SZFE Könyvek: két kötet bemutató az Alkotóműhelyek Hetén

A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös gondozásában megjelenő kötetek páros könyvbemutatóját az eseménynek otthont adó Bajor Gizi Színészmúzeum vezetője, dr. Bodolay Géza, majd az SZFE rektora és az SZFE Könyvek sorozatszerkesztője, prof. dr. Sepsi Enikő nyitották meg.

Köszöntőjében az igazgató elmondta: fontos, hogy a színházi szcénában tevékenykedő szakemberek, különösen a rendezők megismerjék és műveljék az egyes korszakok kiemelkedő filozófusainak alkotásait, hiszen csak ezen a tágabb kulturális kontextuson belül értelmezhetők az ő előadásaik is. Kocziszky Éva újonnan megjelent könyvével kapcsolatban megjegyezte, hogy ennek fényében a monográfia számos múlt századi, illetve kortárs filozófus és történész munkásságát tárgyalja Giorgio Agambentől Slavoj Žižeken át Yuval Noah Harariig. Az Örkény István drámaírói ösztöndíj nyertes pályaműveivel kapcsolatban pedig kiemelte, hogy „a kötetbe válogatott hét darab jól jelzi, hol tartanak napjaink fiatal drámaírói a dramatikus szövegek létrehozásával”.

A Bajor Gizi Színészmúzeum vezetője, dr. Bodolay Géza. Fotó: Varga-Kovács Annamária/OSZMI

Ezt követően Sepsi Enikő köszöntője következett, aki mérföldkőként tekintett a két kötet megjelenésével induló sorozatra.

Sepsi Enikő kiemelte: „Az SZFE Könyvek célja a ma elérhető legnagyobb hazai és nemzetközi láthatóságot biztosítani az itt dolgozók és hallgatók, iskolateremtő személyiségek művészeti és tudományos munkáinak. Ez a láthatóság nemcsak a könyv alakra, de az elektronikus formátumra (akár mozgóképes tartalommal) is értendő az Open Access (szabad hozzáférésű) kiadásnak köszönhetően. Az openaccess.hu-t az MTA által megadott irányelvek szerint a L’Harmattan fejlesztette ki az NKFIH támogatásával, amely projektben a Károli Könyvek volt a pilot.” Ennek a platformnak egy továbbfejlesztett változata, az openaccess.pub már a mesterséges intelligenciát fogja használni, hogy a magyar nyelvű tartalmak is hozzáférhetővé váljanak a nemzetközi közönség számára a magas szintű AI-technológia fordításai segítségével. Az absztraktoknak és különféle metaadatoknak köszönhetően nemzetközi adatbázisokban is jelen lesz a most elindult, lektorált sorozat – tette hozzá az SZFE rektora.

Prof. dr. Sepsi Enikő a könyvbemutatón. Fotó: Varga-kovács Annamária/OSZMI

Az Antifilozófusok II. bemutatóját a Károli Gáspár Református Egyetem Szabadbölcsészeti Tanszékének tanszékvezető oktatója és az intézmény szakkollégiumának, a Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégium Filozófia- és Vallástudomány Műhelyének vezetője, a filozófiatörténész dr. Boros Gábor konferálta fel.

Ismertetője során Boros Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy bár „az Antifilozófusok I. is valamely filozófiai hagyománnyal szemben fogalmaz meg gondolatokat [magáról] a filozófiáról, lényegi kapcsolattal a kereszténységhez, jelen második részben nyilvánvaló „reálértéknövekedést” jelent az, hogy új szálként jelenik meg benne a képzőművészeti alkotások elemzése is.

Kaj Ádám, Kocziszky Éva és Boros Gábor. Fotó: Varga-Kovács Annamária/OSZMI

Boros Gábor a szerzőt is antifilozófusnak nevezte. Mindemellett rávilágított a szöveg által felhozott egyik legfontosabb kérdésfeltevésére is, amely szerint veszélyt hordoz magában, ha egy beszédvallás írásvallássá alakul át.

A szerző, Kocziszky Éva erre a következőképpen reagált: a szerzetesek közös olvasása mindig alapvető találkozást jelentett a vallással. Ez a gyakorlat mára háttérbe szorult, pedig az egymásnak olvasás – minthogy mindig dialektikus, – maga után vonja, hogy az elhangzó gondolatban lévő üzenetet valaki mással osztjuk meg.

A szerző ezt azzal magyarázza, hogy az olyan, máskülönben nagyformátumú kutatók, mint a filozófus Marshall McLuhan mindig a technológia felől magyarázzák a kommunikációt, és ennek nyomán vázolnak fel bizonyos fejlődési utat. Emiatt azonban az ember bezárva érezheti magát az általa – a technológia (pillanatnyi állása) által – predesztinált helyzetbe, ami viszont megváltoztathatatlan. A szerző szerint „A gondolkodási váltás maga problematikus, nem a technika”, majd az elméletet megfordítva azt állítja: épphogy a gondolkodás az, amely előidézi a technológiai változásokat is. A megállapítást ugyanannyira a filozófia, mint amennyire a tágabb értelemben vett bölcsészettudományok vonatkozásában magyarázza, egyúttal megválaszolva azt az előfeltevést is, hogy miért kell olyan dolgokat is őriznünk, amiket ez a társadalom látszólag ki akar vetni magából.

Az esemény második részében az OSZMI igazgatóhelyettese, az SZFE adjunktusa és a jelen kötet szerkesztője, dr. Szabó Attila ismertette röviden az Örkény István drámaírói ösztöndíj nyerteseinek rövid életrajzát, majd beszélgetett el velük az egyes darabok keletkezési körülményeiről.

Berettyán Nándor és dr. Szabó Attila. Fotó: Varga-Kovács Annamária/OSZMI

Bevezetőjében elmondta: 1998 óta hirdetik meg az ösztöndíjat, amelynek pályamunkái rendszerint jól tükrözik a fiatal drámaírók aktuális kérdésfeltevéseit. Céljuk az volt, hogy a fiatalok bármiféle nyomáskényszer nélkül írhassanak darabokat; ugyanakkor azt is hiba lenne feltételezni, hogy ezek az alkotások a fiókban maradnának. A tendenciák rövid összegzése során megjegyezte, hogy az eddig megszületett hozzávetőleg 120 drámának mintegy 60 százalékát bemutatták, vagy legalábbis felolvasták valahol – még ha ez természetesen nem is jelenti azt, hogy ezzel a művek egyúttal a kortárs kánon részévé is válnának.

Ugyanakkor kiemelte azt is, hogy számos élvonalbeli kortárs drámaíró, például Tasnádi István, Kárpáti Péter, Bartis Attila, Borbély Szilárd és Térey János is Örkény ösztöníjasként kezdte pályafutását. A pályázók közül tehát, ha nem is feltétlenül mindig díjnyertes munkáikkal, később többen ismertek lettek.

Elmondása szerint ennél a kötetnél nem az esztétikailag, dramaturgiailag legjobban kidolgozott darabok bemutatására törekedtek, ehelyett inkább arra, hogy sokféle tapasztalatot, illetve dramaturgiai jelenítsenek meg. A kötet magára az olvasóra bízza, hogy döntse el, milyen tendencia rajzolódik ki a szemében.

A Százhúszból hét. Válogatás az Örkény István drámaírói ösztöndíj színműveiből című kötetbe került írások csakugyan a témák sokféleségéről tesznek tanúságot: akadt köztük személyes életrajzi ihletettségű, családi traumát és tragédiát feldolgozó, Covid-korabeli, a csíksomlyói búcsú vonzerejét a vallási hovatartozás kérdésétől függetlenül beállító, bizarr, a halottak kilakoltatását humoros formában feldolgozó, egy több mint egytonnás elsüllyedt kokainszállítmányt mint főszereplőt megjelenítő és egy, az eltűnt Petőfi egyik elveszett művét kutató Szendrey Júliáról írott darab is.

Az antológia Berettyán Nándor, Komán Attila, Kovács Viktor és Kovács Dominik, Márfi Márk, Németh Nikolett, Péter Beáta, illetve Szabó Róbert Csaba egy-egy alkotását tartalmazza, amelyekből az SZFE hallatói adtak elő részleteket felolvasószínház keretében.

Az SZFE hallgatóinak felolvasószínháza. Fotó: Varga-Kovács Annamária/OSZMI