A Színház- és Filmművészeti Egyetem augusztusban rendezte meg hagyományos gólyatáborát Debrecenben. Az egyetemünkre sikeres felvételt nyert hallgatók rengeteg élménnyel gazdagodtak az idei egy hetes Nyári Akadémián. Személyes tapasztalataikról kérdeztük őket.
Úgy képzelem el a túlvilágot, hogy állok a mennyek kapujában, jön Szent Péter a kis csuhájában, csóválja a fejét, széttárja a karját, elfintorodik, mondja nekem: „Sajnálom tesó, ez nagyon nem jött össze…” Majd hosszú zuhanás, és a következő hely, ahol kinyitom a szemem, az az SZFE-s gólyatábor. Az alábbi mondat Misi kollégám szájából hangzott el tegnap este, nyolc óra körül, miközben épp gyertyákat gyújtottunk a ránk sötétedő Jedermannban. Szeretem Misit, Misi vicces. De tudjátok mit szeretek jobban? Az SZFE-s gólyatábort. Azt hiszem alapvetően nehezen és lassan dolgozom fel a változásokat az életemben, és hát a színmű valószínűleg az egyik legnagyobb ilyen változást fogja hozni. Félek is rendesen. És mégis, a gólyatábor végtelenül felszabadító hatással volt rám. Teljesen kiszakadtam a hétköznapi szerepeimből, el is felejtettem szorongani. Olyan jó volt egy hétig gyereknek lenni. Olyan jó volt ennyit játszani, táncolni, énekelni, ölelni, nevetni, sírni, hallgatni, beszélni, figyelni, együtt, ennyi játszani akaró félig felnőtt-félig gyerekkel. Majd közben lassan meg is érkezett a tudat, hogy igen, ez most tényleg elkezdődik. Lassan megérkezem valamibe, amit csinálni szeretnék, lassan megérkezem valahova, ahova tartozni szeretnék.
Fogalmam sem volt, hogy mit kellene gondolnom, nem éreztem magamban azt a kellemes, izgatott érzést, ami az utazások előtt át szokott járni. Egy ismerősöm bezárta magát a mosdómba, és muszáj volt rátörni az ajtót, úgyhogy a kiszakadt ajtófélfa gondolatával ugrottam fejest az idegenek közé azzal a reménnyel, hogy érdekes alkotók fognak körülvenni. Sikerült! A nappal visszafogott, értelmes, kreatív, és sokszínű alkotók, este szellemes, merész és vicces barátok vettek körül. Otthon éreztem magam. Nem volt szó háborúról, politikáról, pénzről, nehézségekről, csupán a színtiszta művészetről mindenféle formában. Egyszer a zenéről beszéltünk vakon sétálva az erdőben, füstölőkkel a kezünkben, egyszer a filmekről a fűben fekve, valamikor a festészetről, a színházról és az életről. Mindenki tudott valamiről, mindenki páratlan volt valamilyen témában, és így vált ez az egy hét halhatatlanná.
Az elmúlt egy hétben olyan kulturális sokk ért és annyi impulzus, amit szerintem még az unokáimnak is emlegetni fogok. Amikor megláttam a tábor programjait, tudtam, hogy jobb helyre nem is jelentkezhettem volna. A Hortobágy végeláthatatlan rónasága és a késő esti csillagnézés teljesen elvarázsolt. Ez az egy hét, olyan közösség építő erővel bírt, ami nemcsak az előttünk álló 3 évre, hanem az egész szakmai, illetve magánéletünkre is hatással lesz. Csapatként dolgoztunk, de családként működtünk egész idő alatt. Együtt szenvedtünk reggelente a „jó reggelt kívánok” című számra, de a fáradtság ellenére ugyanúgy együtt buliztunk még hajnali 3-kor is. Rengeteg közös kaland, új emberek, új messenger csoportok. Alig várom a folytatást.
A nemrégiben elhunyt magyar színházi világ egyik kiemelkedő alakja, az SZFE oktatója, Kálloy Molnár Péter tiszteletére ”Mennyország utca 6.” címmel nemes célt támogató kivételes eseményt rendeznek, amely rendhagyó művészi és közösségi összefogásra épül.
Hamarosan életre kel a fővárosi színházak kulisszák mögötti világa. Március 21-én ismét megnyitják kapuikat a fővárosi színházak a Budapesti Színházak Éjszakáján, amelyhez idén a Színház- és Filmművészeti Egyetem is csatlakozik. A látogatók két helyszínen rendhagyó előadásokkal, nyilvános próbákkal és fiatal alkotók legfrissebb munkáival is találkozhatnak.
Hogyan válik a ló a kaszkadőr legnagyobb szövetségesévé? Lezsák Levente bemutatta a natural horsemanship módszert, amely a ló természetes viselkedésére és ösztöneire építve alakítja ki a bizalmat és az együttműködést.
Wild Mónika, az SZFE Karrieriroda vezetője olyan perspektívát nyitott meg, amely a pályakezdő fiatal alkotók gondolkodásmódját alapvetően változtathatja meg. Nem az volt a kérdés, hogy a hallgatók tehetségesek-e, hanem az: hogyan tudják a nehéz kulturális munkaerőpiacon kreatív és professzionális módon láttatni magukat.
Milyen a művészeti pálya ma Magyarországon? Milyen munkavállalási lehetőségek vannak? Hogy lehet elindítani egy vállalkozást? Milyen módon lehet ösztöndíjat szerezni egy STARTUP elindításához? – többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ az Alkotóműhelyek Hetén.
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.

