Vizsgafilmbemutató az SZFE-n
2023 július 20., csütörtök 09:43.
Az SZFE elsőéves film- és televíziórendező osztályának Vizsgafilmbemutatóját teltház előtt az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezték meg. A vizsgafilmekről és a forgatási tapasztalatokról az osztályvezető oktatóval, Zilahy Tamással beszélgettünk.
Az elsőéves film- és televíziórendező osztály meglehetősen színes osztály. Hogy telt ez az év? Hogy szokott össze a csapat? Mit érzel most az év végén az osztállyal kapcsolatban a vizsgafilmbemutató után?
Az első félév feladatainak volt egy egymásra épülő, hármas tagolása egy fotómontázstól, egy 100 másodperces dokumentumfilmen át, egy ötperces fikcióig. Ez tökéletesen tükrözte kezdeti tapasztalatlanságukat és hozott tapasztalataikat egyszerre. Bizonyították, hogy jól választottunk, tehetséges és képességes társaság az övék. Azon dolgozunk, hogy soha ne felejtsék el, a tehetség múlékony, illékony, amelyet folyamatos szellemi edzésmunkával, készüléssel, olvasással gondozni, ápolni kell. A második félév már tisztább képlet volt, mert a vizsgafilmhez minden stáb ugyanazt a hívószót kapta. A 6×7 formációról beszélünk, amely előírja azt az oktatói kötelezettséget is, hogy a stábok lehetőség szerint hallgatói egyetértéssel álljanak fel. Ez rendkívül gyorsan, szinte magától értetődő egyetértéssel valósult meg, ráadásul úgy, hogy az előző félév beosztásával nem volt azonosság, amely változatosságot pedagógiai szempontként preferáltunk. Két szinopszist kellet készítenie minden stábnak, amelyből csupán gyártási-megvalósíthatósági szempontok alapján az oktatói kar hozott döntést, hogy melyiket javasolja megvalósításra. S bár voltak olyan hangok, hogy ez valamiféle kötöttséget eredményezett, de az elkészült filmekben a sokféleséget látva, a szabadság eszméjét láttam mégis megvalósulni, amiben a hallgatók ? számomra úgy tűnt – jól érezték magukat.
A gyermekelhelyezést, mint témát, milyen szempontok alapján választotta ki a tanári kar?
Az élet nem türelmes, nem ad arra elég felkészülési időt, hogy bevárja, míg egy ifjú alkotó teljes felvértezettséget és jártasságot, bölcsességet birtokol a lét nagy kérdéseiben való eligazodáshoz. Ezzel menet közben vértezzük fel magunkat, ki jobban, ki kevésbé. Egy biztos, minden témafeldolgozást kutatás kell megelőzzön, ami remek terep az elmélyülésre, az ismeretek szélesítésére, a hozzáférés gördülékenyebbé tételére. Az eredményeket látva, ez később /többé-kevésbé/ szerintem igazolta is önmagát. A lényeg az, hogy olyan feladatot akartunk adni, ami a tradicionális filmkészítés mentén dolgoztatja őket. A gyerekelhelyezés téma nem egy előre meghatározott tudományos vagy történeti alapokon nyugvó választás volt, inkább az életünkben jelenlévő sokféleséget kívántuk felfedeztetni a diákokkal, bízva abban, hogy ennek kiterjesztésével és számtalan leágazási lehetőségeinek valamelyikével, már mindenki találkozhatott. Fontosnak tartom, hogy az alkotó embereknek tudatosan kell készülniük az életet a maga millió fénytörésben látni és megismerni, empátiájukat sok olvasással, a társművészetek segítségével kiterjeszteni, nyitott szemmel járni.
Mit szóltak a diákok témához?
Türelmesen, alázatosan és nyitottan álltak a feladathoz. Nem volt vita, ha volt ilyen, megértették a gyártási nehézségek mentén megfogalmazott elutasításokat, elkezdték kutatni, feldolgozni a témát.
Hogy működött a 6×7 felállás?
Ez már profi filmkészítés volt, professzionális eszközökkel, tapasztalt külső segítőkkel. Minden úgy megy és minden úgy történik, ahogy klasszikusan meg van írva. Első lépés a szinopszis, aztán a forgatókönyv, technikai forgatókönyv, terepszemle, casting és sok korrekció. Minden kilométerkőnél rengeteg korrekció. A casting hosszadalmas folyamat. Színész választás, gyerekszínész választás, ami különösen nehéz feladat, helyszínválasztás, szerződések megkötése a helyszínek tulajdonosaival stb? Ezek már nagyon-nagyon ugyanazok a folyamatok, mint amik majd a pályán lesznek. Itt már olyan szakmai és emberi problémák is előkerültek, amelyeket az SZFE-n kívül sem lehet majd elkerülni, ezekkel találkozni, ezeket megoldani is tanulmányi feladat.
Mint osztályvezető tanár és mentor mennyire vettél részt a folyamatban? Teljesen szabad kezet kaptak a növendékek és csak akkor szóltál bele, ha kérték vagy bizonyos dolgokba, mint mentor belenyúltál?
Sokrétű kérdés. Az oktatók meghatároztak pár szigorú szabályt, amelyektől nem lehetett eltérni. Három szereplőnél nem lehetett több, nem lehetett éjjel nagylámpás külsőt forgatni, és a film nem lehetett 10 percnél hosszabb. Volt olyan hallgató, aki 16 perces filmet hozott és szerette volna megtartani. Nem maradhatott? Érdekes módon ki lehetett húzni 6 percet és a film nem rosszabb lett, hanem jobb. Két tételmondat van: ez a te filmed /ti filmetek/ természetesen. A másik: ami elhangzik, az vételkényszer nélkül hangzik el. Ha akarod megfogadod, ha akarod, elutasítod. Természetesen vannak ízlésbeli döntések, amelyeket a diákok saját hatáskörben hozhatnak meg, és tiszteletben tartom az önálló alkotói döntéseiket, még akkor is, ha esetleg másképp látom a dolgokat. Előfordult, hogy személyes tapasztalatok alapján egy színészről nagyon szerettem volna lebeszélni az egyik rendezőt. Mint kiderült, nem volt igazam, fényesen bevált, gördülékeny munka folyt, rendkívül eredményes volt az együttműködésük. Bizonyos filmekben mást kifogásoltam, de a rendező úgy döntött, hogy ő ezeknek a kifogásoknak nem kíván helyt adni, így természetesen úgy maradt, ahogy ő eredetileg döntött.
Milyen hatással voltak a hallgatókra ezek a gyakorlati tapasztalatok és az önálló alkotói döntéshozatal lehetősége?
A gyakorlati tapasztalatok és az önálló alkotói döntések meghozatalának lehetősége a vásznon visszanézhető hatással volt a diákokra. A célunk olyan környezet megteremtése, amelyben a diákok szabadok lehetnek, megtapasztalhatják a valódi filmkészítés folyamatát, kreativitásuk ? bármerre vezessen is ? útjába semmi se álljon. Így a hallgatók hatalmas lendülettel, felelős elkötelezettséggel és szenvedéllyel dolgoztak a projekten. Lehetőségük volt arra, hogy elkezdjék felfedezni, kialakítani saját stílusukat, megismerjék erősségeiket, szembenézzenek gyengeségeikkel. Ez bizalmat és önbizalmat eredményezett, minden döntésükért felelősséget kellett vállalniuk, ezzel is erősítve alkotói identitásukat.
Egyéb hírek
Újabb filmes stúdióval bővült az SZFE: átadtuk a Kovács László Műtermet
Egyetemünk a mai napon ünnepélyes keretek között adta át legújabb filmes stúdióját. Az operatőr- és rendezőképzést szolgáló műtermet egykori hallgatónkról, a világhírű Kovács László operatőrről neveztük el. A beruházás újabb bizonyítéka egyetemünk elkötelezettségének az oktatás színvonalának folyamatos emelése és az intézményfejlesztés mellett.
Magyar és török novellákat állítanak színpadra az SZFE hallgatói
A magyar-török kulturális kapcsolatokat felidéző T’örökségünk című novelláskötetet ünnepélyes keretek között mutatták be hétfőn a Műcsarnokban. Az eseményen prof. dr. Sepsi Enikő, az SZFE rektora ismertette, hogy a kötet válogatott novelláiból az egyetem két rendező hallgatója készít színpadi adaptációt, amelynek premierjét november közepére tervezik.
Esthajnal - A szabadság és szerelem drámai találkozása a Nemzeti Színházban
„Szerintem Magyarország egyik legnagyobb színházi mozdulata volt a mai este” – fogalmazott Szarka Tamás, az Esthajnal című ősbemutató zeneszerzője a premier után. „Talán ez a darab egy újjászületés számunkra, egy új indulás kezdete” – mondta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója.
Üzbég kulturális delegáció látogatott az SZFE-re
Egyetemünk október 14-én magas rangú üzbég vendégeket fogadott. Avazkhan Tadjikhanov üzbég kulturális miniszterhelyettes és Aybek Shakhavdinov üzbég nagykövet érkezett hozzánk, hogy első kézből ismerkedhessenek meg intézményünk sokszínű világával.
Vitray Tamás méltatta Berecz Pétert, az SZFE volt hallgatóját
A Szervdonációs és Transzplantációs Európa Nap alkalmából sajtódíjat kapott egyetemünk tavaly végzett hallgatója, a Heti Napló riportere, Berecz Péter Junior Prima díjas szerkesztő-riporter, rendező. Péter a Heti Napló Sváby Andrással című műsor szerkesztő-riportere, aki már szakmai gyakorlatát is az ATV-ben végezte.
Újabb előadások a Déryné Programban
„Egy nemzet fennmaradása a kultúra függvénye, erőfeszítéseket nem kímélve így azon kell fáradoznunk, hogy a magyar nyelvet és a magyar kultúrát ápoljuk, gazdagítsuk, mindenki számára elérhetővé tegyük. A Déryné Program nemes célkitűzése, hogy értéket képviselő produkciókat juttasson el szerte az országban, különös tekintettel azokra a településekre, amelyek eddig hiányt szenvedtek” – fogalmazott a Déryné Program vezetője, Kis Domonkos Márk, az SZFE szakkollégiumának igazgatója.
A film szimbolikája – beszámoló a 23. Semiotica Agriensis konferenciáról
Király Jenő filmesztéta tiszteletére rendeztek országos jeltudományi konferenciát Egerben, amelynek témája a fim szimbolikája volt. Az SZFE-t négy hallgató, kilenc doktorandusz és három oktató képviselte előadóként, a hallgatói szekciót Veress Ferenc, míg a doktorit Balázs Géza vezette. Az esemény célja a tudásátadás mellett egy jövőbeli együttműködés kidolgozása a mozgóképpel foglalkozó egyetemek között.
Ajánló: Különóra és A kopasz énekesnő – Ionesco-drámák Rátóti Zoltán rendezésében
Rátóti Zoltán: „Sokszor nem értjük egymást, csak a saját fontosságunkkal foglalkozunk. Nem tudunk figyelni a másikra, csak eljátsszuk, hogy figyelünk, de valójában nem értjük, hogy a másik mit mond. Erről is szólnak Ionesco abszurd drámái, amelyek semmit nem vesztettek aktualitásukból.” A Kossuth-díjas színész és rendező negyedéves prózai színészművész osztályával ezúttal a Különórát és A kopasz énekesnőt állította színpadra. A főpróbán mi is részt vettünk.
