A magyar operatőr iskola történetének kötetével egy új dimenzió nyílik a magyar filmkészítés világában. Ez a könyv nem csupán egy összefoglaló, hanem egy kiemelkedő művészeti és oktatási hagyomány bemutatása. Az olvasók bepillantást nyerhetnek a magyar operatőrök munkájába, az általuk alkotott filmekben rejlő szépségbe és technikai kifinomultságba. Koltai Lajos videóüzenetben beszélt a megjelent könyvről. Novák Emillel beszélgettünk.
Régi terv valósult meg, vagy új ötlet alapján kezdte meg a munkát?
Régi terv volt abban az értelemben, hogy évek óta gyűltek nálam az anyagok és az információk, melyeknek fő motivációja Bojkovszky Béla hagyatéka volt, amit a lányától kaptam meg. Tettem egy ígéretet neki, hogy az apja szellemi hagyatékát egyszer kötetbe rendezem. Ezen túl egy díjat is alapítottunk a nevére világosítók, fővilágosítók részére, amit minden évben a Kovács László-Zsigmond Vilmos fesztiválon adunk át. A Bojkovszky-hagyaték szerencsére nagyon gazdag anyag, különösen Zsigmond Vilmossal folytatott levelezése.
Növendéke volt Bojkovszky Bélának, hogyan emlékszik rá?
Valóban, mi voltunk az utolsó osztály, akit világosítóként tanított. Azt hiszem mindannyian, de én egészen biztosan lelkes híve voltam Béla bácsinak. Emlékeim szerint Bojkovszky Béla tervezte szakmai tudásának összegzését könyv formájában kiadni, amit maga Zsigmond Vilmos is támogatott, de ez valahogy elmaradt. Ezt a hiányt némiképp pótolva a hagyaték érdekesebb részeit és Zsigmond Vilmossal folytatott levelezését természetesen beletettem a nemrég megjelent könyvbe.
Mi a könyv elsődleges célja? Kifejezetten szakmai könyvnek számít, vagy laikusok is megtalálják benne az örömöt?
Elsősorban szakembereknek szól, de bárkinek szólhat, akit érdekel a filmtörténet olyan megközelítése, amely elfelejtett, elhallgatott történeteken alapul. Ezek az emberek mind fontos részét képezték a magyar mozgókép kialakulásának. Fontos kiemelni, hogy nemcsak művészekről van szó, hanem technikusokról és laboránsokról is. Olyan összefoglalásról van szó, ami reményeim szerint tananyagként fog funkcionálni.
Milyen esszencia fogalmazható meg a kötet megismerésével, amit a hallgató, vagy aki kézbe veszi megkap?
A lényeg mindenképpen az, hogy a 20. században megjelenik egy technika, ez a technika rohamosan fejlődik, s alakít ki egy új művészeti ágat. Ugyanez érvényes a 21. századra is, mintegy periódusként ismétlődnek ezek a korszakok, s hozzák magukkal a kor technikai vívmányait is, ugyanakkor a lényeg nem változik. Minden technikai újításnak megvannak a mag újító emberei, technikusai, akik szépen idővel elfelejtődnek. Ezt a kötet azért is tartom fontosnak, mert megőrzi azokat a neveket, akik enélkül óhatatlanul a feledés homályába vesznének. A mozgókép mindig is egy nagy egész ipar volt és lesz is, ugyanakkor sok apró katonája van, akikre megéri emlékezni. A tisztelet, amivel fordulhatunk ezek felé a majdnem elfelejtett emberek felé, szinte kötelező. Fontos részét képezik a kötetnek azok az összeszedett nyilatkozatok, amik pont azért hitelesek, mert nem visszaemlékezéseken alapulnak, hanem pontos kordokumentumok. Ezek az információk természetesen szétszórva az internet világában mindenki számára kis kutatás után fellelhetőek, de én azt feltételeztem – elsősorban a hallgatókra gondolva -, hogy ha ezeket kötetbe rendezzük, megkönnyítjük a hallgatók dolgát. Bízom benne, hogy mindenki, aki kezébe veszi a könyvet, megtalálja a maga inspiráló történetét.
Az SZFE Hevesi termében az Első hangon – Kortárs Drámafordító Kollekció című felolvasószínházi est keretében mutatták be kortárs írónők angol nyelven írott drámaszövegeinek részleteit, először magyar nyelven. Az idáig vezető útról a projektben részt vevő negyedéves dramaturg hallgatókkal beszélgettünk egy-egy interjú keretében.
A Pécsi Nemzeti Színházban megtartották a Hazám, hazám című operabeavató ősbemutatóját. Az előadást negyedéves rendezőhallgatónk, Fejes Szabolcs állította színpadra, akivel arról is beszélgettünk, hogy miért is annyira nehéz műfaj az opera.
Hevesi Fanni: „Csodálatos érzés, ahogyan a színpadon megszületik az, ami addig a fejemben élt” – Az ötödéves fizika színházrendező szakos hallgató gondolt egy merészet és itthon elsőként vitte színre a számos díjjal elismert kortárs brit drámaíró, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című alkotását. Hevesi Fanninak nemcsak a darabválasztása bátor, a megvalósítás is: koncentrálóképességünket folyamatosan teszteli, ugyanis három generáció történetét egyidőben láthatjuk a színpadon. A rendezővel a Bethlen Téri Színházban a bemutató előtt beszélgettünk.
A kecskeméti Neumann János Egyetem adott otthont a Férfi-női futsal MEFOB 1. fordulójának, ahol két nemben összesen 6 egyetemi csapat mérte össze erejét. Az SZFE most először vett részt a megmérettetésen.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Vizkeleti Dániel DLA disszertációjának nyilvános védésére.
A magyar-török kulturális kapcsolatokat felidéző T’örökségünk című novelláskötetet ünnepélyes keretek között mutatták be októberben a Műcsarnokban. A kötet öt történetét harmadéves rendező hallgatónk, Kepics Mihály és elsőéves, már turkológia szakon végzett rendező hallgatónk, Miklós-Kovács Bernát állította színpadra. A darabot most bemutatták Isztambulban is, az SZFE-vel a Madách-projekt óta szorosan együttműködő Istanbul Aydin Unvesity-n.
Az Egyetem 2024. november 29-én megtartotta Tudományos Diákköri Konferenciáját. A konferencián a délelőtti filmművészeti és a délutáni színházművészeti szekcióban 11-11 pályázati munkát mutattak be a résztvevők.
Magyarország legrangosabb tudományos diákrendezvényét, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK) egyetemünk két másodéves prózai színművész hallgatójának, Benyó Klárának és Balog Zsoltnak a közreműködésével készülő reklámfilm népszerűsíti, akik első alkalommal tapasztalhatták meg a professzionális filmkészítés kulisszatitkait.