Gogol A köpönyeg című jól ismert elbeszélését dolgozta fel és vitte színre a Tbilisziből érkező Gribojedov Orosz Állami Dráma Színház, Avtandil Varszimasvili rendezésében. Szabó Csenge másodéves hallgató írása.
Mindnyájan Gogol köpönyegéből bújtunk elő” – szól a Dosztojevszkijtől származó idézet. De mit is rejt valójában ez a köpönyeg? A realizmuson jóval túlmutató mágiát és misztikumot, groteszk komikumot és némi abszurdot. A Tbilisziben működő Gribojedov Orosz Állami Dráma Színház társulatának előadása Avtandil Varszimasvili rendezésében épp a felsoroltakat szem előtt tartva jött létre. Az a kiszolgáltatott kisemberi léttapasztalat foglalkoztatta őket, amely ma is releváns kérdéseket, problémákat vethet fel.
A prózai művek adaptációjának azon útját választották az alkotók, amely nem tagadja meg elbeszélés-mivoltát, sőt lépten-nyomon, spontán helyzetekben reflektál erre. A narráció szerepe elosztva hárul az Akakij Akakijevics Basmacskin (az egyetlen belülről résztvevő, alakító személy) figuráját körülvevő szereplőkre, ők testesítik meg a szóba kerülő élő alakokat, sokszor az élettelen tárgyakat is. Megjelenik az író figuráját idéző idősödő öregúr, aki könyvvel a kezében kezdi el a meseszövést. Ezzel a megoldással lehetőség adódik arra, hogy az elbeszélés szatirikus hangnemét megtartsák. Végtére is, a nyomtatott szöveg mögött már-már egy igazi színész rejtőzik, gesztusokkal és mimikával. Maga a műalkotás is témájává, eseményévé teszi az írásaktust, s ezzel „hőssé” avatja annak hordozóját. A temérdek narráció – kérdéses, mennyire bírja el az eredeti szöveget híven tükröző megoldást a színpad közege – ellensúlyozására a színészi jelenlét szolgál, amely életenergiával, temperamentumos lendülettel működteti az egymást követő epizodikus jeleneteket.
A folytonos szóáradatban elvesznek a főszereplő, Basmacskin félhalk, kusza, dadogva-hebegve kinyögött mondattöredékei. Ez a szerencsétlen, jelentéktelen hivatalnok gépiesen végzett mindennapi munkája közepette mégsem puszta szánalmat vált ki a nézőből. A szavak és betűk szeretete okán érzett elhívatás-jellegű helytállása, és az, ahogyan ezáltal képes apró boldogságfoszlányt lelni életében, bájt kölcsönöz személyének. Rokonszenvessége még jobban kidomborodik a pétervári rideg széltől átjárt cinikus, számító közeg fogságában, ahol a tekintélyesnek titulált személy státusza, befolyása, jelentősége is illuzórikus, de ugyanúgy báb marad a rendszer marionett-sűrűjében.
A díszlet, a helyszínek megidézése játékos elevenséggel reflektál a realitástól elrugaszkodott történetszövésre. Középen, a magasban fekete angyalszárny figyeli az eseményeket – bizarr szakralitás.
Az előadás szinte pontosan követi az elbeszélés cselekményének vonalát. Az alkotók legszembetűnőbb módon két aspektusát formálják át, amelyek így sajátos nyomatékot kapnak az értelmezésben. A köpönyeg animisztikus jellege nem merül ki abban, hogy a magányos „hősünk” számára élete fénypontját jelenti a rengeteg nehézség és nélkülözés árán megszerzett, új ruhadarab. A védelmet nyújtó melegség érzetével párosuló köpönyeg egy álomképet idéző nő hamvas, üde, a külvilággal ellentétben álló makulátlan alakjában teljesedik ki. Megszépíti a torz mindennapok monotonitását, értéktelenségét és hiábavalóságát.
A másik hangsúlyos pont: Akakij Akakijevics Basmacskin élete lángjának ellobbanásával az előadás is véget ér. „Lelke” nem él tovább. Nincs túlvilági kísértet vagy angyal vagy legyen bárki, aki igazságot szolgáltatva bosszút állna a védtelenen elkövetett bűntettért. A váratlan, fantasztikus lezárás elmarad, keserűen csengenek, dadogás, habogás nélkül a szereplő utolsó mondatai: „Miért bántanak engem? Hiszen én a felebarátjuk vagyok.” Az életünkön elhatalmasodó részvétlenség és közöny uralma ellen nemhogy halandó, de nem evilági lény se sokat tehet.
Czene-Polgár Donát másodéves dramaturg hallgató Disznók vagy gyöngyök című írását itt olvashatják el.
Molnár Kata másodéves dramaturg hallgató Harc a ringben (Tartuffe, avagy a képmutató) című írását itt olvashatják el.
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.
„Nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor dolgozom és mikor foglalkozom a hobbimmal, hiszen a munkám a hobbim” – vallja Ilja Bocsarnikovsz, akinek harmadéves prózai színész osztálya tavaly novemberben mutatta be Kastanka című előadását. Csehov szívmelengető darabját Szergej Szotnyikov vendégoktató, a Moszkvai Művészeti Színház Egyetemének docense rendezte, aki nem kevesebb szenvedéllyel van munkája iránt: hétből hét napot tölt a színházban vagy diákjaival. Ennek ellenére két külföldi oktatónkat sikerült mikrofonvégre kapnunk.
A Csokonai Nemzeti Színház idén tizenhatodik alkalommal rendezi meg Debrecenben a DESZKA Fesztivált, a kortárs dráma ünnepét. A rendezvényen a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadását is láthatják az érdeklődők, a fesztivál díszvendége pedig oktatónk, ifj. Vidnyánszky Attila lesz.
Február 2. és 8. között a Corvin Moziban rendezik meg a 45. Magyar Filmszemlét, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak több alkotása is bemutatkozik a nagyközönség előtt. A rangos esemény szakmai zsűrijében az egyetem oktatói, Vecsernyés János rendező-operatőr és Babos Tamás operatőr is helyet kapnak, tovább erősítve az SZFE jelenlétét a szemlén.
A titokzatos padlás, ahol mese és valóság összeér. A legsikeresebb magyar musical ezúttal új köntösben elevenedik meg Csáki Benedek, az SZFE nemrég végzett hallgatójának rendezésében. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói aktív alkotóként vesznek részt a produkcióban, friss energiával, mai gondolatokkal és merész kérdésekkel töltve meg a darabot. A bemutató sincs fényév távolságra: január 30-án debütál a debreceni oDEon Színház színpadán.
Egyetemünk másodéves filmrendező hallgatója, Kis Xavér első önálló rövidfilmje. A Színes pokol, amely a nemek közti kommunikációról és a színészi kiszolgáltatottságról szól, már három hazai fesztivál programján szerepel, köztük a közelgő 45. Magyar Filmszemlén. Ennek kapcsán beszélgettünk vele, azt is megtudtuk, milyen út vezetett idáig.
Hogyan lesz egy lóból kaszkadőrló? Helyettesítheti-e az AI a szinkronhangot? Van-e hasonlóság Hamvas és Márai esztétikája között? – csak néhány cím az Alkotóműhelyek Hete programjából, amely február 9. és 13. között várja az SZFE hallgatóit és munkatársait. De, aki lazábban kezdené a szemesztert és inkább énekelne, táncolna vagy filmeket nézne, az is talál kedvére való programot.

