Az SZFE-re látogatott Jean-Marie Pradier, az etnoszcenológia atyja
április 29., hétfő 13:06
Lebilincselő előadásaival ragadta magával a hallgatókat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Jean-Marie Pradier, az etnoszcenológia tudományának alapítója. A neves tudóst Sepsi Enikő professzor asszony, a Színház és Filmművészeti Egyetem rektora, a francia professzor egykori hallgatója fogadta, aki egyúttal a Doktori Iskola hallgatóinak tartott francia nyelvű előadást is tolmácsolta.
Jean-Marie Pradier a harmadéves dramaturgoknak két alkalommal tartott angol nyelvű előadást, az szfe.hu-nak adott közvetlen hangvételű interjúban pedig elmondta, hogy még gyermekkorában megérintette a színház, ami aztán egész pályafutását meghatározta.
Az 1995-től formálódó tudományág alapja, hogy az előadóművészeti jelenségek tanulmányozása során kerüli az etnocentrizmust, ehelyett pedig azt hangsúlyozza, hogy azokat más kulturális, történelmi és társadalmi kontextusban is szükséges megvizsgálni. Jean-Marie Pradier az etnoszcenológiát az etnomuzikológiával, a performance studies-zal, az etnodrámával és a színházi antropológiával hozza összefüggésbe. Az SZFE-n tartott előadása során kitért a tudományág megalapozásában szerepet játszó magyar tudóselődökre is, így Róheim Géza néprajzkutatóra, az etnológia pszichoanalitikai irányzatának világhírű egyéniségére, Ferenczi Sándorra, a magyarországi pszichoanalízis megteremtőjére, Bartók Bélára, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjére és népzenekutatójára, valamint a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (Centre National de la Recherche Scientifique, rövidítve CNRS) korábbi kutatási igazgatója, Georges Kassaï (Kassai György) tevékenységére.
Jean-Marie Pradier, az Université Paris 8 Vincennes-Saint-Denis Színházi Tanszékének professzor emeritusa, a Nemzetközi Színházi Antropológiai Iskola alapító tagja, a L’Ethnographie folyóirat tudományos igazgatója, számos publikáció szerzője és – 2001-es alapítása óta – a Maison des Sciences de l’Homme Paris Nord tagja. Oktatói pályáját a Toulouse-i Egyetem Pszichológiai Intézetében kezdte, miközben színházi szakemberként dolgozott egy kísérleti csoporttal. Az iraki Kurdisztánban végzett kutatásai és a kurdokkal való kapcsolatai miatt az ankarai kormány rendeletére kiutasították Törökországból. Az ő nevéhez köthető az Uruguayban megalapított Teatro Laboratorio de Montevideo, de szoros szálak fűzik a Rabati Egyetemhez is, ahol pszicholingvisztikát tanított.
Emlékszik, mi volt az ősélménye a színházzal kapcsolatban?
Természetesen, bár sajnos nem tegnapelőtt volt (nevet). Első emlékem a színház világából egy Shakespeare-idézet volt, amit 12 évesen hallottam a nővéremtől. Azonnal éreztem, hogy ez a szöveg nekem szól, feladványnak éreztem. Nem tudom megmagyarázni, miért éreztem így, egyszerűen csak megtörtént. Be szerettem volna fejezni az idézetet… Addig-addig foglalkoztam vele, míg a magam módján az egész darabot átírtam (nevet), ami meglepő volt, tekintettel arra, hogy még csak iskolás voltam. Egy másik emlék – szintén gyermekként – az volt, amikor elmerültem Shylock karakterében. Ez sem volt mindennapi, hiszen Shylock, Shakespeare A velencei kalmár című drámájának főhőse egy bonyolult karakter és ne feledjük, hogy én még mindig csak gyermek voltam. Azóta sem múlt el bennem az a különleges érzés, hogy a színház szabadságot és kreatív kibontakozást hozhat.
A doktorandusz- és a dramaturg szakos hallgatóknak tartott előadásai során lenyűgözte a közönségét. Fogalmazhatunk úgy, hogy szélesre tárt egy kaput?
Az etnoszcenológia egy olyan tudomány, amely a színházi művészeteket vizsgálva fontosnak tartja az etnocentrizmus megértését és kulturális kontextusba helyezését. Alapvetően arról szól, hogy ne csak a saját kulturális keretünkben, hanem más társadalmi és történelmi hátterekben is megértsük az előadóművészeteket. Az etnoszcenológia gyakorlatilag egy újabb megközelítés, amely azt hangsúlyozza, hogy az előadóművészet tanulmányozásában el kell kerülni az etnocentrizmust, vagyis ne tekintsünk minden kultúrára a mi saját értékeink és normáink szempontrendszere szerint; ez a tudományág a különböző emberi csoportok és kulturális közösségek látványos (l. „spectaculum”) gyakorlatait vizsgálja és elemzi.
És mindemellett az etnoszcenológia interdiszciplináris jellegű, mivel összekapcsolja azokat az emberi viselkedés kutatásával foglalkozó tudományokat, mint amilyen például a neurobiológia, az antropológia vagy a szociológia.
Így van. És visszautalva az előző kérdésére, ez az új megközelítés arra ösztönöz bennünket, hogy nyitottak legyünk más kulturális háttérrel rendelkező művészeti megnyilvánulásokra és perspektívákra is. Az etnoszcenológia arra hív minket, hogy esettanulmányokat végezzünk, tanulmányozzuk a kontextusokat és a történelmet, hogy mélyebb megértést nyerjünk az előadóművészetek sokszínűségéről és gazdagságáról. Ezáltal azt szeretnénk elérni, hogy a színházi művészetek világában ne csak a nyugati kultúra domináljon, hanem más kulturális és társadalmi szempontok is érvényre juthassanak. A nyugati kultúra szerepe és legitimációja fontos téma az etnoszcenológia szempontjából. Azok a kulturális kifejezések, valamint művészeti megnyilvánulások, amelyek felhagynak azzal a gyakorlattal, hogy saját kontextusukba helyezzék magukat, külön figyelmet érdemelnek és elemzést igényelnek.
Az etnoszcenológia egyfajta szabadságot ad, egy kötetlenebb megközelítést?
Az egyetemes történelem és a különböző kultúrák közötti kapcsolatok tanulmányozása rávilágít arra, hogy a sokszínűség az emberi faj alapvető tulajdonsága. A színház mint művészeti forma ma már egy nemzetközi közegben működik és nem szabad összetéveszteni a különböző kulturális hagyományok egymásra hatásának fogalmával. Az etnoszcenológia hangsúlyozza az esettanulmányok, a konkrét tapasztalatok és a történeti kontextus fontosságát az előadóművészeti gyakorlatok megértésében.
Végül az etnosztenológia arra ösztönöz, hogy nyugati látásmódunkat kibővítsük, és interdiszciplináris megközelítéseket alkalmazzunk. A művészeti antropológia ebben a kontextusban olyan kihívásokkal szembesül, mint az emberi tevékenységek leírása a megfelelő kulturális és társadalmi kontextusban, valamint ehhez kapcsolódóan arra kérdez rá, ez hogyan illeszkedik a különböző nyugati művészeti és esztétikai felfogásmódokhoz. Ez a megközelítés kiemelkedően fontos, különösen akkor, amikor olyan előadóművészeti gyakorlatokról van szó, melyeknek státuszát és használatát a társadalmi normák határozzák meg.
Hogyan érezte magát Magyarország legnagyobb múltú előadóművészet-oktatással foglalkozó egyetemén, az SZFE-n, amely nagyrészt gyakorlatorientált képzései mellett a művészettudományos kutatásból is egyre nagyobb mértékben kiveszi a részét ?
Köszönöm, fantasztikusan éreztem magam. Nem vagyok felületesen barangoló turista, így ez az út igazán kiváló volt számomra. Mindig öröm találkozni a fiatalokkal és különösen élveztem az SZFE hallgatóival való közös munkát.
„Nekem két okból is nagyon jó élmény volt Pradier professzor látogatása. Az egyik, hogy angol nyelven hallgathattunk egyetemi előadást, ami a mai világban véleményem szerint elengedhetetlen, a másik pedig, hogy biológiai oldalról is vizsgáltuk a színházat. A „Hogyan lehet élővé varázsolni az előadásokat?” kérdésére professzor úr biológiai válaszokat is adott, ami számomra, – tekintettel arra, hogy biomérnökként végeztem –, kifejezetten hasznos tapasztalat volt, hiszen a prezentáción keresztül így összeköthettem a két szakmámat. A reál és a humán tárgyak között nagyon sok esetben kerülnek előtérbe gondolkodásmódbeli különbségek, amelyekkel néhány évvel ezelőtt még komolyabban küzdöttem. Pradier professzor viszont rávilágított, hogy ezeknek eltéréseknek egyáltalán nem kell akadályt jelenteniük a megértés folyamatában. Az etnoszcenológiában épp ez a kettősség: a realitás és a művészet együttese a gyönyörű. Ráadásul a professzor nagyon kedvesen állt mindenkihez. Igyekezett megtanulni a neveinket és egyénileg is beszélgetett velünk pár perc erejéig. Sokat lehetett tőle tanulni, hasznos tanácsokkal látott el minket a jövőre nézve.”
Kovács Zsófia elsőéves dramaturg hallgató
Egyéb hírek
„Ha a néző egy kicsit őszintébben megy haza, az már nagyon nagy dolog”
Ilja Bocsarnikovsz orosz-lett színművész, színházrendező, egyetemi tanár. 2017-től rendszeresen dolgozik Magyarországon: sokadik rendezésén van túl, 2022-2023 között a debreceni Csokonai Színház, 2023-tól a Karinthy Színház művészeti vezetője. 2023-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára. A Déryné Magazinnak adott interjújában a színházak jövője kapcsán beszélt többek között emberi értékekről, az élet nagy kérdéseiről és arról, szerinte hol kezdődik a színház.
Elnyerte az Év Kiállítása díjat az OSZMI
A Bodolay Géza Jászai Mari-díjas, érdemes művész, színházi rendező, egyetemünk oktatója által vezetett Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bűvészinasok című tárlata nyerte el idén az Év Kiállítása díjat, amelyet kedden adtak át Budapesten, a Hagyományok Házában.
Bábozva a veszteség is könnyebben feldolgozható
Egy bábelőadás nem feltétlenül móka és kacagás. A betegség, a halál és a gyász olyan tabu témák, amelyekről Kiss Dorina, harmadéves bábrendező szakos hallgató „Édesanyám, édesanyám” című bábelőadása érzékeny és elgondolkodtató perspektívát nyújt. Az előadást nemrég gyerekközönség előtt is bemutatták.
Vizsgafilm-vetítés az Urániában
Az SZFE film- és televíziórendező BA III. évfolyama és a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyama bemutatja tavaszi vizsgafilmjeit. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja november 22-e, 18 óra. A Díszteremben a film- és televíziórendező BA III. évfolyam rövidfilmjei kerülnek vászonra, a Csortos teremben pedig a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyamának kisfilmjei láthatóak majd.
Megszólíthatók-e irodalommal a mai középiskolások?
A Déryné program részeként indult KultUp alprogram sikerrel válaszol erre a kihívásra: az ország középiskoláit járva a diákok körében is népszerű színházi és művészeti témanapokat tart, amelyhez az elmúlt napokban két helyszínen mi is csatlakoztunk.
Elhunyt Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező
Szomorúan értesültünk róla, hogy Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező, egyetemünk egykori hallgatója elhunyt. Az 1954-ben végzett, sokoldalú színházi szakember alig három hónapja vette át SZFE-s rubindiplomáját.
Tudományos Diákköri Konferencia az SZFE-n
Egyetemünk 2024. november 29-én (pénteken) a Mészáros utcai oktatási épület 2. emeleti tárgyalótermében tartja Tudományos Diákköri Konferenciáját, amelyre az egyetemi kurzusokon kívül készült műalkotásaikkal és elméleti dolgozataikkal jelentkezhettek mindhárom intézetünk hallgatói. A filmes szekció 09:00 órakor, a színházművészeti szekció 14:00 órakor kezdődik.
Egyetemünk hallgatója lett az év legjobb diák operatőre
Átadták a legjobb operatőröknek járó Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Díjakat Budapesten, a Pesti Vigadóban. Nagy örömmel számolunk be róla, hogy a Diákfilm kategória győztese idén Zsoldos Balázs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója lett!
