Az SZFE Hevesi termében az Első hangon – Kortárs Drámafordító Kollekció című felolvasószínházi est keretében először mutatták be magyarul kortárs írónők angol nyelven írott drámaszövegeinek részleteit. Az idáig vezető útról a projektben résztvevő negyedéves dramaturghallgatókkal beszélgettünk egy-egy interjú keretében.
Szalánczi Ágota Phoebe-Waller Bridge Fleabag című drámáján dolgozott az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének két hallgatója – Fedor Fanni és Kézér Bernadett – közreműködésével.
Monoki Luca rövid prezentációban ismertette Phoebe-Waller Bridge munkásságát. Fotó: Jóri András
Hogyan találtál a dramaturg szakra?
Tizenkét éves koromtól tudtam, hogy valamilyen módon színházzal szeretnék foglalkozni. Jártam diákszínjátszóra is, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy a színjátszás örömén túl mélyebben érdekel egy színházi alkotás előkészítése, azon belül is a szöveg – és az, hogyan alakul át egy próbafolyamat során. Magával az írással korábbra nyúlik vissza a kapcsolatom: egyke vagyok, hamar megtanultam egyedül elfoglalni magamat. Történeteket találtam ki, amiket a szüleimnek diktáltam le, aztán illusztráltam őket. Idővel a színjátszón a már létező darabok bemutatásáról áttértünk saját szövegek vagy átdolgozások készítésére; ez a műhelymunka mindig nagyon tetszett nekem. Szép lassan kiderült számomra, hogy ezzel foglalkozik a dramaturg.
Az Első hangon felolvasóestjére mi alapján választottad ki a szöveget?
Azt hiszem, a választással nekem volt a legegyszerűbb dolgom az összes osztálytársam közül. Az előző félév végén az oktatónk, Gleason-Nagy Natália behozott nekünk angol nyelvű drámaköteteket azért, hogy mindenki vigyen haza egyet a nyárra és keressünk anyagot. Ezek mellett egy cetlire leírta a Fleabag címét. Rögtön lecsaptam rá, mert ez a történet néhány éve meghatározó élmény volt számomra és a saját írói stílusom alakulására is hatással volt. Először sorozat, majd monodráma, végül pedig előadás-felvétel formájában találkoztam vele, és azonnal a kedvenceim közé került.
Szalánczi Ágota a felolvasóesten. Fotó: Jóri András
Mennyire nehéz a szöveg? Elég távol áll az irodalmi angoltól.
Valóban nem irodalmi angol. Ez egyrészt jó, hiszen azt az angol szövegkörnyezetet vagy szövegstílust képviseli, amit egyébként, a mindennapokban gyakrabban fogad be az ember, mint az irodalmi nyelvet. Filmekben, sorozatokban folyamatosan ezt halljuk. Másrészt amellett, hogy olvasva pontosan értettem, hogy mi mit jelent, nagyon nehéz volt ezt mai magyar kontextusba helyezni. Kihívás volt, hogy megtaláljam a szöveg humorát és lüktetését egy másik nyelven. Azt gondolom, egy monodrámánál ez különösen nehéz; végig fenn kell tartani a néző figyelmét, miközben „csak” ugyanaz az egy ember beszél. Ehhez muszáj ezeket a ritmusváltásokat – ha nem is ugyanúgy, mint az angolban, de – megtartani. Azt hiszem, a humorát elkaptam, de nem elégszem meg ezzel; a februári felolvasáson igazi színházi hatást szeretnék elérni vele.
A rendezővel ráéreztetek a közös munkára?
Nagyon fontos volt számomra, hogy nő rendezze, mert ez egy igazán női dráma. Szentgyörgyi Zselykével, a rendezővel még beszéltünk is róla, hogy ehhez egy férfi biztos, hogy egészen máshogy nyúlna. Van a szövegnek egyfajta abszurd szexizmusa, ami durva és könnyen félreérthető. A kezdetektől rizikós, mert öngyűlölő, nőgyűlölő, saját magát kiforgató előadás is készülhet belőle. Szerencsére nem így lett; nagyon gyorsan ráéreztünk egymás látásmódjára.
Részlet a Fleabag előadásból. Fotó: Jóri András
Ugyanilyen könnyen dolgoztatok együtt a fordítókkal is?
Nagyon sokat segített, hogy gyorsan dolgoztak, így biztos alapom volt a saját fordításomhoz. Jó volt, hogy folyamatosan ellenőrizni tudtam, hogy a nálam az angol nyelvhez jobban értő elméleti szakemberek hogyan fordítanak egy bonyolultabb mondatszerkezetet, szóösszetételt, vagy mondást. Az például nagyon érdekes volt, amikor a cím kérdésével kezdtünk el foglalkozni – ez azóta is komoly fejtörést okoz. Ők egy fél délelőttön keresztül küldték nekem a szócikkeket különböző szinonimákról, de még mindig keressük a tökéletes megoldást. Ez, ahogy a felolvasóesten is említettem, azért nehéz, mert a „fleabag” szó önmagában nemtelen az angolban. Ennek ellenére minden, ami elsőre eszünkbe jutott magyarul, valamilyen módon a nőiséggel, sőt a prostitúcióval áll kapcsolatban. Szóba sem kerülhet a tükörfordítás; szeretném, ha már a címben is lenne tartalmi kapcsolat a drámával. Februárra megszületik, ez biztos.
Aki látta a Mozgókép Fesztivál díjátadóit, bizonyára feltűnt neki a látványos, ledes színpadi háttér. A pazar vizuális világ Oravecz Adrienn, az SZFE látványtervező MA szakos hallgatójának kreativitását dicséri. Vele beszélgettünk a tervezési folyamatról, a stílusválasztás indokairól és a megvalósítás kihívásairól.
2025-ben ismét a Soproni Egyetem adott otthont a Nemzetközi Színházi Műhelynek. A zárónapon, július 8-án az egyetem botanikus kertjének hat különböző pontján mutatták be a hallgatók azokat a Shakespeare Rómeó és Júliája által inspirált rövid színpadi performanszokat, melyeken a hét során dolgoztak.
Ismét meghirdeti nagy sikerű tehetséggondozó programját a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány. A kiválasztott fiatalok Magyarország legnagyobb médiavállalatánál építhetik karrierjüket, legendák nyomdokaiba léphetnek és nemzetközi, valamint világesemények részesévé válhatnak. Televíziós és rádiós műsorkészítésben, sportújságírásban, valamint az online területen is kipróbálhatják magukat, de választhatják a műszaki területet is. Fejlődésüket elismert médiaszakemberek mentorként segítik. A közmédia augusztus 8-ig várja a jelentkezéseket.
Újabb jelentős mérföldkőhöz ért a Színház-és Filmművészeti Egyetem. Lezárult az első hallgatók képzése a second unit rendező szakon a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben. Az egy éves, intenzív mesterkurzus a Balázs Béla-díjas operatőr, Gulyás Buda, illetve az idén Magyar Mozgókép Életműdíjjal kitüntetett kaszkadőrszakértő, Piroch Gábor szakmai irányításával tavaly indult el. A Magyarországon, de a régióban is egyedülállónak minősülő képzésre sokszoros túljelentkezés mellett kilenc fiatalt vettek fel, akik idén szeptemberben mutatják be vizsga- és diplomafilmjeiket.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Soproni Egyetem és a Nemzeti Színház 2025. július 1–9. között közösen rendezi meg a Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron 2025 című programot. Az immár második alkalommal megvalósuló, intenzív nyári alkotótáborban magyar és külföldi színművészhallgatók, valamint rangos hazai és nemzetközi oktatók, rendezők dolgoznak együtt a Soproni Egyetem kampuszán. A megnyitót július 2-án tartották a Ligneum Rendezvényházban.
Három generáció, három női sors, egy mélyreható családi örökség. Hevesi Fanni, az SZFE fizikai színházi rendező és koreográfus osztályának végzős hallgatója, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című formailag rendhagyó, mégis megrázó erejű darabját állította színpadra. Az előadás fókuszában a több generáción átívelő traumák és a női identitás állnak – egy olyan színházi világban, ahol a női történetek gyakran háttérbe szorulnak. A rendezővel a koncepció születéséről, a színészi munkáról és a hallgatás örökségéről beszélgettünk.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem – együttműködésben a Nemzeti Színházzal és a Soproni Egyetemmel – 2025 nyarán ismét megrendezi nagysikerű nemzetközi alkotótáborát, amely idén Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron, 2025 címmel várja a résztvevőket.
A Múzeumok Éjszakáján különleges múzeumszínházi előadást mutatottak be a Babits Mihály Színház társulatának tagjai és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói Esztergom öt pontján is. Az esemény ötletgazdája és főszervezője Kaj Ádám, a Babits Mihály Színház igazgatója, az SZFE doktorandusza volt.