Művészeti párbeszéd bontakozott ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színművészhallgatóinak részvételével és Rátóti Zoltán vezetésével szombaton a Pesti Vigadóban. Az intézmény ezúttal a Nyitott Ház rendezvénysorozattal nyújtott lehetőséget az érdeklődőknek, hogy közelebbről megismerjék az épület gazdag kulturális örökségét és részesei legyenek az egyedi programoknak.
A Pesti Vigadó Nyitott Ház programját először 2015-ben, a Vigadó építésének 150. évfordulóján szervezték meg, és azóta minden évben izgalmas rendezvényekkel várják az érdeklődőket. A rendezvény minden korosztály számára tartogat valami különlegeset: gyermek és felnőtt egyaránt találhat számára érdekes tevékenységeket, legyen az kézműves foglalkozás, vagy éppen épülettörténeti séták.
Az idei rendezvény különösen gazdag programkínálattal büszkélkedhetett. Az SZFE harmadéves színészhallgatói izgalmas beszélgetés keretein belül osztották meg tapasztalataikat az érdeklődőkkel. A hallgatók osztályvezető oktatója, Rátóti Zoltán mint beszélgetőpartner hiteles és inspiráló irányítója volt az eszmecserének. Steenhuis Raul, Varga Anna Zsófia, Bangó Ernest és Bubik Réka színésznövendékek meséltek arról, hogyan képzelték el egyetemi éveiket, miért éppen a színészetet választották és hogyan formálja őket az egyetemi tanulmányok során bekövetkezett belső változás.
A hallgatók szerint az SZFE felvételi vizsgája valóban nem mindennapi élmény: felkavaró és várakozással teli pillanatokkal ajándékozza meg mindazokat, akik elég bátrak és elhivatottak ahhoz, hogy nekifussanak. Az SZFE-re való bekerülés ugyanis nem csupán a továbbtanulás lehetőségét jelenti, hanem egy álom megvalósulását is azok számára, akik a művészeti pályára vágyódnak. Mint elmondták, a felvételi vizsgák egyedülálló módon kötik össze az egyetem aspiránsait, és hogy mennyire különleges az az út, amelyen keresztül az SZFE-re bekerülhet valaki. Az érintettek személyes tapasztalataikkal vázolták a felvételi folyamat általános képét, a három forduló kihívásait és meglepetéseit. A jelentkezőknek három nehéz és izgalmas fordulón kell átesniük ahhoz, hogy eljussanak a várt eredményig. A felkészülés szinte minden esetben éveket vesz igénybe, a színművész szak esetében pedig különösen nagy az érdeklődés, ezért a sokszoros (idén hatvanszoros) túljelentkezés miatt minden évben rendkívüli küzdelem zajlik a helyekért. A jelentkezőknek tehát minden addig megszerzett tudásukat latba kell vetniük annak érdekében, hogy bekerülhessenek az általuk megcélzott, áhított szakra. A leendő hallgatók ezért már a gimnáziumi éveik alatt is a felvételire készülnek, és már ekkor komoly áldozatokat hoznak azért, hogy helyt tudjanak állni a megmérettetéseken. Az egyetemi évek azonban még ennél is többet kívánnak tőlük.
Az SZFE hallgatói elmesélték, hogy a felsőoktatásban töltött első három év teljesen leköti az életüket. Reggel nyolc órától este tizenegyig bent vannak az intézmény falai között és sokszor még hétvégén is próbának. Oktatóik irányítása alatt nem csupán színésztechnikát tanulnak, hanem arra is felkészülnek, hogyan kell majd megfelelniük a színházi szakma által támasztott magas elvárásoknak az egyetemen kívül.
A Vigadóban tartott beszélgetésen is érzékelhető volt a hallgatók elszántsága és elkötelezettsége. Mindannyian egyén motivációkkal és álmokkal érkeztek, ám közös volt bennük a szenvedély és az elhivatottság a színházi világ iránt. Az SZFE felvételi vizsgájáig eljutni már önmagában is rengeteg alázatos munkát és áldozatot követel. A hallgatók különös hangsúlyt helyeztek arra, hogy a felvételizőknek nem csupán fizikailag és szakmailag kell felkészülniük, hanem mentálisan is készen kell állniuk a kihívásokra. Az érintettek humoros és komoly történeteket is megosztottak arról, hogy mi mindenen mentek keresztül a felvételi folyamat során, milyen érzelmekkel várták az eredményhirdetést, valamint, hogy mit éreztek akkor, amikor elhangzott a nevük a felvettek névsorán.
A Nyitott Ház közönsége négy nagyszerű fiatalnak köszönhetően nyerhetett bepillantást az SZFE-z zajló oktatás/oktatói munka világába, a beszélgetés pedig azok számára is inspirációul szolgált, akik hasonló álmokat dédelgetnek.
Fotók: MMA/Walter Péter
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.