Június 23-án a Hajógyári-szigeten mutatták be Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját a 10. Színházi Olimpia keretében. A darab 2. 3. és 15. színében szerepelt Szalay Ágnes, a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves zenés színész hallgatója is, aki az alábbi írásban foglalta össze tapasztalatait.
A 10. Szinházi Olimpia meghatározó esemény volt az életemben. Amellett, hogy az április 15-i megnyitón felléphettem az osztályommal, részt vettünk a Madách Projektben is. Egy ilyen nagy volumenű projekt részesének lenni olyan intenzív élmény, hogy a június 23-i bemutató után nehéz volt visszacsöppenni a mindennapokba.
A felkészülést hónapokkal ezelőtt kezdtük: a második és harmadik színen Vidnyánszky Attilával, a tizenötödik színen pedig Fejes Szabolccsal, a tanár úr másodéves rendező hallgatójával dolgoztunk. Az előadás előtti két hétben mindennap reggeltől estig próbáltunk, esténként pedig a többi részvevővel, a másik tíz ország színészhallgatóival töltöttük az időt. Ennek az intenzív időszaknak a hatásától nehezen tudok szabadulni, de nem is bánom.
Nagy élményt jelentett számomra az is, hogy életemben először Vidnyánszky Attilával dolgozhattam. Érdekes volt a színek színpadra állításának folyamata. Sokat beszélgettünk a vonatkozó szöveg fontosabb mondatairól: a tanár úr kíváncsi volt arra, hogy egy bizonyos szövegrészletről mit gondolunk, hogyan valósítanánk meg azt a színpadon. A gondolatainkat és ötleteinket később beépítette a rendezésébe, így az adott jelenetet még inkább magunkénak érzhettük.
Az intenzív, kéthetes próbafolyamat alatt nagyon sokat tanultam, többek között arról, hogy lehet együtt dolgozni több mint száz másik emberrel. Emellett tapasztalatot szerezhettem abban is, hogy a nyelvi akadályokat áthidalva figyeljünk oda másokra és segítsük őket.
Van még egy fontos dolog, amit a Madách Projektnek köszönhetek, mégpedig az, hogy rengeteg barátságot tudtunk kötni ezen időszak alatt. Kapcsolatban maradtunk a többi résztvevővel, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy szeretnénk még a jövőben is együtt dolgozni hasonló vagy akár kisebb volumenű projekteken.
Egy ilyen élményekben gazdag időszak után ahogy már említettem nehéz visszazökkenni a héttköznapokba, hiszen az itt szerzett élmények valamennyiünkre hatással vannak még most is. Az előadásról eddig csak fotókat láttam, de alig várom, hogy szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján megnézhessem a teljes előadást is, és újra átélhessem a júniusban történeteket.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.
Közel négyszázan látogattak el a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025. november 29-én megrendezett nyílt napjára, amelyet idén rendhagyó módon több kampuszon tartottunk és igazán gazdag programot kínálva mutattuk be a színművészeti, drámaelméleti és mozgóképes BA és MA képzéseket.

