sincsenek benne –, bebizonyítva ezzel, milyen érzelmes, szenvedélyes is lehet a brechti szöveg. Egyes lényegi pontokon azonban mégis megtörik a negyedik falat, hogy megismerjük egy-egy szereplő elrejtett viszonyulását is a látottakhoz.
Gruse a gyermekkel a hegyek közé menekül. Itt látszólag béke van, hiszen idáig nem jut el a háború. Ám az évszakok váltakozását jelző zenés-táncos etűdök mind hordoznak magukban egyfajta erőszakosságot: a hógolyózás játék, mégis fájnak az erős dobások; a mezőn nyíló virágok gyönyörűek, de nyílként érik a színpadot. A cselekménynek ezen a pontján bizonytalan, hogy valaha jobb lesz-e a világ.
A nézők még közelebbinek érezhetik magukhoz az eseményeket úgy, hogy a narráció is Azdak, azaz Trill Zsolt hangján hangzik el, tehát ugyanaz az ember tárja elénk a történet részleteit, aki aztán a végső döntést meghozza.
Azért látjuk a jót csalhatatlannak, mert vele együtt meg kell jelennie a gonosznak is. Erős a kontraszt a történet pozitív és negatív hősei között: míg Szimon, az Őrvezető (Szép Domán) és Fafej (Kovács S. József) is a katonasághoz tartoznak, utóbbi kettő többször is indokolatlan kegyetlenséggel, szinte kedvtelésből öl, addig Szimon hatalma ellenére nem fordul az erőszak eszközéhez.
Ugyanígy két egészen különböző nő- és anyaképet tár elénk az előadás. Ezen a téren igencsak irányított a befogadók szimpátiája, hiszen a kormányzóné, Natella (Szász Júlia), Mihail vérszerinti anyja a konfliktus kirobbantója, aki menekülés közben maga mögött hagyja csecsemő kisfiát. Materializmusa ugyan megmenti a haláltól, de az erkölcs íratlan törvényei már nem engedik, hogy a háború után gyermeke öröklését kihasználva visszaszerezze magának a halott kormányzó birtokait.
Brecht a ma emberének is érvényes példát mutat arra, hogy a legsötétebb időkben sem ereszthetjük el a többi ember kezét, velük együtt pedig a jóságot. Nem véletlenül választották az előadás alkotói alcímnek ezt: „Drámai példázat a jóságról”.
Pálfi Zsófia írása itt olvasható.
Orosz-Bogdán Noémi írása itt olvasható.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Mindig is kíváncsi voltál, mit tanulnak a többiek? Televíziós szakra jársz, de érdekel a színpad világa? Esetleg rendezőként eljátszottál a gondolattal, milyen lehet bábszínészként életet lehelni a tárgyakba, vagy talán már profin vágod a filmet, de szívesen kipróbálnád magad egyszer a kamera mögött? Az Alkotóműhelyek Hete során pont erre lesz lehetőséged. Kezdjük együtt kreatívan az új tanévet!
Ellinger Edina és Ács Norbert ugyanolyan fanatikusai a bábművészetnek, annak szerepéről és oktatásáról is egyet gondolnak. Így nem meglepő, hogy huszonegy éve egymás szakmai támaszai, és hogy idén együtt indítanak osztályt az SZFE-n. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal velük beszélgettünk.
Pilátus alakja a színpadon, a homokból hogyan válik emlékezet és mit rejtenek az őserdő által benőtt maja városok. A korábbi évekhez hasonlóan számos érdekes előadással, programmal várjuk hallgatóinkat már szeptember első hetében, hogy kreatívan induljunk neki a közös munkának.
Az idei Nyári Akadémián 81 leendő elsőéves hallgató vett részt a cívis városban, hogy megismerkedjen jövendőbeli évfolyamtársaival, oktatóival, és nem utolsósorban azzal az egyedi „eszefés” életérzéssel, amely hamarosan mindennapjaik részévé válik. A HÖK és az egyetem vezetésének közös szervezésében megvalósuló egyhetes tábor gazdag kulturális, szakmai és közösségi programkínálattal várta a résztvevőket, így az oktatók és a hallgatók szeptember 5-én, a tanévnyitón már ismerősként üdvözölhetik egymást.
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal a dokumentumfilm-rendező művész MA osztályának vezetőivel, Barlay Tamással és Moys Zoltánnal beszélgettünk. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet oktatóival arra is kitértünk a felvételi eljárás menetének ismertetése mellett, hogyan találja meg egy dokumentumfilmes készülő alkotásának témáját.
Különleges lehetőségben részesült egyetemünk három zenésszínművész-hallgatója, amikor részt vett az MTVA szereplőválogatásán. A Karrieriroda által szervezett castingon a hallgatók a színházi előadói készségeik kiegészítéseként betekintést nyerhettek a televíziós műsorvezetés világába is.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2024-ben indított second unit-rendező képzés egyedülálló kezdeményezés a hazai felsőfokú művészképzésben. Az interjúban Gulyás Budával, a szak osztályvezetőjével beszélgettünk az elsőként végzett évfolyammal kapcsolatban szerzett tapasztalatairól, a szakma sajátosságairól és a jövő kihívásairól.
A szeptemberben induló elsőéves osztályok vezetőit bemutató sorozatunk következő szereplője Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója – bár őt aligha kell bemutatnunk, hiszen évek óta oktat az SZFE-n. Gyakran dolgozik együtt a hallgatókkal, hiszen a soproni teátrum előadásaiban rendező-, valamint dramaturg- és színészhallgatók is közreműködnek. Hogyan juthatnak el ilyen felkérésekig a drámainstruktor-rendező szakos hallgatók és milyen többletet ad számukra ez a képzés? A tanévkezdésre hangolódva ezekről is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas drámaíró-rendezővel.