A Színház- és Filmművészeti Egyetem augusztusban rendezte meg hagyományos gólyatáborát Debrecenben. Az egyetemünkre sikeres felvételt nyert hallgatók rengeteg élménnyel gazdagodtak az idei egy hetes Nyári Akadémián. Személyes tapasztalataikról kérdeztük őket.
Úgy képzelem el a túlvilágot, hogy állok a mennyek kapujában, jön Szent Péter a kis csuhájában, csóválja a fejét, széttárja a karját, elfintorodik, mondja nekem: „Sajnálom tesó, ez nagyon nem jött össze…” Majd hosszú zuhanás, és a következő hely, ahol kinyitom a szemem, az az SZFE-s gólyatábor. Az alábbi mondat Misi kollégám szájából hangzott el tegnap este, nyolc óra körül, miközben épp gyertyákat gyújtottunk a ránk sötétedő Jedermannban. Szeretem Misit, Misi vicces. De tudjátok mit szeretek jobban? Az SZFE-s gólyatábort. Azt hiszem alapvetően nehezen és lassan dolgozom fel a változásokat az életemben, és hát a színmű valószínűleg az egyik legnagyobb ilyen változást fogja hozni. Félek is rendesen. És mégis, a gólyatábor végtelenül felszabadító hatással volt rám. Teljesen kiszakadtam a hétköznapi szerepeimből, el is felejtettem szorongani. Olyan jó volt egy hétig gyereknek lenni. Olyan jó volt ennyit játszani, táncolni, énekelni, ölelni, nevetni, sírni, hallgatni, beszélni, figyelni, együtt, ennyi játszani akaró félig felnőtt-félig gyerekkel. Majd közben lassan meg is érkezett a tudat, hogy igen, ez most tényleg elkezdődik. Lassan megérkezem valamibe, amit csinálni szeretnék, lassan megérkezem valahova, ahova tartozni szeretnék.
Fogalmam sem volt, hogy mit kellene gondolnom, nem éreztem magamban azt a kellemes, izgatott érzést, ami az utazások előtt át szokott járni. Egy ismerősöm bezárta magát a mosdómba, és muszáj volt rátörni az ajtót, úgyhogy a kiszakadt ajtófélfa gondolatával ugrottam fejest az idegenek közé azzal a reménnyel, hogy érdekes alkotók fognak körülvenni. Sikerült! A nappal visszafogott, értelmes, kreatív, és sokszínű alkotók, este szellemes, merész és vicces barátok vettek körül. Otthon éreztem magam. Nem volt szó háborúról, politikáról, pénzről, nehézségekről, csupán a színtiszta művészetről mindenféle formában. Egyszer a zenéről beszéltünk vakon sétálva az erdőben, füstölőkkel a kezünkben, egyszer a filmekről a fűben fekve, valamikor a festészetről, a színházról és az életről. Mindenki tudott valamiről, mindenki páratlan volt valamilyen témában, és így vált ez az egy hét halhatatlanná.
Az elmúlt egy hétben olyan kulturális sokk ért és annyi impulzus, amit szerintem még az unokáimnak is emlegetni fogok. Amikor megláttam a tábor programjait, tudtam, hogy jobb helyre nem is jelentkezhettem volna. A Hortobágy végeláthatatlan rónasága és a késő esti csillagnézés teljesen elvarázsolt. Ez az egy hét, olyan közösség építő erővel bírt, ami nemcsak az előttünk álló 3 évre, hanem az egész szakmai, illetve magánéletünkre is hatással lesz. Csapatként dolgoztunk, de családként működtünk egész idő alatt. Együtt szenvedtünk reggelente a „jó reggelt kívánok” című számra, de a fáradtság ellenére ugyanúgy együtt buliztunk még hajnali 3-kor is. Rengeteg közös kaland, új emberek, új messenger csoportok. Alig várom a folytatást.
Idén Lázár Balázs színész-költő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, valamint a negyedéves dramaturg hallgatók társosztályvezetője, vehette át az Országút folyóirat különdíját a balatonfüredi 33. Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyen. Lázár Balázs két versével – Óda a mesterséges intelligenciához és Íme, hát a vers – érdemelte ki az elismerést.
Az Alkotóműhelyek Hete keretében, a Karrieriroda szervezésében tartott telt házas interaktív workshopon nyerhettek betekintést a hallgatók a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozó Programjába. Az impozáns Led-stúdióban megrendezett eseményen az alapítvány ügyvezető igazgatója Apró Georgina, és az M5 csatorna vezető szerkesztője, Merkl László ismertette a program részleteit.
A testhorror műfajának világhírű alkotója, David Cronenberg a Színház- és Filmművészeti Egyetem meghívására szeptember 19-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban tart mesterkurzust a Budapesti Klasszikus Film Maraton programjának keretében.
Az idei őszi szemeszterben ismét színes nemzetközi közösséggel bővült a Színház- és Filmművészeti Egyetem: 15 Erasmus-hallgató kezdte meg tanulmányait intézményünkben. Az érdeklődők Litvániából, Szlovákiából, Spanyolországból, Németországból, Romániából és Hollandiából érkeztek Budapestre.
Nyolcadik alkalommal rendezik meg a Budapesti Klasszikus Film Maratont, amely az elmúlt években Európa egyik legfontosabb, restaurált filmklasszikusokat bemutató fesztiváljává nőtte ki magát. A rendezvény mára nemcsak a magyar és külföldi filmrajongók, hanem a nemzetközi szakma számára is kiemelt eseménnyé vált: a világ számos Oscar-díjas és világhírű alkotója fordult már meg vendégként Budapesten.
A 2025-ös esztendő díszoklevél-átadó ünnepsége ismét bebizonyította, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem büszkén őrzi a hagyományait. A Karrieriroda és a Kommunikációs és Marketingigazgatóság szervezésében létrejött esemény volt az évkezdés legünnepélyesebb pillanata.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) 2025. szeptember 5-én tartotta jubileumi tanévnyitóját az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol közel 160 elsőéves hallgatót köszöntöttek. Az esemény keretében 45 művész jubileumi arany-, gyémánt- és vasdiplomát vehetett át.
Mit üzen ma az Oidipusz-történet? Adam Ledger, a Birminghami Egyetem rendezője most először állít színpadra darabot az SZFE hallgatóival. Martin Crimp A többit láttad már a moziban című művének hazai premierje igazi összmunkával jön létre: dramaturgok, drámainstruktorok, színészek és egy oktató dolgoztak együtt, hogy kortárs közegben szólaltassák meg Euripidész klasszikusát.