Vilmányi Benett: “Paradicsomi állapot egy színművész osztállyal együtt dolgozni”

Hegedüs Kata
2023 október 25., szerda 15:00.
Share

Vilmányi Benett szeptemberben mutatta be Színész, szegény című előadását a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amit kifejezetten Zsótér Sándor által vezetett ötödéves prózai színművész osztályra írt-rendezett. Benett őszintén mesélt színházi élményeiről és az osztállyal való közös munkáról.

Ez az első rendezésed az SZFE-n, hogy jött a lehetőség? 

Korábbról ismertem a Zsótér Sándor vezette osztályt, még első- és másodéves korukban tartottam nekik kurzust. Körülbelül három évvel ezelőtt írtam meg ezt a szöveget, kifejezetten erre az osztályra, az akkori tíz főre. Aztán egy évvel ezelőtt azzal a kéréssel fordultam Sándorhoz, hogy tegye lehetővé, hogy az osztályával dolgozzam. Az én fejemben akkor még két, már beérkezett színész mellé szerettem volna az osztályt untermannokként, de Zsótér tanár úr kérésére készítettem egy újabb szövegkönyvet, amiben a fókusz kizárólag a hallgatókra irányult. Úgy döntöttem, hogy ebbe a verzióba beleteszem az én SZFE-s élményeimet és a színművész osztályban való tapasztalataimat is. Biztos voltam benne, hogy nagyon hasonló élményeik vannak nekik is erről az öt évről. Ezzel egészítettem ki ezt a bohózati alaphelyzetet. Örülök, hogy így alakult ennek a darabnak a sorsa. 

 

Mennyire alapszik a darab személyes élményeken, honnan jött az inspiráció? 

Sajnos kevés időnk volt a próbára, így improvizáció és új ötletek helyett inkább az előre megírt szöveget helyeztük előtérbe. Az egyetemre vonatkozó mondatok a saját emlékeim. Csúnyán szólva a szájukba adtam a gondolataimat, de ügyeltem rá, hogy az egyéni hangjukra fordítsák le ezeket a megszólalásokat. Szerettem volna, hogy a darabból visszaköszönjön – és itt most kifejezetten az előadás végéről van szó – az, hogy mit is jelent egy színészosztályban élni. Természetesen ilyenkor a modellváltás előtti időszakra gondolok, arról van tapasztalatom, az ugyanis világos, hogy ez az iskola, nem az az iskola. 

A darab utolsó felvonásában, a zenéjé a főszerep. Nézőként én a sokszínű útkeresést és a változások folyamatos kihívásait éreztem az osztályon, mi volt a rendezői koncepció? 

Olyan pop slágereket válogattam, amik mind valamiféle kulturális precedenst reprezentálnak. Miley Cyrus az ál-reality gyereksztárságából kiváló Insta-szexszimbólum perszónája, vagy éppen Aaron Smith dala, aminek videoklipjében Steven Tyler a saját lányát prostituálja. Nagyon asszociatív és dadaista ez az epizód, és nem vágyom arra, hogy a nézők verbalizálni tudják a benyomásaikat ezzel kapcsolatban. Annyit mondhatok, hogy a dalok, amik elhangzanak, vagy a züllés mérföldkövei vagy egy érvényes és személyes kinyilatkoztatás, és nem véletlen, hogy melyik szereplő, melyik számot “énekli”. 

 

A Színész, szegény egy elég hangzatos cím, mi volt a szándékod vele? 

Az eddigi tapasztalataim alapján az idősödő színművész kollégáknak egyre kisebb szerepeket adnak, és elindul egy tudatos leépítés a színházak részéről. Ezzel beleültetik ezeket a művészeket egy békés termálvizes medencébe, amíg ők maguk is elhiszik, hogy nem képesek megcsinálni egy nagyobb feladatot. Van egy maradandó élményem, arról, hogy az egyik rendező megelégelte, hogy a kétmondatos szerepeket kapó idős színész tengődik. Adott neki egy kihívásokkal teli, cseppet sem kicsi vagy könnyű szerepet, amit végül maga adott vissza. Fájdalmas volt látni, hogy nem kapják meg a kollégák azt a türelmet és támogatást a színházak részéről ezekben a szituációkban, amit minden felebarátunkat megilletne. De nincs mit tenni: Színész, szegény. A cím utal a Grotowski-féle szegény színházra is, ami nem próbálta meg felvenni a versenyt a televízióval. 

Tudtál bármi tanácsot adni az osztálynak az ilyen helyzetekre? 

Annál jobb tanácsot nem tudok adni, mint hogy csinálunk egy előadást. Egy színdarabon való közös dolgozás során mélyebb megértésre tehetnek szert a hallgatók, ami nem mindig terjed ki az életük részleteire, például a nagyszüleikre vagy a születési helyükre. Inkább az interakciók során nyerhetnek bepillantást egymás személyiségeibe és lényébe, ami egy mélyebb kapcsolat létrehozásának alapja. Ha vannak mellettünk olyan emberek, akik ahelyett, hogy a nemlétező sebeinket nyalogatják, jóindulattal és őszintén rugdosnak az alkotás felé, meg vagyunk mentve. Egy darabig biztosan.

A monodrámád után ez volt az első nagy rendezésed, hogy élted meg?

Ahogy már említettem, ismertük egymást az osztállyal korábbról, így hamar megvolt az összhang, és nagyon őszintén el tudtam mondani nekik az elején, hogy ilyen rövid idő alatt, úgy lesz ebből előadás, ha odateszik magukat. Nem szerettem volna kellékeket használni, viszont a történet maga egy filmforgatást mutat be, így jeleztem, hogy az ő kreativitásukra és testtudatukra nagy szükség lesz. Paradicsomi állapot egy színművész osztállyal együtt dolgozni. Gimiseknek (Benett a K30 Erzsébetvárosi Művészeti Szakgimnáziumban és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban tanít – szerk.)  még nem mer az ember komplex instrukciókat adni, mert nincs meg az az eszköz- és fogalomtár, amivel egy ötödéves színész már rendelkezik, és nem is a kifacsart, sokszor – érthető módon – kedvetlen, régóta praktizáló színészeket kell meggyőzni arról, hogy ez működni fog. Tökéletes köztes állapot. 

 

Milyen élmény volt a bemutató?

Őszintén alig emlékszem valamire, nagyon furcsa érzés, de még sok ilyen élményt szeretnék. A színészosztály egy olyan közeg és műhely egyben, amiben érdemes színházat csinálni. Ennek a közegnek a felbomlása közeleg az osztály számára, így ötödév végén. Ahogy elhagyták a teret a srácok, majd felcsendült a Mindig mindent, című dal én is elérzékenyültem.

 

Képek: Todoroff Lázár

Egyéb hírek

Megjelent az SZFE Könyvek sorozat első két kötete - bemutató az Alkotóműhelyek Hetén

Az SZFE Alkotóműhelyek Hetének kiemelt eseménye lesz az a felolvasószínházzal egybekötött  páros könyvbemutató, amelyen a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat két, közelmúltban megjelent kötetét ismerhetik meg az érdeklődők. A szóban forgó két mű Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című esszékötete, valamint az OSZMI-val együttműködésben megszületett Százhúszból hét – Válogatás az Örkény István drámaírói ösztöndíj színműveiből című antológia. Az eseménynek a Bajor Gizi Színészmúzeum ad otthont február 12-én, 15 órától.

Újra vár az Alkotóműhelyek Hete!

Hogyan írjunk vígjátékot? Gyors beszéd és hadarás javítása, Othello megfojtásjelenete, Interaktív filmkészítés – csak néhány cím az SZFE tavaszi szemeszterét indító Alkotóműhelyek Hete programsorozatából. Február 10. és 14. között az SZFE hallgatói egyedülálló szakmai előadásokon, gyakorlati foglalkozásokon, mesterkurzusokon és az SZFE-könyvek újabb köteteinek bemutatóján is részt vehetnek. Az ötnapos esemény nem csupán az egyes intézetek képzéseinek megismerésére kínál lehetőséget, hanem teret ad a különböző szakokon tanuló hallgatók közös gondolkodására, valamint a művészeti folyamatok mélyebb megértésére és felfedezésére is.

Rockosított Hamlet tavaly végzett hallgatónkkal a főszerepben

A békéscsabai Jókai Színházban Seregi Zoltán rendezésében mutatják be február 7-én Shakespeare – Zalán Tibor – Szűts István Hamletrock című drámáját, amely rockos változatban idézi fel az ismert történetet. Az előadás főszerepével mutatkozik be a békéscsabai közönségnek tavaly végzett hallgatónk, Juhász Bence.

Célegyenesben A cirkuszhercegnő az Operettszínházban

Bemutatták a Kálmán Imre nagyoperettjéből készülő varázslatos előadás alkotói csapatát, rendezői koncepcióját és díszletterveit, valamint a produkcióban színpadra lépő művészeket. A darabban szerepet kaptak a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is.

 

Vár a színpad! – új mesterkurzusok az SZFE-n

A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025 februárjában három 12 hetes mesterkurzust indít: mozgás-, hangképzés- és egy kombinált mozgás–hangképzés tematika mentén. A mozgásmesterkurzus képzési felelőse Vidáné Szent-Ivány Kinga Harangozó Gyula-díjas egyetemi docens, míg a hangképzésé Keszei Borbála Liszt Ferenc-díjas egyetemi adjunktus.

 

Oscar-díjra jelölték Jancsó Dávidot, A brutalista magyar vágóját

A 42 éves Jancsó Dávid legendás filmes dinasztia tagja, Jancsó Miklós filmrendező és Csákány Zsuzsa vágó gyermeke. Nemzetközi filmes pályafutását 2012-ben kezdte és az elmúlt években olyan hollywoodi produkciókban dolgozott, mint a Pieces of a Woman, A zsúfolt szoba vagy A Majomember.

 

Elhunyt Mádi Szabó Katalin

Fájdalommal értesültünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori oktatója, Mádi Szabó Katalin haláláról, aki 95 éves korában hunyt el. Mádi Szabó Katalin húsz évig dolgozott énektanárként az akkor még főiskolán, mely tevékenységet egészen nyolcvan éves koráig folytatta, csupán a 2010-es évek elején vonult vissza.

 

 

„Színházba járni nem hasznos, hanem elengedhetetlen” – interjú Győrei Zsolttal a magyar kultúra napján

Mi a kultúra haszna, és hogyan lehet az irodalmi műveltség értékeit átadni a mai hallgatóknak? Mi jelenti korunkban a nagyobb kihívást: az eredetiség vagy az arra való igény eltűnése? – többek között erről is beszélgettünk Győrei Zsolt drámaíró, műfordító és dramaturg oktatónkkal a magyar kultúra napja alkalmából.

 

Több betöltése Több betöltése
Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi 2020