Vizsgafilmbemutató az SZFE-n
2023 július 20., csütörtök 09:43.
Az SZFE elsőéves film- és televíziórendező osztályának Vizsgafilmbemutatóját teltház előtt az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezték meg. A vizsgafilmekről és a forgatási tapasztalatokról az osztályvezető oktatóval, Zilahy Tamással beszélgettünk.
Az elsőéves film- és televíziórendező osztály meglehetősen színes osztály. Hogy telt ez az év? Hogy szokott össze a csapat? Mit érzel most az év végén az osztállyal kapcsolatban a vizsgafilmbemutató után?
Az első félév feladatainak volt egy egymásra épülő, hármas tagolása egy fotómontázstól, egy 100 másodperces dokumentumfilmen át, egy ötperces fikcióig. Ez tökéletesen tükrözte kezdeti tapasztalatlanságukat és hozott tapasztalataikat egyszerre. Bizonyították, hogy jól választottunk, tehetséges és képességes társaság az övék. Azon dolgozunk, hogy soha ne felejtsék el, a tehetség múlékony, illékony, amelyet folyamatos szellemi edzésmunkával, készüléssel, olvasással gondozni, ápolni kell. A második félév már tisztább képlet volt, mert a vizsgafilmhez minden stáb ugyanazt a hívószót kapta. A 6×7 formációról beszélünk, amely előírja azt az oktatói kötelezettséget is, hogy a stábok lehetőség szerint hallgatói egyetértéssel álljanak fel. Ez rendkívül gyorsan, szinte magától értetődő egyetértéssel valósult meg, ráadásul úgy, hogy az előző félév beosztásával nem volt azonosság, amely változatosságot pedagógiai szempontként preferáltunk. Két szinopszist kellet készítenie minden stábnak, amelyből csupán gyártási-megvalósíthatósági szempontok alapján az oktatói kar hozott döntést, hogy melyiket javasolja megvalósításra. S bár voltak olyan hangok, hogy ez valamiféle kötöttséget eredményezett, de az elkészült filmekben a sokféleséget látva, a szabadság eszméjét láttam mégis megvalósulni, amiben a hallgatók ? számomra úgy tűnt – jól érezték magukat.
A gyermekelhelyezést, mint témát, milyen szempontok alapján választotta ki a tanári kar?
Az élet nem türelmes, nem ad arra elég felkészülési időt, hogy bevárja, míg egy ifjú alkotó teljes felvértezettséget és jártasságot, bölcsességet birtokol a lét nagy kérdéseiben való eligazodáshoz. Ezzel menet közben vértezzük fel magunkat, ki jobban, ki kevésbé. Egy biztos, minden témafeldolgozást kutatás kell megelőzzön, ami remek terep az elmélyülésre, az ismeretek szélesítésére, a hozzáférés gördülékenyebbé tételére. Az eredményeket látva, ez később /többé-kevésbé/ szerintem igazolta is önmagát. A lényeg az, hogy olyan feladatot akartunk adni, ami a tradicionális filmkészítés mentén dolgoztatja őket. A gyerekelhelyezés téma nem egy előre meghatározott tudományos vagy történeti alapokon nyugvó választás volt, inkább az életünkben jelenlévő sokféleséget kívántuk felfedeztetni a diákokkal, bízva abban, hogy ennek kiterjesztésével és számtalan leágazási lehetőségeinek valamelyikével, már mindenki találkozhatott. Fontosnak tartom, hogy az alkotó embereknek tudatosan kell készülniük az életet a maga millió fénytörésben látni és megismerni, empátiájukat sok olvasással, a társművészetek segítségével kiterjeszteni, nyitott szemmel járni.
Mit szóltak a diákok témához?
Türelmesen, alázatosan és nyitottan álltak a feladathoz. Nem volt vita, ha volt ilyen, megértették a gyártási nehézségek mentén megfogalmazott elutasításokat, elkezdték kutatni, feldolgozni a témát.
Hogy működött a 6×7 felállás?
Ez már profi filmkészítés volt, professzionális eszközökkel, tapasztalt külső segítőkkel. Minden úgy megy és minden úgy történik, ahogy klasszikusan meg van írva. Első lépés a szinopszis, aztán a forgatókönyv, technikai forgatókönyv, terepszemle, casting és sok korrekció. Minden kilométerkőnél rengeteg korrekció. A casting hosszadalmas folyamat. Színész választás, gyerekszínész választás, ami különösen nehéz feladat, helyszínválasztás, szerződések megkötése a helyszínek tulajdonosaival stb? Ezek már nagyon-nagyon ugyanazok a folyamatok, mint amik majd a pályán lesznek. Itt már olyan szakmai és emberi problémák is előkerültek, amelyeket az SZFE-n kívül sem lehet majd elkerülni, ezekkel találkozni, ezeket megoldani is tanulmányi feladat.
Mint osztályvezető tanár és mentor mennyire vettél részt a folyamatban? Teljesen szabad kezet kaptak a növendékek és csak akkor szóltál bele, ha kérték vagy bizonyos dolgokba, mint mentor belenyúltál?
Sokrétű kérdés. Az oktatók meghatároztak pár szigorú szabályt, amelyektől nem lehetett eltérni. Három szereplőnél nem lehetett több, nem lehetett éjjel nagylámpás külsőt forgatni, és a film nem lehetett 10 percnél hosszabb. Volt olyan hallgató, aki 16 perces filmet hozott és szerette volna megtartani. Nem maradhatott? Érdekes módon ki lehetett húzni 6 percet és a film nem rosszabb lett, hanem jobb. Két tételmondat van: ez a te filmed /ti filmetek/ természetesen. A másik: ami elhangzik, az vételkényszer nélkül hangzik el. Ha akarod megfogadod, ha akarod, elutasítod. Természetesen vannak ízlésbeli döntések, amelyeket a diákok saját hatáskörben hozhatnak meg, és tiszteletben tartom az önálló alkotói döntéseiket, még akkor is, ha esetleg másképp látom a dolgokat. Előfordult, hogy személyes tapasztalatok alapján egy színészről nagyon szerettem volna lebeszélni az egyik rendezőt. Mint kiderült, nem volt igazam, fényesen bevált, gördülékeny munka folyt, rendkívül eredményes volt az együttműködésük. Bizonyos filmekben mást kifogásoltam, de a rendező úgy döntött, hogy ő ezeknek a kifogásoknak nem kíván helyt adni, így természetesen úgy maradt, ahogy ő eredetileg döntött.
Milyen hatással voltak a hallgatókra ezek a gyakorlati tapasztalatok és az önálló alkotói döntéshozatal lehetősége?
A gyakorlati tapasztalatok és az önálló alkotói döntések meghozatalának lehetősége a vásznon visszanézhető hatással volt a diákokra. A célunk olyan környezet megteremtése, amelyben a diákok szabadok lehetnek, megtapasztalhatják a valódi filmkészítés folyamatát, kreativitásuk ? bármerre vezessen is ? útjába semmi se álljon. Így a hallgatók hatalmas lendülettel, felelős elkötelezettséggel és szenvedéllyel dolgoztak a projekten. Lehetőségük volt arra, hogy elkezdjék felfedezni, kialakítani saját stílusukat, megismerjék erősségeiket, szembenézzenek gyengeségeikkel. Ez bizalmat és önbizalmat eredményezett, minden döntésükért felelősséget kellett vállalniuk, ezzel is erősítve alkotói identitásukat.
Egyéb hírek
Rituális térbe helyezett Aiasz – beszélgetés Czene-Polgár Donáttal
Az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencián mutatták be Szophoklész Aiasz című drámáját Czene-Polgár Donát harmadéves dramaturg szakos hallgató rendezésében. Mi vitte el a mozgásszínház felé, és miért fontos ma a női sorsok ábrázolása? – erről is kérdeztük a Lázár Balázs és Szabó Réka osztályában tanuló fiatal alkotót interjúnkban.
Kortársunk Aiszkhülosz és kortársunk Szophoklész – interjú Kaj Ádámmal
Hogyan lehet az ókori görög drámákat ma is élővé tenni? – erről beszélgettünk Kaj Ádámmal, az SZFE Doktori Iskolájának másodéves hallgatójával, aki az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencia kísérőprogramjaként állította színpadra a Leláncolt Prométheuszt.
„Ha a néző egy kicsit őszintébben megy haza, az már nagyon nagy dolog”
Ilja Bocsarnikovsz orosz-lett színművész, színházrendező, egyetemi tanár. 2017-től rendszeresen dolgozik Magyarországon: sokadik rendezésén van túl, 2022-2023 között a debreceni Csokonai Színház, 2023-tól a Karinthy Színház művészeti vezetője. 2023-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára. A Déryné Magazinnak adott interjújában a színházak jövője kapcsán beszélt többek között emberi értékekről, az élet nagy kérdéseiről és arról, szerinte hol kezdődik a színház.
Elnyerte az Év Kiállítása díjat az OSZMI
A Bodolay Géza Jászai Mari-díjas, érdemes művész, színházi rendező, egyetemünk oktatója által vezetett Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bűvészinasok című tárlata nyerte el idén az Év Kiállítása díjat, amelyet kedden adtak át Budapesten, a Hagyományok Házában.
Bábozva a veszteség is könnyebben feldolgozható
Egy bábelőadás nem feltétlenül móka és kacagás. A betegség, a halál és a gyász olyan tabu témák, amelyekről Kiss Dorina, harmadéves bábrendező szakos hallgató „Édesanyám, édesanyám” című bábelőadása érzékeny és elgondolkodtató perspektívát nyújt. Az előadást nemrég gyerekközönség előtt is bemutatták.
Vizsgafilm-vetítés az Urániában
Az SZFE film- és televíziórendező BA III. évfolyama és a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyama bemutatja tavaszi vizsgafilmjeit. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja november 22-e, 18 óra. A Díszteremben a film- és televíziórendező BA III. évfolyam rövidfilmjei kerülnek vászonra, a Csortos teremben pedig a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyamának kisfilmjei láthatóak majd.
Megszólíthatók-e irodalommal a mai középiskolások?
A Déryné program részeként indult KultUp alprogram sikerrel válaszol erre a kihívásra: az ország középiskoláit járva a diákok körében is népszerű színházi és művészeti témanapokat tart, amelyhez az elmúlt napokban két helyszínen mi is csatlakoztunk.
Elhunyt Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező
Szomorúan értesültünk róla, hogy Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező, egyetemünk egykori hallgatója elhunyt. Az 1954-ben végzett, sokoldalú színházi szakember alig három hónapja vette át SZFE-s rubindiplomáját.
