Egyetemünk az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartotta október 23-ai megemlékezését. Az eseményen beszédet mondott Kiss József Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, egyetemünk oktatója. Az ünnepi műsort Mátyássy Szabolcs és Méhes László másodéves zenés színművész osztályának előadása tette teljessé.
Kiss József a mai fiatalok helyzetét vizsgálva kezdte beszédét. Mint mondta, bizonytalanok, nem érzik magukat biztonságban, ahogyan azt sem, hogy szüksége lenne rájuk a társadalomnak. Elmondása szerint, bár számos lehetőségük van, ezeket mégis beszűkültnek látják, és paradox módon éppen ez frusztrálja őket. Le szeretnék magukról rázni a vélt vagy valós, de fojtogatónak érzett béklyóikat. Nem volt ez másképp az ’56-os fiatalokkal sem.
Ezt követően rátért arra, hogy személyesen ő maga hogyan viszonyul 1956-hoz:
„Emlékszem, gyermekkoromban, kamaszkoromban 1956 a régmúlt ősidők ködébe süllyedt, csakúgy, mint a fáraók kora. Pedig ’56 és a születésem között mindössze hat esztendő pergett le. Ám – csodák csodája – ahogy múltak az évek, ’56 nem távolodott, ahogy a logika diktálná, de egyre közelebb jött, mint valami optikai tünemény. Ma már olyan számomra, mintha tegnap történt volna. Mintha én is tanúja lettem volna azoknak a napoknak.
Írtam egy darabot 1956-ról, Az angyalok nem sírnak címmel. Sok ősz halántékú, valamikori szabadságharcos látta ezt az előadást, és újra átélték a tragédián is átfénylő magasztos élményeket. Bátorság volt a művet megírni, bátorság volt műsorra tűzni, bátorság volt eljátszani és bátorság az előadást megnézni. Ezzel a bátor lélekkel lehet azonosulni a hősökkel, forduljon a témához, ’56-hoz bárki, bármikor.”
Végezetül – mintegy beszéde zárásaként – pedig belső útmutatásunk követésének fontosságát hangsúlyozta útravalóul a jelenlévő hallgatóságnak.
Ezután következett Mátyássy Szabolcs és Méhes László másodéves zenés színművész osztályának előadása, amelynek középpontjában rendhagyó módon nem maguk az október 23-ai események álltak, hanem azoknak az embereknek a személyes, mindennapi történetei, akik elhagyni kényszerültek Magyarországot a megtorlás miatt.
A hallgatók előadását az tette különösen hitelessé, hogy az elhangzott monológokból kiderült: olyan, (néha csak 17 éves) fiatalok szólalnak meg, akik még abban reménykednek, hogy hamarosan hazatérhetnek. A kijózanító valóságra az utolsó jelenet világított rá, amelyben kontinensekre és országokra lebontva hangzott el, hány magyar és hová menekült a pártállam elől 1956-ban. A műsort az SZFE hallgatóiból, oktatóiból és dolgozóiból álló közönség vastapssal jutalmazta.
A Magyar Kultúra Napján Szabó Rékával, az SZFE oktatójával és a Nemzeti Színház dramaturgjával arról beszélgettünk, hogyan él tovább a Himnusz személyes emlékezetünkben, miként lehet a kollektív történelmi tapasztalatokat ma is érvényesen megszólaltatni, és hol húzódik a határ tisztelet és újraértelmezés között a kortárs színház és irodalom világában.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Dobri Dániel Béla DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Nagy büszkeséggel számolunk be arról, hogy az SZFE Filmrendező művész MA szakán 2023-ban végzett hallgatónk, Somossy Barbara Takarásban című diplomafilmje meghívást kapott az Egyesült Államok egyik legfontosabb rövidfilmes seregszemléje, a Dam Short Film Festival versenyprogramjába. Az Oscar-jelölt Koltai Lajos kreatív produceri közreműködésével készült alkotást több száz pályamű közül választották be a mindössze 12 nemzetközi filmet számláló mezőnybe.
„Miből áll a felvételi?” és „Van-e esélyem bejutni?” – ezek voltak a leggyakrabban feltett kérdések a 2026. január 8–10. között megrendezett Educatio Oktatási Szakkiállításon, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem idén is saját standdal vett részt. A háromnapos rendezvény során az érdeklődők az egyetem hallgatóival, munkatársaival és számos oktatóval is találkozhattak, akiknek személyesen is feltehették kérdéseiket.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Idén rendkívüli szakmai lehetőség nyílt az SZFE hallgatóinak a Karrieriroda szervezésében: részt vehettek az X-Faktor válogatóinak és élő adásainak technikai előkészítésében.

