A Budapest-hatás – Nekem Budapest lekvár a kenyéren
A Budapesti Történeti Múzeumban a város egyesítésének 150. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt arról, mit jelent a fővárosban élni, milyen történeti hagyományai vannak a városnak, és egyáltalán miből is áll ez a nagy, színes forgatag, amit Budapestnek nevezünk. A kiállításról Molnár Kata másodéves dramaturg hallgató írását olvashatjátok.
A látogató legelőször egy hatalmas installációban találja magát – szó szerint benne, ugyanis egy dobozokból álló építményben vagyunk, aminek falain minden oldalról videó- és filmrészletek vesznek minket körbe, a Vili a verébtől a Szomszédokon át egészen a híradókivágásokig. Lenyűgöző ez az alkotás, remek alaphangulatot ad a kiállításhoz, nosztalgiát ébreszt a látogatóban, hiszen valamelyik filmet mindannyian felismerjük a vetített részletekben, izgalmas játék is válhat abból, vajon hányat tudunk megnevezni a látott képkockák közül. Ezzel a kellemes nosztalgiával eltelve indulhatunk tovább a következő terembe, ami egy hosszú időkapszulás résszel kezdődik. A falon Budapest különböző időszakaiból egy-egy ember leírásait olvashatjuk a városról, illetve ahhoz kötődő élményeiről. A városegyesítéstől kezdődően a milleniumon és 1956-án át egészen az Európai Unióhoz való csatlakozásig láthatunk egy-egy emléket Budapest életéből. Megjelenik Kamermayer Károly, a város első polgármestere, de Krúdy Gyula, Blaha Lujza és Slachta Margit gondolatait is láthatjuk a falon. Nagyon érdekes szövegeket olvashatunk, azonban kissé ijesztőek a tömött sorok, sokáig kell egy helyben állva olvasni, ha mindegyik feliratra kíváncsi az ember, valamint a hely is kicsi, egy-két embernél több nehezen tud megállni.
A kiállítás végén voltak a leginteraktívabb részek. Helyet kaptak kijelzők, amiken egy Budapest térképen bejelölheti a látogató, hol él a városban, mi a kedvenc része stb. Ez azonban sajnos nem működött túl jól, a térkép nem volt nagyítható és keresni sem lehetett rajta, így nehezen volt használható. Nagyon tetszett viszont az a rész, ahol padokra leülve, fülhallgatókon keresztül lehetett az „utca emberével” készült interjúkat hallgatni, amikben olyan kérdésekre válaszoltak a megszólítottak, minthogy Budapest szerintük milyen állat lenne vagy milyen íze van a fővárosnak. A terem legvégén, zárásként még egy nagy üzenőfal is helyett kapott, ahova egy tableten keresztül bármilyen üzenetet fel lehet írni, és ez azon nyomban meg is jelenik a kivetítőn. Az egyik így szólt: „Nekem Budapest lekvár a kenyéren, tejszín az epren, méz a káposztán…”
És ez a lényege a kiállításnak – hogy mindenki megfogalmazhassa, neki mit jelent ez a város. Milyen érzelem, milyen illat, milyen szín. Mindenkinek más, de van benne valami megfoghatatlan közös, amitől tudjuk, hogy igen, ez Budapest. Ezerféle, színes, zajos, hatalmas kavalkád ez a város, de a kiállítás képes megragadni ebben a zűrzavarban az egyéni hangokat és rájuk felépíteni azt, milyen is Budapest. Hiszen végső soron a benne élőktől válik azzá a hellyé, amit ismerünk.
A szerző a másodéves dramaturg szakos hallgató az Színház- és Filmművészeti Egyetemen és Kritikaírás című szeminárium keretében készítette a cikket.
A Budapest-hatás. Fővárosi kötődések és identitások
Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum, időszaki kiállítás
2023.05.05 – 2024.03.31.
Forrás: magyarmuzeumok.hu
Fotók: Szabó Attila
Egyéb hírek
Adventi utazás címmel mutatott be vizsgafoglalkozást az SZFE harmadéves drámainstruktor osztálya
,,Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot” – ez a Senecától kölcsönzött idézet is lehetne az előadás mottója: osztályközösségünkben kiemelten fontosnak tartjuk, hogy egymásnak időt és meghallgattatást adjunk. Tudjuk, hogy egy mély beszélgetés, a csönd ereje és pár kedves gesztus sokat segíthet, főleg az ünnepekhez közeli időszakban.
Megjelent A televízió volt az életünk című kötet – az íróval, Babiczky Lászlóval beszélgettünk
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Nézőkutatás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Pilinszky a színpadon Isztambulban – Szilágyi Bálint vezetésével
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„A hangomat édesanyámtól örököltem” – interjú Fogl Noémivel, végzős zenés színművész hallgatónkkal
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Nemzetközi díjjal ismerték el az SZFE színházrendező oktatóját – interjú Szabó K. Istvánnal
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
Kálloy Molnár Péterre emlékezünk
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
Lehet-e az AI alkotó a színpadon és a filmen? – képes beszámoló az SZFE Innovációs Napjáról
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.
