Második évfolyamos dramaturgszakos hallgatónk, Boda Ábel készített interjút Kern Andrással a Ma este gyilkolunk című krimi kapcsán az ezúttal Keszthelyen megrendezett Bujtor István Filmfesztiválon.
Idén nyáron készült el a Ma este gyilkolunk című krimi. Régi kollégákkal forgatott együtt.
Nagyon helyes történet volt az egész, mert olyanokkal dolgozhattam, akiket nagyon szeretek: Bodrogi Gyula, Bálint András, Jordán Tamás, Takács Kati, Hámori Ildikó, Koltai Robi meg a Pogány Jutka alkotta a csapat gerincét. Sokat nosztalgiáztunk, szívesen emlékeztünk vissza a közös múltra. Szünetekben – ebéd- és kávészünetben –, forgatási átállásokkor remek történeteket meséltünk egymásnak. Itt, a Bujtor Filmfesztiválon is említettem, hogy a forgatási hangulat – legyen az jó, vagy kevésbé – teljesen független a film minőségétől. Pont emiatt meg is voltunk ijedve, hogy talán ez mégsem lesz olyan jó, ha elkészül. Aztán nemrég volt egy elővetítés a Mozgókép Fesztiválon Veszprémben; ott láttuk először – nagyon jól sikerült. Egy közönségbarát, sármos film, nagyon kellemes, amit szerintem sokan meg fognak majd nézni a mozikban.
Többször említette korábban, hogy nagyon szereti a krimiket, a bűnügyi irodalmat. Elnyerte a tetszését a forgatókönyv, amikor először elolvasta?
Elég bonyolultan alakult, ugyanis a produkció elsőre egy másik rendezővel és egy teljesen másik forgatókönyvvel indult. Csányi Sándor színművészkollégám kért fel, aki rendezte volna a filmet egy már korábban megírt forgatókönyv alapján. Végül ő írta át, majd kért fel bennünket, és leszerződtünk. A NFI-től elolvasták és meglepődtek, hogy egy szelíd, családbarát mozi kellene, hogy legyen, ebben meg kábítószereznek, lövöldöznek, szerelmeskednek. Írjátok át! Visszaírták az eredetire, mire a Csányi kijelentette, hogy ő ezt így nem rendezi meg. Akkor felkérték rendezőnek a Fazakas Pétert. Ő szintén átírta egy kicsit a filmírótársával, aki viszont megsértődött, hogy nem vállalja, ezért esetében egy álnevet írtak ki. Álneves írókról meg minek mondjak véleményt, majd meglátjátok!
Ha már emlegetjük a krimit, évek óta alakítja a Játékszínben Sir Wilfrid Robarts karakterét – ha jól tudom, a következő évadban is játsszák. Emellett a Belvárosi Színházban és a Vígszínházban is láthatjuk korábbi szerepeiben. Lesz mostanában új bemutatója?
Spiró György Az imposztor című drámája a Pesti Színházban – ami a Vígszínház kamaraszínháza –; ennek érdekessége, hogy a szerző eredetileg Major Tamásnak írta a címszerepet 1984-ben, akinek ez volt az utolsó színpadi szerepe. Reméljük, nekem nem ez lesz az utolsó. Úgy alakult, hogy ezt játszom, és decemberben lesz a bemutató.
Várkonyi Zoltánt – akivel együtt forgatott az Egri Csillagokban – sokszor emlegeti. Van olyan emléke, ami sokszor felidéződik vele kapcsolatban?
Mindig van. Amikor a Ki Mit Tud?-ban szerepeltem 14 éves koromban, akkor odajött hozzám és azt mondta: „Maga olyan ígéretes fiatalembernek látszik, majd mutassa meg magát!” Eltűnődtem, hogy ezt miért mondja nekem a Vígszínház főrendezője. Hogy mutassam meg magam!? Menjek oda hozzá, hogy most így nézek ki!? Természetesen nem tettem meg, de örültem, hogy a Várkonyi felfigyelt rám. Rendkívül művelt, tájékozott, nemzetközi szinten elismert, rangos értelmiségi volt. Végül az ő osztályába kerültem, de előtte még szerepelhettem – kamaszfiúként – a Közjáték Vichyben című Miller-drámában. A szerep, amit rám osztottak, főiskolásoknak már fiatal lett volna, gyerekszínészekre meg túl öreg, így rám esett a választás. Egy színpadon ültem a Latinovits Zoltánnal, a Darvas Ivánnal, a Várkonyival, a Bitskey Tiborral, a Pethes Sándorral, a Tomanek Nándorral, Szakács Miklóssal, a Benkő Gyulával és a Molnár Gyulával. Életre szóló élmény volt, hogy ezek a művészek miképpen alakították a szerepeiket, hogyan próbáltak.
Boda Ábel
Második évfolyamos dramaturg szakos hallgató
Ilja Bocsarnikovsz orosz rendező, az SZFE osztályvezető tanára. Sokadik rendezésén van túl Magyarországon. A színházak jövője kapcsán beszélt többek között emberi értékekről a Déryné Magazinnak adott interjújában.
A Bodolay Géza Jászai Mari-díjas, érdemes művész, színházi rendező, egyetemünk oktatója által vezetett Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bűvészinasok című tárlata nyerte el idén az Év Kiállítása díjat, amelyet kedden adtak át Budapesten, a Hagyományok Házában.
Egy bábelőadás nem feltétlenül móka és kacagás. A betegség, a halál és a gyász olyan tabu témák, amelyekről Kiss Dorina, harmadéves bábrendező szakos hallgató „Édesanyám, édesanyám” című bábelőadása érzékeny és elgondolkodtató perspektívát nyújt. Az előadást nemrég gyerekközönség előtt is bemutatták.
Az SZFE film- és televíziórendező BA III. évfolyama és a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyama bemutatja tavaszi vizsgafilmjeit. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja november 22-e, 18 óra. A Díszteremben a film- és televíziórendező BA III. évfolyam rövidfilmjei kerülnek vászonra, a Csortos teremben pedig a dokumentumfilm-rendező művész MA II. évfolyamának kisfilmjei láthatóak majd.
A Déryné program részeként indult KultUp alprogram sikerrel válaszol erre a kihívásra: az ország középiskoláit járva a diákok körében is népszerű színházi és művészeti témanapokat tart, amelyhez az elmúlt napokban két helyszínen mi is csatlakoztunk.
Szomorúan értesültünk róla, hogy Tatár Eszter Jászai Mari-díjas rendező, egyetemünk egykori hallgatója elhunyt. Az 1954-ben végzett, sokoldalú színházi szakember alig három hónapja vette át SZFE-s rubindiplomáját.
Egyetemünk 2024. november 29-én (pénteken) a Mészáros utcai oktatási épület 2. emeleti tárgyalótermében tartja Tudományos Diákköri Konferenciáját, amelyre az egyetemi kurzusokon kívül készült műalkotásaikkal és elméleti dolgozataikkal jelentkezhettek mindhárom intézetünk hallgatói. A filmes szekció 09:00 órakor, a színházművészeti szekció 14:00 órakor kezdődik.
Átadták a legjobb operatőröknek járó Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Díjakat Budapesten, a Pesti Vigadóban. Nagy örömmel számolunk be róla, hogy a Diákfilm kategória győztese idén Zsoldos Balázs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója lett!