Bodrogi Gyula: Magamat látom az SZFE-s hallgatókban
2023 szeptember 26., kedd 13:08.
Szeptember 26-án debütáltak az SZFE-s hallgatók a Nemzeti Színházban. Molnár Ferenc két egyfelvonásosában, Rátóti Zoltán rendezésében láthatja őket a nagyérdemű olyan neves művészek partnereiként, mint Bodrogi Gyula és Schnell Ádám.
Molnár Ferenc az első és máig egyedülállóan világuralmi sikeres magyar író. Ebben őt sem Jókai, sem senki más nem múlja felül. Hatalmas sikerét a tűpontosan, egyedülálló humorral és bravúrosan megkomponált színpadi előadásainak köszönhette. Molnár kiemelkedő drámai érzékkel megalkotott műveit a csattanós cselekmény, időzített, de nem túl éles konfliktusok jellemezik. Legkiemelkedőbb alkotásai leleplezik a polgárság és az arisztokrácia társadalmi hazugságait, a látszatok világát. A franciás színpadi technikával megalkotott szórakoztató színműveit ma is világszerte játsszák.
„Tehetségét sok mindenért szeretem. De egyért nagyra becsülöm. Tudja határait és sohase vállalkozik erejét felülmúló föladatok megoldására. Minden tehetségnek megvannak a határai. Még az olyan nagy tehetségnek is, mint az övé, mely – többek közt – meghódította a világot is.” (Kosztolányi Dezső)
Móricz Zsigmond egészen másképp vélekedik róla: „A nap fő eseménye: Molnár Ferenc délelőtti főpróbája, az „Egy-kettő-három…”, melyet én nem néztem meg, mert Molnár művészete nem érdekel. Egyáltalán alig van ember, aki olyan távol volna tőlem, mint ő. Ismerjük egymást, de csak közös társaságban köszönünk egymásnak, utcán, klubban nem. A napokban a Fészekben elmentem mellette, ott ült álezüst fejével, egyikünk sem érezte szükségét a köszönésnek. Ha egy társaságba keveredünk, megfagy és nem viccel tovább, elhallgat. Gondolom, iszonyodik a belőlem kiáradó morális kritikától. Unom, hogy ilyen tökéletes ez a semmi. Úgy dolgozik, hogy egyúttal rendező is. Nála a művész nem ember, nem élet és valóság. Beállítja, mint a panoptikumban, s villanyárammal megeleveníti. Mikor a játéknak vége, újra merev hullákká lesznek. Én a színészeknek azt mondom: csak őszinte, egyszerű hangot, csak a szívét kérem. Ő azt mondja: itt egy mosoly, így, így, nem úgy kérem, így – csukott fogakkal mosoly, közben hasából egy korgás. Nem is tudom elképzelni, hogy ezeket a vicceket egy késői kor elővegye. Ez csak egy kor divatos játéka.”
Nem is tévedhetett volna nagyobbat Móricz, ugyanakkor némiképp érthető fájdalma, hiszen Molnár olyan műfajnak talált helyet Magyarországon, amelynek előtte sok elfogadott nagy költőnek – Csokonainak, Petőfinek és Vörösmartynak – nem sikerült elnyernie a megfelelő elismerést. Móricz nagyon szeretett volna ugyanebbe a magasságba mint színpadi szerző eljutni, de ez soha nem sikerült neki. Molnár külföldön megszerezte a magyar vígjáték irodalmának járó elismerést, de Magyarországon az esztéták elutasították és lenézték azt a külföldi alapokon nyugvó drámaírást és dramaturgiát, amelyből Molnár saját drámaírói világa kibontakozott.
Molnár mindig éjszaka dolgozott, de igazi íróasztala a színpad volt, a próbákon fel-alá járva indulatosan instruálta a színészeket, előjátszott számukra, őrületbe kergetve ezzel a rendezőket. Semmit nem bízott a véletlenre, s nem bízott egyetlen rendezőben sem. S nem azért, mert nem jó rendezőkkel dolgozott, hanem azért, mert meggyőződése volt, hogy a darabjai „szimfóniája” egyedül az ő fejében szólal meg úgy, ahogyan azt ő a színpadon viszont akarja látni. Valószínű ebben igaza is volt. Olyan szimfóniák ezek, ahol minden szünetnek, minden tempóváltásnak, minden hangsúlynak, minden akusztikai váltásnak különös jelentősége van, egyetlen szó, egyetlen mondat nem hangzik el véletlen, vagy „csak úgy”… Molnár Ferencnek kisujjában volt a magyar dzsentri-világ kifinomult ismerete, az álmágnások és álarisztokraták előállításának minden fortélyával tisztában volt. Az egy, kettő, három Norrisonjának (Schnell Ádám) rendelkezésére állnak a titkárnők, titkárok, felügyelőbizottsági tagok, kereskedők, szabók, borbélyok, címekkel és címzetes rangokkal rendelkező kereskedők serege. Semmi más nem kell a varázslathoz, csak pénz, engedelmesség!, további pénz, pontosság, még több pénz és egy kis kenőpénz. Ha mindezek adottak, akkor megtörténik a csoda: Egy, kettő, három… pontosan másfél óra múlva megjelenik egy gavallér, kifogástalan társasági öltözetben, visszafogott társalgási stílussal, tagsággal a legkiválóbb klubokban, szakmai tekintéllyel, saját lakosztállyal, megfelelő családi háttérrel, cigarettatárcával és csekk-könyvvel.
De milyen áron segítünk hatalomba egy embert, aki „hozzánemértése” ellenére meglepően hamar beleszokik a jóba, annak ellenére, hogy egy órával azelőtt még megingathatatlan elveit hangoztatta? Mit kezd az ölébe hullott lehetőséggel? Felnő hozzá, vagy eltékozolja? Mi történik az emberrel, ha kirázzuk a bőréből? S mi történik azzal az emberrel, aki egy élet munkájával megteremtett üzleti birodalmat enged át egy tehetségtelen, képzetlen embernek, mert úgy ítéli meg, hogy ezzel védi meg önmaga és családja becsületét? Az előadás sodró tempója végig egyre fokozódó feszültséget hordoz, mely az utolsó mondatban oldódik csak fel: „Szégyellje magát az egész emberiség!”
Schnell Ádám remek tempót diktálva vezényli le a történetet, mellyel az SZFE harmadéves színművész osztály hallgatói kiválóan tartják az iramot. Keresve sem lehetett volna jobb pályakezdő darabot találni Molnár egyfelvonásosainál.
A második felvonás a nő és a szerelem problémáját állítja középpontba. Ez a téma izgatja Molnárt legjobban, háromfelvonásos színműveinek legtöbbjében is erről van szó. Az Ibolya című egyfelvonásos darabban újra kiderül, hogy Molnár mindent tudott a színházról s az emberről. Gyönyörű bájjal rajzolja meg, milyen is az, amikor az ember tudatosan szembe megy az élete átkának hitt mintával. Olyan szépséggel teszi mindezt, hogy a csalódott, a szerelemtől elzárkózott embernek is megnyílik tőle a szíve, még úgy is, hogy megoldást a szerelemre Molnár sem ad(hat).
Ilonka, a szerény, de szókimondó „segédszubrett” egy nap úgy dönt, elég a sok csalódásból, soha többet nem akar színigazgatóba beleszeretni. Ezzel az elhatározással lép be a Városi Színház igazgatójának irodájába, ahol épp helyet cserélt a zeneszerző és az igazgató, mert az igazgató be akarja bizonyítani, hogy minden meghallgatásra érkezett színésznőcske kikezd vele. A fiatal zeneszerző, mint igazgató kitüntetett figyelemmel és kedvességgel bánik Ilonkával, míg az igazgató, aki az álca kedvéért az öreg karbantartó ruháiba bújik, mogorván már-már tiszteletlenül. S miért szeret bele Ilonka mégis az álruhás igazgatóba? Mert nem mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele. Kínzó tény ez, bár megtehetnénk, hogy kibújunk bőrünkből, s tudatosan másfele indulunk el, de ez a legritkább esetben szokott sikerülni. Erre a legszebb példa Ilonka és az igazgató története, akit életében talán először szeretnek szívből, s aki talán életében először lép ki egy pillanatra a maga köré épített fal mögül. Kulcskérdés újra és újra az, elég bátor-e az ember, hogy megtegye ezt, vagy inkább még jobban alásáncolja azt a bizonyos falat? Sokszor csak annyit tehet az ember, hogy azt mondja: „Sőt”. Ami felér egy szerelmi vallomással.
Ilonka szerepében Bubik Rékát/László Rebekát, a zeneszerző szerepében Ficsor Milánt/Csikos Mátét láthatjuk. Nem kis feladatot oldottak meg kiválóan az SZFE-s hallgatók. Molnárt játszani nagy iskola, a legjobb iskola… s minden egyetemi hallgató nagyszerűen állt helyt ezekben a nem könnyű szerepekben.
Mindezeken túl az előadás legmeghatóbb mivolta mégiscsak az, hogy Bodrogi Gyulát együtt láthatjuk ezekkel a fiatalokkal és újra bebizonyosodott, hogy az új generáció ifjú művészei milyen szeretettel és odafigyeléssel tudnak együttműködni a szakma legendáival.
Az előadásról az Origo cikkét itt olvashatják el.
A Magyar Nemzet írását itt olvashatják el az előadásról.
Egyéb hírek
Alkotásból érték, ötletből jövő
Wild Mónika, az SZFE Karrieriroda vezetője olyan perspektívát nyitott meg, amely a pályakezdő fiatal alkotók gondolkodásmódját alapvetően változtathatja meg. Nem az volt a kérdés, hogy a hallgatók tehetségesek-e, hanem az: hogyan tudják a nehéz kulturális munkaerőpiacon kreatív és professzionális módon láttatni magukat.
Útkeresés és lehetőségek a művészeti pályán – karriertanácsadás az Alkotóműhelyek Hetén
Milyen a művészeti pálya ma Magyarországon? Milyen munkavállalási lehetőségek vannak? Hogy lehet elindítani egy vállalkozást? Milyen módon lehet ösztöndíjat szerezni egy STARTUP elindításához? – többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ az Alkotóműhelyek Hetén.
„Országomat egy lóért” – interjú a III. Richárd SZFE-s alkotóival, Horváth Mózessel és Varga Szabolccsal
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Báb és hivatás – dokumentumfilm készült az SZFE hallgatóinak közreműködésével
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek az Erasmus-hallgatók az SZFE-re
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.
Elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n - fókuszban a film, a televízió és az irodalom
Február 9-én elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n. Az első két nap előadásai között a film és televíziózás kulisszatitkai, a magyar irodalom nagy alakjai, mozgásóra és mentálhigiénés foglalkozás is szerepelt. A programsorozat a következő napokban is változatos tematikákat kínál: karriertanácsadás, vállalkozói ösztöndíj-lehetőségek, filmvetítés, műhelyek és workshopok várják az érdeklődőket, így mindenki találhat számára inspiráló programot.
Kiemelkedő SZFE-s szakmai teljesítmények elismerése a Magyar Filmakadémián
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Rendhagyó Barbárok előadás az SZFE oktatójának rendezésében
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.
