Dr. Deborah Hardttal, a törökországi Izmir Egyetem tanárával beszélgettünk. Az amerikai oktató a Mozgókép és Digitális Média Tanszék professzora. Erasmus csereprogramja során a régi és új Hollywoodról tartott kurzust, valamint a dokumentumfilm műfajain is végig vezette hallgatóinkat. A kurzus az európai hatásokat is vizsgálta – érintve az olasz neorealizmust és a francia újhullámot. A forgatókönyv tartalmát is elemezte filmeken és dokumentumfilm-rekonstrukciókon keresztül, valamint ezek hatását az igazság perspektívájára.
Az Új Hollywood korszakának (1965-1975) úttörő filmjei hogyan állították kihívás elé a hagyományos történetmesélési technikákat, és hogyan nyitották meg az utat a ma látható innovatív filmkészítés előtt?
Az új hollywoodi korszak úttörő filmjei alapjaiban rengették meg a hagyományos történetmesélés alapjait. Az 1960-as években feloldották a korlátozó Hays-kódot, amely előírta, hogy mit lehet mutatni, és milyen történeteket lehet elmesélni, ez pedig új és innovatív korszakot nyitott az amerikai filmkészítésben. Ebben az időszakban a filmkészítők (már) el mertek szakadni a jól megszokott háromfelvonásos struktúrától, felkarolták a töredékes történetmesélést, és megnyitották az utat a szokatlanabb technikák előtt. Emellett olyan, korábban tabutémákkal is foglalkoztak, mint a szex, a drogok és az erőszak, és az emberi tapasztalatok őszintébb feltárására hívták fel a figyelmet a filmvásznon.
Talán még fontosabb, hogy a korszak bevezette az erkölcsileg összetett és antihős karaktereket mint központi figurákat, megkérdőjelezve a hősiesség leegyszerűsített fogalmait, és lehetővé téve a közönség számára, hogy többrétegű és reálisabb főszereplőkkel ismerkedjen meg. Az éra hitelesség iránti elkötelezettsége, amely a helyszíni forgatásokban, a naturalista világításban és az improvizatív színészi játékban nyilvánult meg, olyan zsigeribb filmélményt eredményezett, amely a mai napig hatással van a kortárs filmkészítésre. Az új hollywoodi korszak filmjei újradefiniálták a filmes történetmesélést. Ma a filmkészítők inspirációt merítenek a kísérletező kedvükből és a hitelességre törekszenek a vásznon.
A kurzusodon bepillantást engedtél a diákjainknak régi hollywoodi filmekbe. Szerinted a közönséget ma is érdekelné ez a fajta sablonos történetmesélős filmkészítés?
Úgy gondolom, hogy a közönség ma inkább az új hollywoodi korszak filmkészítéséhez vonzódik, mert az eltér a sablonos történetmeséléstől, és váratlan narratívákat kínál. A hitelesség és a hajlandóság arra, hogy nehéz, sőt ellentmondásos témákat boncolgassanak ezekben a filmekben, visszhangra talál a modern nézőknél, akik mélyebb és elgondolkodtatóbb filmes élményeket keresnek, ami a Marvel és más hollywoodi franchise-filmek korában egyre fontosabb.
Milyen izgalmas kapcsolódási pontokat fedezhetünk fel az új hollywoodi filmekre gyakorolt európai hatások és a sajátos amerikai érzékenység között, illetve hogyan alakították ki ezek az együttműködések a korszak egyedi filmnyelvét?
Az új hollywoodi korszak az európai hatások és a sajátos amerikai stílus lenyűgöző kölcsönhatásának tanúja volt. Az olyan európai mozgalmak, mint a francia új hullám és az olasz neorealizmus, olyan innovatív technikákkal ismertették meg az amerikai filmkészítőket, mint a kézi kamerázás és a valós helyszíneken történő forgatás, szemben a (hang)stúdióban, kontrollálható körülményekkel és megvilágítással kialakított díszletben való forgatással. Az európai és amerikai filmkészítők közötti együttműködések tovább gazdagították ezt a filmes nyelvet, végül a korszak úttörő filmjeit formálva meg, amelyeket vizuális innováció, narratív összetettség és társadalmi relevancia jellemzett. Az 1967-es Bonnie és Clyde című film mutatja a legvilágosabban a francia új hullám hatását, mivel a filmben megjelentek az ugrásszerű vágások, a zoom-objektívek és az antihősök témái.
Szerinted mi a legnagyobb tévhit Hollywoodról?
Az egyik legnagyobb tévhit Hollywoodról az, hogy a profitot helyezi előtérbe a művészi értékekkel szemben. Bár Hollywood kétségtelenül a kereskedelmi sikerre törekszik, gazdag múltja van olyan befolyásos és művészileg jelentős filmek létrehozásában, amelyek megkérdőjelezik ezt a sztereotípiát, és bizonyítják az iparág kreatív innovációs képességét.
Miért választottad a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és mik voltak a legkedvesebb élményeid az intézményünkben az egyhetes Erasmusod alatt?
Azért választottam ezt az intézményt, mert gazdag múltja és hírneve miatt tehetséges filmeseket és művészeket nevel. Vonzott a pezsgő budapesti kulturális élet és a fantasztikus kávéházak!
Az egyetem szenvedélyes és kreatív diákjaival való közös munka volt az élmény csúcspontja, mert kíváncsiak, nagy tudásúak és nagyon elkötelezettek a filmtörténet és a filmelmélet megismerése iránt. Budapest gyönyörű városának és filmtörténelmének felfedezése igazi élmény volt, és alig várom, hogy a továbbiakban is hozzájárulhassak a nagyra becsült egyetemük élénk filmes közösségéhez.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.

