Robert Capa nevét a legtöbben ismerjük. Rengeteg kalandos történet, önellentmondásos életrajzi adatok, mendemondák övezik a 20. század egyik legjelentősebb fotósának nevét. De vajon ki volt az ember a fotók és a felépített brand mögött? Ki volt Friedmann Endre? Erre a kérdésre próbál választ adni A szerencsejátékos című monodráma. A darab premierje után annak írójával, egyetemünk negyedéves dramaturg hallgatójával, Varga-Amár Rudolffal és főszereplőjével, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem prózai színművész hallgatójával, Pazsiczki Mátéval beszélgettünk.
Honnan jött a téma?
Pazsiczki Máté: Talán az Ördögkatlan Fesztiválon beszéltünk róla először Rudolffal. Robert Capa nekem onnan jött, hogy egy horvátországi nyaralás során társasjátékoztunk, és a kvízkérdések között szerepelt, hogy melyik 20. századi híres fotós mondta: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” Erre akkor nem tudtam a választ, mert nem ismertem a 20. századi magyar fotósokat. Miután a többiek megmondták a választ, elkezdtem figyelni erre a névre. Bekapcsoltam a rádiót az autóban, és pont róla beszéltek, a tévét kapcsolgattam, pont róla beszéltek. Aztán elkezdődött Kolozsváron a tanév, ahol az volt a feladat, hogy kezdjünk el azon gondolkozni, hogy milyen monodrámát vagy egyéni előadást csinálnánk. Én meg ráírtam Rudolfra, hogy tudsz-e valami jó drámát mondani.
Varga-Amár Rudolf: Én meg ültem, és az osztálytársaim elkezdtek poénkodni, hogy biztos írni fogok valamit. Akkor rögtön azt mondtam, hogy nem, nekem nincs erre kapacitásom.
P.M.: Megemlítettem neki Capát, hogy valahogy be van nálam akadva, erre kiderült, hogy egy héttel azelőtt Rudolfék is pont róla beszélgettek.
V-A.R.: Egy kedves barátom fotósként végzett, és nagyon szereti a fotótörténetet, ő mesélt Capáról. Egyébként Mátéval mi elég régóta jó barátok vagyunk, ezért úgy voltunk vele, miért is ne csinálhatnánk közösen valamit. Innen indult A szerencsejátékos története.
Az előadás során megjelennek Capa fotói is.
Mennyi idő volt megírni a darabot?
V-A.R.: Ha azt mondom, hogy bruttó, akkor egy fél év, de voltak kihagyások és leállások ebben a fél évben. Ami több idő volt, az az olvasás és a felkészülés, összerakni, hogy ki volt Robert Capa. Hogy egyáltalán milyen a háborús riporterkedés, a haditudósítás. Olvastam hozzá John Steinbeck műveit, aki 1948-ban megjárta a Szovjetuniót Capával, Capa saját írásait és Al Ghaoui Hesna munkáit is. Végül is öt könyvet olvastam el, mire azt mertem állítani, hogy tudok valamit Capáról. A szöveget alapvetően Capa és a Steinbeck könyvéből írtam, az Egy orosz naplóból. Innen származik sok nagyon jó sztori, ami megjelenik a darabban. Van egyetlen egy mondat Pilinszky Jánostól, a „Mennyit ér egy halott férfi fotográfiája?”, de a többit én írtam.
Mennyit tudtatok próbálni?
P.M.: Sok idő eltelt, egy évvel ezelőtt kezdtük, de akkor még csak átmentem Rudolfhoz, olvastuk és szerkesztettük a szöveget, hogy melyik sztori mi után jöjjön. Ezen főleg Rudolf dolgozott, de segítettem. Utána el akartuk kezdeni már korábban a folyamatot, de rájöttünk, hogy ketten nem fogjuk tudni megcsinálni, szükségünk van egy rendezőre. Horváth Mózest mindketten régebb óta ismerjük, végül nyáron fixálódott, hogy ő rendezi, Kúti Manyi felel majd a látványért, és Rudolf ajánlotta Kis Xavért a videók elkészítéséhez. Ezután fogtunk neki a munkához szeptemberben, de nagyon sok kihagyás volt a próbafolyamatban. Igazából január végére jutottunk el oda, hogy volt egy váz, és most egy hete kedden indult el a főpróbahét, most rántottuk össze az előadást.
A darab megírásakor koncepció volt, hogy ennyire háborúellenes legyen a végeredmény, vagy magától alakult ilyenné?
V-A.R.: Capa tényleg ilyen volt. Ő krédóként vallotta, hogy azzal, hogy dokumentálja a háborút, hogy milyen az élet egy háborús helyzetben, azzal azt szolgálja, hogy ne legyen több háború. A békével szemben megmutatta, milyen az, ha nincs béke. Nem akartam egy kiáltványt csinálni belőle, hogy kijön a színpadra, és elmondja, hogy a háború rossz, ne háborúzzatok. Pont a fonákjáról próbáltam megfogni a dolgot, hiszen ő maga mondta, hogy háborúfüggő lett. Neki ez volt a létezése, de egész munkásságával ellene volt.
Tervben van A szerencsejátékos bemutatása külső helyszíneken?
P.M.: Igen, mindenképpen szeretnénk Kolozsváron is bemutatni, mint a vizsgaelőadásomat. Elsősorban nem vizsga céllal készült a darab, azt akartuk, hogy maradandó alkotás legyen, amit tudunk majd utaztatni. Tervezzük máshol is szerepeltetni, keresünk külsős helyszíneket, fesztiválokat, ahol be tudjuk majd mutatni.
Idén ismét lehet jelentkezni Egyetemünk Tudományos Diákkörének munkájába, ahová minden osztatlan és osztott BA, illetve MA képzésben tanuló, beiratkozott hallgatónk csatlakozhat. A diákköri munka lehetőséget kínál mindazoknak az egyénileg vagy csoportban dolgozó diákunknak, akik a következő két tanévben „nem tantervi feladat, nem vizsgafeladat” keretei között szeretnének egyetemi, intézeti és témavezetői támogatással művészeti és/vagy tudományos projekteket létrehozni – a számukra legizgalmasabb témában és formában. A TDK részletes felhívása az alábbiakban olvasható.
A szakmai gyakorlat az egyik legizgalmasabb része a képzésnek! Ilyenkor próbálhatod ki magad először élesben a választott szakmádban, építhetsz értékes szakmai kapcsolatokat, és sokan már ekkor megtalálják későbbi munkahelyüket. Nézzük meg szakonként, milyen lehetőségek várnak rád!
Varga Sébastien, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) nemrég végzett second unit rendező szakos hallgatója elnyerte a Nemzetközi Motor Filmdíj – Legjobb Diákfilm elismerését.
Jelentős mérföldkőhöz érkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetem: október 1-én, kedden bemutatkoztak diplomafilmjeikkel az Urániában a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben végzett első second unit rendező évfolyam hallgatói. A Magyarországon, sőt a régióban is egyedülálló képzést Gulyás Buda Balázs Béla-díjas operatőr, a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjas alkotója vezette, mellette Pirock Gábor, a hazai és nemzetközi kaszkadőr- és akciófilm-szakma kiemelkedő alakja is osztályvezetőként tevékenykedett.
Újabb jelentős kötettel bővült az SZFE Könyvek sorozat: magyarul is megjelent Béatrice Picon-Vallin francia színháztörténész Théâtre du Soleil – Ariane Mnouchkine Napszínházának első fél évszázada című munkája, amely a legendás társulat első 50 évét mutatja be. Az SZFE Doktori Iskolája által szervezett szeptemberi tankönyvbemutatón a szerző mellett részt vett a társulat két színésze, Duccio Bellugi-Vannuccini és Jancsó Judit is.
Október 1-jén, nagy szakmai érdeklődés mellett került sor a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) első second unit rendező szakos hallgatóinak diplomafilm-vetítésére az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A végzősök változatos műfajokban, látványos filmtechnikai megoldásokkal és akciódús rövidfilmekkel mutatták be frissen megszerzett tudásukat.
Szülei neki mutatták meg először aktuális filmjük forgatókönyvét. Ahogy egy barátnője viccelődött vele, náluk a család nem ebédet csinál együtt, hanem filmet. Esztergályos Krisztina mégis inkább angol szakra ment, majd végül őt is utolérte a családi karma: rendező lett, majd forgatókönyvíró. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal vele beszélgettünk.
Szvitek Attila, idén végzett dokumentumfilm-rendező hallgatónk kisfilmje, az Eszmélet bekerült a 34. St. Louis-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába. Az alkotás József Attila azonos című verse alapján készült.