Antifilozófusok az SZFE-n

Kocziszky Éva az Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című esszékötete korábbi könyvének folytatása, melyben immár nem a filozófiát szembesíti belső ellenzékével, hanem előre tekint a posztmodernen túli gondolkodásra, mely a művészi alkotás forrása is lehet. A kötet többszörös egybefonódásokat mutat be: filozófia és ellenzéke, a történeti és a kortárs gondolkodás, nem csak bibliai ellenszövegével, de a vele dialógusba lépő képzőművészeti alkotásokkal együtt képez értelmezési folyamatot.

A szerző elsősorban azoknak ajánlja a könyvét, akik vissza szeretnének térni a lassú, a teljes embert involváló olvasásra, vagy akik történeti mélyfúrással szeretnének kilépni korunk intellektuális börtönéből, s másfél évezredes történetek nyomán aktuálisan gondolkodni családról, barátságról, pénzről. A könyv arra invitál, hogy másként olvassunk ismertnek vélt igazságokról, másként nézzünk jól ismert műalkotásokat, s ezzel magunk is kilépjünk a kreativitás nietzschei értelemben vett „korszerűtlenségébe”.

A mostani kísérleti jellegű esemény célja az volt, hogy lehetővé tegye a könyv megértését és befogadását az előadók és a vendégek számára is. A hallgatók maguk választottak filozófusokat a kötetből, az előadások sora a következőképp alakult: Miguel de Unamuno – Zsigmond Soma; Augustinus – Czene-Polgár Donát és Kiss Anna; Alain Badiou – Füsi Borbála, Kovács Zsófia és Tóth Anna; Johann Caspar Lavater – Divéki Marcell és Szabó Csenge; Assisi Ferenc – F. Tóth Gergely, René Girard – Boda Ábel és Sebők Liliána; Slavoj Zizek – Liszák Lili és Szőke Dénes.

A program ötletgazdája Gleason-Nagy Natália volt, aki azt a feladatot adta hallgatóinak, hogy egy drámapedagógiai foglalkozás keretében próbálják meg közérthetően tanítani az Antifilozófusok II.-t. A diákok egyfajta posztmodern iskoladráma lehetőségét körvonalazták, amely megőrizte a műfaj tanító jellegének retorikáját. Emellett azonban a feladat felszabadította az alkotókat a kész dramaturgia, vagy a teljes értékű színházi előadás létrehozásának elvárása alól. A program célja a közös gondolkodás, beszélgetés és alkotás volt. Az eseményen részt vett a szerző, Kocziszky Éva is, aki reflektált a hallgatók gondolataira és értelmezési kísérleteire, a nap végén pedig a következőképp összegezte meglátásait:

„Örülök, hogy bizonyos gondolatok, amiket próbáltam megfogalmazni, visszhangra találtak, és tovább gondolhatók. Egy-egy ilyen esemény jobb visszajelzés, mint egy szakkritika.”