Második évfolyamos dramaturgszakos hallgatónk, Boda Ábel készített interjút Kern Andrással a Ma este gyilkolunk című krimi kapcsán az ezúttal Keszthelyen megrendezett Bujtor István Filmfesztiválon.
Idén nyáron készült el a Ma este gyilkolunk című krimi. Régi kollégákkal forgatott együtt.
Nagyon helyes történet volt az egész, mert olyanokkal dolgozhattam, akiket nagyon szeretek: Bodrogi Gyula, Bálint András, Jordán Tamás, Takács Kati, Hámori Ildikó, Koltai Robi meg a Pogány Jutka alkotta a csapat gerincét. Sokat nosztalgiáztunk, szívesen emlékeztünk vissza a közös múltra. Szünetekben – ebéd- és kávészünetben –, forgatási átállásokkor remek történeteket meséltünk egymásnak. Itt, a Bujtor Filmfesztiválon is említettem, hogy a forgatási hangulat – legyen az jó, vagy kevésbé – teljesen független a film minőségétől. Pont emiatt meg is voltunk ijedve, hogy talán ez mégsem lesz olyan jó, ha elkészül. Aztán nemrég volt egy elővetítés a Mozgókép Fesztiválon Veszprémben; ott láttuk először – nagyon jól sikerült. Egy közönségbarát, sármos film, nagyon kellemes, amit szerintem sokan meg fognak majd nézni a mozikban.
Többször említette korábban, hogy nagyon szereti a krimiket, a bűnügyi irodalmat. Elnyerte a tetszését a forgatókönyv, amikor először elolvasta?
Elég bonyolultan alakult, ugyanis a produkció elsőre egy másik rendezővel és egy teljesen másik forgatókönyvvel indult. Csányi Sándor színművészkollégám kért fel, aki rendezte volna a filmet egy már korábban megírt forgatókönyv alapján. Végül ő írta át, majd kért fel bennünket, és leszerződtünk. A NFI-től elolvasták és meglepődtek, hogy egy szelíd, családbarát mozi kellene, hogy legyen, ebben meg kábítószereznek, lövöldöznek, szerelmeskednek. Írjátok át! Visszaírták az eredetire, mire a Csányi kijelentette, hogy ő ezt így nem rendezi meg. Akkor felkérték rendezőnek a Fazakas Pétert. Ő szintén átírta egy kicsit a filmírótársával, aki viszont megsértődött, hogy nem vállalja, ezért esetében egy álnevet írtak ki. Álneves írókról meg minek mondjak véleményt, majd meglátjátok!
Ha már emlegetjük a krimit, évek óta alakítja a Játékszínben Sir Wilfrid Robarts karakterét – ha jól tudom, a következő évadban is játsszák. Emellett a Belvárosi Színházban és a Vígszínházban is láthatjuk korábbi szerepeiben. Lesz mostanában új bemutatója?
Spiró György Az imposztor című drámája a Pesti Színházban – ami a Vígszínház kamaraszínháza –; ennek érdekessége, hogy a szerző eredetileg Major Tamásnak írta a címszerepet 1984-ben, akinek ez volt az utolsó színpadi szerepe. Reméljük, nekem nem ez lesz az utolsó. Úgy alakult, hogy ezt játszom, és decemberben lesz a bemutató.
Várkonyi Zoltánt – akivel együtt forgatott az Egri Csillagokban – sokszor emlegeti. Van olyan emléke, ami sokszor felidéződik vele kapcsolatban?
Mindig van. Amikor a Ki Mit Tud?-ban szerepeltem 14 éves koromban, akkor odajött hozzám és azt mondta: „Maga olyan ígéretes fiatalembernek látszik, majd mutassa meg magát!” Eltűnődtem, hogy ezt miért mondja nekem a Vígszínház főrendezője. Hogy mutassam meg magam!? Menjek oda hozzá, hogy most így nézek ki!? Természetesen nem tettem meg, de örültem, hogy a Várkonyi felfigyelt rám. Rendkívül művelt, tájékozott, nemzetközi szinten elismert, rangos értelmiségi volt. Végül az ő osztályába kerültem, de előtte még szerepelhettem – kamaszfiúként – a Közjáték Vichyben című Miller-drámában. A szerep, amit rám osztottak, főiskolásoknak már fiatal lett volna, gyerekszínészekre meg túl öreg, így rám esett a választás. Egy színpadon ültem a Latinovits Zoltánnal, a Darvas Ivánnal, a Várkonyival, a Bitskey Tiborral, a Pethes Sándorral, a Tomanek Nándorral, Szakács Miklóssal, a Benkő Gyulával és a Molnár Gyulával. Életre szóló élmény volt, hogy ezek a művészek miképpen alakították a szerepeiket, hogyan próbáltak.
Boda Ábel
Második évfolyamos dramaturg szakos hallgató
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.