Mi történt Nórával, miután elhagyta a férjét? – kiderül

„Nóra vagyok, Ibsen azonos című darabjából” – kezdi a főszereplő monológját a Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai című darabban.

Nórával nem sokkal azután találkozunk, hogy becsapta maga mögött a családi ház ajtaját. A főszereplőt Rigó Mária, Ábrahám Kíra, Tabajdi Anna és Kern Adrienn játssza, mintha Nórának megannyi személyisége lenne. Rigó Mária Nórájában még ott a lehetőség, munkát szeretne és megvalósítani önmagát: „Könnyen azonosultam a szereppel, hiszen az az életszakasz, amiben vagyok, pont az útkeresésről szól, másrészt nagyon sok instrukciót kaptam Zsótér tanár úrtól”.

Majd látjuk Nóra botladozásait, ahogy egyik férfi karjából a másikba menekül. Az okokat Tabajdi Anna fedi fel: „Azt mutatom meg, hogy ez a nő megrekedt egy 14 éves gyerek szintjén. Úgy próbál elérni dolgokat, hogy kislány lesz, ugrál, dalolászik, hízeleg. Viszont a mai világban ezekkel az eszközökkel nem tud érvényesülni. Egy dologra futja, férfiak megszerzésére, amit pont, hogy nem akart, hisz azt akarta megtudni, hogy mit ér ő valójában. Majd rádöbben, hogy két út van előtte: vagy gyári munkás lesz, egy huszadrangú senki vagy prostituált.”  A darab a kapitalizmus kritikája is; rengeteg benne a propagandaszöveg és a gazdasági szakszó, ami Annának is igazi kihívást jelentett: „Nekem ez a szerep azért volt különösen nehéz, mert nem igazán vagyok otthon gazdasági témákban. Ebben a darabban a nő olyan, mint a tőke, egy áru, itt a férfiak tulajdonképpen nőkkel kereskednek.”

A darab végén Nórát újra Helmer mellett találjuk fásultan, elhasználódva. Nincs fejlődéstörténet, ugyanoda került vissza, ahonnan elmenekült. Hogy ez előre elrendeltetett volt-e? Anna szerint Nórának számtalan lehetősége lett volna rá, hogy másképp döntsön, de mindig alávetette magát a férfiak akaratának. „Még ha egy nő nagyon szerelmes is, de a büszkesége, a lelke fontosabb kell, hogy legyen, minthogy megtartson egy férfit” – mondja. Mária szerint ma már nem annyira elkeserítő a nők helyzete, mint ebben a darabban. „Mindenkinek megvan a maga lehetősége, az ahhoz vezető utat kell megtalálni” – állapítja meg. Mindazonáltal Anna azt is hozzáteszi, hogy alapjában véve a feminizmus sem változtatott a hagyományos szokásrenden. „Ma is a nő neveli a gyereket, vezeti a háztartást, miközben keményen dolgozik. Ez a multifunkcionalitás azért elég ijesztő.”

Ami a próbafolyamatot illeti, abban mindannyian egyetértenek, hogy egy izgalmas és nehéz időszakon vannak túl. Most találkoztak először Zsótér Sándor szövegcentrikus formanyelvével. „Nagyon vezetett minket, miközben hagyta is, hogy kibontakozzunk. Megérteni a rendezőt, ez a kulcsa mindennek” – mondják. Habár a darabban tényleg a kimondottakon van a hangsúly, a gyári monotonitást jól megragadó mozdulatsorok, a szépen kivitelezett balett-technikák is szót érdemelnek. „Egyed Bea tanította be a koreográfiát. Nem azt várta tőlünk, hogy balerinák legyünk, mert arra egyébként alkalmatlanok lennénk, de nem is figuráztuk ki a balettet. Bea elhitette velünk, hogy úgy tökéletes, ahogy csináljuk”. Az előadásban a fiúk is megmutathatják sportos oldalukat: amíg – a Nóráért epedező munkásfiú szerepében – Lajcsik Domonkos a focista képességeit, addig Laczkó Bálint Weygangja a squashtudását villantja meg. Erre a koncepcióra a rendezőt valószínűleg az előadás helyszínéül szolgáló tornaterem adta lehetőségek ihlették, mindenesetre tökéletes megoldás volt arra, hogy huszonéves fiatalokra szabja a darabot.