Interjú Berzsenyi Krisztinával

B. Török Fruzsina
április 9., kedd 08:00
Share

Berzsenyi Krisztina díszlet- és jelmeztervező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének oktatója a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozatának kitüntetésében részesült. A díjról és pályafutásáról kérdeztük az alkotót.

rcius 15-én a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozatának kitüntetését vehetted át. Mit jelent Neked ez a díj?

Rendkívül megtisztelőnek érzem és nagyon boldog voltam, amikor megkaptam az értesítést. Több mint harminc éve vagyok a pályán és ezt a díjat a szakmában töltött évtizedek ünnepének tartom. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan hivatásom van, amiben módom van magyar szimbólumokkal dolgozni, azokat újragondolni, az adott munkában – amennyiben helye van –, használni őket.

Hogy látod a színház és a filmes szakmában a női alkotók szerepét?

A saját közegemmel kapcsolatban szerencsére jó tapasztalatokról tudok beszámolni. Fontos is, hogy a női alkotói energiák és érzékenység sokszínűen megjelenhessen a művészetben. Itt természetesen bármilyen más társművészetre is gondolhatnék. Számomra mindig is fontos volt az a nőiesség, mert ami csak bennünk nőkben van meg, annak komoly helyiértéke van az alkotói tevékenységekben. Azért nem szeretek igazán díszlettervekkel foglalkozni – bár pályafutásom alatt erre is volt példa –, mert arról azt érzem, hogy inkább a férfienergiának való feladat. Persze ebben sem, mint semmiben nem szerencsés az általánosítás. Természetesen vannak itt is üdítő kivételek. Az ideális eset az, ha egy produkcióban a férfi-női energiák és tehetség egymást segítve teljesednek ki, nem pedig elkülönülve egymástól.

A jelmeztervezés bőven ad lehetőséget a finomságra és az aprólékos munkára. Mindezeken túl mi az, amivel rabul ejtett Téged?

Talán meglepő lesz a válaszom, de a szépség teremtése mellett a pszichológia. Meggyőződésem, hogy a jelmeztervezés megtestesült pszichológia. A szövegkönyv elolvasásától – legyen az akár színház, akár film –, az anyag kiválasztásán és tervezésén keresztül a színészre való igazításig a próbafolyamat minden szakaszában erősen jelen van. A szöveg elolvasásánál már kialakul valamilyen érzés, gondolat és emóció a karakterekkel kapcsolatban. Míg a színész az érzéseivel dolgozik, addig nekünk az érzéseken keresztül képek, egy egységes vizuális világ is megjelenik. A képek, amik egy-egy esetleges jelmeztervről felugranak, abból táplálkoznak, amit az adott karakterből megértettünk, megéreztünk – sokszor ezek le sincsenek írva a szövegben. Komplett sorsokból kell dolgoznunk, ebben a folyamatban pedig a szöveg nem mindig segít. Ezt nekünk magunknak kell hozzátenni, a rendező segítségével ezért beszélek itt is pszichológiáról. A jelmeznek mindent fel kell tudnia ölelni: történeteket, korokat, személyiségjegyeket, viszonyokat, helyzeteket. Sokkal részletesebb karakterábrázolásra van szükségünk, mint amit a szöveg általában adhat. Így lesz szép és hiánytalan egy-egy jelmez kifejezőereje.

A cél mindig az, hogy amikor a néző meglát egy színészt a színpadon, akkor is gondoljon már valamit a karakteréről, mielőtt még megszólalna, vagy a darab közben közelebbről megismerné a sorsokat és a szereplők egymáshoz való viszonyulását. Mindez azért fontos, mert a szellem teremti meg az anyagot, vagyis a belső a külsőt. A megfoghatatlanból sűrűsödik össze az anyag. Amit olvasás közben megértek, megérzek egy-egy karakterből, azt át kell tudnom transzformálni színekké, anyagokká, fazonokká. A következő fázis már a rendezővel való szoros munka. Ilyenkor nemcsak a racionális agyammal figyelek a rendezőre, hanem a csápjaimmal tapogatom le mindazt, amit ki sem mondanak, vagy éppen még maguk sem tudnak pontosan megfogalmazni. Mi ez, ha nem pszichológia? Mikor még pályakezdő voltam, sok olyan rendezővel dolgoztam, akik nem tudták, hogy mit is akarnak. Akkor ez megnehezítette a dolgomat, sok fejtörést okozott, ma már hálás vagyok mindezért. Ugyanis ezeknél a munkáknál tanultam meg azt, hogyan kell ráhangolódni egy olyan alkotótársra, aki még bizonytalan, vagy egyszerűen szavakkal megragadhatatlant szeretne kifejezni, ami ráadásul folyamatosan alakul és ezt is le kell tudnom követni. Mérhetetlen türelemre van szükség, valamint arra, hogy az ember képes legyen kizárni a saját gondolatait és csak arra fókuszálni, hogy a másik érzéseit és szándékait már akkor megértse, amikor még az születőben van. Harminc év után már félszavakból, pontatlan keresgélésekből is egészen közel tudok jutni ahhoz, amit a másik mondani szeretne, azt hiszem. Nagyon szeretem ezt a részét a munkámnak, ahogy a szavak mögé nézve egy sokkal teljesebb világot lehet felfedezni. A varrodánál is azt a munkamódszert szeretem alkalmazni, ha lehetőségem van a profi varrónőknek részletesen mesélni arról a karakterről, akinek a ruháját éppen el fogják készíteni. Hiszek abban, hogy nemcsak nekem kell a karakter sorsával tisztában lennem, hanem nekik is, mert a varrás folyamatában is kell a lélek, a kreativitás. Mint a főzésnél. Akkor lesz finom az étel, ha a szakácsnő beleteszi a szívét-lelkét. Természetesen nem terhelem őket nagyon részletesen, de a legfőbb dolgokat el szoktam mondani. Az utolsó fázis pedig a legizgalmasabb, amikor megkapja a színész a jelmezt. Ez számukra is igen érzékeny pillanat, hiszen ameddig fut a darab, nekik kell majd viselni a ruhát, amivel azonosulniuk is kell, vagy legalábbis jó, ha ez megtörténik. Pályám elején megéltem nagyon nyomasztó ruhapróbákat is, de azóta ezeket a helyzeteket is megtanultam kezelni. Ilyen helyzetekben is a pszichológia siet a segítségemre. Sőt, most jut eszembe, hogy fordítva is éltem meg nyomasztó helyzeteket, amikor nem én szorongtam egy ruhapróbától, hanem a színésznő remegett idegességében, pedig még meg sem kapta a jelmezét. Ma már tudok segíteni egy szorongó színésznek, hogy a lehető legkomfortosabban érezze magát a jelmezében. Nem tűnik nagy dolognak, ugyanakkor nagyon is fontos momentum, hiszen hogyan várhatnánk el tőle, hogy a szerepére tudjon száz százalékig fókuszálni, ha közben a jelmez minden pillanatban kényelmetlenséget, disszonanciát okoz neki. Ezeket a helyzeteket meg kell tudni oldani. Mostanra elmondhatom, hogy ilyen helyzetbe nem, vagy nagyon ritkán kerülök.

 

Ha jól értem ez a szakma tanítható része, ugye?

Azt hiszem igen, legalábbis én azon vagyok, hogy nagyon ügyesen át tudjam ezt és minden mást adni a hallgatóknak. Annyi tapasztalatot halmoztam fel a pályán töltött több évtized alatt, hogy nagyon bízom abban: amit átadok nekik, az komoly hasznukra lesz a karrierjükben. Ezzel kapcsolatban kell mesélnem egy vicces történetet: jó pár évvel ezelőtt valaki komolyan megkérdezte tőlem a tanítás kapcsán, hogy minden tudást átadok-e a növendékeknek? Kezdetben meglepődtem az abszurd kérdésen, még fel is nevettem, de aztán megértettem mire vonatkozott. Természetesen mindent átadok, mert bár hivatalosan „konkurensek” leszünk, gondolom erre vonatkozott a kérdés, de akkor is az én felelősségem, hogy milyen muníciót kapnak a kezükbe. Ha erre képtelen lennék, akkor nem tanítanék. De én boldogan tanítok és nem mellesleg én is rengeteget tanulok Tőlük. Öröm nekik mindent átadni, mert ezzel ez a gyönyörű szakma és hivatás tovább gyarapszik. Az én hitem szerint az ÜGY a fontos, ami nem tűri el a nem lelkiismeretes tanítást.

16x9
Színfalak mögött Berzsenyi Krisztinával

Egyéb hírek

SZFE-s előadás Nagyváradon

Az ötödéves zenés színművész osztály Cseh Tamás és Bereményi Géza Frontátvonulás című előadásával kezdődik a 12. HolnapUtán Fesztivál, a nagyváradi Szigligeti Színház összművészeti seregszemléje. A június 10-16. közötti eseményen három kőszínházi és három főiskolai társulat előadását láthatja a közönség.

Megnézhető a Társművészeteink első adása

Solymosi Tamás balettművész volt Szirtes Balázs színművész, az SZFE oktatója Társművészeteink címmel indított beszélgetéssorozatának első vendége. A Színház- Filmművészeti Egyetem oktatója által kezdeményezett, és az elsőéves televíziós műsorkészítő szakos hallgatók, valamint a szintén elsőéves vágó osztály közreműködésével megvalósuló széria célja, hogy bemutassa a klasszikus értelemben vett színházhoz szorosan kapcsolódó művészeti ágakat. A beszélgetés első epizódját a Mészáros utcai Virtuális Produkciós Stúdióban rögzítették.

2024-ben Kaposvár ad otthont az Országos Színházi Találkozónak

A hazai színházi élet egyik kiemelkedő eseményét, az Országos Színházi Találkozót 2024. június 10. és június 16. között rendezik meg Kaposváron. A rendezvény házigazdája a kaposvári Csiky Gergely Színház lesz, amely izgalmas programokkal, friss lendülettel és meghitt atmoszférával várja a színházművészet iránt érdeklődőket.

A televízió művészete: tanulságok az SZFE televíziós műsorkészítő osztályának rendezés-gyakorlatáról

Az SZFE elsőéves televíziós műsorkészítő osztályának rendezés-gyakorlat vizsga előtti órájának látogatása lehetőséget nyújtott betekinteni a fikciós mozgókép televíziós kulisszái mögé. Zilahy Tamás tanár úr vezetésével a televíziós képzésben résztvevő, elsőéves hallgatóknak a tavaszi szemeszter végén két vizsgafeladatot kellett teljesíteniük.

Reflektor doktori műhelykonferencia

A doktori hallgatók időről időre műhelykonferencián mutatják be tudományos és művészeti munkájukat. A doktori hallgatói önkormányzat (DÖK) javaslatára 2024. május 22-én Reflektor néven és szélesebb tematikával újult meg a rendezvény.

Varga Anna alkotása a Friss Hús nemzetközi rövidfilmfesztiválon

Varga Anna másodéves film- és televíziórendező hallgató Miután kihánytad a vattacukrot című kisfilmjét több alkalommal is műsorra tűzi a 12. Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztivál. A Friss Hús elsődleges célja a legújabb magyar és külföldi rövidfilmek bemutatása, valamint egy olyan szakmai fórum felépítése, ahol a visszajelzésre és párbeszédre vágyó alkotók egy nagyobb közönség előtt mutathatják meg filmjeiket. A vetítések rendre teleházasok, jelentős szakmai és sajtóvisszhangot keltenek. A fesztivál évről évre növekvő látogatottsága bizonyítja, hogy a rövidfilmek széles körű érdeklődésre tartanak számot.

 

AZ SZFE DOKTORI ISKOLÁJA 2024. MÁJUS 22-ÉN ’REFLEKTOR’ CÍMMEL TARTJA MEG ÉVES MŰHELYKONFERENCIÁJÁT

A konferencia két tematikus szekcióban kerül lebonyolításra. Az eseményt Prof. Dr. Balázs Géza, a Doktori Iskola vezetője nyitja meg.

A Kosheentől a Misztrálig – VéNégy fesztivál a Dunakanyarban

A kiemelkedő színházi- és utcaszínházi produkciók, valamint családi programok mellett pezsgő zenei élet várja a kultúra szerelmeseit június 20. és 23. között Nagymaroson. Ikonikus nemzetközi és hazai sztárfellépők, cseh, szlovák és lengyel zenei csemegék, táncház, Techno Yoga, elektronikus zenei utazások – négy napon át öt színpadon hatvan zenei programot vonultat fel a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó.

Több betöltése Több betöltése