A színház és az élet találkozása: egy fiatal alkotó útja a televíziózástól a színházig
Boda Ábel egyszerre egyetemi hallgató és már diplomás alkotó, aki televíziós és dramaturgi tanulmányait ötvözve sajátos szemlélettel építi színházi karrierjét. Gyerekkori vonzalma a színház világa iránt már 17 éves korában megerősödött egy megrázó előadás hatására, azóta pedig saját művein keresztül szeretné feltárni az emberi kapcsolatok mélységeit és a társadalom működését. Legújabb darabját, a Gyászjelentés című komédiát a Magyar Színházban mutatta be októberben.
Izgalmas helyzetben vagy, hogy egyszerre vagy jelenlegi hallgatója az egyetemnek és alumni is: tavaly szereztél diplomát a televíziós műsorkészítő szakon, most pedig dramaturgnak tanulsz. Miért érezted úgy, hogy érdemes ebbe is belevágnod?
Gyerekkorom óta vonzódom a színházhoz – mindig is egy színházi lelkületű gyerek voltam. Már 8-10 éves koromban sorban álltam a művészbejáróknál, amikor csak lehetett, és rengeteg időt töltöttem színházakban a szüleimmel. Ezek az élmények meghatározták a gyerekkoromat; egy-egy színházi előadás, vagy elolvasott könyv mindig érdekes beszélgetésekre adott lehetőséget, és azon is elgondolkodtatott, hogy nézhetne ki mindez a színpadon az én olvasatomban. Tizenhét éves koromban láttam Zalaegerszegen a Caligula helytartója című Székely János-drámát, Farkas Ignác főszereplésével. Ez az előadás mély benyomást tett rám; olyan volt, mintha arcon csapott volna. Lenyűgözött, hogy mutatja be a hatalom és a felelősség terhét, hogy mindezek hogy alakítják át az embert. Ez a dráma zseniálisan feszegeti a lelkiismeret kérdését – különösen megragadt bennem egy mondat: „Itt bent azonban ismerek egy bírót, aki nem hagyja becsapni magát.” Ez az erkölcsi kérlelhetetlenség nagyon megérintett, és eldöntötte, hogy ilyen jellegű témákkal szeretnék foglalkozni.
2021-ben felvettek a televíziós műsorkészítő szakra, aminek azóta is nagy hasznát látom. Az itt megszerzett ismeretek révén sokkal jobban rálátok a produkciós folyamatokra – az ötlet megszületésétől a premierig. Ennek különösen nagy jelentősége volt tavaly, amikor a Karinthy Színházban mutattunk be egy előadást, majd idén októberben a Magyar Színházban is. A televíziós szakon ráadásul megismerhettem a gyártásszervezést is Bosnyák Miklós tanár úrnak köszönhetően, aki évtizedek óta elismert szakértő ezen a területen.
Sok ötlet születik nap mint nap, de ezek csak akkor valósulnak meg, ha megtanuljuk, hogy egy produkció létrejöttének mi a folyamata. A színház iránti rajongásom mellett ennek most már a menedzseri oldalát is kezdem megismerni: a szerződéseket, a költségvetést, a gyártást és az egyeztetéseket – mindazokat a kulisszatitkokat, amelyek nélkül egy előadás nem jöhetne létre. Az átlagember talán nem is gondol bele, hogy milyen sok más jellegű feladat áll még egy-egy darab megvalósítása során a művészi munka mögött, mivel nem kézzelfoghatók, vagy mert nem közvetlenül észlelhetők ezeknek az eredményei.
A saját darabommal, a Gyászjelentéssel pályáztam a Művészeti és Produkciós Bizottság ösztöndíjára, amit nemcsak írtam, de rendeztem is. A bizottság egyhangúlag támogatta a projektet, így augusztus végén elkezdtük a próbákat, és október végén be is mutattuk. Ezúton is nagyon szépen köszönöm és egyszersmind hálás is vagyok a felém, illetve a pályamunkám irányában tanúsított bizalomért.
Az eddigi munkáidban is látni, hogy a századforduló világa különösen közel áll hozzád, sőt, darabjaidban gyakran felfedezhetjük Molnár Ferenc stílusának hatását is. Miért érint meg ennyire ez a letűnt kor?
A történet valójában bármelyik korban játszódhatna, mégis a két világháború közötti Magyarország polgári miliőjét választottam, mert ez a közeg gazdagabbá teszi a mondanivalót. A nézők számára ez a korszak talán távoli, mégis ismerős: abban segít számukra, hogy mélyebben megértsék és átéljék a történetet. Ez az időszak – egy olyan világ, amikor minden lassabb tempóban zajlott – a mai, rohanó világ kontrasztjaként szolgál, eleganciája, stílusa, szóhasználata által pedig vonzóvá válhat a befogadó számára.
És mi az, ami igazán érdekel téged az emberi kapcsolatokban?
Leginkább a mélységük. Azok a pillanatok, amikor szavak nélkül is megértjük egymást, amikor egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy ugyanarra gondoljunk. Nem kell körmondatokkal kifejezni az érzéseinket; elég egy összenézés, egy apró gesztus, egy halk összekacsintás. Ezek a pillanatok az igazi kapcsolatok mérföldkövei, amikor kimondatlanul is érezzük, hogy ugyanazon az úton járunk.
Hogy született meg a Gyászjelentés története?
A Gyászjelentés egy egyfelvonásos polgári komédia, amelynek alapja egy szokatlan és abszurd helyzet. Egy nap a főszereplő, egy gyárigazgató véletlenül a saját halálhírét olvassa az újságban. Azonnal helyreigazítást akar kérni, ám helyettese, Vica meggyőzi, hogy hagyja figyelmen kívül a hibát, és inkább tekintsék lehetőségnek. Egyre nyilvánvalóbbá válik ugyanis, hogy puccs készül a vállalaton belül – így az igazgató álhalála felfedheti, kinek milyen szándékai vannak. Az igazgató belemegy a játékba, hiszen megbízik Vicában, akivel szoros, a munkakapcsolatnál mélyebb, bizalmas viszonyt ápol. Ahogy a történet előrehalad, váratlan és régi titkok is a felszínre törnek, ami teljesen új megvilágításba helyezi kettejük kapcsolatát, és kibontakoztatja a közöttük lévő valós érzelmeket. A téma eredetileg egy baráti beszélgetés alkalmával került elő, és felmerült bennünk a kérdés: mi lenne, ha rólunk születne meg egy ehhez hasonló, szokatlan újságcikk? Innen már csak egy lépés volt, hogy egy „konkrét” cikken kezdjek el gondolkodni, akár egy gyászjelentésen.
Milyen munkamódszerrel dolgozol?
A munkához csendre van szükségem, ez az alkotói folyamatom egyik legfontosabb eleme. Fontos számomra, hogy minden karakter – akár komikus, akár drámai – önálló személyiséggel és szellemes jelenléttel bírjon. Szeretem, ha minden figura éles és élő, hiszen ettől válik a darab igazán hitelessé és élvezetessé a néző számára. Alapjában véve pedig nyitott szemmel kell járni; néha elég, ha megállunk és magunk köré nézünk. Jobbnál jobb karakterekkel találkozhatunk a mindennapi életünkben.
Milyen volt a közös munka a szereplőkkel?
Nagyon jó csapattal dolgozhattam. A negyedéves zenés színművészosztály három remek hallgatója Szabó Cintia, Szalay Ágnes és Kertész Nóra. Az első, illetve másodéves drámainstruktor osztályokból Seany Sciverio, Markó Janka, Pálfalvi Benjamin. Emellett a társulat két külsős vendéggel is együtt dolgozott: Simon Zoltánnal és Horváth Mártonnal. A produktív munkához ráadásul hozzátartozott a jelmeztervező, Szabó Csenge finom érzéke és a kor öltözködési stílusának kiváló ismerete, valamint osztálytársam, Füsi Borka dramaturgi meglátásai.
Egyéb hírek
Megszólíthatók-e irodalommal a mai középiskolások?
A Déryné program részeként indult KultUp alprogram sikerrel válaszol erre a kihívásra: az ország középiskoláit járva a diákok körében is népszerű színházi és művészeti témanapokat tart, amelyhez az elmúlt napokban két helyszínen mi is csatlakoztunk.
Elhunyt Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező
Szomorúan értesültünk róla, hogy Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező, egyetemünk egykori hallgatója elhunyt. Az 1954-ben végzett, sokoldalú színházi szakember alig három hónapja vette át SZFE-s rubindiplomáját.
Tudományos Diákköri Konferencia az SZFE-n
Egyetemünk 2024. november 29-én (pénteken) a Mészáros utcai oktatási épület 2. emeleti tárgyalótermében tartja Tudományos Diákköri Konferenciáját, amelyre az egyetemi kurzusokon kívül készült műalkotásaikkal és elméleti dolgozataikkal jelentkezhettek mindhárom intézetünk hallgatói. A filmes szekció 09:00 órakor, a színházművészeti szekció 14:00 órakor kezdődik.
Egyetemünk hallgatója lett az év legjobb diák operatőre
Átadták a legjobb operatőröknek járó Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Díjakat Budapesten, a Pesti Vigadóban. Nagy örömmel számolunk be róla, hogy a Diákfilm kategória győztese idén Zsoldos Balázs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója lett!
Bemutatták a Déryné Program Dráma Mindenkinek! című, középiskolásoknak szóló digitális oktatási segédanyagát
Élményszerűvé, innovatívvá és elérhetővé tenni az irodalmat – ez a célja a Déryné Program középiskolások számára készített, Dráma Mindenkinek! című új digitális oktatási segédanyagának, amelyet szerdán mutattak be Budapesten.
Aktuális-e még az antik tragédia? – interjú prof. dr. Kocziszky Évával
Emberi szabadság a posztszubjektivitás korában: Antik tragédia a kortárs színpadon címmel világszínvonalon is elismert, neves külföldi és magyar professzorok előadásával szervez konferenciát az SZFE Doktori Iskolája november 14–16-a között. A konferencia részeként bemutatásra kerül Szophoklész Aiasza Czene-Polgár Donát rendezésében és Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusza Kaj Ádám színrevitelében, de egy klasszikussal is készülnek a szervezők. A konferencia főszervezőjével, prof. dr. Kocziszky Évával, az SZFE Doktori Iskolájának oktatójával beszélgettünk.
Zsidó színházi specializációt indít a Színház- és Filmművészeti Egyetem
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) a 2025/2026-os tanévben zsidó színházi specializációt indít az osztatlan színművész szakos képzésén belül. Az ötéves képzés az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) kezdeményezésére, a Milton Friedman Egyetemmel együttműködésben, hazai és nemzetközi szaktekintélyek közreműködésével valósul meg.
SZFE szakmai gyakorlatok – Minden infó egy helyen!
A szakmai gyakorlat az egyik legizgalmasabb része a képzésnek! Ilyenkor próbálhatod ki magad először élesben a választott szakmádban, építhetsz értékes szakmai kapcsolatokat, és sokan már ekkor megtalálják későbbi munkahelyüket. Nézzük meg szakonként, milyen lehetőségek várnak rád!
