„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
Mi vezetett az SZFE-re és miért éppen a fizikai színházi koreográfus szakot választottad?
Már gyermekkorom óta vonzott a színház világa, bár sokáig nem tudtam pontosan, milyen irányba induljak el. A fizikai színház iránti érdeklődésem akkor kezdett kibontakozni, amikor megtekinthettem az egyetem Mester és Margarita adaptációját. Lenyűgözött, ahogyan a regény különleges világát színpadra vitték – ez a komplexitás tökéletesen visszaadta a könyv szellemiségét. Ez az élmény indított el ezen az úton.
Korábban próbálkoztam a zenésszínművész-szakkal is, végül azonban a fizikai színházi rendező és koreográfus képzésre nyertem felvételt. Mire az eredményeket kihirdették, már egyértelművé vált számomra, hogy ez az irány áll hozzám közelebb.
Mit jelent számodra a fizikai színház, és miért vonz ez a fajta speciális művészi kifejezésforma?
A fizikai színház az a műfaj, amely leginkább megtestesíti azt a komplexitást, ami engem érdekel. Univerzális művészeti nyelvként szinte mindent magába olvaszthat – zenei elemeket, mozgást; ezeket pedig elválaszthatatlanul egyesíti. Ráadásul különleges viszonyban áll a szöveggel is, az absztrakció különböző fajtáit keresi, ezáltal pedig a megszokottól eltérő módon közvetíti a mondanivalót. Nem feltétlenül ugyanazokkal az eszközökkel fogok dolgozni, mint más alkotók, hiszen az egyetemi tanulmányok épp arra szolgálnak, hogy mindenki megtalálja saját színházi nyelvét.
Kik azok a mesterek, akik művészi utadat formálták az egyetemen?
Bár még keresem a saját hangomat, az SZFE-n lehetőségem nyílt különböző alkotókkal együtt dolgozni, ami segített tisztább képet alkotni a saját kifejezésmódomról is. Osztályfőnököm, Horváth Csaba vezetett be a fizikai színház világába, és általa körvonalazódott, milyen irányba szeretnék továbblépni. Meghatározó volt számomra Karsai György tanár úr hatása is, aki az ókori görög drámák elemzésén keresztül olyan drámaértelmezési gondolkodásmódot adott át, amely azóta is meghatározza a művészetről alkotott felfogásomat. Nem véletlen, hogy ő lett a szakdolgozatom konzulense is, amelyben az ókori drámák mai aktualitásait vizsgálom az anyafigurákon keresztül. Nagy hatást gyakorolt rám ugyanakkor Jákfalvi Magdolna tanárnő is, aki rávilágított a régebbi művek kortárs színpadokon történő megjelenésének körülményeire és az ilyen típusú alkotói folyamat egyéb nehézségeire.
Mesélj a diplomamunkádról. Mi inspirálta és miért volt fontos számodra ez a téma?
A diplomamunkám egy ókori görög ihletésű saját darab, amelyhez Klütaimnésztra gyilkosságának történetét vettem alapul. Ezt a motívumot mind a három nagy klasszikus tragédiaíró feldolgozta, és számos ma is aktuális kérdést rejt magában. Célom az volt, hogy kiemeljek belőle egy olyan aspektust, amely napjainkban is releváns, illetve, amin keresztül új olvasatot adhatok a drámának. Végül egy háromszereplős kamaradarabot írtam. Az Elektra története különösen érzékenyen beszél a transzgenerációs traumákról, az öröklött sebekről, amelyek generációról generációra továbbhagyományozódnak. Magyarország társadalma különösen terhelt ezekkel a múltból hozott traumákkal, ezért tartottam fontosnak színre vinni ezt a témát. A darabban megjelennek a mozaikcsaládok dinamikái, a hatalom közelébe kerülő emberek sérülései és a társadalmi felelősségvállalás kérdései is.
Milyen terveid vannak a diploma megszerzése után?
Szeretnék olyan művész lenni, aki komplex módon közelíti meg a színházat. Éppen ezért foglalkozom színpadi szövegírással, rendezéssel, emellett pedig alkalmanként színészi feladatokat is vállalok. Fontos számomra, hogy a diploma után is megőrizhessem ezt a sokszínűséget; sőt, ha lehetőség adódik, a zenével is szeretnék foglalkozni, hiszen ezek az alkotói területek kölcsönösen építik egymást. A szabadúszó lét vonz, mert így különböző műhelyekben próbálhatom ki magam és sokféle tapasztalatot szerezhetek. Ugyanakkor nyitott vagyok minden lehetőségre, legyen az társulati munka vagy más szakmai kihívás. Egy saját társulat létrehozása viszont egyelőre csak a távlati céljaim között szerepel, mert jelenleg a tapasztalatszerzésre és a művészi önkifejezés fejlesztésére szeretnék összpontosítani.
Egyéb hírek
Guiness rekord született dr. Lázár Balázs, egyetemünk adjunktusának közreműködésével
Szabó Lőrinc születésének 125. évfordulója alkalmából Lázár Balázs színész, Bella Istvàn-dìjas költő, a harmadéves dramaturg osztály társosztályvezetője vezényelte le a magyarországi együtt szavalás Guiness rekordjának megdöntését a költő Nyitnikék című versének részletével, a Pasaréti Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Közép-Budai Tankerület szervezésében.
„A verkli bennem szól” – Fejes Szabolcs Liliom-rendezéséről az alkotóval beszélgettünk
Molnár Ferenc klasszikusát, a Liliomot a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színházban. A fiatal alkotó, aki korábban több vizsgaelőadásban is megmutatta rendezői gondolkodásmódját, ezúttal személyes hangvételű és a jelenhez is szorosan kapcsolódó értelmezéssel nyúlt a legendás műhöz. Az előadás kapcsán rendezői látásmódjának alakulásáról, színészi bizalomról és belső verklidallamokról beszélgettünk.
Készség, interakció, virtuozitás – Adam J. Ledger az SZFE Doktori Iskolájában
Egyetemünk ismét külföldi vendégelőadót köszönthetett: április 14-én Adam J. Ledger, rendező és színházi teoretikus tartott újabb előadást doktori iskolánkban. A Birminghami Egyetem oktatója mostani előadásának fókuszpontjában a színház egyfajta ökologikus megközelítése állt, emellett szemléletes példákon keresztül világította meg a színházi előadás és a sport meglepő összefonódásait.
Az SZFE adott otthont az I. DOSZ Arts konferenciának
A Doktoranduszok Országos Szövetségének (DOSZ) Művészeti, Színház- és Filmtudományi Osztálya április 11-én egyetemünkön rendezte meg az I. DOSZ Arts Művészeti és Művészettudományi Napot. Intézményünk doktorandusz hallgatói nemcsak a szervezésben vállaltak szerepet, hanem előadóként is aktívan közreműködtek a programban.
Castinglehetőség színművészhallgatóknak
Az MTVA kínál lehetőséget színművészhallgatóinknak, hogy jövőbeli külsős produkcióinkban szerepeljenek.
Új fotólaborban sajátítják el az analóg filmkészítés alapjait az SZFE operatőr hallgatói
Különleges vizsgafeladat vár ebben a félévben mesterszakos operatőr hallgatóinkra: 35 mm-es filmre kell forgatniuk egy jelenetet. Miért kulcsfontosságú a hagyományos filmkészítési eljárások elsajátítása? – erről beszélgettünk Babos Tamással, Balázs Béla-díjas operatőr oktatónkkal.
Herskó Jánosra emlékeztek a Collegium Hungaricum Berlinben
Április 9-én, Herskó János születésének 99. évfordulóján különleges vetítéssel emlékeztek meg Berlinben a legendás magyar filmrendezőről és tanárról. A programban egykori tanítványainak rövidfilmjei – köztük Böszörményi Géza vizsgafilmje – idézték meg a Mester szellemiségét és pedagógiai örökségét.
Reménytelenül várni a csodát - Bemutatták a József Attila-filmet
A költészet napjára, József Attila születésnapjára időzítették a költő és Gyömrői Edit terápiás kapcsolatát feldolgozó Reménytelenül című film premierjét. A költő szerepét egykori hallgatónk, Sütő András alakítja, aki évek óta szavalja színpadon József Attila műveit, köztük a Szabad ötletek jegyzéke című gondolatfolyamot. A főszereplővel a bemutató után beszélgettünk.
