Az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencián mutatták be Szophoklész Aiasz című drámáját Czene-Polgár Donát harmadéves dramaturg szakos hallgató rendezésében. Mi vitte el a mozgásszínház felé, és miért fontos ma a női sorsok ábrázolása? – erről is kérdeztük a Lázár Balázs és Szabó Réka osztályában tanuló fiatal alkotót interjúnkban.
– A Fejetlen test című tavalyi vizsgarendezésed után ezúttal egy klasszikus művet állítottál színpadra. Hogyan született meg az Aiasz színrevitelének gondolata?
– Az első impulzust Timár András tanár úrtól kaptuk, aki felhívta figyelmünket a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája által meghirdetett pályázati lehetőségre. Soha életemben nem nyújtottam még be pályázatot, így nagyon sok segítséget kaptam a pályázat megírásában Smid Róbert és Timár András tanár uraktól, majd Kocziszky Éva professzor asszonnyal való egyeztetést követően indulhatott el a művészeti folyamat.
– Miért pont az Aiaszra esett a választás?
– Elsőéves hallgatóként találkoztam először ezzel a különleges alkotással, amely már akkor mély benyomást tett rám. Ez a görög tragédia több szempontból is egyedülálló, egyrészt a nyílt színi öngyilkosság ábrázolása miatt, másrészt pedig azért, mert a címszereplő a darab felénél gyakorlatilag eltűnik. Ettől a ponttól kezdve mintha egy új narratíva bontakozna ki – Szophoklész tulajdonképpen két drámát ötvözött eggyé. Ez a dramaturgiai sajátosság nagyon izgalmas kihívást jelentett a próbafolyamat során, hogy a nézők számára mindezt hogyan tudjuk majd világossá tenni az előadásban.
– Hogyan zajlott a dramaturgiai munka?
– A szöveg átdolgozását Tóth Anna Orsolya másodéves dramaturg szakos hallgató végezte el kivételes szakmai igényességgel. Az eredeti ötven oldalas műből egy tizenöt oldalas, esszenciális változat született, amely úgy őrzi meg az eredeti tragédia mívességét és művészi értékeit, hogy közben új szempontokat is beemel. Ilyen például Tekméssza sorsának árnyaltabb kibontása, aki az eredeti műben Aiasz holttestének megtalálása után elnémul, mert róla Szophoklész említést sem tesz. Anna fontosnak érezte, hogy az ő sorsa is megjelenjen, hiszen
„ma már nem lehet úgy tragédiát vagy bármilyen előadást csinálni, hogy a női sorsokkal nem foglalkozunk.”
– Milyen rendezői koncepció mentén formálódott az előadás?
– A munka során a kísérleti színház eszköztárából merítettünk. Alapvető célkitűzésem volt, hogy a fiatal színészekkel együtt találjuk meg azt a kifejezésmódot, amely élővé teszi ezt az időben távoli drámát. A próbafolyamatot megelőzően két meghatározó színésztréningen vettem részt: Alessandro Serra tréningjén a Színházi Olimpia keretében, illetve Kozma Gábor Viktorral Kisvárdán a Six viewpoints alapú tréningen. Ezek a tapasztalatok egy erőteljesen mozgásközpontú előadás létrehozását inspirálták. Ennek megfelelően minimális díszletet használtunk, sokkal inkább egy intim rituális teret szerettem volna létrehozni a hatalmas ponyvával és a rajta lévő homokkal.
– Mennyiben tekinthető az előadás mozgásszínházi produkciónak?
– A mozgásszínház valóban domináns eleme lett az előadásnak. Törekvésem az volt, hogy a szövegben rejlő intenzív érzelmi tartalmak a színészek testén jussanak érvényre. Éppen ezért minimalizáltam a kellékhasználatot, hogy a fókusz a színész testén, mozgásán legyen.
– Milyen nehézségeket rejt egy antik tragédia mai interpretációja?
– A legnagyobb kihívást az akkori és a mai értékrend közötti távolság áthidalása jelenti. Tekméssza alakjának értelmezése például különösen összetett feladat, hiszen egyszerre rabnő, szerelmes és házastárs. Ez erős diszkrepancia, amit nagyon nehéz értelmezni, megértetni a mai közönséggel. Hasonlóan nehéz mai kontextusba helyezni Aiasz öngyilkosságának motivációját, a sors általi determináltság fogalmát, amely számára az egyetlen lehetséges kiutat jelenti.
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Franco Nero érkezett Magyarországra az SZFE osztályvezető oktatója, Oberfrank Pál által vezetett Veszprémi Petőfi Színház meghívására. Az olasz világsztár élete során eddig 250 filmben vállalt szerepet, melyeknek műfaji sokszínűsége elképesztő: az alkotások között ugyanúgy vannak művészfilmek, mint politikai krimik, spagetti-westernek és történelmi tablók. Az életmű ez utóbbi kategóriába sorolható darabjai közül ráadásul a legjelentősebbek közé tartozik a magyar Julianus barát, a Honfoglalás és a Sacra Corona is. Franco Nero volt már magyar, lengyel és orosz; több mint harminc eltérő nemzet hőseit keltette életre a filmvásznon.
Ács Vanessza, az SZFE harmadéves televíziós műsorszerkesztő hallgatója a Pannónia Ösztöndíjprogram keretén belül két hónapot töltött egy különleges szigeten, ahol mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött.
Az Országos Színházi Találkozó, amely a magyar színházi élet egyik legfontosabb ünnepe, idén is sokszínű és izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem is képviselteti magát. Június 12-én a Spoon River-i holtak, június 16-án pedig a Parasztopera látható majd az OSZT Off programjában.
„Egyszerűen nem vesszük észre, hogy a múlt mennyire körbelengi ezt az országot és nem tudjuk elengedni, nem tudunk továbblépni. Fel kell ismernünk, hogy vannak olyan dolgok, amikről beszélnünk kell” – ötödéves fizikai színházrendező hallgatónk, Regős Simon nem félt családja legintimebb történeteit színre vinni, egyfajta korlenyomatot is adva a második világháború utáni évtizedekről. A Hisztéria üzenőfüzete-t még júniusban is elcsíphetjük a Bethlen Téri Színházban.
Domokos Éva Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművészhallgatója egy különleges lehetőséggel indította pályáját: szerepet kapott a nagy sikerű Pokoli rokonok című sorozatban. Az egyetemi kurzustól a castingon át a forgatás élményeiig, majd a színházi és filmes felkérésekig tartó út nemcsak szakmai áttörést hozott számára, hanem önismereti fordulóponttá is vált.