Hevesi Fanni: „Csodálatos érzés, ahogyan a színpadon megszületik az, ami addig a fejemben élt” – Az ötödéves fizika színházrendező szakos hallgató gondolt egy merészet és itthon elsőként vitte színre a számos díjjal elismert kortárs brit drámaíró, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című alkotását. Hevesi Fanninak nemcsak a darabválasztása bátor, a megvalósítás is: koncentrálóképességünket folyamatosan teszteli, ugyanis három generáció történetét egyidőben láthatjuk a színpadon. A rendezővel a Bethlen Téri Színházban a bemutató előtt beszélgettünk.
Alice Birch neve itthon talán még kevésbé cseng ismerősen, pedig színpadra írt műveit ma már számos országban játszák. Névjegyét nemcsak a színházban tette le, olyan ismert filmek és televíziós sorozatok forgatókönyvét is ő írta, mint a többszörösen díjazott Lady Macbeth, A csoda, vagy a Rachel Weisz főszereplésével készült, Két test, egy lélek amerikai televíziós minisorozat. Te hogyan találtál rá?
Eddig én sem ismertem igazán a műveit. Egy olyan darabot kerestem, amely lehetőséget ad a csapatmunkára. Emellett fontos szempont volt, hogy a főszereplők nők legyenek. Hevér Ádám dramaturg több darabot is ajánlott, és az Egy öngyilkosság anatómiája pár jelenetét le is fordította. Azonnal magával ragadott a darab különleges formanyelve, már az a néhány oldal is mély hatást gyakorolt rám. Miután Ádám lefordította a teljes művet, nem volt kérdés, hogy ezt szeretném színpadra vinni. Az engedélyezési folyamat is zökkenőmentesen zajlott, a szerző gyorsan reagált a megkeresésünkre és alaposan tájékozódott, mielőtt megadta a hozzájárulását.
A címből is sejthetjük, hogy nem egy könnyű darab, majd ezt az első jelenet igazolja is. Látunk egy fiatal, szép nőt, aki épp egy öngyilkossági kísérleten van túl…
A történet három generáció, egy anya, lánya és unokája sorsát meséli el, mindhárman a harmincas éveikben járnak. Az „anya”, Carol súlyosan depressziós, nem akar élni, de a körülötte élő emberek ezt nem fogadják el és mindenképp segíteni szeretnének neki. Ők egy gyermeki szócsövön, Daisyn keresztül javasolják neki, hogy egy gyerek megszületése talán megoldhatja a problémáit. Ezt a ,,megoldást” azért sokan ismerjük. Carol végül megpróbája és anya lesz, de a depresszióján ez nem segít. Az anyai ösztönök és a gyermeke iránt érzett szeretete következtében nem tesz újabb kísérletet az öngyilkosságra, de összességében egy túlélést látunk a lánya 16 éves koráig. Anna traumája az édesanya elvesztése, vele heroinfüggőként találkozunk, majd az élete kezd helyre jönni. Tiszta lesz, megismerkedik későbbi férjével, és családot alapítanak. Viszont a szülés után mérhetetlenül depressziós lesz, és menekülési útvonalnak ő is az öngyilkosságot választja. Az anyátlanul felnőtt „unoka”, Bonnie látszólagosan egy tökéletes életet él, sikeres orvos, viszont nincsennek gyökerei, bizonytalanságban él, nem tud kötődni és fél. Nem szeretné, ha a ,,családi mintához” ő is asszisztálna, így a sterilizálás mellett dönt, és eladja azt a házat, amihez köthetőek a tragédiák. A kérdés, hogy létezik-e genetikai determináció? Megtörhetjük-e azt? Erre keressük a választ.
Mire jutottál, a szüleink traumái felülírhatóak? Képesek vagyunk változtatni a kapott mintán? A transzgenerációs sebek hatásaival manapság sokat foglalkozik a pszichológia.
Ez nehéz… Nagyon sokat olvastam a témában, de nem vagyok szakember. A saját tapasztalatimból táplálkozom, és azt hiszem szerencsés vagyok, hogy a családomban nem volt ilyen mértékű trauma. Persze volt más. Mindenki a szüleitől tanulja a mintáit, hiszen már gyerekként az első tanulási formánk az utánzás, majd jön az a pont az életünkben, amikor tudjuk, hogy mit szeretnénk másképpen csinálni, mint ahogyan a felmenőink tették. Például nekem volt olyan, hogy szilárdan állítottam, hogy mi az, amit nem szeretnék ,,másolni”, majd később rádöbbentem, hogy ugyanúgy cselekszem, mint a szüleim. Az önismeret kulcsfontosságú, és bár nem könnyű, azt hiszem dolgoznunk kell a saját mentális és érzelmi fejlődésünkön.
A szereplők egy része osztálytársad. Milyen volt a próbafolyamat?
A kiválasztás során – főleg a lány osztálytársaimat illetően – arra figyeltem, hogy ki-milyen irányba képzeli el a jövőjét: rendező, koreográfus vagy színész szeretne lenni. Fehér Diána Aida és Gálhidy Gizella jelenleg színészként definiálják magukat, bár Gizi jövőre kipróbája a rendezést is. Az osztályomból még Bari István és Lehel Vilmos szerepelnek a darabban. Öt éve vagyunk osztálytársak, nagyon megbízok bennük. Fontos támaszaim, és nagyon megleptek a színpadi jelentétükkel, csodás volt őket nézni. De ezen kívül fontos volt számomra, hogy új emberekkel is dolgozzak: az évfolyamtársaink közül Bukovszky Orsolyát, Pigler Emíliát és Biró Kristófot kértem fel. Mindannyian precíz, inspiráló színészek. Kettő diplomás fiatallal dolgoztam még, Erdős Lilivel és Gloviczki Bernáttal. Rengeteget tanultam tőlük a próbafolyamat alatt. Rajtuk kívül van még egy gyerekszereplő is: Gálhidy Júlia, aki remekül vette az akadályokat, és aki által megtapasztalhattam, hogy milyen egy gyerekszereplővel dolgozni. Izgalmas volt, hogy ilyen sokszínű a csapat. Eleinte volt bennem egy tartás, hiszen egy olyan darabbal foglalkoztunk, ahol nagyon fontos a csapatmunka, de most már kijelenthetem, hogy szuper közösség jött létre. Már csak miattuk is érdemes volt csinálni ezt az egészet.
Manapság egyre több darab foglalkozik női sorsokkal, nőket érintő problémákkal. Neked ez miért volt fontos?
Ez válasz egy társadalmi igényre is, de én inkább praktikus okok miatt választottam ezt a darabot. Szerettem volna női főszerepekkel dolgozni és azt, hogy a hallgatótársaim közül a lányok ilyen kaliberű szerepekben is kipróbálhassák magukat. Természetesen fontosnak tartom azt is, hogy ekkora fajsúlyú dolgokról beszéljünk, bár azt gondolom, hogy ez a téma nem kizárólag nőkhöz köthető. Alice Birch ezt a darabot nőkre írta, és jól is tette, de lehetne éppen három férfi is a főszereplő. Az öngyilkosság nem köthető nemekhez.
Nemcsak rendezel, számos darabban játszottál, játszol is. Melyiket szereted jobban?
Abszolút a rendezést, vagyis most ezt gondolom. Imádom nézni a folyamatot, ahogyan alakul valami, ahogy a színészek próbálnak. Az számomra egy csodálatos érzés, amikor a színpadon megvalósul az, ami addig a fejemben élt. Persze előfordul, hogy a színészek teljesen másként hozzák ki a jelenetet, de az is rendkívül izgalmas tud lenni.
2025-ben ismét a Soproni Egyetem adott otthont a Nemzetközi Színházi Műhelynek. A zárónapon, július 8-án az egyetem botanikus kertjének hat különböző pontján mutatták be a hallgatók azokat a Shakespeare Rómeó és Júliája által inspirált rövid színpadi performanszokat, melyeken a hét során dolgoztak.
Ismét meghirdeti nagy sikerű tehetséggondozó programját a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány. A kiválasztott fiatalok Magyarország legnagyobb médiavállalatánál építhetik karrierjüket, legendák nyomdokaiba léphetnek és nemzetközi, valamint világesemények részesévé válhatnak. Televíziós és rádiós műsorkészítésben, sportújságírásban, valamint az online területen is kipróbálhatják magukat, de választhatják a műszaki területet is. Fejlődésüket elismert médiaszakemberek mentorként segítik. A közmédia augusztus 8-ig várja a jelentkezéseket.
Újabb jelentős mérföldkőhöz ért a Színház-és Filmművészeti Egyetem. Lezárult az első hallgatók képzése a second unit rendező szakon a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben. Az egy éves, intenzív mesterkurzus a Balázs Béla-díjas operatőr, Gulyás Buda, illetve az idén Magyar Mozgókép Életműdíjjal kitüntetett kaszkadőrszakértő, Piroch Gábor szakmai irányításával tavaly indult el. A Magyarországon, de a régióban is egyedülállónak minősülő képzésre sokszoros túljelentkezés mellett kilenc fiatalt vettek fel, akik idén szeptemberben mutatják be vizsga- és diplomafilmjeiket.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Soproni Egyetem és a Nemzeti Színház 2025. július 1–9. között közösen rendezi meg a Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron 2025 című programot. Az immár második alkalommal megvalósuló, intenzív nyári alkotótáborban magyar és külföldi színművészhallgatók, valamint rangos hazai és nemzetközi oktatók, rendezők dolgoznak együtt a Soproni Egyetem kampuszán. A megnyitót július 2-án tartották a Ligneum Rendezvényházban.
Három generáció, három női sors, egy mélyreható családi örökség. Hevesi Fanni, az SZFE fizikai színházi rendező és koreográfus osztályának végzős hallgatója, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című formailag rendhagyó, mégis megrázó erejű darabját állította színpadra. Az előadás fókuszában a több generáción átívelő traumák és a női identitás állnak – egy olyan színházi világban, ahol a női történetek gyakran háttérbe szorulnak. A rendezővel a koncepció születéséről, a színészi munkáról és a hallgatás örökségéről beszélgettünk.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem – együttműködésben a Nemzeti Színházzal és a Soproni Egyetemmel – 2025 nyarán ismét megrendezi nagysikerű nemzetközi alkotótáborát, amely idén Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron, 2025 címmel várja a résztvevőket.
A Múzeumok Éjszakáján különleges múzeumszínházi előadást mutatottak be a Babits Mihály Színház társulatának tagjai és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói Esztergom öt pontján is. Az esemény ötletgazdája és főszervezője Kaj Ádám, a Babits Mihály Színház igazgatója, az SZFE doktorandusza volt.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Rainer-Micsinyei Nóra DLA disszertációjának nyilvános védésére.