A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki, menzatörténeti kiállítása 2023. szeptember 14-én nyitott meg. A kiállítás témája a közétkeztetés volt – minden lehetséges szempontból: a közétkeztetés számokban, a közétkeztetés helye a magyar történelemben, a közétkeztetés napjainkban és a közétkeztetés a jövőben. Czene-Polgár Donát másodéves dramaturg hallgató írása.
A menza szó hallatára bizonyára sokakban tolulnak fel zömmel fiatalkori emlékek a csörömpölő tányérok zajáról, a fehér kötényben és klumpában, fejükön jó esetben hajhálóval ácsorgó konyhás nénikről és azokról az ételekről, amiket az ember csak egy menzán fogyaszthat. Ezeket az emlékeket önti formába, tematizálja az MKVM – mindezt pedig nagyon informatív, interaktív módon és barátságosan teszi. A kiállítás rögtön a kasszától indul: itt még nem láthatunk tematikus, elkülönített teret. A következő terem felé vezető folyosón viszont egy sor szöveges plakáttal találhatja szembe magát a látogató, amelyek napjaink menzájának állapotával foglalkoznak. Egész pontosan kilenc település menzájával, hiszen ott végezte el egy kutatócsoport a kiállítás alapjául szolgáló felméréseket, amelynek keretein belül gyerekekkel, szülőkkel, tanárokkal, valamint a menzákon dolgozókkal beszélgettek. Ennek eredményeként a résztvevők közel 3000 kérdőívet töltöttek ki, végül majd’ 120 órányi beszélgetés állt az azokat feldolgozók rendelkezésére. Ezek a panelek, vagy plakátok leírják a kutatás menetét, amelyek felvetnek egy sor kérdést a menzaétkeztetéssel és ennek folyamatával kapcsolatban.
Elsőre talán száraznak tűnhet a rengeteg szöveg, ráadásul rögtön a kiállítás elején, de nem találtam fölösleges adatokat ezeken a plakátokon. Tudniillik minden szöveget fotókkal illusztrálnak és számos helyen találtam QR-kódokat is, amik a témára vonatkozó jogszabályokra utalnak, vagy egyéb érdekességeket tartalmazó weboldalakra vezetnek. A folyosó végén található sarokban egy kis asztalon egy régi Transporta mérleg áll, a falakon pedig fotók találhatóak, amiket a kutatás alatt készítettek – életképek a menzákról. Illetve, mielőtt belépnénk a kiállítás másik termébe, egy, a jövő menzájával foglalkozó plakátot láthatunk, mellette pedig a kiállítás első interaktív elemét: egy üzenőfalat, rajta kívánságokkal a jövő menzájáról. A második terem már jóval hangulatosabb. Külön kis kioszk áll szemben az ajtóval, mögötte egy ételt kimérő konyhás néni kartonpapírból, majd műanyag tálcák és fűszertartók, amelyeket a látogató megszagolhat és találgathat a tartalmukat illetően. Mindemellett pedig a berendezés részét képezi egy mágnestábla is, amelyen a néző kiválaszthatja, melyik menzás ételt szereti jobban, illetve melyiket kevésbé. A teremben visszatérnek az ismerős plakátok, amelyek ezúttal a közétkeztetés történetét veszik górcső alá, a népkonyháktól egészen a napjainkban is jól ismert iskolai menzákig.
Megtalálható ezeken felül egy teljesen berendezett népkonyha, illetve egy televízió is, ami egy kisfilmet játszik le. A műsor egy 1920-as évekbeli, népkonyhában dolgozó szakács és egy 60-as évekből való menzás néni beszélgetését mutatja be, amely során utóbbi állásinterjúra érkezik, előbbi pedig felméri a kvalitásait.
Összességében a kiállítás informatívnak tekinthető, mert egyetlen olyan elem sem akad benne, amelyet a megfelelő mennyiségű adat nélkül ne lehetne megtekinteni anélkül, hogy ez a fajta didaktikus megközelítés zavaró lenne. Minden egyes plakáton új információk vannak tehát, amelyeket grafikonok és a fényképes illusztrációk is megtámogatnak. Egyúttal interaktív, mert számos olyan eleme van, ami aktív részvételre ösztönzi, illetve bevonja a látogatót. Ráadásul barátságos is, mert mindezt olyan módon teszi, ami nosztalgikus hangulatot ébreszthet azokban, akik iskolás korukban „menzások voltak”.
A Menzán innen, menzán túl. Titkok, tények, távlatok az iskolai közétkeztetésben című tárlat 2024. április 21-éig látogatható a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
„Miből áll a felvételi?” és „Van-e esélyem bejutni?” – ezek voltak a leggyakrabban feltett kérdések a 2026. január 8–10. között megrendezett Educatio Oktatási Szakkiállításon, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem idén is saját standdal vett részt. A háromnapos rendezvény során az érdeklődők az egyetem hallgatóival, munkatársaival és számos oktatóval is találkozhattak, akiknek személyesen is feltehették kérdéseiket.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.

