Az SZFE Backstage soron következő részében az SZFE prózai színművész szak zenés színészmesterség óráján jártunk.
Kálloy Molnár Péter már az első pillanattól kezdve a hallgatók figyelmét magához vonja. A hangulat derűs és nyitott. A hallgatók erre az órára már a vizsgaanyagukkal készültek, az előző alkalommal megbeszélt javítandókat és új ötleteket beépítve a jeleneteikbe. Kálloy Molnár Péter nemcsak kiváló színész, de igazi mentor is, aki a hallgatók minden lépését szeretettel és figyelemmel kíséri. Az óra minden pillanatában érzékelhető, hogy szakmai tudásával és emberi hozzáállásával példaképül szolgál a fiatal tehetségek számára.
A jelenetek megbeszélése során Kálloy Molnár Péter olyan kérdéseket vet fel, amelyek a színjátszás technikája mellett az életre és az emberi kapcsolatok mélységeire is reflektálnak. Nem a hagyományos tanítási módszereket alkalmazza, inkább a hallgatókra bízza az alkotói folyamatokat, és a kérdéseivel serkenti a gondolkodásukat.
Megfigyelhető, hogy nem utasít, hanem inkább kérdez és ajánl. Ezáltal a hallgatók számára egy kreatív tér nyílik meg, ahol szabadon kifejezhetik ötleteiket, és formálhatják a színpadi jeleneteket. Csak akkor javít, ha nagyon muszáj, ha a kérdések és az ajánlások nem a helyes irányba terelik a hallgatókat. Ugyanakkor, ha a hallgatók olyan megoldással állnak elő, amire ő maga sem gondolt, és a jelenet hasznára van, azt örömmel elfogadja. Nehéz kérdés az ego a színházban, ugyanis anélkül nincs alkotás, viszont az ÜGY érdekében sokszor építőbb inkább zsebre tenni, mert végső soron nem az a fontos, hogy kinek az ötlete erősíti az ÜGY-et. Ezt is meg kell tanulni…
A jelenetek felépítésének kulcsa a hallgatók kezében van. A jelmez, a szöveg és a rendezés is az ő dolguk azokban a 2-3 perces minijelenetekben, amikkel az órára készülnek. Rövid időnek tűnik ez a pár perc, de higgyék el, nem az. Főleg az első évfolyamban. Ebben az időtartamban is szinte minden pillanatban van egy megoldandó, átgondolandó feladat, ami, ha nincs jól megoldva, szétesik a jelenet. Ha csak egy szünet rövidebb, vagy hosszabb a kelleténél, már eltolódnak az arányok, ami zavart kelthet a nézőben.
Ezekkel a minijelenetekkel kezdik el a hallgatók elsajátítani a színészmesterség legapróbb fortélyait. Mivel tehetséges fiatalokról van szó, sok megoldásra maguktól is rájönnek, sőt, nemcsak, hogy jól megoldják a jelenetet, hanem időnként már valami pluszt is belekomponálnak, ami vagy megnevettet, vagy elgondolkodtat. Szép feladat például egy alig húszéves fiatalnak olyan feladatot adni, amiben idős embert kell játszania. Abban a pár percben többet kell mutatni, mint egy görnyedt hátú figurát, aki csoszog. Valami olyasmit kell fiatalon megérteniük az idős emberi létből, ami hozzátesz ehhez a görnyedt háthoz. Hogyan lehetséges ez? Figyelemmel, nyitottsággal, empátiával, idősekkel való beszélgetésekkel, tehát munkával, ami kívül esik a próbatermen. Hogy sikerül-e ez? Nem mindig… de amikor igen, az igazi sikerélmény, mert egy színnel több lesz a palettájukon, amivel aztán majd a pályán megrajzolják alakításaikat.
A képesség, hogy a fiatal színészek szabadon kibontakozhassanak és kifejezhessék magukat, Kálloy Molnár Péter tanítási filozófiájának középpontjában áll. Figyelme nem lankad; az első perctől az utolsóig ugyanolyan elkötelezett és lelkes marad, mintha élete első óráját tartaná. A színészmentor nem csak a színpadon, de azon kívül is segíti a hallgatókat. Megtisztelő látni, ahogy a közöttük lévő kapcsolat az alkotói fantáziát és a szabadságot ösztönzi. Képessége, hogy meglássa és minden diákjában segítse kibontakozni a bennük rejlő egyedi tehetséget, láthatóan fűti az órákat és olyan légkört teremt, ahol mindenki szabadon kifejezheti önmagát. A hallgatók a szakmai tudás mellett leginkább azt a személyes érintettséget és figyelmet értékelik, amit mindannyiuknak nyújt; tanítása azt sugallja, hogy a színművészet egy összetett és gazdag terület, amely nemcsak a technikákról, de az emberi kapcsolatokról, az empátiáról és az élet mélyebb értelméről is szól. A színház maga az élet…
Kálloy Molnár Péter órája nem tanóra volt, hanem irány, amerre a hallgatók azóta vágytak elindulni, amióta megfogalmazódott bennük a terv, hogy felvételizzenek az SZFE-re.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.
Közel négyszázan látogattak el a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025. november 29-én megrendezett nyílt napjára, amelyet idén rendhagyó módon több kampuszon tartottunk és igazán gazdag programot kínálva mutattuk be a színművészeti, drámaelméleti és mozgóképes BA és MA képzéseket.

