Június 23-án a Hajógyári-szigeten mutatták be Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját a 10. Színházi Olimpia keretében. A darab 2. 3. és 15. színében szerepelt Szalay Ágnes, a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves zenés színész hallgatója is, aki az alábbi írásban foglalta össze tapasztalatait.
A 10. Szinházi Olimpia meghatározó esemény volt az életemben. Amellett, hogy az április 15-i megnyitón felléphettem az osztályommal, részt vettünk a Madách Projektben is. Egy ilyen nagy volumenű projekt részesének lenni olyan intenzív élmény, hogy a június 23-i bemutató után nehéz volt visszacsöppenni a mindennapokba.
A felkészülést hónapokkal ezelőtt kezdtük: a második és harmadik színen Vidnyánszky Attilával, a tizenötödik színen pedig Fejes Szabolccsal, a tanár úr másodéves rendező hallgatójával dolgoztunk. Az előadás előtti két hétben mindennap reggeltől estig próbáltunk, esténként pedig a többi részvevővel, a másik tíz ország színészhallgatóival töltöttük az időt. Ennek az intenzív időszaknak a hatásától nehezen tudok szabadulni, de nem is bánom.
Nagy élményt jelentett számomra az is, hogy életemben először Vidnyánszky Attilával dolgozhattam. Érdekes volt a színek színpadra állításának folyamata. Sokat beszélgettünk a vonatkozó szöveg fontosabb mondatairól: a tanár úr kíváncsi volt arra, hogy egy bizonyos szövegrészletről mit gondolunk, hogyan valósítanánk meg azt a színpadon. A gondolatainkat és ötleteinket később beépítette a rendezésébe, így az adott jelenetet még inkább magunkénak érzhettük.
Az intenzív, kéthetes próbafolyamat alatt nagyon sokat tanultam, többek között arról, hogy lehet együtt dolgozni több mint száz másik emberrel. Emellett tapasztalatot szerezhettem abban is, hogy a nyelvi akadályokat áthidalva figyeljünk oda másokra és segítsük őket.
Van még egy fontos dolog, amit a Madách Projektnek köszönhetek, mégpedig az, hogy rengeteg barátságot tudtunk kötni ezen időszak alatt. Kapcsolatban maradtunk a többi résztvevővel, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy szeretnénk még a jövőben is együtt dolgozni hasonló vagy akár kisebb volumenű projekteken.
Egy ilyen élményekben gazdag időszak után ahogy már említettem nehéz visszazökkenni a héttköznapokba, hiszen az itt szerzett élmények valamennyiünkre hatással vannak még most is. Az előadásról eddig csak fotókat láttam, de alig várom, hogy szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján megnézhessem a teljes előadást is, és újra átélhessem a júniusban történeteket.
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
Hét határon túli helyszínen mutatják be a közeljövőben a Békéscsabai Jókai Színház Idegenek és ismerősök című darabját, amelyet Zalán Tibor írt Munkácsy Mihály és Jókai Mór fiktív találkozásáról. A darabnak a rendező és egyben az SZFE intézetvezetője, Herczeg T. Tamás személyén túl is számos közös vonatkozása van az egyetemmel.
Április 4. és 5. között beszélgetések és lemezvásár kísérik a film és zene kapcsolatát megjelenítő Budapest Ritmo Filmnapokat a Toldi moziban. A szombati nap programjának részeként bemutatkozik majd tavaly végzett hallgatónk, Derzsi Mátyás Csókot kaptam az ördögtől című filmje is, a vetítést pedig szakmai kerekasztal-beszélgetés követi majd.
Március 15-e alkalmából átadták a legmagasabb állami kitüntetéseket a Vigadóban. Egyetemünk mesteroktatója, Berzsenyi Krisztina és filmoperatőr-művész MA szakon nemrég végzett hallgatónk, Krulik Marcell is elismerésben részesült.
Március 15-e alkalmából átadták a Vigadóban a legmagasabb állami kitüntetéseket, a Kossuth-díjakat. A nagydíjat idén a 86 éves Koncz Gábor színművésznek ítélték oda, Lajos Tamás, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagja pedig Kossuth-díjban részesült.