A Madách Projekt az év egyik legkiemelkedőbb nemzetközi kulturális eseménye volt, melyen több mint 200 külföldi színművész hallgató dolgozta fel Madách Imre Az ember tragédiája című művét. Koncz Gabriella, az SZFE filmvágó oktatója (Zichy Mihály Alapítvány tagja) lelkesen karolta fel az ötletet, hogy a Madách Szimpóziumon az Eiffel Műhelyházban különleges inspiráció lehessen jelen. Egyedülálló együttműködés jött létre a Szépművészeti Múzeum és a Zichy Mihály Emlékház, valamint az SZFE között, melynek eredményeként az SZFE Madách Projektjének próbaidőszakában lehetőség volt megtekinteni Zichy Mihály Az ember tragédiájához készített illusztrációit. Az inspiráló kiállítást a Szépművészeti Múzeum részéről Büki Barbara koordinálta, nélküle ez az egyedülálló tárlat nem valósulhatott volna meg.
Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” életének nagy részét a cári Oroszországban élte le. Elismertsége is a cári udvarhoz kötötte 1848-tól 1874-ig, majd 1883-tól haláláig. Az 1880-as évektől Munkácsy Mihály mellett a második legismertebb művész volt a magyar képzőművészetben. Ugyan grafikai alkotásainak száma több ezerre rúg, ezeknek csupán egy kisebb hányada ismert Magyarországon. Gondolatiságában azonban nem szakadt el hazájától, illetve szűkebb zalai szülőhelyétől. A kor megkötöttségeivel szemben Goethe, Byron, Lermontov és Puskin romanticizmusa, de ugyanakkor Petőfi, Arany, Madách világa nyomán váltak szabaddá, szárnyalóbbá rajzai.
?Zichy valahányszor kontaktusba került hazájával, mindannyiszor éreztették vele, hogy férfias nyíltságára, bátor egyenes lelkűségére nincs itt semmi szükség… Már fiatal korában mellőzték, amennyire csak lehetett. Nem tetszett szabadelvűsége… (de) ő tapasztalt világfi és bölcs művésze az életnek, jól tudja, hogy egy jövendő nemzedék igazságot fog neki szolgálni.” ? írta Lyka Károly művészettörténész.
Zichy Mihály nem festett csendéletet, a természeti tájak is ritkán ihlették meg, ehelyett már korai alkotásaiban is a fájdalom, a szenvedés, a mély emberi tragédiák bemutatására törekedett.
1874 őszén elutazott Párizsba. Bekapcsolódott a Párizsi Magyar Egylet életébe. Elsősorban azokkal a kritikusokkal, írókkal, művészekkel teremtett kapcsolatot, akik vele rokon forradalmi eszméket és művészi felfogást vallottak. Victor Hugon keresztül baráti szálak fűzték Zichyt Dumas-hoz is. Párizsban készítette el Goethe és Petőfi illusztrációit, folytatta a Shakespeare-i Falstaffokat. Az 1878-as párizsi világkiállítás után ? ahol a Démon fegyverei-t kiállította ? kimerült, és az események megviselték egészségét, így Nizzában keresett gyógyulást.
1883-ban III. Sándor cár meghívására Zichy ismét udvari festő lett. Ebben az időben a magyar irodalom 1862-ben megjelent remekműve, Madách Imre Az ember tragédiája c. színművéhez is készített rajzokat, illusztrációkat. 1885 nyarán merült fel először, Zichy ekkor a sajtó híradása szerint két hónapnyi szabadságot kapott a cártól, hogy Az ember tragédiájához megrajzolja illusztrációit.
Az illusztrációkat ceruzával és fekete krétával készítette el. Először csupán 15 művet készített, amelyeket 1886 őszén a Műcsarnok ki is állított. Ekkor még hiányzott egy-egy egyiptomi, római és bizánci, illetve a két falanszter-jelenet, amelyek a mű első, 1887-es díszkiadásában sem szerepeltek.
Egy évvel később, 1888-ban újabb díszkiadás látott napvilágot, ebben azonban már a ma ismert húsz rajz mindegyike megjelent. A rajzokat a közönség és a kritika egyaránt nagy lelkesedéssel fogadta. Noha illusztrációs tevékenysége az ötvenes évektől rendkívül kiterjedt és elismert volt, Zichy mégis most először készített teljes sorozatot magyar irodalmi alkotáshoz.
Bár Zichy élete nagy részében egy hatalmas festmény megfestésével kívánta elérni az ismertséget és megbecsültséget, végül elismerte, hogy legtöbbet az irodalmi művek illusztrálásakor nyújthat.
Az alábbi videóban Dr. Huszár Orsolya az SZFE Nemzetközi Igazgatóság vezetője osztja meg személyes kötődését a Zichy illusztrációihoz:
Hogyan írjunk vígjátékot? Gyors beszéd és hadarás javítása, Othello megfojtásjelenete, Interaktív filmkészítés – csak néhány cím az SZFE tavaszi szemeszterét indító Alkotóműhelyek Hete programsorozatából. Február 10. és 14. között az SZFE hallgatói egyedülálló szakmai előadásokon, gyakorlati foglalkozásokon, mesterkurzusokon és az SZFE-könyvek újabb köteteinek bemutatóján is részt vehetnek. Az ötnapos esemény nem csupán az egyes intézetek képzéseinek megismerésére kínál lehetőséget, hanem teret ad a különböző szakokon tanuló hallgatók közös gondolkodására, valamint a művészeti folyamatok mélyebb megértésére és felfedezésére is.
A békéscsabai Jókai Színházban Seregi Zoltán rendezésében mutatják be február 1-jén Shakespeare – Zalán Tibor – Szűts István Hamletrock című drámáját, amely rockos változatban idézi fel az ismert történetet. Az előadás főszerepével mutatkozik be a békéscsabai közönségnek tavaly végzett hallgatónk, Juhász Bence.
Bemutatták a Kálmán Imre nagyoperettjéből készülő varázslatos előadás alkotói csapatát, rendezői koncepcióját és díszletterveit, valamint a produkcióban színpadra lépő művészeket. A darabban szerepet kaptak a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025 februárjában három 12 hetes mesterkurzust indít: mozgás-, hangképzés- és egy kombinált mozgás–hangképzés tematika mentén. A mozgásmesterkurzus képzési felelőse Vidáné Szent-Ivány Kinga Harangozó Gyula-díjas egyetemi docens, míg a hangképzésé Keszei Borbála Liszt Ferenc-díjas egyetemi adjunktus.
A 42 éves Jancsó Dávid legendás filmes dinasztia tagja, Jancsó Miklós filmrendező és Csákány Zsuzsa vágó gyermeke. Nemzetközi filmes pályafutását 2012-ben kezdte és az elmúlt években olyan hollywoodi produkciókban dolgozott, mint a Pieces of a Woman, A zsúfolt szoba vagy A Majomember.
Fájdalommal értesültünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori oktatója, Mádi Szabó Katalin haláláról, aki 95 éves korában hunyt el. Mádi Szabó Katalin húsz évig dolgozott énektanárként az akkor még főiskolán, mely tevékenységet egészen nyolcvan éves koráig folytatta, csupán a 2010-es évek elején vonult vissza.
Mi a kultúra haszna, és hogyan lehet az irodalmi műveltség értékeit átadni a mai hallgatóknak? Mi jelenti korunkban a nagyobb kihívást: az eredetiség vagy az arra való igény eltűnése? – többek között erről is beszélgettünk Győrei Zsolt drámaíró, műfordító és dramaturg oktatónkkal a magyar kultúra napja alkalmából.
„Nem rendezni akartam, hanem egy közös történetet megalkotni, amire mindig emlékezni fogunk” – mondja Szarvas József, a negyedéves prózai színészosztály vezetője, aki Dosztojevszkij egyik örök érvényű darabját, a Karamazov testvéreket vitte színpadra az osztállyal. Az egyik összpróbán mi is ott voltunk.