Az SZFE Backstage soron következő részében az SZFE prózai színművész szak zenés színészmesterség óráján jártunk.
Kálloy Molnár Péter már az első pillanattól kezdve a hallgatók figyelmét magához vonja. A hangulat derűs és nyitott. A hallgatók erre az órára már a vizsgaanyagukkal készültek, az előző alkalommal megbeszélt javítandókat és új ötleteket beépítve a jeleneteikbe. Kálloy Molnár Péter nemcsak kiváló színész, de igazi mentor is, aki a hallgatók minden lépését szeretettel és figyelemmel kíséri. Az óra minden pillanatában érzékelhető, hogy szakmai tudásával és emberi hozzáállásával példaképül szolgál a fiatal tehetségek számára.
A jelenetek megbeszélése során Kálloy Molnár Péter olyan kérdéseket vet fel, amelyek a színjátszás technikája mellett az életre és az emberi kapcsolatok mélységeire is reflektálnak. Nem a hagyományos tanítási módszereket alkalmazza, inkább a hallgatókra bízza az alkotói folyamatokat, és a kérdéseivel serkenti a gondolkodásukat.
Megfigyelhető, hogy nem utasít, hanem inkább kérdez és ajánl. Ezáltal a hallgatók számára egy kreatív tér nyílik meg, ahol szabadon kifejezhetik ötleteiket, és formálhatják a színpadi jeleneteket. Csak akkor javít, ha nagyon muszáj, ha a kérdések és az ajánlások nem a helyes irányba terelik a hallgatókat. Ugyanakkor, ha a hallgatók olyan megoldással állnak elő, amire ő maga sem gondolt, és a jelenet hasznára van, azt örömmel elfogadja. Nehéz kérdés az ego a színházban, ugyanis anélkül nincs alkotás, viszont az ÜGY érdekében sokszor építőbb inkább zsebre tenni, mert végső soron nem az a fontos, hogy kinek az ötlete erősíti az ÜGY-et. Ezt is meg kell tanulni…
A jelenetek felépítésének kulcsa a hallgatók kezében van. A jelmez, a szöveg és a rendezés is az ő dolguk azokban a 2-3 perces minijelenetekben, amikkel az órára készülnek. Rövid időnek tűnik ez a pár perc, de higgyék el, nem az. Főleg az első évfolyamban. Ebben az időtartamban is szinte minden pillanatban van egy megoldandó, átgondolandó feladat, ami, ha nincs jól megoldva, szétesik a jelenet. Ha csak egy szünet rövidebb, vagy hosszabb a kelleténél, már eltolódnak az arányok, ami zavart kelthet a nézőben.
Ezekkel a minijelenetekkel kezdik el a hallgatók elsajátítani a színészmesterség legapróbb fortélyait. Mivel tehetséges fiatalokról van szó, sok megoldásra maguktól is rájönnek, sőt, nemcsak, hogy jól megoldják a jelenetet, hanem időnként már valami pluszt is belekomponálnak, ami vagy megnevettet, vagy elgondolkodtat. Szép feladat például egy alig húszéves fiatalnak olyan feladatot adni, amiben idős embert kell játszania. Abban a pár percben többet kell mutatni, mint egy görnyedt hátú figurát, aki csoszog. Valami olyasmit kell fiatalon megérteniük az idős emberi létből, ami hozzátesz ehhez a görnyedt háthoz. Hogyan lehetséges ez? Figyelemmel, nyitottsággal, empátiával, idősekkel való beszélgetésekkel, tehát munkával, ami kívül esik a próbatermen. Hogy sikerül-e ez? Nem mindig… de amikor igen, az igazi sikerélmény, mert egy színnel több lesz a palettájukon, amivel aztán majd a pályán megrajzolják alakításaikat.
A képesség, hogy a fiatal színészek szabadon kibontakozhassanak és kifejezhessék magukat, Kálloy Molnár Péter tanítási filozófiájának középpontjában áll. Figyelme nem lankad; az első perctől az utolsóig ugyanolyan elkötelezett és lelkes marad, mintha élete első óráját tartaná. A színészmentor nem csak a színpadon, de azon kívül is segíti a hallgatókat. Megtisztelő látni, ahogy a közöttük lévő kapcsolat az alkotói fantáziát és a szabadságot ösztönzi. Képessége, hogy meglássa és minden diákjában segítse kibontakozni a bennük rejlő egyedi tehetséget, láthatóan fűti az órákat és olyan légkört teremt, ahol mindenki szabadon kifejezheti önmagát. A hallgatók a szakmai tudás mellett leginkább azt a személyes érintettséget és figyelmet értékelik, amit mindannyiuknak nyújt; tanítása azt sugallja, hogy a színművészet egy összetett és gazdag terület, amely nemcsak a technikákról, de az emberi kapcsolatokról, az empátiáról és az élet mélyebb értelméről is szól. A színház maga az élet…
Kálloy Molnár Péter órája nem tanóra volt, hanem irány, amerre a hallgatók azóta vágytak elindulni, amióta megfogalmazódott bennük a terv, hogy felvételizzenek az SZFE-re.
A 12. Savaria Filmszemle diákfilm kategóriájában három SZFE-s filmet is díjaztak. Az első és második hely mellett egy különdíjat is elhoztak hallgatóink, Varga Sebastien, Tóth Kristóf Zsolt és Varga Anna Boglárka alkotásai.
Tudomány éve a színházban címmel indul program a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alapításának 200. évfordulója alkalmából. A programsorozatban magyarországi és külhoni magyar teátrumok, elsősorban a nemzeti színházak tudományos témát feldolgozó bemutatói kapnak helyet. A program részeként a Nemzeti Színház színpadán megelevenedik Semmelweiss Ignác története, a címszerepben – a Koltai Lajos rendezte filmhez hasonlóan – Vecsei H. Miklóst láthatja majd a közönség.
Keszei Bori, az SZFE egyetemi adjunktusa harminc éven át énekelte a világ legismertebb operaszerepeit, a bécsi Staatsoper színpadán Placido Domingo partnereként debütált. Az egykori Gilda, Melinda és Zerlina ma prózai színészhallgatókat tanít énekelni. Az SZFE-n végzett oktatói munkájáról, filmes élményekről és arról is beszélgettünk vele, milyen érzés, amikor valaki tudatosan mondja ki: most valami más jön.
2025 őszén ismét megrendezik a Nemzetközi Speciális Filmfesztivált, amely immár 11. alkalommal ad bemutatkozási lehetőséget a fogyatékossággal élő emberek mozgóképes önkifejezésének. A Színház- és Filmművészeti Egyetem a korábbi évekhez hasonlóan idén is két díjjal ismeri majd el az alkotókat, egyet a speciális, egyet pedig a profi kategóriában adnak át.
Lukács Ádám, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős prózai színművész hallgatója gyerekkora óta él-hal a színházért. Az SZFE-n töltött évek során nemcsak technikai tudást, hanem mélyebb alkotói szemléletet is elsajátított, mesterei – Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila – példáján keresztül. Az interjúban szó esik a megfelelési kényszer leküzdéséről, az első évad kihívásairól, valamint arról is, hogyan vált a színészet mellett a rendezés is az önkifejezés egyik útjává.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tudományos élete az elmúlt időszakban látványosan megerősödött: egyre több hallgató vállalkozik önálló kutatómunkára és mind több tudományos eredmény mutatkozik meg országos fórumokon is. E folyamatot a Doktori Iskola mellett a nemrég alapított SZFE Szakkollégium is támogatja, amely közösségi és szakmai műhelyként is segíti a hallgatók elmélyülését a kutatási témájukban.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói az EKÖP Konferencia 2025 elnevezésű szakmai eseményen mutatják be az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program (EKÖP) pályázatára készült munkáikat. A konferencia időpontja 2025. május 30., helyszíne pedig az SZFE Mészáros utcai kampusza lesz.
Az idei, rekordszámú nevezést hozó Savaria Filmszemlén az SZFE több programban is képviseltette magát: az Agora Savaria Filmszínházban Novák Emil kurálásában nyílt meg egy Törőcsik Mari életét bemutató fotókiállítás, valamint Maruszki Balázs és Szekeres Csaba vezetésével interaktív filmes workshopot rendeztek középiskolásoknak. Emellett a 12. Savaria Filmszemle egyik életműdíját egyetemünk oktatója, Koltai Lajos kapta.