A magyar operatőr iskola történetének kötetével egy új dimenzió nyílik a magyar filmkészítés világában. Ez a könyv nem csupán egy összefoglaló, hanem egy kiemelkedő művészeti és oktatási hagyomány bemutatása. Az olvasók bepillantást nyerhetnek a magyar operatőrök munkájába, az általuk alkotott filmekben rejlő szépségbe és technikai kifinomultságba. Koltai Lajos videóüzenetben beszélt a megjelent könyvről. Novák Emillel beszélgettünk.
Régi terv valósult meg, vagy új ötlet alapján kezdte meg a munkát?
Régi terv volt abban az értelemben, hogy évek óta gyűltek nálam az anyagok és az információk, melyeknek fő motivációja Bojkovszky Béla hagyatéka volt, amit a lányától kaptam meg. Tettem egy ígéretet neki, hogy az apja szellemi hagyatékát egyszer kötetbe rendezem. Ezen túl egy díjat is alapítottunk a nevére világosítók, fővilágosítók részére, amit minden évben a Kovács László-Zsigmond Vilmos fesztiválon adunk át. A Bojkovszky-hagyaték szerencsére nagyon gazdag anyag, különösen Zsigmond Vilmossal folytatott levelezése.
Növendéke volt Bojkovszky Bélának, hogyan emlékszik rá?
Valóban, mi voltunk az utolsó osztály, akit világosítóként tanított. Azt hiszem mindannyian, de én egészen biztosan lelkes híve voltam Béla bácsinak. Emlékeim szerint Bojkovszky Béla tervezte szakmai tudásának összegzését könyv formájában kiadni, amit maga Zsigmond Vilmos is támogatott, de ez valahogy elmaradt. Ezt a hiányt némiképp pótolva a hagyaték érdekesebb részeit és Zsigmond Vilmossal folytatott levelezését természetesen beletettem a nemrég megjelent könyvbe.
Mi a könyv elsődleges célja? Kifejezetten szakmai könyvnek számít, vagy laikusok is megtalálják benne az örömöt?
Elsősorban szakembereknek szól, de bárkinek szólhat, akit érdekel a filmtörténet olyan megközelítése, amely elfelejtett, elhallgatott történeteken alapul. Ezek az emberek mind fontos részét képezték a magyar mozgókép kialakulásának. Fontos kiemelni, hogy nemcsak művészekről van szó, hanem technikusokról és laboránsokról is. Olyan összefoglalásról van szó, ami reményeim szerint tananyagként fog funkcionálni.
Milyen esszencia fogalmazható meg a kötet megismerésével, amit a hallgató, vagy aki kézbe veszi megkap?
A lényeg mindenképpen az, hogy a 20. században megjelenik egy technika, ez a technika rohamosan fejlődik, s alakít ki egy új művészeti ágat. Ugyanez érvényes a 21. századra is, mintegy periódusként ismétlődnek ezek a korszakok, s hozzák magukkal a kor technikai vívmányait is, ugyanakkor a lényeg nem változik. Minden technikai újításnak megvannak a mag újító emberei, technikusai, akik szépen idővel elfelejtődnek. Ezt a kötet azért is tartom fontosnak, mert megőrzi azokat a neveket, akik enélkül óhatatlanul a feledés homályába vesznének. A mozgókép mindig is egy nagy egész ipar volt és lesz is, ugyanakkor sok apró katonája van, akikre megéri emlékezni. A tisztelet, amivel fordulhatunk ezek felé a majdnem elfelejtett emberek felé, szinte kötelező. Fontos részét képezik a kötetnek azok az összeszedett nyilatkozatok, amik pont azért hitelesek, mert nem visszaemlékezéseken alapulnak, hanem pontos kordokumentumok. Ezek az információk természetesen szétszórva az internet világában mindenki számára kis kutatás után fellelhetőek, de én azt feltételeztem – elsősorban a hallgatókra gondolva -, hogy ha ezeket kötetbe rendezzük, megkönnyítjük a hallgatók dolgát. Bízom benne, hogy mindenki, aki kezébe veszi a könyvet, megtalálja a maga inspiráló történetét.
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.
„Nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor dolgozom és mikor foglalkozom a hobbimmal, hiszen a munkám a hobbim” – vallja Ilja Bocsarnikovsz, akinek harmadéves prózai színész osztálya tavaly novemberben mutatta be Kastanka című előadását. Csehov szívmelengető darabját Szergej Szotnyikov vendégoktató, a Moszkvai Művészeti Színház Egyetemének docense rendezte, aki nem kevesebb szenvedéllyel van munkája iránt: hétből hét napot tölt a színházban vagy diákjaival. Ennek ellenére két külföldi oktatónkat sikerült mikrofonvégre kapnunk.
A Csokonai Nemzeti Színház idén tizenhatodik alkalommal rendezi meg Debrecenben a DESZKA Fesztivált, a kortárs dráma ünnepét. A rendezvényen a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadását is láthatják az érdeklődők, a fesztivál díszvendége pedig oktatónk, ifj. Vidnyánszky Attila lesz.
Február 2. és 8. között a Corvin Moziban rendezik meg a 45. Magyar Filmszemlét, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak több alkotása is bemutatkozik a nagyközönség előtt. A rangos esemény szakmai zsűrijében az egyetem oktatói, Vecsernyés János rendező-operatőr és Babos Tamás operatőr is helyet kapnak, tovább erősítve az SZFE jelenlétét a szemlén.
A titokzatos padlás, ahol mese és valóság összeér. A legsikeresebb magyar musical ezúttal új köntösben elevenedik meg Csáki Benedek, az SZFE nemrég végzett hallgatójának rendezésében. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói aktív alkotóként vesznek részt a produkcióban, friss energiával, mai gondolatokkal és merész kérdésekkel töltve meg a darabot. A bemutató sincs fényév távolságra: január 30-án debütál a debreceni oDEon Színház színpadán.
Egyetemünk másodéves filmrendező hallgatója, Kis Xavér első önálló rövidfilmje. A Színes pokol, amely a nemek közti kommunikációról és a színészi kiszolgáltatottságról szól, már három hazai fesztivál programján szerepel, köztük a közelgő 45. Magyar Filmszemlén. Ennek kapcsán beszélgettünk vele, azt is megtudtuk, milyen út vezetett idáig.
Hogyan lesz egy lóból kaszkadőrló? Helyettesítheti-e az AI a szinkronhangot? Van-e hasonlóság Hamvas és Márai esztétikája között? – csak néhány cím az Alkotóműhelyek Hete programjából, amely február 9. és 13. között várja az SZFE hallgatóit és munkatársait. De, aki lazábban kezdené a szemesztert és inkább énekelne, táncolna vagy filmeket nézne, az is talál kedvére való programot.

