Az SZFE Backstage soron következő részében a drámainstruktor szak színjátékos specializációjának képzésén jártunk.
Az SZFE drámainstruktor szakja nem pusztán egy egyetemi képzés, hanem elmélyült szakmai munkát folytató műhely is, ahol a közösség tagjai már évek óta a színpadon állnak, viszont diplomával még nem rendelkeznek. Alkotó szellemek, akik egy kreatív közösség szerves részeivé válnak. Belépve az órára olyan világba csöppenünk, ahol a sokszínűség és az alkotói közösség összjátéka folyamatosan vibrál. Mintha egy kőszínház művészbüféjében lennénk, ahol mindenki, akit épp megszólítanak, a legjobb formáját hozza – ahol az egymás közötti önfeledt humor mindennapos.
A terem megtelik a pályájuk csúcsán járó színészekkel és a friss tehetségekkel, akik már évek óta színpadon vannak, viszont még várnak az életüktől egy diplomás sikertörténetet. Az SZFE drámainstruktor szakja az, ahol a színházi élmény nem csak a színészi játékra korlátozódik, hanem kiterjed a drámatörténet, mozgás, filmtörténet, zene, a színházi nevelés és általában a színházi előadás elemzésének rejtelmeire is. Ez a szak nem csupán egy tananyagot ad át, hanem valóságos utazást is kínál, ahol a hallgatók a színészként való fejlődés mellett olyan alkotó művészekké válnak, akik szabadon barangolhatnak a színház különböző dimenzióiban, legyen az prózai, vagy zenés színház, monodráma, vagy sokszereplős királydráma.
A mai óra tematikája nem más, mint Magyarország vidéki színházainak színházi nevelési programjai. A hallgatók választhattak egy számukra kedves vidéki színházat, amelyet aprólékosan be kellett mutatniuk. Hogy miért fontos ez? Mert nagyon keveset tudunk Budapesten a vidéki színházakról, holott a legtöbben komoly és színvonalas munka folyik, amelyet nemcsak, hogy érdemes megismerniük a hallgatóknak, hanem egyenesen kötelességük is.
Szirtes Balázs és Kiss József is jóval többek annál, minthogy pusztán csak oktatók legyenek: mentorok, akik irányt mutatnak, egyúttal azonban tiszteletteljes teret is engednek a hallgatók egyéni kreativitásának és kifejezőerejének. Iránytűk… Az óralátogatás érzése olyan, mintha egy kreatív színházi műhelyben lennénk, ahol minden mozdulatnak és gondolatnak értelme, súlya van, illetve ahol az előadó minden megnyilvánulására válasz érkezik. Önállóságra, kreativitásra, kezdeményező attitűdre van szükség. Az SZFE drámainstruktor szakja nem egyszerűen egy képzési program, hanem egy színházi kincsesbánya, mert az itt tanító pedagógusok az információátadás mellett arra is buzdítanak, hogy a hallgatók megtalálják saját útjukat, szabadon választva ki és dolgozva fel az általuk kiválasztott szövegeket és részt vegyenek a színházi alkotás minden szakaszában.
A felvételi folyamat maga is egy kreatív utazás volt. A jelentkezőknek színház iránti érdeklődésük mellett azt is meg kell tudniuk fogalmazni, illetve egy személyes beszélgetés során megmutatni, mennyire mozognak otthonosan a művészet világában. A motivációs levél és a személyes beszélgetés az egyéniségüket és kreativitásukat is tükröző lehetőség a felvételi folyamattól elválaszthatatlan kötelezettségek mellett. Itt a szabadság és a kreativitás találkozik, ahol a hallgatók egy közösség részévé válnak, ami az egyetemi évek után is tovább kíséri majd őket a pályájukon. Az SZFE drámainstruktor szakja kihívás mindazoknak, akik szenvedéllyel közelítik meg a színházat, és szeretnék a művészeti területeket összekapcsolni más szférákkal is.
A Pécsi Nemzeti Színházban megtartották a Hazám, hazám című operabeavató ősbemutatóját. Az előadást negyedéves rendezőhallgatónk, Fejes Szabolcs állította színpadra, akivel arról is beszélgettünk, hogy miért is annyira nehéz műfaj az opera.
Hevesi Fanni: „Csodálatos érzés, ahogyan a színpadon megszületik az, ami addig a fejemben élt” – Az ötödéves fizika színházrendező szakos hallgató gondolt egy merészet és itthon elsőként vitte színre a számos díjjal elismert kortárs brit drámaíró, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című alkotását. Hevesi Fanninak nemcsak a darabválasztása bátor, a megvalósítás is: koncentrálóképességünket folyamatosan teszteli, ugyanis három generáció történetét egyidőben láthatjuk a színpadon. A rendezővel a Bethlen Téri Színházban a bemutató előtt beszélgettünk.
A kecskeméti Neumann János Egyetem adott otthont a Férfi-női futsal MEFOB 1. fordulójának, ahol két nemben összesen 6 egyetemi csapat mérte össze erejét. Az SZFE most először vett részt a megmérettetésen.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Vizkeleti Dániel DLA disszertációjának nyilvános védésére.
A magyar-török kulturális kapcsolatokat felidéző T’örökségünk című novelláskötetet ünnepélyes keretek között mutatták be októberben a Műcsarnokban. A kötet öt történetét harmadéves rendező hallgatónk, Kepics Mihály és elsőéves, már turkológia szakon végzett rendező hallgatónk, Miklós-Kovács Bernát állította színpadra. A darabot most bemutatták Isztambulban is, az SZFE-vel a Madách-projekt óta szorosan együttműködő Istanbul Aydin Unvesity-n.
Az Egyetem 2024. november 29-én megtartotta Tudományos Diákköri Konferenciáját. A konferencián a délelőtti filmművészeti és a délutáni színházművészeti szekcióban 11-11 pályázati munkát mutattak be a résztvevők.
Magyarország legrangosabb tudományos diákrendezvényét, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK) egyetemünk két másodéves prózai színművész hallgatójának, Benyó Klárának és Balog Zsoltnak a közreműködésével készülő reklámfilm népszerűsíti, akik első alkalommal tapasztalhatták meg a professzionális filmkészítés kulisszatitkait.
Végzős hallgatónk, Pásztor Ádám főszereplésével látható a Magyar Színház Sinkovits Imre Stúdiószínpadán mesteroktatónk, Nagybaczoni Nagy Kati rendezésében a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés színmű.