Rituális térbe helyezett Aiasz – beszélgetés Czene-Polgár Donáttal
2024 november 23., szombat 18:40.
Az Antik tragédia a kortárs színpadon című konferencián mutatták be Szophoklész Aiasz című drámáját Czene-Polgár Donát harmadéves dramaturg szakos hallgató rendezésében. Mi vitte el a mozgásszínház felé, és miért fontos ma a női sorsok ábrázolása? – erről is kérdeztük a Lázár Balázs és Szabó Réka osztályában tanuló fiatal alkotót interjúnkban.
– A Fejetlen test című tavalyi vizsgarendezésed után ezúttal egy klasszikus művet állítottál színpadra. Hogyan született meg az Aiasz színrevitelének gondolata?
– Az első impulzust Timár András tanár úrtól kaptuk, aki felhívta figyelmünket a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája által meghirdetett pályázati lehetőségre. Soha életemben nem nyújtottam még be pályázatot, így nagyon sok segítséget kaptam a pályázat megírásában Smid Róbert és Timár András tanár uraktól, majd Kocziszky Éva professzor asszonnyal való egyeztetést követően indulhatott el a művészeti folyamat.
– Miért pont az Aiaszra esett a választás?
– Elsőéves hallgatóként találkoztam először ezzel a különleges alkotással, amely már akkor mély benyomást tett rám. Ez a görög tragédia több szempontból is egyedülálló, egyrészt a nyílt színi öngyilkosság ábrázolása miatt, másrészt pedig azért, mert a címszereplő a darab felénél gyakorlatilag eltűnik. Ettől a ponttól kezdve mintha egy új narratíva bontakozna ki – Szophoklész tulajdonképpen két drámát ötvözött eggyé. Ez a dramaturgiai sajátosság nagyon izgalmas kihívást jelentett a próbafolyamat során, hogy a nézők számára mindezt hogyan tudjuk majd világossá tenni az előadásban.
– Hogyan zajlott a dramaturgiai munka?
– A szöveg átdolgozását Tóth Anna Orsolya másodéves dramaturg szakos hallgató végezte el kivételes szakmai igényességgel. Az eredeti ötven oldalas műből egy tizenöt oldalas, esszenciális változat született, amely úgy őrzi meg az eredeti tragédia mívességét és művészi értékeit, hogy közben új szempontokat is beemel. Ilyen például Tekméssza sorsának árnyaltabb kibontása, aki az eredeti műben Aiasz holttestének megtalálása után elnémul, mert róla Szophoklész említést sem tesz. Anna fontosnak érezte, hogy az ő sorsa is megjelenjen, hiszen
„ma már nem lehet úgy tragédiát vagy bármilyen előadást csinálni, hogy a női sorsokkal nem foglalkozunk.”
– Milyen rendezői koncepció mentén formálódott az előadás?
– A munka során a kísérleti színház eszköztárából merítettünk. Alapvető célkitűzésem volt, hogy a fiatal színészekkel együtt találjuk meg azt a kifejezésmódot, amely élővé teszi ezt az időben távoli drámát. A próbafolyamatot megelőzően két meghatározó színésztréningen vettem részt: Alessandro Serra tréningjén a Színházi Olimpia keretében, illetve Kozma Gábor Viktorral Kisvárdán a Six viewpoints alapú tréningen. Ezek a tapasztalatok egy erőteljesen mozgásközpontú előadás létrehozását inspirálták. Ennek megfelelően minimális díszletet használtunk, sokkal inkább egy intim rituális teret szerettem volna létrehozni a hatalmas ponyvával és a rajta lévő homokkal.
– Mennyiben tekinthető az előadás mozgásszínházi produkciónak?
– A mozgásszínház valóban domináns eleme lett az előadásnak. Törekvésem az volt, hogy a szövegben rejlő intenzív érzelmi tartalmak a színészek testén jussanak érvényre. Éppen ezért minimalizáltam a kellékhasználatot, hogy a fókusz a színész testén, mozgásán legyen.
– Milyen nehézségeket rejt egy antik tragédia mai interpretációja?
– A legnagyobb kihívást az akkori és a mai értékrend közötti távolság áthidalása jelenti. Tekméssza alakjának értelmezése például különösen összetett feladat, hiszen egyszerre rabnő, szerelmes és házastárs. Ez erős diszkrepancia, amit nagyon nehéz értelmezni, megértetni a mai közönséggel. Hasonlóan nehéz mai kontextusba helyezni Aiasz öngyilkosságának motivációját, a sors általi determináltság fogalmát, amely számára az egyetlen lehetséges kiutat jelenti.
Egyéb hírek
Mit lát a néző? És mi az a puskamikrofon? – Programajánló az Alkotóműhelyek Hetéről
Mindig is kíváncsi voltál, mit tanulnak a többiek? Televíziós szakra jársz, de érdekel a színpad világa? Esetleg rendezőként eljátszottál a gondolattal, milyen lehet bábszínészként életet lehelni a tárgyakba, vagy talán már profin vágod a filmet, de szívesen kipróbálnád magad egyszer a kamera mögött? Az Alkotóműhelyek Hete során pont erre lesz lehetőséged. Kezdjük együtt kreatívan az új tanévet!
„Nagyon vágytunk már egy ilyen osztályra” – bemutatkoznak az elsős bábszínészek osztályvezetői
Ellinger Edina és Ács Norbert ugyanolyan fanatikusai a bábművészetnek, annak szerepéről és oktatásáról is egyet gondolnak. Így nem meglepő, hogy huszonegy éve egymás szakmai támaszai, és hogy idén együtt indítanak osztályt az SZFE-n. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal velük beszélgettünk.
Ismét az Alkotóműhelyek Hete nyitja a tanévet
Pilátus alakja a színpadon, a homokból hogyan válik emlékezet és mit rejtenek az őserdő által benőtt maja városok. A korábbi évekhez hasonlóan számos érdekes előadással, programmal várjuk hallgatóinkat már szeptember első hetében, hogy kreatívan induljunk neki a közös munkának.
„Újra szívünkbe zártunk, Debrecen!” – Beszámoló a 2025-ös Nyári Akadémiáról
Az idei Nyári Akadémián 81 leendő elsőéves hallgató vett részt a cívis városban, hogy megismerkedjen jövendőbeli évfolyamtársaival, oktatóival, és nem utolsósorban azzal az egyedi „eszefés” életérzéssel, amely hamarosan mindennapjaik részévé válik. A HÖK és az egyetem vezetésének közös szervezésében megvalósuló egyhetes tábor gazdag kulturális, szakmai és közösségi programkínálattal várta a résztvevőket, így az oktatók és a hallgatók szeptember 5-én, a tanévnyitón már ismerősként üdvözölhetik egymást.
„Célunk, hogy minél több jó film szülessen” – bemutatkozik az SZFE dokumentumfilmes osztályvezető párosa
A 2025 szeptemberében induló osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal a dokumentumfilm-rendező művész MA osztályának vezetőivel, Barlay Tamással és Moys Zoltánnal beszélgettünk. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet oktatóival arra is kitértünk a felvételi eljárás menetének ismertetése mellett, hogyan találja meg egy dokumentumfilmes készülő alkotásának témáját.
Milyen egy casting a tévében? – elkísértünk három SZFE-s hallgatót
Különleges lehetőségben részesült egyetemünk három zenésszínművész-hallgatója, amikor részt vett az MTVA szereplőválogatásán. A Karrieriroda által szervezett castingon a hallgatók a színházi előadói készségeik kiegészítéseként betekintést nyerhettek a televíziós műsorvezetés világába is.
Egy tanév, egy akciófilm – így zajlott az első second unit képzés az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2024-ben indított second unit-rendező képzés egyedülálló kezdeményezés a hazai felsőfokú művészképzésben. Az interjúban Gulyás Budával, a szak osztályvezetőjével beszélgettünk az elsőként végzett évfolyammal kapcsolatban szerzett tapasztalatairól, a szakma sajátosságairól és a jövő kihívásairól.
„Én a partneri alkotói viszonyban hiszek” – interjú Kiss Józseffel, a drámainstruktor-rendező szak osztályvezetőjével
A szeptemberben induló elsőéves osztályok vezetőit bemutató sorozatunk következő szereplője Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója – bár őt aligha kell bemutatnunk, hiszen évek óta oktat az SZFE-n. Gyakran dolgozik együtt a hallgatókkal, hiszen a soproni teátrum előadásaiban rendező-, valamint dramaturg- és színészhallgatók is közreműködnek. Hogyan juthatnak el ilyen felkérésekig a drámainstruktor-rendező szakos hallgatók és milyen többletet ad számukra ez a képzés? A tanévkezdésre hangolódva ezekről is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas drámaíró-rendezővel.
