Vizsgafilmbemutató az SZFE-n
2023 július 20., csütörtök 09:43.
Az SZFE elsőéves film- és televíziórendező osztályának Vizsgafilmbemutatóját teltház előtt az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezték meg. A vizsgafilmekről és a forgatási tapasztalatokról az osztályvezető oktatóval, Zilahy Tamással beszélgettünk.
Az elsőéves film- és televíziórendező osztály meglehetősen színes osztály. Hogy telt ez az év? Hogy szokott össze a csapat? Mit érzel most az év végén az osztállyal kapcsolatban a vizsgafilmbemutató után?
Az első félév feladatainak volt egy egymásra épülő, hármas tagolása egy fotómontázstól, egy 100 másodperces dokumentumfilmen át, egy ötperces fikcióig. Ez tökéletesen tükrözte kezdeti tapasztalatlanságukat és hozott tapasztalataikat egyszerre. Bizonyították, hogy jól választottunk, tehetséges és képességes társaság az övék. Azon dolgozunk, hogy soha ne felejtsék el, a tehetség múlékony, illékony, amelyet folyamatos szellemi edzésmunkával, készüléssel, olvasással gondozni, ápolni kell. A második félév már tisztább képlet volt, mert a vizsgafilmhez minden stáb ugyanazt a hívószót kapta. A 6×7 formációról beszélünk, amely előírja azt az oktatói kötelezettséget is, hogy a stábok lehetőség szerint hallgatói egyetértéssel álljanak fel. Ez rendkívül gyorsan, szinte magától értetődő egyetértéssel valósult meg, ráadásul úgy, hogy az előző félév beosztásával nem volt azonosság, amely változatosságot pedagógiai szempontként preferáltunk. Két szinopszist kellet készítenie minden stábnak, amelyből csupán gyártási-megvalósíthatósági szempontok alapján az oktatói kar hozott döntést, hogy melyiket javasolja megvalósításra. S bár voltak olyan hangok, hogy ez valamiféle kötöttséget eredményezett, de az elkészült filmekben a sokféleséget látva, a szabadság eszméjét láttam mégis megvalósulni, amiben a hallgatók ? számomra úgy tűnt – jól érezték magukat.
A gyermekelhelyezést, mint témát, milyen szempontok alapján választotta ki a tanári kar?
Az élet nem türelmes, nem ad arra elég felkészülési időt, hogy bevárja, míg egy ifjú alkotó teljes felvértezettséget és jártasságot, bölcsességet birtokol a lét nagy kérdéseiben való eligazodáshoz. Ezzel menet közben vértezzük fel magunkat, ki jobban, ki kevésbé. Egy biztos, minden témafeldolgozást kutatás kell megelőzzön, ami remek terep az elmélyülésre, az ismeretek szélesítésére, a hozzáférés gördülékenyebbé tételére. Az eredményeket látva, ez később /többé-kevésbé/ szerintem igazolta is önmagát. A lényeg az, hogy olyan feladatot akartunk adni, ami a tradicionális filmkészítés mentén dolgoztatja őket. A gyerekelhelyezés téma nem egy előre meghatározott tudományos vagy történeti alapokon nyugvó választás volt, inkább az életünkben jelenlévő sokféleséget kívántuk felfedeztetni a diákokkal, bízva abban, hogy ennek kiterjesztésével és számtalan leágazási lehetőségeinek valamelyikével, már mindenki találkozhatott. Fontosnak tartom, hogy az alkotó embereknek tudatosan kell készülniük az életet a maga millió fénytörésben látni és megismerni, empátiájukat sok olvasással, a társművészetek segítségével kiterjeszteni, nyitott szemmel járni.
Mit szóltak a diákok témához?
Türelmesen, alázatosan és nyitottan álltak a feladathoz. Nem volt vita, ha volt ilyen, megértették a gyártási nehézségek mentén megfogalmazott elutasításokat, elkezdték kutatni, feldolgozni a témát.
Hogy működött a 6×7 felállás?
Ez már profi filmkészítés volt, professzionális eszközökkel, tapasztalt külső segítőkkel. Minden úgy megy és minden úgy történik, ahogy klasszikusan meg van írva. Első lépés a szinopszis, aztán a forgatókönyv, technikai forgatókönyv, terepszemle, casting és sok korrekció. Minden kilométerkőnél rengeteg korrekció. A casting hosszadalmas folyamat. Színész választás, gyerekszínész választás, ami különösen nehéz feladat, helyszínválasztás, szerződések megkötése a helyszínek tulajdonosaival stb? Ezek már nagyon-nagyon ugyanazok a folyamatok, mint amik majd a pályán lesznek. Itt már olyan szakmai és emberi problémák is előkerültek, amelyeket az SZFE-n kívül sem lehet majd elkerülni, ezekkel találkozni, ezeket megoldani is tanulmányi feladat.
Mint osztályvezető tanár és mentor mennyire vettél részt a folyamatban? Teljesen szabad kezet kaptak a növendékek és csak akkor szóltál bele, ha kérték vagy bizonyos dolgokba, mint mentor belenyúltál?
Sokrétű kérdés. Az oktatók meghatároztak pár szigorú szabályt, amelyektől nem lehetett eltérni. Három szereplőnél nem lehetett több, nem lehetett éjjel nagylámpás külsőt forgatni, és a film nem lehetett 10 percnél hosszabb. Volt olyan hallgató, aki 16 perces filmet hozott és szerette volna megtartani. Nem maradhatott? Érdekes módon ki lehetett húzni 6 percet és a film nem rosszabb lett, hanem jobb. Két tételmondat van: ez a te filmed /ti filmetek/ természetesen. A másik: ami elhangzik, az vételkényszer nélkül hangzik el. Ha akarod megfogadod, ha akarod, elutasítod. Természetesen vannak ízlésbeli döntések, amelyeket a diákok saját hatáskörben hozhatnak meg, és tiszteletben tartom az önálló alkotói döntéseiket, még akkor is, ha esetleg másképp látom a dolgokat. Előfordult, hogy személyes tapasztalatok alapján egy színészről nagyon szerettem volna lebeszélni az egyik rendezőt. Mint kiderült, nem volt igazam, fényesen bevált, gördülékeny munka folyt, rendkívül eredményes volt az együttműködésük. Bizonyos filmekben mást kifogásoltam, de a rendező úgy döntött, hogy ő ezeknek a kifogásoknak nem kíván helyt adni, így természetesen úgy maradt, ahogy ő eredetileg döntött.
Milyen hatással voltak a hallgatókra ezek a gyakorlati tapasztalatok és az önálló alkotói döntéshozatal lehetősége?
A gyakorlati tapasztalatok és az önálló alkotói döntések meghozatalának lehetősége a vásznon visszanézhető hatással volt a diákokra. A célunk olyan környezet megteremtése, amelyben a diákok szabadok lehetnek, megtapasztalhatják a valódi filmkészítés folyamatát, kreativitásuk ? bármerre vezessen is ? útjába semmi se álljon. Így a hallgatók hatalmas lendülettel, felelős elkötelezettséggel és szenvedéllyel dolgoztak a projekten. Lehetőségük volt arra, hogy elkezdjék felfedezni, kialakítani saját stílusukat, megismerjék erősségeiket, szembenézzenek gyengeségeikkel. Ez bizalmat és önbizalmat eredményezett, minden döntésükért felelősséget kellett vállalniuk, ezzel is erősítve alkotói identitásukat.
Egyéb hírek
Mit lát a néző? És mi az a puskamikrofon? – Programajánló az Alkotóműhelyek Hetéről
Mindig is kíváncsi voltál, mit tanulnak a többiek? Televíziós szakra jársz, de érdekel a színpad világa? Esetleg rendezőként eljátszottál a gondolattal, milyen lehet bábszínészként életet lehelni a tárgyakba, vagy talán már profin vágod a filmet, de szívesen kipróbálnád magad egyszer a kamera mögött? Az Alkotóműhelyek Hete során pont erre lesz lehetőséged. Kezdjük együtt kreatívan az új tanévet!
„Nagyon vágytunk már egy ilyen osztályra” – bemutatkoznak az elsős bábszínészek osztályvezetői
Ellinger Edina és Ács Norbert ugyanolyan fanatikusai a bábművészetnek, annak szerepéről és oktatásáról is egyet gondolnak. Így nem meglepő, hogy huszonegy éve egymás szakmai támaszai, és hogy idén együtt indítanak osztályt az SZFE-n. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal velük beszélgettünk.
Ismét az Alkotóműhelyek Hete nyitja a tanévet
Pilátus alakja a színpadon, a homokból hogyan válik emlékezet és mit rejtenek az őserdő által benőtt maja városok. A korábbi évekhez hasonlóan számos érdekes előadással, programmal várjuk hallgatóinkat már szeptember első hetében, hogy kreatívan induljunk neki a közös munkának.
„Újra szívünkbe zártunk, Debrecen!” – Beszámoló a 2025-ös Nyári Akadémiáról
Az idei Nyári Akadémián 81 leendő elsőéves hallgató vett részt a cívis városban, hogy megismerkedjen jövendőbeli évfolyamtársaival, oktatóival, és nem utolsósorban azzal az egyedi „eszefés” életérzéssel, amely hamarosan mindennapjaik részévé válik. A HÖK és az egyetem vezetésének közös szervezésében megvalósuló egyhetes tábor gazdag kulturális, szakmai és közösségi programkínálattal várta a résztvevőket, így az oktatók és a hallgatók szeptember 5-én, a tanévnyitón már ismerősként üdvözölhetik egymást.
„Célunk, hogy minél több jó film szülessen” – bemutatkozik az SZFE dokumentumfilmes osztályvezető párosa
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal a dokumentumfilm-rendező művész MA osztályának vezetőivel, Barlay Tamással és Moys Zoltánnal beszélgettünk. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet oktatóival arra is kitértünk a felvételi eljárás menetének ismertetése mellett, hogyan találja meg egy dokumentumfilmes készülő alkotásának témáját.
Milyen egy casting a tévében? – elkísértünk három SZFE-s hallgatót
Különleges lehetőségben részesült egyetemünk három zenésszínművész-hallgatója, amikor részt vett az MTVA szereplőválogatásán. A Karrieriroda által szervezett castingon a hallgatók a színházi előadói készségeik kiegészítéseként betekintést nyerhettek a televíziós műsorvezetés világába is.
Egy tanév, egy akciófilm – így zajlott az első second unit képzés az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2024-ben indított second unit-rendező képzés egyedülálló kezdeményezés a hazai felsőfokú művészképzésben. Az interjúban Gulyás Budával, a szak osztályvezetőjével beszélgettünk az elsőként végzett évfolyammal kapcsolatban szerzett tapasztalatairól, a szakma sajátosságairól és a jövő kihívásairól.
„Én a partneri alkotói viszonyban hiszek” – interjú Kiss Józseffel, a drámainstruktor-rendező szak osztályvezetőjével
A szeptemberben induló elsőéves osztályok vezetőit bemutató sorozatunk következő szereplője Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója – bár őt aligha kell bemutatnunk, hiszen évek óta oktat az SZFE-n. Gyakran dolgozik együtt a hallgatókkal, hiszen a soproni teátrum előadásaiban rendező-, valamint dramaturg- és színészhallgatók is közreműködnek. Hogyan juthatnak el ilyen felkérésekig a drámainstruktor-rendező szakos hallgatók és milyen többletet ad számukra ez a képzés? A tanévkezdésre hangolódva ezekről is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas drámaíró-rendezővel.
