Az SZFE elsőéves film- és televíziórendező osztályának Vizsgafilmbemutatóját teltház előtt az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezték meg. A vizsgafilmekről és a forgatási tapasztalatokról az osztályvezető oktatóval, Zilahy Tamással beszélgettünk.

Az elsőéves film- és televíziórendező osztály meglehetősen színes osztály. Hogy telt ez az év? Hogy szokott össze a csapat? Mit érzel most az év végén az osztállyal kapcsolatban a vizsgafilmbemutató után?

Az első félév feladatainak volt egy egymásra épülő, hármas tagolása egy fotómontázstól, egy 100 másodperces dokumentumfilmen át, egy ötperces fikcióig. Ez tökéletesen tükrözte kezdeti tapasztalatlanságukat és hozott tapasztalataikat egyszerre. Bizonyították, hogy jól választottunk, tehetséges és képességes társaság az övék. Azon dolgozunk, hogy soha ne felejtsék el, a tehetség múlékony, illékony, amelyet folyamatos szellemi edzésmunkával, készüléssel, olvasással gondozni, ápolni kell. A második félév már tisztább képlet volt, mert a vizsgafilmhez minden stáb ugyanazt a hívószót kapta. A 6×7 formációról beszélünk, amely előírja azt az oktatói kötelezettséget is, hogy a stábok lehetőség szerint hallgatói egyetértéssel álljanak fel. Ez rendkívül gyorsan, szinte magától értetődő egyetértéssel valósult meg, ráadásul úgy, hogy az előző félév beosztásával nem volt azonosság, amely változatosságot pedagógiai szempontként preferáltunk. Két szinopszist kellet készítenie minden stábnak, amelyből csupán gyártási-megvalósíthatósági szempontok alapján az oktatói kar hozott döntést, hogy melyiket javasolja megvalósításra. S bár voltak olyan hangok, hogy ez valamiféle kötöttséget eredményezett, de az elkészült filmekben a sokféleséget látva, a szabadság eszméjét láttam mégis megvalósulni, amiben a hallgatók ? számomra úgy tűnt – jól érezték magukat.

A gyermekelhelyezést, mint témát, milyen szempontok alapján választotta ki a tanári kar?

Az élet nem türelmes, nem ad arra elég felkészülési időt, hogy bevárja, míg egy ifjú alkotó teljes felvértezettséget és jártasságot, bölcsességet birtokol a lét nagy kérdéseiben való eligazodáshoz. Ezzel menet közben vértezzük fel magunkat, ki jobban, ki kevésbé. Egy biztos, minden témafeldolgozást kutatás kell megelőzzön, ami remek terep az elmélyülésre, az ismeretek szélesítésére, a hozzáférés gördülékenyebbé tételére. Az eredményeket látva, ez később /többé-kevésbé/ szerintem igazolta is önmagát. A lényeg az, hogy olyan feladatot akartunk adni, ami a tradicionális filmkészítés mentén dolgoztatja őket. A gyerekelhelyezés téma nem egy előre meghatározott tudományos vagy történeti alapokon nyugvó választás volt, inkább az életünkben jelenlévő sokféleséget kívántuk felfedeztetni a diákokkal, bízva abban, hogy ennek kiterjesztésével és számtalan leágazási lehetőségeinek valamelyikével, már mindenki találkozhatott. Fontosnak tartom, hogy az alkotó embereknek tudatosan kell készülniük az életet a maga millió fénytörésben látni és megismerni, empátiájukat sok olvasással, a társművészetek segítségével kiterjeszteni, nyitott szemmel járni.

Mit szóltak a diákok témához?

Türelmesen, alázatosan és nyitottan álltak a feladathoz. Nem volt vita, ha volt ilyen, megértették a gyártási nehézségek mentén megfogalmazott elutasításokat, elkezdték kutatni, feldolgozni a témát.

Hogy működött a 6×7 felállás?

Ez már profi filmkészítés volt, professzionális eszközökkel, tapasztalt külső segítőkkel. Minden úgy megy és minden úgy történik, ahogy klasszikusan meg van írva. Első lépés a szinopszis, aztán a forgatókönyv, technikai forgatókönyv, terepszemle, casting és sok korrekció. Minden kilométerkőnél rengeteg korrekció. A casting hosszadalmas folyamat. Színész választás, gyerekszínész választás, ami különösen nehéz feladat, helyszínválasztás, szerződések megkötése a helyszínek tulajdonosaival stb? Ezek már nagyon-nagyon ugyanazok a folyamatok, mint amik majd a pályán lesznek. Itt már olyan szakmai és emberi problémák is előkerültek, amelyeket az SZFE-n kívül sem lehet majd elkerülni, ezekkel találkozni, ezeket megoldani is tanulmányi feladat.

Mint osztályvezető tanár és mentor mennyire vettél részt a folyamatban? Teljesen szabad kezet kaptak a növendékek és csak akkor szóltál bele, ha kérték vagy bizonyos dolgokba, mint mentor belenyúltál?

Sokrétű kérdés. Az oktatók meghatároztak pár szigorú szabályt, amelyektől nem lehetett eltérni. Három szereplőnél nem lehetett több, nem lehetett éjjel nagylámpás külsőt forgatni, és a film nem lehetett 10 percnél hosszabb. Volt olyan hallgató, aki 16 perces filmet hozott és szerette volna megtartani. Nem maradhatott? Érdekes módon ki lehetett húzni 6 percet és a film nem rosszabb lett, hanem jobb. Két tételmondat van: ez a te filmed /ti filmetek/ természetesen. A másik: ami elhangzik, az vételkényszer nélkül hangzik el. Ha akarod megfogadod, ha akarod, elutasítod. Természetesen vannak ízlésbeli döntések, amelyeket a diákok saját hatáskörben hozhatnak meg, és tiszteletben tartom az önálló alkotói döntéseiket, még akkor is, ha esetleg másképp látom a dolgokat. Előfordult, hogy személyes tapasztalatok alapján egy színészről nagyon szerettem volna lebeszélni az egyik rendezőt. Mint kiderült, nem volt igazam, fényesen bevált, gördülékeny munka folyt, rendkívül eredményes volt az együttműködésük. Bizonyos filmekben mást kifogásoltam, de a rendező úgy döntött, hogy ő ezeknek a kifogásoknak nem kíván helyt adni, így természetesen úgy maradt, ahogy ő eredetileg döntött.

Milyen hatással voltak a hallgatókra ezek a gyakorlati tapasztalatok és az önálló alkotói döntéshozatal lehetősége?

A gyakorlati tapasztalatok és az önálló alkotói döntések meghozatalának lehetősége a vásznon visszanézhető hatással volt a diákokra. A célunk olyan környezet megteremtése, amelyben a diákok szabadok lehetnek, megtapasztalhatják a valódi filmkészítés folyamatát, kreativitásuk ? bármerre vezessen is ? útjába semmi se álljon. Így a hallgatók hatalmas lendülettel, felelős elkötelezettséggel és szenvedéllyel dolgoztak a projekten. Lehetőségük volt arra, hogy elkezdjék felfedezni, kialakítani saját stílusukat, megismerjék erősségeiket, szembenézzenek gyengeségeikkel. Ez bizalmat és önbizalmat eredményezett, minden döntésükért felelősséget kellett vállalniuk, ezzel is erősítve alkotói identitásukat.

Galéria Galéria

Egyéb hírek

Meghívó Hruby Edit DLA disszertációjának nyilvános védésére

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Hruby Edit DLA disszertációjának nyilvános védésére.

A kortárs média és a forgatókönyvírás új kézikönyvei - páros könyvbemutató az SZFE-n

Az SZFE Könyvek sorozat két új kötete is bemutatkozott október 15-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A friss kiadványok között szerepel a Médialexikon webbook, valamint Patrick Nash Rövidfilmesek kézikönyve című tankönyvének magyar fordítása, amely gyakorlati példákon keresztül ismerteti a rövidfilmes forgatókönyvírás alapjait.

Öt művészeti egyetem ünnepelt közös gálán a Müpában

Október 12-én a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében közös gálaműsor keretében ünnepelte alapítása évfordulóját a Színház- és Filmművészeti, a Liszt Ferenc Zeneművészeti, a Moholy-Nagy Művészeti és a Magyar Táncművészeti Egyetem.

Diplomafilm-bemutató az SZFE-n: nyolc diák filmje a vásznon

Október 20-án, hétfőn 17 órakor mutatják be az SZFE Vilmos Zsigmond Intézet Filmrendező és Filmoperatőr művész MA (2021-2023) szakos hallgatói diplomafilmjeiket az Urániában.

Páros könyvbemutató az Urániában – Az SZFE Könyvek sorozat új kötetei

Október 15-én szerdán 13 órakor az Uránia Nemzeti Filmszínház ad otthont az SZFE Könyvek sorozat legújabb köteteit bemutató eseménynek. Két, a hazai médiatudományi és filmes oktatás számára egyaránt fontos, hiánypótló kiadvány kerül a közönség elé: egy webbook a média fogalmi és elméleti alapjairól, valamint egy tankönyv a forgatókönyvírás művészetéről, illetve módszertanáról.