Az SZFE Backstage soron következő részében a drámainstruktor szak színjátékos specializációjának képzésén jártunk.
Az SZFE drámainstruktor szakja nem pusztán egy egyetemi képzés, hanem elmélyült szakmai munkát folytató műhely is, ahol a közösség tagjai már évek óta a színpadon állnak, viszont diplomával még nem rendelkeznek. Alkotó szellemek, akik egy kreatív közösség szerves részeivé válnak. Belépve az órára olyan világba csöppenünk, ahol a sokszínűség és az alkotói közösség összjátéka folyamatosan vibrál. Mintha egy kőszínház művészbüféjében lennénk, ahol mindenki, akit épp megszólítanak, a legjobb formáját hozza – ahol az egymás közötti önfeledt humor mindennapos.
A terem megtelik a pályájuk csúcsán járó színészekkel és a friss tehetségekkel, akik már évek óta színpadon vannak, viszont még várnak az életüktől egy diplomás sikertörténetet. Az SZFE drámainstruktor szakja az, ahol a színházi élmény nem csak a színészi játékra korlátozódik, hanem kiterjed a drámatörténet, mozgás, filmtörténet, zene, a színházi nevelés és általában a színházi előadás elemzésének rejtelmeire is. Ez a szak nem csupán egy tananyagot ad át, hanem valóságos utazást is kínál, ahol a hallgatók a színészként való fejlődés mellett olyan alkotó művészekké válnak, akik szabadon barangolhatnak a színház különböző dimenzióiban, legyen az prózai, vagy zenés színház, monodráma, vagy sokszereplős királydráma.
A mai óra tematikája nem más, mint Magyarország vidéki színházainak színházi nevelési programjai. A hallgatók választhattak egy számukra kedves vidéki színházat, amelyet aprólékosan be kellett mutatniuk. Hogy miért fontos ez? Mert nagyon keveset tudunk Budapesten a vidéki színházakról, holott a legtöbben komoly és színvonalas munka folyik, amelyet nemcsak, hogy érdemes megismerniük a hallgatóknak, hanem egyenesen kötelességük is.
Szirtes Balázs és Kiss József is jóval többek annál, minthogy pusztán csak oktatók legyenek: mentorok, akik irányt mutatnak, egyúttal azonban tiszteletteljes teret is engednek a hallgatók egyéni kreativitásának és kifejezőerejének. Iránytűk… Az óralátogatás érzése olyan, mintha egy kreatív színházi műhelyben lennénk, ahol minden mozdulatnak és gondolatnak értelme, súlya van, illetve ahol az előadó minden megnyilvánulására válasz érkezik. Önállóságra, kreativitásra, kezdeményező attitűdre van szükség. Az SZFE drámainstruktor szakja nem egyszerűen egy képzési program, hanem egy színházi kincsesbánya, mert az itt tanító pedagógusok az információátadás mellett arra is buzdítanak, hogy a hallgatók megtalálják saját útjukat, szabadon választva ki és dolgozva fel az általuk kiválasztott szövegeket és részt vegyenek a színházi alkotás minden szakaszában.
A felvételi folyamat maga is egy kreatív utazás volt. A jelentkezőknek színház iránti érdeklődésük mellett azt is meg kell tudniuk fogalmazni, illetve egy személyes beszélgetés során megmutatni, mennyire mozognak otthonosan a művészet világában. A motivációs levél és a személyes beszélgetés az egyéniségüket és kreativitásukat is tükröző lehetőség a felvételi folyamattól elválaszthatatlan kötelezettségek mellett. Itt a szabadság és a kreativitás találkozik, ahol a hallgatók egy közösség részévé válnak, ami az egyetemi évek után is tovább kíséri majd őket a pályájukon. Az SZFE drámainstruktor szakja kihívás mindazoknak, akik szenvedéllyel közelítik meg a színházat, és szeretnék a művészeti területeket összekapcsolni más szférákkal is.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.
Közel négyszázan látogattak el a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025. november 29-én megrendezett nyílt napjára, amelyet idén rendhagyó módon több kampuszon tartottunk és igazán gazdag programot kínálva mutattuk be a színművészeti, drámaelméleti és mozgóképes BA és MA képzéseket.

