Nyári Oszkár: "Nem pozitív diszkrimináció kell, hanem lehetőség"
A Karaván Színház és Művészeti Alapítvány vezetőjének meggyőződése: a színház eszköz lehet arra, hogy valamivel többek, érzékenyebbek, figyelmesebbek legyünk, hogy kiéleződjünk, kijjebb toljuk érzékeink határait. Az általa vezetett intézmény ezért is tanít színészmesterségre roma és nem roma fiatalokat immár két évtizede. A Karaván Színház és Művészeti Alapítvány és az SZFE közös szervezésében az idei nyári alkotótábort rendhagyó helyszínen, az Színház- és Filmművészeti Egyetem Szentkirályi utcai épületében tartották.
Nyári Oszkárral a Népszava beszélgetett.
Reggel kilenckor kihúzzák az idézetet a kalapból, estére több mini produkció készül belőle, mindezt négy szakmai napon át úgy, hogy van olyan táborozó, aki életében először találkozik a közös alkotás folyamatával. A Karaván Színház és Művészeti Alapítvány 20 éve működik hazánkban, színházi alkotótábora hátrányos helyzetű gyermekek számára is nyitott. A teátrum életre hívója, vezetője, Nyári Oszkár beszélt a táborról, a színház erejéről és arról a misszióról, amit a Karaván folytat.
“A társadalom és az egyén szempontjából fontos kérdéseket feszegetünk, van egy 50 férőhelyes színházunk, ahol 10 előadásból álló felnőtteknek, fiataloknak és gyerekeknek szóló repertoárt tartunk műsoron Budapest szívében az Iparművészeti Múzeum mellett. Fesztiválokra, együttműködésekre kapunk felkérést, járjuk az országot, a vidéki iskolákat, a legszegényebb településekre viszünk előadásokat, szóval erőteljesen jelen vagyunk.”
Nyári Oszkár úgy látja, világszintű probléma, hogy keveset tudnak a cigányságról: “Nagyon fontos feladat az ismeretek átadása, a nyelv és a hagyományok megőrzése, de egy roma nemzetiségi színháznak az előítéletesség, a negatív sztereotípiák ellen is tennie kell. Érzékeny terep. Ráadásul több fronton kell küzdelmet folytatni. Én hajlandó vagyok erre és vannak társaim is, de nem a rossz ellen, hanem a jóért. Azonban nincs egy komoly intézmény, ami e mögött állna. Akik hátrányos helyzetben vannak, azoknak nem pozitív diszkriminációra van szükségük, hanem lehetőségre ahhoz, hogy ők is egyenlő eséllyel tudjanak fölkészülni és megmutatkozni. Felvételizni és továbbtanulni. A mi esetünkben valamelyik egyetemre, elsősorban az egyik színművészeti egyetemre. De nem csak a színházról van szó, ez hasonlóan működik az élet minden területén, csupán nálunk a közös alkotás segíti elő a szerencsés találkozásokat”
“Van közel tíz százaléknyi kisebbség, amelynek pedagógiai, kulturális, egészségügyi támogatásra, folyamatos segítségre és gyógyító impulzusra lenne szüksége ahhoz, hogy azzal az energiával, jelenleg rejtőzködő tudással, izgalmas képességekkel tudjon részévé válni a társadalomnak, amelyekkel valójában rendelkezik. Persze ehhez jelentős forrásra lenne szükség, de leginkább felismerésre és elhatározásra, hogy a területen komolyabb változás történjen. Ekkor jöhetnek a képbe olyan szervezetek, mint a Karaván, amelyek kulturális területen fel tudnák ajánlani a partnerségüket ehhez. Szükség lenne művelődési házakra, oktatási és kulturális bázisokra, alkotóműhelyekre, amelyek a roma néphez kötődő missziót hordozzák. Egy egészen komoly intézményre nyilván a fővárosban, valamint továbbiakra a vármegyeszékhelyeken, nagyobb városokban, falvakban. Ezek hiányát csak igen kis részben tudjuk pótolni, és őszintén szólva a működésünk 23 éve alatt nem igazán találtunk rá a tevékenységünket folyamatosan lehetővé tevő forrásokra. Pedig a társadalmi felzárkóztatás, az esélyteremtés, a perspektívanyújtás nagyon fontos. Egyáltalán adni. Ugyanakkor bár munkánk, céljaink, programjaink nem változtak, sok esetben évről évre új forrást kellett találnunk, hogy fennmaradjunk. Így nem könnyű tervezni, gyakran csak öt-hat hónapra lát előre az ember. Világos, hogy ilyen körülmények között kevés a roma kulturális területen folyamatosan lendületesen jelen lévő, komolyan vehető partner. Ehhez kellenek ezek a kulturális intézmények. Először egy, aztán a többi. Rettenetesen sajnálom, hogy több mint három évtized alatt sem sikerült egy jelentős intézményt létrehozni, csak tervek születtek. Ez minimum elgondolkodtató. Mondom ezt annak ellenére, hogy színészként soha nem mellőztek, mindig megkaptam a lehetőséget. Azt kaptam a Jóistentől, amire vágytam, amit kivívtam magamnak, és amit nekem szántak. Ez a misszió azonban magával ragadott.”
Egyéb hírek
Ma ünnepeljük a Magyar Dráma Napját
A Magyar Dráma Napján Kozma Andrással beszélgettünk, aki a színház iránti elhivatottságáról és pályafutásáról osztotta meg gondolatait. Kozma András a Szovjetunióban, egy kis oroszországi faluban látta meg a napvilágot, de Magyarországon nőtt fel. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán az orosz-történelem szak mellett irodalomtörténeti és kultúrantropológiai tanulmányokat folytatott, a bölcsész-tanári diploma megszerzése után irodalomelméleti PhD képzésben vett rész, később tolmácsként, dramaturgként és műfordítóként folytatta pályafutását. Jelenleg a Nemzeti Színház dramaturgja és az SZFE óraadó oktatója, aki beszélgetésünk során elmesélte, hogyan talált rá a színházra, és miért döntött úgy, hogy a színházművészet útján indul el.
Már online is megnézhető, több mint hét órán át: Madách Projekt a Médiaklikk.hu-n
Mintegy hat és fél órán keresztül, egyben látható a grandiózus Madách Projekt teljes előadása a Médiaklikk.hu-n, valamint két részletben megtekinthető az “Összehullni, szétsietni” című werkfilm, mely bemutatja a nemzetközi színházi produkció létrejöttének elkapott pillanatait, a feladat nagyszerűségét és nehézségeit.
Boldog Vég - Valceres tündérmesétől az orfeumi forró revühangulatig - az SZFE végzős zenés színművész osztálya délutántól estig operetteket játszott
Vasárnap délután kettőtől este tízig öt rövidített operettet láthatott az Eiffel Műhelyház közönsége. A maraton minőségéről Novák Eszter és Forgács Péter rendezése, továbbá Selmeczi György zenei irányítása gondoskodott, de a legnagyobb elismerés a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves zenés színművész hallgatóit illeti, akik ezzel a grandiózus előadáscsokorral igazán bizonyították rátermettségüket és föladták a leckét a később végző zenés osztályoknak.
Annyi jót kapunk az előadások után, hogy szinte fel sem tudjuk dolgozni azonnal – interjú Fabók Mariannal
Fabók Mariann az SZFE báb színművész osztályának osztályvezetője a Déryné Programnak kezdetektől aktív résztvevője. A Blattner-díjas előadóművész új szerepkörben mutatkozott be, a Déryné ifjasszony című előadásban Etelkát alakítja. Bár elsőre megijedt a felkéréstől, ma már örömmel emlékszik vissza minden pillanatra, és örül, hogy a lehetőség a komfortzónájából is kibillentette. Fabók Mariannal a deszkavizio.hu beszélgetett.
Újra láthatóak a Madách Projekt magyar színei a Nemzeti Színház nyílt napján
A korábbi évekhez hasonlóan idén is megrendezi nyílt napját a Nemzeti Színház, szeptember 23-án szombaton 14 órától színes programsorral várják az odalátogatókat. Többek között látható lesz az SZFE által szervezett Madách Projekt három magyar színe, ezúttal nyilvános próba keretében.
SZFE-s hallgatók Rátóti Zoltán rendezésében a Nemzeti Színházban
A Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója keretében augusztus 16-án a Gyulai Várszínházban mutatta be Molnár Ferenc két egyfelvonásosát. A Nemzeti Színházban 2023. szeptember 26-tól láthatja a nagyérdemű közönség az SZFE-s hallgatókat a Nemzeti Színház művészeivel.
Ad Teatrum színházi fesztivál, a tehetségek platformja - négy nap, nyolc előadás
Bemutatkozik az SZFE négy felsőbbéves osztálya. Az Ad Teatrum Fesztivál a hallgatók, a nézők és a színházi szakemberek találkozásának kulcsfontosságú lehetősége szeptember 22. és 25. között. A rendezvény célja hogy hallgatóinkat már az egyetemi évek alatt megismerjék a hazai színházi élet alkotói és vezetői.
Ad Teatrum színházi fesztivál, a tehetségek platformja - négy nap, nyolc előadás
Az új színházi fesztiválról Herczeg Tamást a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézet intézetvezetőjét kérdeztük.
