Öt produkcióval zárult az SZFE Nyári Akadémia Nemzetközi Színházi Műhely Sopronban
A Soproni Egyetem adott otthont az SZFE Nyári Akadémiájának. Szombat este a Campus öt helyszínén mutathatták be ott készült produkcióikat a résztvevő nemzetközi diákokból álló csoportok.
A záró nap előadásait megnézte Prof. Dr. Sepsi Enikő, az SZFE rektora is.
Ez egy egyhetes nemzetközi színházi műhely volt külföldi és magyar hallgatókkal. A délelőtti tréningeket Vidnyánszky Attila, Horváth Csaba, Ilja Bocsarnikovsz, Berettyán Nándor, továbbá a grúz és török oktatók tartották, délután pedig a rendezőszakos hallgatók foglalkoztak a nyelvileg vegyes színészhallgató csoportokkal. A színházi világunk a ritkán beszélt anyanyelvünk miatt zártabb közeget hoz létre. Minden olyan megmozdulás, ami lehet fesztivál, Színházi Olimpia, vagy ez a soproni tábor, kinyitja ezt a közeget, megismerteti a társegyetemekkel azt, ami az SZFE-n a hétköznapokban történik és mi is megismerjük az ő munkamódszereiket. Külföldi előadókat hívtunk szép számmal az elmúlt tanévben a nemzetközi műhelyen kívül is, nemcsak gyakorlati, hanem elméleti területről, graduális és posztgraduális képzési szintről egyaránt. Voltak, akik egy-egy hétre érkeztek, mások osztályt is visznek. Nagyon fontosnak tartjuk a nemzetközi eszmecserét, és ennek a tábornak is lesz folytatása – mondta Sepsi Enikő.
Az SZFE részéről a Nemzeti Színház dramaturgja, Kozma András kapta a felkérést a tábor szakmai vezetésére, a tábor munkájának irányítására, megszervezésére, aki egyúttal a fesztivál szervezője és oktatási referense is.
Az SZFE és a Soproni Egyetem között született egy megállapodás művészeti projektek közös létrehozására. Ennek első komoly megvalósulása az SZFE Nyári Akadémia Nemzetközi Színházi Műhely Sopron 2024 volt. Az egyetem természeti környezete alkalmas volt egy ehhez hasonló rendezvény számára. A mostani esemény kapcsán azt mondhatom, hogy ez akár hagyománnyá is válhat. Ennek a lényege az, hogy több országból hívunk színművész- és fiatal rendező hallgatókat, hozzájuk pedig tanárokat, színházi pedagógusokat. Az utóbbiak megosztják a tréningmódszereiket és a színházról való gondolkodásmódjukat. A délutáni időszakban a különböző nemzetiségi csoportokat összekevertük és egy megadott témára dolgoztak. Mivel fontos, hogy a különböző országokból érkező diákok ismerjék a feldolgozandó anyagot, így esett a választás Shakespeare-től a Szentivánéji álomra. A magyarok mellett érkeztek hallgatók Isztambulból, Tbilisziből, Franciaországból – nagyjából mindegyik első-másodéves hallgató volt. A csoportokat a rendezőszakosok vezették, közülük hárman voltak magyarok, kettő pedig moszkvai. Az alkotóműhely-tréningben összesen 75 diák is 11 tanár dolgozott együtt.
Az előadás egyik szereplőjeként Sipos Balázs Gyula első évét befejező zenész színművész szakos hallgató lépett fel Mátyássy Szabolcs és Méhes László osztályából. Mi lett a szereped Sopronban, ebben a nemzetközi workshopban?
Különböző csoportokra osztottak minket. Grúzokkal, franciákkal, törökökkel és magyarokkal voltunk együtt. Egy Szentivánéji álom-feldolgozáson dolgoztunk, én pedig Demetrius szerepét játszottam. A rendezőm Fejes Szabolcs volt, aki erőteljesen épített a saját ötleteinkre is, de a döntést természetesen ő hozta meg a végleges formáról, ezért az eredeti mellett saját szöveget is használtunk. A mi változatunk alapja a harmadik felvonásból indult, amikor is mindenféle bonyodalom alakul ki az erdőben. Ezeket a helyzeteket dolgoztuk fel, viszont közben sok szabadságot is kaptunk, hogy a saját képünkre formálhassuk a karakterünket.
Kepics Mihály most fejezte be rendező szakon a második évet Szabó K. István és Tompa Gábor osztályában.
Az én feladatom az volt, hogy összeállítsak egy koncepciót, egy koreográfiát, egy próbafolyamattervet, amelyet közérthetően át tudok adni minden részvevőnek, függetlenül attól, hogy melyik országból származtak. A kiindulópont az volt, hogy a Szentivánéji álomban mindennek a kiváltó oka egy esküvő. Ha melyebbre megyünk a szövegben, akkor kiderül, hogy Hippolyta egy rab feleség, egy háború trófeája. Azt vettük alapul, hogy ez egy kényszerházasság. Ennek fényében alakul át az álom is: elsőre minden egy tündérvilágnak tűnik, de ahogy meghalljuk a szamarak álmát, úgy változik át minden.
Az előadás rendezője, Fejes Szabolcs most fejezte be a harmadik évét színházrendező szakon. Hogy látod, hogy köszön vissza ez az időszak a mostani munkádban?
Mindig fontos, hogy az ember felkészülve érkezzen. Itt az volt az érdekes, hogy nem lehetett előre tudni a helyszínt és azt sem, hogy kivel fogok dolgozni; hangsúlyossá vált az improvizációs készség kérdése is. A küldetésem többek között az volt, hogy az itt jelenlévők kapjanak valamennyit a kultúránkból, lássanak a mi munkamorálunkból, rendezőként pedig természetesen az is célom volt, hogy én is tanulhassak az ő színházi nyelvükről – és persze az is, hogy végeredményképpen egy nézhető produkció készüljön. Külföldi és magyar diákok vegyesen voltak a színészeim között, és bár Shakespeare alapján dolgoztunk, a nyelvi különbségek miatt mégsem lett volna ésszerű teljes mértékben az eredeti szöveget használni. Az én csoportomban voltak magyarok, grúzok, franciák, törökök, viszont nem mindenkinek volt magabiztos angoltudása. Ezért nem a szövegre fókuszáltunk, inkább a hangra, zenére, képekre, atmoszférára, impulzusokra támaszkodtunk. A visszajelzések alapján mindenkinek jó élmény volt a közös munka. Számomra különösen nehéz volt a próba, mert július 9-én Londonban lesz egy Bánk bán előadásom a Liszt Intézetben, amelyet itt Sopronban mutattunk be először, és a két próbafolyamatot össze kellett hangolnom. A Szentivánéji álom témáján keresztül azt próbáltam megérteni, hogy milyen a különböző hátterű színészhallgatók zenéje, színházi kultúrája, mi a viszonyuk a szerelemhez, mit értenek meg a Szentivánéji erdőből. Ezt a sokszínűséget hangsúlyozva van az előadás végén egy zenei keresztmetszet a különböző országok népdalaiból.
Harmadév után mennyire érzed készen magadat arra, hogy „igazi” színházi rendező legyél?
Amikor felvettek, elmondták, hogy van a színházcsinálásnak egy tanulható része. Ezt a tudást az egyetem első három évében megkaptam. Azt hiszem, szerénytelen lenne állítani, hogy teljesen készen állok, de igyekszem alázatosan és a legjobb képességeim szerint dolgozni valamennyi munkámban.
A témához kapcsolódó tartalom:
Vidnyánszky Attila: Szót értünk egymással, kíváncsiak vagyunk a másikra és megértjük a másik igazságát. https://www.origo.hu/kultura/2024/06/vidnyanszky-attila-szfe-nyari-akademia-sopron-nemzetkozi-szinhazi-muhely
Egyéb hírek
„Nem adom tovább” – Női sorsok és családi örökségek Hevesi Fanni rendezésében
Három generáció, három női sors, egy mélyreható családi örökség. Hevesi Fanni, az SZFE fizikai színházi rendező és koreográfus osztályának végzős hallgatója, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című formailag rendhagyó, mégis megrázó erejű darabját állította színpadra. Az előadás fókuszában a több generáción átívelő traumák és a női identitás állnak – egy olyan színházi világban, ahol a női történetek gyakran háttérbe szorulnak. A rendezővel a koncepció születéséről, a színészi munkáról és a hallgatás örökségéről beszélgettünk.
Nemzetközi Színházi Műhelyt szervez az SZFE, a Nemzeti Színház és a Soproni Egyetem
A Színház- és Filmművészeti Egyetem – együttműködésben a Nemzeti Színházzal és a Soproni Egyetemmel – 2025 nyarán ismét megrendezi nagysikerű nemzetközi alkotótáborát, amely idén Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron, 2025 címmel várja a résztvevőket.
Múzeumszínház Esztergomban a Múzeumok Éjszakáján
A Múzeumok Éjszakáján különleges múzeumszínházi előadást mutatottak be a Babits Mihály Színház társulatának tagjai és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói Esztergom öt pontján is. Az esemény ötletgazdája és főszervezője Kaj Ádám, a Babits Mihály Színház igazgatója, az SZFE doktorandusza volt.
Meghívó Rainer-Micsinyei Nóra DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Rainer-Micsinyei Nóra DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Négy díjat is elhoztak az SZFE alkotói a Magyar Mozgókép Fesztiválról
A legjobb kisjátékfilm, a legjobb forgatókönyv, a legjobb tévéfilm, valamint a legjobb elsőfilmes rendező különdíját is a Színház- és Filmművészeti Egyetem alkotói kapták az 5. MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon.
Két oktatónk is átvehette a Magyar Filmakadémia életműdíját a MOZ.GO - Magyar Mozgókép Fesztiválon
Június 20-án ünnepélyes keretek között átadták a MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjait a Balatonfüred Kongresszusi Központban. Legnagyobb büszkeségünkre két oktatónk, Koltai Lajos operatőr-rendező és Piroch Gábor kaszkadőrszakértő is átvehette az elismerést.
Elindult az 5. Magyar Mozgókép Fesztivál
Tegnap este a veszprémi Óváros téren a Hogyan tudnék élni nélküled? vetítésével elindult a hazai filmipar legfrissebb alkotásait felvonultató seregszemle. Az 5. Magyar Mozgókép Fesztivál idén a száz éve született Makk Károly és Darvas Iván életműve előtt tiszteleg. A Magyar Filmakadémia védnökségével, a Nemzeti Filmintézet támogatásával és a Veszprém-Balaton 2023 szervezésében megvalósuló MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztiválon 22 kategóriában osztják ki a Magyar Mozgókép Díjakat, melynek jelöltjei között számos SZFE-s kötődésű alkotást találhatunk.
A pásttól a Magyar Mozgókép Fesztiválig – beszélgetés Kotsis Gergellyel, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős filmrendező hallgatójával
Kotsis Gergely vizsgafilmje, a Ha átkelsz majd a nagy hegyen bekerült az idei MOZ.GO – Magyar Mozgókép Fesztivál versenyprogramjába, és három kategóriában is jelölést kapott a Magyar Mozgókép Díjakra: a legjobb kisjátékfilm, a legjobb férfi főszereplő és a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában. A rendezővel többek között arról beszélgettünk, mit jelentett számára filmre vinni saját forgatókönyvét, valamint, hogy milyen érzés olyan mesterek tanítványának lenni, mint Koltai Lajos és Novák Emil.
