Jól kell rendezni, csináljatok jó filmeket! – adta útravalóul tanítványainak az áprilisban elhunyt András Ferenc, Kossuth-díjas filmrendező.
Az SZFE harmadéves rendező szakos hallgatói filmvetítéssel tisztelegtek egykori osztályvezető tanáruk előtt a Pesti Vigadóban. Mi is részt vettünk a megemlékezésen.
Csak elvétve maradt üres szék a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaratermében. A „Mozi a Vigadóban” program résztvevői kivételesen nemcsak egy közös filmezésre gyűltek össze a múlt héten, hanem azért is, hogy megemlékezzenek a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű és A nagy generáció című korszakalkotó filmek rendezőjéről, András Ferencről. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező az utolsó éveit a filmpedagógiának szentelte. A vizsgafilmek vetítését még ő maga kezdte el szervezni a Magyar Művészeti Akadémiával közösen, amelynek ő is tagja volt. Az eseményt már nem érhette meg, de egészen biztos, hogy büszkén figyelte tanítványait odafentről.
Az esten Zsigmond Dezső mondott búcsúbeszédet, az Akadémia Film- és Fotóművészeti tagozatának vezetője. Felelevenítette az utolsó tagozati ülésüket, melyre a rendező egy hosszabb kórházi kezelés után érkezett. Gyenge volt és sápadt, de mégis ott volt, mert fontos volt számára a közösség. Ez annak fényében még inkább értékelendő, hogy a filmes alkotók egyszerre magányos és közösségi emberek. Különös ambivalencia. Kiemelte, hogy András Ferencnek a filmezés volt az élete. Alkotásai azt mutatják, hogy egy film lehet egyszerre művészi és közönségbarát. „Aki megnézi a Dögkeselyűt, vagy a Veri az ördög a feleségét, joggal állítja, hogy hú de bazi jó mozi.” – mondta. Zsigmond szerint előbbi felveszi a versenyt a legjobb hollywoodi zsánerfilmekkel, mégis jellegzetesen közép-európai, magyar. Cserhalmi György karaktere jóval több és mélyebb, mint az amerikai filmhősöké, hiszen a mi földünkből és egy nehéz korszakból táplálkozott. Utóbbi pedig a magyar vidék filmje, amelyben a kommunizmus által megnyomorított, mégis szeretnivaló kisemberek groteszk világa tükröződik. „Az tud csak ilyet csinálni, aki közöttük élt.” – tette hozzá a tagozatvezető.
A harmadéves rendező osztály gondolatait Hema Karim tolmácsolta, aki megosztotta a közönséggel, hogy osztályvezető tanáruk olyannyira szívén viselte a sorsukat, hogy még életének utolsó heteiben, nagy betegen sem volt rest felhívni őket a vetítés szervezésének előrehaladásával kapcsolatban. Hitt a filmjeikben, hitt bennük. Arra ösztönözte őket, hogy találják meg a saját hangjukat. És ott voltak persze a legendás sztorijai is: megosztotta velük, hogy ismerkedett meg az egyetemen Cserhalmi Györggyel, hogy kötöttek barátságot egy Vas utcai kocsmában, vagy hogy írta újra egy óra alatt a Dögkeselyű egyik fő jelenetét a forgatás közepén… Megtudhattuk azt is, hogy András Ferenc nemcsak filmet tudott jól rendezni, hanem a főzésben is jeleskedett. Tanítványai megkóstolhatták a híres marhalábszárpörköltjét, amit fél napig készített Soós Péter osztályvezető tanárral együtt, hogy elég puha legyen. Mindannyian hálásak, hogy bizalmat szavazott nekik, valamint, hogy nemcsak a filmkészítés lehetőségét adta meg számukra, hanem hogy egy összetartó osztályt is kovácsolt belőlük.
Majd következtek a várva várt vizsgafilmek. Egymás után pergett le előttünk Hema Karim Életfogytiglan című kisfilmje, Demeter Hunor Cukormáza, Klock-Balog Péter Te is Fiam, Rúfusz című alkotása, a Varga Patrik rendezte Éjjeli kimenő, Horváth Kolos Xavér Harmatos barackfavirággal szeretnélek ébreszteni című vizsgafilmje és Pekár Éva Hannától az Annyira jól esne *** most.
Az est a vizsgafilmek alkotóinak és osztályvezető tanáraiknak kerekasztalbeszélgetésével zárult, amelyet Soós Péter film- és televíziórendező moderált. Soós szerint András Ferenc azt vallotta, hogy nem a technikai tudás átadása az oktatók elsődleges célja, mert azt a gyakorlat is magával hozza, ehelyett inkább a személyiségfejlesztésre kell fektetni a hangsúlyt. A felvételin karaktereket keresett, majd az együtt töltött évek alatt azt próbálta kideríteni, hogy ki miben jó, kit mi érdekel. „De ő maga is egy nagyon komoly fazon volt. A jelenlétében a magyar filmtörténet egy nagyon fontos darabkáját tapasztalhatta meg az ember.” – zárta gondolatát egykori kollégája. A hallgatók többek között arról is beszámoltak a kerekasztalbeszélgetésen, hogy vizsgafilmjük témáját az András Ferenc tanár úr által adott feladatból bontották tovább, aki arra tanította őket, hogy mindig járjanak nyitott szemmel és figyeljék meg a körülöttük élő embereket, valamint viszonyaikat. Hiszen egy rendező azokat a történeteket tudja a leghitelesebben megfilmesíteni, amelyeket ő maga is megtapasztalt.
A beszélgetést Soós Péter egy igazán elgondolkodtató megállapítással zárta – a hat tanítványból álló csapat volt az egyetlen András Ferenc-osztály, amely az ő személyiségének egy darabját viszi tovább magával… Aznap este mi nézők is hazavihettünk magunkkal valamit: szívmelengető történeteket egy korszakalkotó filmrendezőről és a legfiatalabb filmes generáció jelenkorunkról alkotott gondolatait.
A ma induló Ördögkatlan Fesztiválon a Színház- és Filmművészeti Egyetem öt előadással képviselteti magát. Az érdeklődők láthatják a Prométheusz-projektet, a Merülő Szaturnuszt, Az ember, akinek kőből volt a szíve című bábelőadást, A Spoon River-i holtakat és a Passiót.
Negyedéves dramaturghallgatónk, Szalánczi Ágota részt vett az SZFE szervezésében megvalósult Nemzetközi Színházi Műhely munkájában. A workshopról tartott beszámolója az alábbiakban olvasható, amely a kaposvári MATE részvételével, valamint 5 különböző ország – Románia, Peru, Spanyolország, Bulgária és Mongólia – színházi iskoláit képviselő színészmesterség-tanárok és fiatal színész-, illetve rendezőhallgatók közreműködésével zajlott.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen közel 160 hallgató kezdi meg tanulmányait 2025 szeptemberében. Idén összesen 95 907 jelentkező került be a magyarországi felsőoktatásba.
Az SZFE két hallgatója, Balogh Benjámin és Czene-Polgár Donát egy önálló projekt megvalósításába kezdett, amely a Z generációs alkotókat állítja a középpontba. A kezdeményezés párbeszédet teremt nemcsak a művészeti ágak, hanem generációk között is – és talán közelebb visz annak megértéséhez, hogyan gondolkodnak ma a legfiatalabb alkotók a világról. Az SZFE Szakkollégium támogatásával futó projekt ötletgazdáival a megvalósulás második fázisában beszélgettünk eddigi tapasztalataikról és a lehetséges végkifejletről.
Oravecz Adrienn elsőéves látványtervező hallgatónk rendhagyó felkérésnek tett eleget: jelmezt tervezett a 33. Kék Madár Fesztivál számára, amely beteg gyermekek gyógykezelésére gyűjt adományokat. A felkérés körülményeiről és a fesztivál tapasztalatairól beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatói nagy sikerrel mutatták be vizsgaelőadásukat az Avignoni Fesztivál OFF programjában. A produkció a Szegedi Pinceszínház ajánlására jutott el a nemzetközi eseményre, ahol a fiatal művészek az európai kortárs színház egyik legfontosabb fórumán szerezhettek értékes szakmai tapasztalatokat.
Egy nagyszabású külföldi turné, Az átváltozás bemutatója és egy sikeres, de egyben megterhelő felvételi időszak – Herczeg Tamásnak, a Színházművészeti Intézet vezetőjének nem kevés elfoglaltságot hozott az elmúlt pár hónap és a kihívásokból a továbbiakban sem lesz hiány. Szeptembertől az elsőéves drámajátékosok osztályvezetője lesz, majd januártól a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója. A felvételin tapasztaltakról, a színészoktatás helyzetéről és az alkotói pályájának alakulásáról is beszélgettünk.
Negyedik alkalommal szervezte meg az Educatio+ Konferenciát a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) 2025. július 9-én, Kápolnásnyéken, ahol egyetemünket a Karrieriroda és diáktanácsadó vezetője, Wild Mónika képviselte a fiatalok és a kultúra kapcsolatát boncolgató kerekasztal-beszélgetésen.