A Színház- és Filmművészeti Egyetem augusztusban rendezte meg hagyományos gólyatáborát Debrecenben. Az egyetemünkre sikeres felvételt nyert hallgatók rengeteg élménnyel gazdagodtak az idei egy hetes Nyári Akadémián. Személyes tapasztalataikról kérdeztük őket.
Úgy képzelem el a túlvilágot, hogy állok a mennyek kapujában, jön Szent Péter a kis csuhájában, csóválja a fejét, széttárja a karját, elfintorodik, mondja nekem: „Sajnálom tesó, ez nagyon nem jött össze…” Majd hosszú zuhanás, és a következő hely, ahol kinyitom a szemem, az az SZFE-s gólyatábor. Az alábbi mondat Misi kollégám szájából hangzott el tegnap este, nyolc óra körül, miközben épp gyertyákat gyújtottunk a ránk sötétedő Jedermannban. Szeretem Misit, Misi vicces. De tudjátok mit szeretek jobban? Az SZFE-s gólyatábort. Azt hiszem alapvetően nehezen és lassan dolgozom fel a változásokat az életemben, és hát a színmű valószínűleg az egyik legnagyobb ilyen változást fogja hozni. Félek is rendesen. És mégis, a gólyatábor végtelenül felszabadító hatással volt rám. Teljesen kiszakadtam a hétköznapi szerepeimből, el is felejtettem szorongani. Olyan jó volt egy hétig gyereknek lenni. Olyan jó volt ennyit játszani, táncolni, énekelni, ölelni, nevetni, sírni, hallgatni, beszélni, figyelni, együtt, ennyi játszani akaró félig felnőtt-félig gyerekkel. Majd közben lassan meg is érkezett a tudat, hogy igen, ez most tényleg elkezdődik. Lassan megérkezem valamibe, amit csinálni szeretnék, lassan megérkezem valahova, ahova tartozni szeretnék.
Fogalmam sem volt, hogy mit kellene gondolnom, nem éreztem magamban azt a kellemes, izgatott érzést, ami az utazások előtt át szokott járni. Egy ismerősöm bezárta magát a mosdómba, és muszáj volt rátörni az ajtót, úgyhogy a kiszakadt ajtófélfa gondolatával ugrottam fejest az idegenek közé azzal a reménnyel, hogy érdekes alkotók fognak körülvenni. Sikerült! A nappal visszafogott, értelmes, kreatív, és sokszínű alkotók, este szellemes, merész és vicces barátok vettek körül. Otthon éreztem magam. Nem volt szó háborúról, politikáról, pénzről, nehézségekről, csupán a színtiszta művészetről mindenféle formában. Egyszer a zenéről beszéltünk vakon sétálva az erdőben, füstölőkkel a kezünkben, egyszer a filmekről a fűben fekve, valamikor a festészetről, a színházról és az életről. Mindenki tudott valamiről, mindenki páratlan volt valamilyen témában, és így vált ez az egy hét halhatatlanná.
Az elmúlt egy hétben olyan kulturális sokk ért és annyi impulzus, amit szerintem még az unokáimnak is emlegetni fogok. Amikor megláttam a tábor programjait, tudtam, hogy jobb helyre nem is jelentkezhettem volna. A Hortobágy végeláthatatlan rónasága és a késő esti csillagnézés teljesen elvarázsolt. Ez az egy hét, olyan közösség építő erővel bírt, ami nemcsak az előttünk álló 3 évre, hanem az egész szakmai, illetve magánéletünkre is hatással lesz. Csapatként dolgoztunk, de családként működtünk egész idő alatt. Együtt szenvedtünk reggelente a „jó reggelt kívánok” című számra, de a fáradtság ellenére ugyanúgy együtt buliztunk még hajnali 3-kor is. Rengeteg közös kaland, új emberek, új messenger csoportok. Alig várom a folytatást.
Bánk bán szarvasként, Gertrúd galléros gyíkként, Ottó kígyóként, Melinda pedig galamb képében jelenik meg Katona József drámájának SZFE-s feldolgozásában. De nem csak ebből a szempontból mondható különlegesnek Fejes Szabolcs III. éves prózai színházrendező szakos hallgató előadása: báboperaként állította színpadra a Bánk bánt. Ez azt is mutatja, hogy a mai fiatal alkotók fantáziáját ugyanúgy megmozgatja a magyar drámairodalom csúcsalkotása, mint a nagy rendezőelődökét. Azt, hogy a merésznek mondható adaptációt hogyan fogadja a közönség, már megtapasztalhatták a hallgatók, ráadásul nemzetközi szinten. Ugyanis az alkotókat az a megtiszteltetés érte, hogy darabjuk premierjének a londoni Liszt Intézet adott otthont. A londoni bemutatóról a bábopera rendezője és zenei vezetője, Erdős Boglára hazatérésük után nekünk is mesélt. Az interjút itt tudjátok meghallgatni.
Nemzetközi Nyári Akadémiát rendezett az SZFE, a Soproni Egyetem és a Nemzeti Színház együttműködésével. A francia, török, grúz és magyar hallgatók minden nyelvi nehézséget áthidalva együtt alkottak egy héten át Sopronban. Nézd meg a nemzetközi tábor összefoglaló videóját.
Eredményes és mozgalmas időszakot tudhat maga mögött az egyetem – adott számot az elmúlt tanévről Prof. Dr. Sepsi Enikő rektorasszony a múlt pénteki tanévzáró és oklevélátadó ünnepségen. Idén 76 SZFE-s hallgató vehette át diplomáját.
A Soproni Egyetem adott otthont az SZFE Nyári Akadémiájának.
Szombat este a Campus öt helyszínén mutathatták be ott készült produkcióikat a résztvevő nemzetközi diákokból álló csoportok.
Számos út vezethet ahhoz, hogy valaki filmrendezővé válhasson, és az egyik legjelentősebb lépés ebben az irányban az SZFE felvételi eljárásának sikeres teljesítése. Az SZFE felvételije sokak számára az első lépést jelentheti a filmes karrierjükhöz. Mint az köztudott, a bekerülés azonban korántsem könnyű feladat: az idei évben közel háromszáz jelentkező próbált szerencsét, közülük pedig csak tizennégyen jutottak tovább a harmadik, azaz az utolsó felvételi fordulóba.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Kovács Ágnes PhD disszertációjának nyilvános védésére.
Vers a filmen, Henrik Ibsen-féle élethazugságok, új szemléletmód a forgatókönyvírás oktatásában, Pilinszky János halál-színháza – ezekben a témákban is elmélyedhettek azok, akik részt vettek az Új Nemzeti Kiválóság Program keddi Szakmai Konferenciáján.
Míg szombat délelőtt a Magyarországi Bábszínházak Találkozóját nyitják, este már a Múzeumok Éjszakáján lépnek fel a harmadéves bábszínész hallgatók Erzsóka című előadásukkal. De ez a darab képviseli az SZFE-t a szlovéniai FUGA fesztiválon is.