Az SZFE Hevesi termében az Első hangon – Kortárs Drámafordító Kollekció című felolvasószínházi est keretében először mutatták be magyarul kortárs írónők angol nyelven írott drámaszövegeinek részleteit. Az idáig vezető útról a projektben résztvevő negyedéves dramaturghallgatókkal beszélgettünk egy-egy interjú keretében.
Pálfi Zsófia Young Jean Lee Church című drámáján dolgozott az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének hallgatóival, Mészáros Annával és Szabó Laurával közösen.
Bodor Kristóf rövid prezentációban ismertette Young Jean Lee munkásságát. Fotó: Jóri András
Hogyan találtad meg a dramaturg szakmát?
Érettségi után valahogy gondviselésszerű volt, ahogy idetaláltam: négy nappal a jelentkezés határideje előtt úgy voltam vele, megpróbálom. Nagyon megérte belevágni, mert azt érzem (és ennek örülök), hogy csak még többet és többet szeretnék tudni erről a szakmáról, elég kimeríthetetlennek érzem.
Pálfi Zsófia a felolvasóesten. Fotó: Jóri András
Miért Young Jean Lee drámáját választottad?
Elolvastam Young Jean Lee Songs of the Dragons Flying to Heaven című drámakötetét, és ez állt hozzám a legközelebb. A fordítókkal való közös munka során szerencsére betekintést kaptam a koreai-amerikai szubkultúrába, de ami leginkább nekem való és szép ebben a munkában, az a vallásosság körüli tapogatózás egy ateista szövegben. Ez a dráma görbe tükör a hitről, a hit utáni mély vágyról, a maga sebezhetőségével és megbotránkoztatásával. A humora nagyon ironikus, nyers, már olvasás közben is nevettem rajta; úgy éreztem, hamar ráállt az agyam erre a nyelvezetre, a tanúságtételek műfajára. Szerencsére ebben a fordítók is nagyon jártasak voltak, úgyhogy lubickoltunk az anyagban.
Részlet a Church előadásból. Fotó: Jóri András
Hogy dolgoztatok együtt a fordítókkal? Hetente leültetek, vagy csak havonta egyszer?
Mindig kéthetente volt találkozó, amire mindenki hozott saját fordítást, és azt beszéltük át, mi él meg jobban, mi lehet a magyar megfelelője az adott kifejezésnek. Nyilván rengeteg kérdés előjött, hogy ez vagy az hogy működik, mi hangzik jobban, hogy lehet megőrizni az eredeti szöveg benyomását. A fordítóknak is új volt a helyzet; szerintem szép volt, ahogy a mi színpadi meglátásainkat összegyúrtuk az ő tudásukkal.
Kész lesznek a szövegek a tervezett februári bemutatóra?
Igen, a többség szerintem már most 80-90 százalékon áll. A mostani felolvasóestre is át kellett látni ahhoz a teljes drámát, hogy össze tudjunk válogatni egy tízperces metszetet, amit felvillanásszerűen meg akarunk mutatni a szövegből. Szóval szerintem jól állunk, de örülök, hogy van még két hónapunk közösen csiszolni néhány dolgon.
Mindig is kíváncsi voltál, mit tanulnak a többiek? Televíziós szakra jársz, de érdekel a színpad világa? Esetleg rendezőként eljátszottál a gondolattal, milyen lehet bábszínészként életet lehelni a tárgyakba, vagy talán már profin vágod a filmet, de szívesen kipróbálnád magad egyszer a kamera mögött? Az Alkotóműhelyek Hete során pont erre lesz lehetőséged. Kezdjük együtt kreatívan az új tanévet!
Ellinger Edina és Ács Norbert ugyanolyan fanatikusai a bábművészetnek, annak szerepéről és oktatásáról is egyet gondolnak. Így nem meglepő, hogy huszonegy éve egymás szakmai támaszai, és hogy idén együtt indítanak osztályt az SZFE-n. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal velük beszélgettünk.
Pilátus alakja a színpadon, a homokból hogyan válik emlékezet és mit rejtenek az őserdő által benőtt maja városok. A korábbi évekhez hasonlóan számos érdekes előadással, programmal várjuk hallgatóinkat már szeptember első hetében, hogy kreatívan induljunk neki a közös munkának.
Az idei Nyári Akadémián 81 leendő elsőéves hallgató vett részt a cívis városban, hogy megismerkedjen jövendőbeli évfolyamtársaival, oktatóival, és nem utolsósorban azzal az egyedi „eszefés” életérzéssel, amely hamarosan mindennapjaik részévé válik. A HÖK és az egyetem vezetésének közös szervezésében megvalósuló egyhetes tábor gazdag kulturális, szakmai és közösségi programkínálattal várta a résztvevőket, így az oktatók és a hallgatók szeptember 5-én, a tanévnyitón már ismerősként üdvözölhetik egymást.
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal a dokumentumfilm-rendező művész MA osztályának vezetőivel, Barlay Tamással és Moys Zoltánnal beszélgettünk. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet oktatóival arra is kitértünk a felvételi eljárás menetének ismertetése mellett, hogyan találja meg egy dokumentumfilmes készülő alkotásának témáját.
Különleges lehetőségben részesült egyetemünk három zenésszínművész-hallgatója, amikor részt vett az MTVA szereplőválogatásán. A Karrieriroda által szervezett castingon a hallgatók a színházi előadói készségeik kiegészítéseként betekintést nyerhettek a televíziós műsorvezetés világába is.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2024-ben indított second unit-rendező képzés egyedülálló kezdeményezés a hazai felsőfokú művészképzésben. Az interjúban Gulyás Budával, a szak osztályvezetőjével beszélgettünk az elsőként végzett évfolyammal kapcsolatban szerzett tapasztalatairól, a szakma sajátosságairól és a jövő kihívásairól.
A szeptemberben induló elsőéves osztályok vezetőit bemutató sorozatunk következő szereplője Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója – bár őt aligha kell bemutatnunk, hiszen évek óta oktat az SZFE-n. Gyakran dolgozik együtt a hallgatókkal, hiszen a soproni teátrum előadásaiban rendező-, valamint dramaturg- és színészhallgatók is közreműködnek. Hogyan juthatnak el ilyen felkérésekig a drámainstruktor-rendező szakos hallgatók és milyen többletet ad számukra ez a képzés? A tanévkezdésre hangolódva ezekről is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas drámaíró-rendezővel.