„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
Mi vezetett az SZFE-re és miért éppen a fizikai színházi koreográfus szakot választottad?
Már gyermekkorom óta vonzott a színház világa, bár sokáig nem tudtam pontosan, milyen irányba induljak el. A fizikai színház iránti érdeklődésem akkor kezdett kibontakozni, amikor megtekinthettem az egyetem Mester és Margarita adaptációját. Lenyűgözött, ahogyan a regény különleges világát színpadra vitték – ez a komplexitás tökéletesen visszaadta a könyv szellemiségét. Ez az élmény indított el ezen az úton.
Korábban próbálkoztam a zenésszínművész-szakkal is, végül azonban a fizikai színházi rendező és koreográfus képzésre nyertem felvételt. Mire az eredményeket kihirdették, már egyértelművé vált számomra, hogy ez az irány áll hozzám közelebb.
Mit jelent számodra a fizikai színház, és miért vonz ez a fajta speciális művészi kifejezésforma?
A fizikai színház az a műfaj, amely leginkább megtestesíti azt a komplexitást, ami engem érdekel. Univerzális művészeti nyelvként szinte mindent magába olvaszthat – zenei elemeket, mozgást; ezeket pedig elválaszthatatlanul egyesíti. Ráadásul különleges viszonyban áll a szöveggel is, az absztrakció különböző fajtáit keresi, ezáltal pedig a megszokottól eltérő módon közvetíti a mondanivalót. Nem feltétlenül ugyanazokkal az eszközökkel fogok dolgozni, mint más alkotók, hiszen az egyetemi tanulmányok épp arra szolgálnak, hogy mindenki megtalálja saját színházi nyelvét.
Kik azok a mesterek, akik művészi utadat formálták az egyetemen?
Bár még keresem a saját hangomat, az SZFE-n lehetőségem nyílt különböző alkotókkal együtt dolgozni, ami segített tisztább képet alkotni a saját kifejezésmódomról is. Osztályfőnököm, Horváth Csaba vezetett be a fizikai színház világába, és általa körvonalazódott, milyen irányba szeretnék továbblépni. Meghatározó volt számomra Karsai György tanár úr hatása is, aki az ókori görög drámák elemzésén keresztül olyan drámaértelmezési gondolkodásmódot adott át, amely azóta is meghatározza a művészetről alkotott felfogásomat. Nem véletlen, hogy ő lett a szakdolgozatom konzulense is, amelyben az ókori drámák mai aktualitásait vizsgálom az anyafigurákon keresztül. Nagy hatást gyakorolt rám ugyanakkor Jákfalvi Magdolna tanárnő is, aki rávilágított a régebbi művek kortárs színpadokon történő megjelenésének körülményeire és az ilyen típusú alkotói folyamat egyéb nehézségeire.
Mesélj a diplomamunkádról. Mi inspirálta és miért volt fontos számodra ez a téma?
A diplomamunkám egy ókori görög ihletésű saját darab, amelyhez Klütaimnésztra gyilkosságának történetét vettem alapul. Ezt a motívumot mind a három nagy klasszikus tragédiaíró feldolgozta, és számos ma is aktuális kérdést rejt magában. Célom az volt, hogy kiemeljek belőle egy olyan aspektust, amely napjainkban is releváns, illetve, amin keresztül új olvasatot adhatok a drámának. Végül egy háromszereplős kamaradarabot írtam. Az Elektra története különösen érzékenyen beszél a transzgenerációs traumákról, az öröklött sebekről, amelyek generációról generációra továbbhagyományozódnak. Magyarország társadalma különösen terhelt ezekkel a múltból hozott traumákkal, ezért tartottam fontosnak színre vinni ezt a témát. A darabban megjelennek a mozaikcsaládok dinamikái, a hatalom közelébe kerülő emberek sérülései és a társadalmi felelősségvállalás kérdései is.
Milyen terveid vannak a diploma megszerzése után?
Szeretnék olyan művész lenni, aki komplex módon közelíti meg a színházat. Éppen ezért foglalkozom színpadi szövegírással, rendezéssel, emellett pedig alkalmanként színészi feladatokat is vállalok. Fontos számomra, hogy a diploma után is megőrizhessem ezt a sokszínűséget; sőt, ha lehetőség adódik, a zenével is szeretnék foglalkozni, hiszen ezek az alkotói területek kölcsönösen építik egymást. A szabadúszó lét vonz, mert így különböző műhelyekben próbálhatom ki magam és sokféle tapasztalatot szerezhetek. Ugyanakkor nyitott vagyok minden lehetőségre, legyen az társulati munka vagy más szakmai kihívás. Egy saját társulat létrehozása viszont egyelőre csak a távlati céljaim között szerepel, mert jelenleg a tapasztalatszerzésre és a művészi önkifejezés fejlesztésére szeretnék összpontosítani.
Egyéb hírek
Három nap zsongás a Hungexpón: az SZFE idén is bemutatkozott az Educatio Kiállításon
„Miből áll a felvételi?” és „Van-e esélyem bejutni?” – ezek voltak a leggyakrabban feltett kérdések a 2026. január 8–10. között megrendezett Educatio Oktatási Szakkiállításon, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem idén is saját standdal vett részt. A háromnapos rendezvény során az érdeklődők az egyetem hallgatóival, munkatársaival és számos oktatóval is találkozhattak, akiknek személyesen is feltehették kérdéseiket.
Adventi utazás címmel mutatott be vizsgafoglalkozást az SZFE harmadéves drámainstruktor osztálya
,,Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot” – ez a Senecától kölcsönzött idézet is lehetne az előadás mottója: osztályközösségünkben kiemelten fontosnak tartjuk, hogy egymásnak időt és meghallgattatást adjunk. Tudjuk, hogy egy mély beszélgetés, a csönd ereje és pár kedves gesztus sokat segíthet, főleg az ünnepekhez közeli időszakban.
Megjelent A televízió volt az életünk című kötet – az íróval, Babiczky Lászlóval beszélgettünk
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Nézőkutatás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Pilinszky a színpadon Isztambulban – Szilágyi Bálint vezetésével
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„A hangomat édesanyámtól örököltem” – interjú Fogl Noémivel, végzős zenés színművész hallgatónkkal
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Nemzetközi díjjal ismerték el az SZFE színházrendező oktatóját – interjú Szabó K. Istvánnal
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
Kálloy Molnár Péterre emlékezünk
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
