Bodrogi Gyula: Magamat látom az SZFE-s hallgatókban
2023 szeptember 26., kedd 13:08.
Szeptember 26-án debütáltak az SZFE-s hallgatók a Nemzeti Színházban. Molnár Ferenc két egyfelvonásosában, Rátóti Zoltán rendezésében láthatja őket a nagyérdemű olyan neves művészek partnereiként, mint Bodrogi Gyula és Schnell Ádám.
Molnár Ferenc az első és máig egyedülállóan világuralmi sikeres magyar író. Ebben őt sem Jókai, sem senki más nem múlja felül. Hatalmas sikerét a tűpontosan, egyedülálló humorral és bravúrosan megkomponált színpadi előadásainak köszönhette. Molnár kiemelkedő drámai érzékkel megalkotott műveit a csattanós cselekmény, időzített, de nem túl éles konfliktusok jellemezik. Legkiemelkedőbb alkotásai leleplezik a polgárság és az arisztokrácia társadalmi hazugságait, a látszatok világát. A franciás színpadi technikával megalkotott szórakoztató színműveit ma is világszerte játsszák.
„Tehetségét sok mindenért szeretem. De egyért nagyra becsülöm. Tudja határait és sohase vállalkozik erejét felülmúló föladatok megoldására. Minden tehetségnek megvannak a határai. Még az olyan nagy tehetségnek is, mint az övé, mely – többek közt – meghódította a világot is.” (Kosztolányi Dezső)
Móricz Zsigmond egészen másképp vélekedik róla: „A nap fő eseménye: Molnár Ferenc délelőtti főpróbája, az „Egy-kettő-három…”, melyet én nem néztem meg, mert Molnár művészete nem érdekel. Egyáltalán alig van ember, aki olyan távol volna tőlem, mint ő. Ismerjük egymást, de csak közös társaságban köszönünk egymásnak, utcán, klubban nem. A napokban a Fészekben elmentem mellette, ott ült álezüst fejével, egyikünk sem érezte szükségét a köszönésnek. Ha egy társaságba keveredünk, megfagy és nem viccel tovább, elhallgat. Gondolom, iszonyodik a belőlem kiáradó morális kritikától. Unom, hogy ilyen tökéletes ez a semmi. Úgy dolgozik, hogy egyúttal rendező is. Nála a művész nem ember, nem élet és valóság. Beállítja, mint a panoptikumban, s villanyárammal megeleveníti. Mikor a játéknak vége, újra merev hullákká lesznek. Én a színészeknek azt mondom: csak őszinte, egyszerű hangot, csak a szívét kérem. Ő azt mondja: itt egy mosoly, így, így, nem úgy kérem, így – csukott fogakkal mosoly, közben hasából egy korgás. Nem is tudom elképzelni, hogy ezeket a vicceket egy késői kor elővegye. Ez csak egy kor divatos játéka.”
Nem is tévedhetett volna nagyobbat Móricz, ugyanakkor némiképp érthető fájdalma, hiszen Molnár olyan műfajnak talált helyet Magyarországon, amelynek előtte sok elfogadott nagy költőnek – Csokonainak, Petőfinek és Vörösmartynak – nem sikerült elnyernie a megfelelő elismerést. Móricz nagyon szeretett volna ugyanebbe a magasságba mint színpadi szerző eljutni, de ez soha nem sikerült neki. Molnár külföldön megszerezte a magyar vígjáték irodalmának járó elismerést, de Magyarországon az esztéták elutasították és lenézték azt a külföldi alapokon nyugvó drámaírást és dramaturgiát, amelyből Molnár saját drámaírói világa kibontakozott.
Molnár mindig éjszaka dolgozott, de igazi íróasztala a színpad volt, a próbákon fel-alá járva indulatosan instruálta a színészeket, előjátszott számukra, őrületbe kergetve ezzel a rendezőket. Semmit nem bízott a véletlenre, s nem bízott egyetlen rendezőben sem. S nem azért, mert nem jó rendezőkkel dolgozott, hanem azért, mert meggyőződése volt, hogy a darabjai „szimfóniája” egyedül az ő fejében szólal meg úgy, ahogyan azt ő a színpadon viszont akarja látni. Valószínű ebben igaza is volt. Olyan szimfóniák ezek, ahol minden szünetnek, minden tempóváltásnak, minden hangsúlynak, minden akusztikai váltásnak különös jelentősége van, egyetlen szó, egyetlen mondat nem hangzik el véletlen, vagy „csak úgy”… Molnár Ferencnek kisujjában volt a magyar dzsentri-világ kifinomult ismerete, az álmágnások és álarisztokraták előállításának minden fortélyával tisztában volt. Az egy, kettő, három Norrisonjának (Schnell Ádám) rendelkezésére állnak a titkárnők, titkárok, felügyelőbizottsági tagok, kereskedők, szabók, borbélyok, címekkel és címzetes rangokkal rendelkező kereskedők serege. Semmi más nem kell a varázslathoz, csak pénz, engedelmesség!, további pénz, pontosság, még több pénz és egy kis kenőpénz. Ha mindezek adottak, akkor megtörténik a csoda: Egy, kettő, három… pontosan másfél óra múlva megjelenik egy gavallér, kifogástalan társasági öltözetben, visszafogott társalgási stílussal, tagsággal a legkiválóbb klubokban, szakmai tekintéllyel, saját lakosztállyal, megfelelő családi háttérrel, cigarettatárcával és csekk-könyvvel.
De milyen áron segítünk hatalomba egy embert, aki „hozzánemértése” ellenére meglepően hamar beleszokik a jóba, annak ellenére, hogy egy órával azelőtt még megingathatatlan elveit hangoztatta? Mit kezd az ölébe hullott lehetőséggel? Felnő hozzá, vagy eltékozolja? Mi történik az emberrel, ha kirázzuk a bőréből? S mi történik azzal az emberrel, aki egy élet munkájával megteremtett üzleti birodalmat enged át egy tehetségtelen, képzetlen embernek, mert úgy ítéli meg, hogy ezzel védi meg önmaga és családja becsületét? Az előadás sodró tempója végig egyre fokozódó feszültséget hordoz, mely az utolsó mondatban oldódik csak fel: „Szégyellje magát az egész emberiség!”
Schnell Ádám remek tempót diktálva vezényli le a történetet, mellyel az SZFE harmadéves színművész osztály hallgatói kiválóan tartják az iramot. Keresve sem lehetett volna jobb pályakezdő darabot találni Molnár egyfelvonásosainál.
A második felvonás a nő és a szerelem problémáját állítja középpontba. Ez a téma izgatja Molnárt legjobban, háromfelvonásos színműveinek legtöbbjében is erről van szó. Az Ibolya című egyfelvonásos darabban újra kiderül, hogy Molnár mindent tudott a színházról s az emberről. Gyönyörű bájjal rajzolja meg, milyen is az, amikor az ember tudatosan szembe megy az élete átkának hitt mintával. Olyan szépséggel teszi mindezt, hogy a csalódott, a szerelemtől elzárkózott embernek is megnyílik tőle a szíve, még úgy is, hogy megoldást a szerelemre Molnár sem ad(hat).
Ilonka, a szerény, de szókimondó „segédszubrett” egy nap úgy dönt, elég a sok csalódásból, soha többet nem akar színigazgatóba beleszeretni. Ezzel az elhatározással lép be a Városi Színház igazgatójának irodájába, ahol épp helyet cserélt a zeneszerző és az igazgató, mert az igazgató be akarja bizonyítani, hogy minden meghallgatásra érkezett színésznőcske kikezd vele. A fiatal zeneszerző, mint igazgató kitüntetett figyelemmel és kedvességgel bánik Ilonkával, míg az igazgató, aki az álca kedvéért az öreg karbantartó ruháiba bújik, mogorván már-már tiszteletlenül. S miért szeret bele Ilonka mégis az álruhás igazgatóba? Mert nem mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele. Kínzó tény ez, bár megtehetnénk, hogy kibújunk bőrünkből, s tudatosan másfele indulunk el, de ez a legritkább esetben szokott sikerülni. Erre a legszebb példa Ilonka és az igazgató története, akit életében talán először szeretnek szívből, s aki talán életében először lép ki egy pillanatra a maga köré épített fal mögül. Kulcskérdés újra és újra az, elég bátor-e az ember, hogy megtegye ezt, vagy inkább még jobban alásáncolja azt a bizonyos falat? Sokszor csak annyit tehet az ember, hogy azt mondja: „Sőt”. Ami felér egy szerelmi vallomással.
Ilonka szerepében Bubik Rékát/László Rebekát, a zeneszerző szerepében Ficsor Milánt/Csikos Mátét láthatjuk. Nem kis feladatot oldottak meg kiválóan az SZFE-s hallgatók. Molnárt játszani nagy iskola, a legjobb iskola… s minden egyetemi hallgató nagyszerűen állt helyt ezekben a nem könnyű szerepekben.
Mindezeken túl az előadás legmeghatóbb mivolta mégiscsak az, hogy Bodrogi Gyulát együtt láthatjuk ezekkel a fiatalokkal és újra bebizonyosodott, hogy az új generáció ifjú művészei milyen szeretettel és odafigyeléssel tudnak együttműködni a szakma legendáival.
Az előadásról az Origo cikkét itt olvashatják el.
A Magyar Nemzet írását itt olvashatják el az előadásról.
Egyéb hírek
Interjú Koltai Lajos tanítványával, Somossy Barbarával
Koltai Lajos rendező osztályában végez Somossy Barbara, akit már jól ismer a közönség műsorvezetőként, de a jövőben bizonyosan sokat hallunk majd róla a filmezés világából is.
Szeptember 17-én indul a 7. Budapesti Klasszikus Film Maraton
2024. szeptember 17. és 22. között hetedik alkalommal rendezik meg a Budapesti Klasszikus Film Maratont, a restaurált filmklasszikusok és a filmtörténeti ritkaságok, gyöngyszemek nemzetközi fesztiválját.
Idén is lesznek népszerű szabadtéri vetítések és élőzenés filmkoncertek, számos szakmai program, közönségtalálkozó, mesterkurzus, diákvetítés, a legkisebbeket pedig a klasszikus rajzfilmek mellett filmes játszóház várja.
Az Egri vár hősei újra életre keltek
14 170 néző előtt elevenedett meg Dobó István legendás esküje az Egri csillagok előadása alatt az MVM Dome-ban megismételhetetlen színháztörténeti pillanatként.
A nemzetköziesítés jegyében indul a tanév az SZFE-n
Hivatalosan is megnyitotta a 2024/-25-ös tanévet a megújult Színház- és Filmművészeti Egyetem. Prof. dr. Sepsi Enikő, az intézmény rektorának ünnepi beszédét a Papageno változtatás nélkül közölte.
Rá kell kattanni a filmezésre - Interjú az SZFE új képzéséről Gulyás Budával
Az elmúlt években egyre több nagyberuházású nemzetközi filmet forgatnak itthon, ezért időszerűvé vált a filmes képzés magasabb szintre emelése.
Idén elsőként Magyarországon a Naphegyen oktatnak úgynevezett second unit-rendezőket, a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, Gulyás Buda Balázs Béla-díjas operatőr, a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjas alkotója vezetésével.
A művésszel nemcsak a képzés mibenlétéről beszélgetett a Várnegyed, de arról is szó esett, hogy közel negyven éve él a Várban, és soha nem költözne el onnan.
Az SZFE tanévnyitó és díszoklevél-átadó ünnepsége a múltra és jövőre építve: Arany-, Gyémánt- és Rubinoklevelek átadása
A több évtizedes alkotói pályák ünneplése a Karrieriroda szervezésében megrendezett díszoklevél-átadó ünnepségen.
Szeptember közepétől látható digitálisan felújítva a mozikban a Tizedes meg a többiek
Szeptember 19-től mutatja be a magyar mozikban Keleti Márton A tizedes meg a többiek című klasszikusát digitálisan felújított formában a Pannonia Entertainment és a Nemzeti Filmintézet.
A Filmarchívum digitális felújítási programjának keretében a magyar filmtörténet klasszikusa 4K felbontásban, eddig nem látott minőségben kerül a közönség elé a mozikban – emelik ki a Pannonia Entertainment hétfői közleményében.
Elkezdődtek a Hamupipőke olvasópróbái az Operettszínházban
2024. szeptember 2-án hétfőn elkezdődtek Pejtsik Péter zeneszerző és Orbán János Dénes Kossuth-díjas drámaíró Hamupipőke című operettmusicaljének olvasópróbái a Budapesti Operettszínházban. A Nagymező utcai teátrum 2024/25-ös évadának első bemutatóját november 15-én, 16-án és 17-én láthatja majd a nagyközönség. A darab díszlet- és látványtervezője Ferenczfy-Kovács Attila Kossuth-díjas díszlettervező, iparművész; a kosztümök Berzsenyi Krisztina jelmeztervező munkái; a nagyívűnek ígérkező előadás rendező-koreográfusa Bozsik Yvette Kossuth-díjas színházi alkotó.
