Robert Capa nevét a legtöbben ismerjük. Rengeteg kalandos történet, önellentmondásos életrajzi adatok, mendemondák övezik a 20. század egyik legjelentősebb fotósának nevét. De vajon ki volt az ember a fotók és a felépített brand mögött? Ki volt Friedmann Endre? Erre a kérdésre próbál választ adni A szerencsejátékos című monodráma. A darab premierje után annak írójával, egyetemünk negyedéves dramaturg hallgatójával, Varga-Amár Rudolffal és főszereplőjével, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem prózai színművész hallgatójával, Pazsiczki Mátéval beszélgettünk.
Honnan jött a téma?
Pazsiczki Máté: Talán az Ördögkatlan Fesztiválon beszéltünk róla először Rudolffal. Robert Capa nekem onnan jött, hogy egy horvátországi nyaralás során társasjátékoztunk, és a kvízkérdések között szerepelt, hogy melyik 20. századi híres fotós mondta: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” Erre akkor nem tudtam a választ, mert nem ismertem a 20. századi magyar fotósokat. Miután a többiek megmondták a választ, elkezdtem figyelni erre a névre. Bekapcsoltam a rádiót az autóban, és pont róla beszéltek, a tévét kapcsolgattam, pont róla beszéltek. Aztán elkezdődött Kolozsváron a tanév, ahol az volt a feladat, hogy kezdjünk el azon gondolkozni, hogy milyen monodrámát vagy egyéni előadást csinálnánk. Én meg ráírtam Rudolfra, hogy tudsz-e valami jó drámát mondani.
Varga-Amár Rudolf: Én meg ültem, és az osztálytársaim elkezdtek poénkodni, hogy biztos írni fogok valamit. Akkor rögtön azt mondtam, hogy nem, nekem nincs erre kapacitásom.
P.M.: Megemlítettem neki Capát, hogy valahogy be van nálam akadva, erre kiderült, hogy egy héttel azelőtt Rudolfék is pont róla beszélgettek.
V-A.R.: Egy kedves barátom fotósként végzett, és nagyon szereti a fotótörténetet, ő mesélt Capáról. Egyébként Mátéval mi elég régóta jó barátok vagyunk, ezért úgy voltunk vele, miért is ne csinálhatnánk közösen valamit. Innen indult A szerencsejátékos története.
Az előadás során megjelennek Capa fotói is.
Mennyi idő volt megírni a darabot?
V-A.R.: Ha azt mondom, hogy bruttó, akkor egy fél év, de voltak kihagyások és leállások ebben a fél évben. Ami több idő volt, az az olvasás és a felkészülés, összerakni, hogy ki volt Robert Capa. Hogy egyáltalán milyen a háborús riporterkedés, a haditudósítás. Olvastam hozzá John Steinbeck műveit, aki 1948-ban megjárta a Szovjetuniót Capával, Capa saját írásait és Al Ghaoui Hesna munkáit is. Végül is öt könyvet olvastam el, mire azt mertem állítani, hogy tudok valamit Capáról. A szöveget alapvetően Capa és a Steinbeck könyvéből írtam, az Egy orosz naplóból. Innen származik sok nagyon jó sztori, ami megjelenik a darabban. Van egyetlen egy mondat Pilinszky Jánostól, a „Mennyit ér egy halott férfi fotográfiája?”, de a többit én írtam.
Mennyit tudtatok próbálni?
P.M.: Sok idő eltelt, egy évvel ezelőtt kezdtük, de akkor még csak átmentem Rudolfhoz, olvastuk és szerkesztettük a szöveget, hogy melyik sztori mi után jöjjön. Ezen főleg Rudolf dolgozott, de segítettem. Utána el akartuk kezdeni már korábban a folyamatot, de rájöttünk, hogy ketten nem fogjuk tudni megcsinálni, szükségünk van egy rendezőre. Horváth Mózest mindketten régebb óta ismerjük, végül nyáron fixálódott, hogy ő rendezi, Kúti Manyi felel majd a látványért, és Rudolf ajánlotta Kis Xavért a videók elkészítéséhez. Ezután fogtunk neki a munkához szeptemberben, de nagyon sok kihagyás volt a próbafolyamatban. Igazából január végére jutottunk el oda, hogy volt egy váz, és most egy hete kedden indult el a főpróbahét, most rántottuk össze az előadást.
A darab megírásakor koncepció volt, hogy ennyire háborúellenes legyen a végeredmény, vagy magától alakult ilyenné?
V-A.R.: Capa tényleg ilyen volt. Ő krédóként vallotta, hogy azzal, hogy dokumentálja a háborút, hogy milyen az élet egy háborús helyzetben, azzal azt szolgálja, hogy ne legyen több háború. A békével szemben megmutatta, milyen az, ha nincs béke. Nem akartam egy kiáltványt csinálni belőle, hogy kijön a színpadra, és elmondja, hogy a háború rossz, ne háborúzzatok. Pont a fonákjáról próbáltam megfogni a dolgot, hiszen ő maga mondta, hogy háborúfüggő lett. Neki ez volt a létezése, de egész munkásságával ellene volt.
Tervben van A szerencsejátékos bemutatása külső helyszíneken?
P.M.: Igen, mindenképpen szeretnénk Kolozsváron is bemutatni, mint a vizsgaelőadásomat. Elsősorban nem vizsga céllal készült a darab, azt akartuk, hogy maradandó alkotás legyen, amit tudunk majd utaztatni. Tervezzük máshol is szerepeltetni, keresünk külsős helyszíneket, fesztiválokat, ahol be tudjuk majd mutatni.
Keszei Bori, az SZFE egyetemi adjunktusa harminc éven át énekelte a világ legismertebb operaszerepeit, a bécsi Staatsoper színpadán Placido Domingo partnereként debütált. Az egykori Gilda, Melinda és Zerlina ma prózai színészhallgatókat tanít énekelni. Az SZFE-n végzett oktatói munkájáról, filmes élményekről és arról is beszélgettünk vele, milyen érzés, amikor valaki tudatosan mondja ki: most valami más jön.
2025 őszén ismét megrendezik a Nemzetközi Speciális Filmfesztivált, amely immár 11. alkalommal ad bemutatkozási lehetőséget a fogyatékossággal élő emberek mozgóképes önkifejezésének. A Színház- és Filmművészeti Egyetem a korábbi évekhez hasonlóan idén is két díjjal ismeri majd el az alkotókat, egyet a speciális, egyet pedig a profi kategóriában adnak át.
Lukács Ádám, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős prózai színművész hallgatója gyerekkora óta él-hal a színházért. Az SZFE-n töltött évek során nemcsak technikai tudást, hanem mélyebb alkotói szemléletet is elsajátított, mesterei – Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila – példáján keresztül. Az interjúban szó esik a megfelelési kényszer leküzdéséről, az első évad kihívásairól, valamint arról is, hogyan vált a színészet mellett a rendezés is az önkifejezés egyik útjává.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tudományos élete az elmúlt időszakban látványosan megerősödött: egyre több hallgató vállalkozik önálló kutatómunkára és mind több tudományos eredmény mutatkozik meg országos fórumokon is. E folyamatot a Doktori Iskola mellett a nemrég alapított SZFE Szakkollégium is támogatja, amely közösségi és szakmai műhelyként is segíti a hallgatók elmélyülését a kutatási témájukban.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói az EKÖP Konferencia 2025 elnevezésű szakmai eseményen mutatják be az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program (EKÖP) pályázatára készült munkáikat. A konferencia időpontja 2025. május 30., helyszíne pedig az SZFE Mészáros utcai kampusza lesz.
Az idei, rekordszámú nevezést hozó Savaria Filmszemlén az SZFE több programban is képviseltette magát: az Agora Savaria Filmszínházban Novák Emil kurálásában nyílt meg egy Törőcsik Mari életét bemutató fotókiállítás, valamint Maruszki Balázs és Szekeres Csaba vezetésével interaktív filmes workshopot rendeztek középiskolásoknak. Emellett a 12. Savaria Filmszemle egyik életműdíját egyetemünk oktatója, Koltai Lajos kapta.
Az SZFE III. éves film- és televíziórendező osztálya bemutatja a Csokonai 250 emlékévre készült videóklippjeiket. Osztályvezető tanár: Zilahy Tamás és Káel Csaba. A vetítés időpontja május 13., 13 óra, helyszíne pedig a Hevesi terem (1088 Budapest, Rákóczi út 21.) lesz.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Nemzeti Színház és a Soproni Egyetem tavaly januárban indított együttműködése új szakaszba lép: a három intézmény vezetői 2025. május 8-án határozatlan időre szóló megállapodást írtak alá, folytatva és megerősítve a korábbi, egyéves időtartamra kötött szakmai partnerséget.