Egy párját kereső nő, hét, kezdettől fogva halálra ítélt kapcsolat és férfijelölt. A sztori ismerős lehet a Liza, a rókatündér című filmből, amit most Kiss Dorina, harmadéves bábrendező hallgató vitt színre különféle bábokkal, a főszerepben Lajhó Máté és Russa Karina bábszínészhallgatókkal. A Liselotte és a május című, felnőtteknek szóló bábelőadáson mi is ott voltunk a Kettőspont Színházban.
A Liza, a rókatündér című díjnyertes film alkotói is Pozsgai Zsolt drámaíró művét vették alapul. Te hogyan akadtál a darabra? Esetleg a film inspirált?
Láttam a filmet, szerettem is, de nem ez adta az ötletet. Az előadás szereplőjének, Lajhó Máténak jutott eszébe, hogy vigyük színre ezt a művet Russa Karinával. Egy lakásavatón dobta be az ötletet. Az egyezségünket papírra is vetettük, amelyet felragasztottam a tükrömre. A bemutató napján ezt a papírt el is vittem Máténak, hogy megmutassam: betartottuk azt, amit megígértünk egymásnak.
Russa Karina, Lajhó Máté negyedéves bábszínészek
Nagy elismerés, hogy két negyedéves bábszínész felkér, hogy rendezz nekik darabot! Te is így gondolod?
Az, hogy rám gondoltak, a jó baráti kapcsolatnak is köszönhető, de nagyon jól esett, hogy bíztak bennem szakmailag is annyira, hogy úgy gondolták, ezt meg tudom csinálni
Mennyire írtad át az eredeti művet?
Megtartottam minden jelenetet és szereplőt. Pozsgai Zsolt viszont nagyon hosszú párbeszédeket írt, amelyek a bábszínpadra nem alkalmasak, így a szöveget jelentősen meghúztam. Egy kicsit meg is ijedtem, hogy mit fog szólni ehhez a szerző, de semmilyen fenntartása nem volt. Annak pedig kifejezetten örült, hogy az általa megálmodott karakterek most bábformát öltenek, és ezáltal egy kicsit új színt is kapnak.
Kiss Dorina harmadéves bábrendező, Pozsgai Zsolt drámaíró
A történet középpontjában a harmincöt éves ápolónő, Liselotte áll; az ő kétségbeesett párkeresését követhetjük végig. A főszereplő tragédiája, hogy mindegyik férfi, akivel összehozza a sors, váratlanul meghal. Ez a körülmény első olvasásra nagyon lehangolónak hangozhat, az előadás közben mégis sokat nevetünk a hirtelen beállt fordulatokon.
Nagyon szeretem a tragikomédiákat. Hiszem, hogy a nézőket jobban meg lehet érinteni, ha végig nevetik az előadást, miközben el is gondolkodtatja őket. Ebben a darabban a férjjelöltek nem illenek össze Liselottéval, kapcsolatuk már az elejétől fogva halálra van ítélve és ezzel együtt absztrakt módon ők is. Mind a hét jelentkező szélsőséges férfitípust képvisel.
Van itt az előző kapcsolatát sirató volt osztálytárs, kötődéstől rettegő férfi, összeesküvéselméleteket gyártó természetvédő, macsó költő… Neked melyik a kedvenced?
Mindig más. Megfogott a költő, Roland is, de mélyen legbelül nagyon szeretem Nikolaust, a hajléktalant, amelyik se nem beszél, se nem mozog.
Nagyon sokféle bábtechnikát használsz és mindegyik férfi más-más bábformát ölt. Ludwig megjelenítéséhez csupán egy zakót, valamint szemüveget használtok. Egyszerűen zseniális! Mesélnél róluk?
Nagyon szeretem a formakeverést. Ludwigot a Szörny Rt. Randy Kúsz (Randall Boggs) nevű karaktere ihlette. Ő egy tárgyanimációs típus, ami ruhák mozgatásával kel életre. Egy gyáva figura; a láthatatlanságával is ezt akartuk kifejezni. Aztán ott van a volt osztálytárs, Karl. Ő egy testprotézisbáb, amelynek az a trükkje, hogy ki tudja nyitni az arcát és egy habzsoló alakká változik. Henrik, a természetvédő egy muppet. Ő az, aki beleőrül az összeesküvéselméletekbe és öngyilkos lesz. Ez a bábtípus nagyon alkalmas a beszédre, neki pedig hosszú monológjai vannak. Heinrich az egyszerű, de jólelkű vízvezetékszerelő, egy kesztyűsbáb, amelyet a figura mozgékonysága indokolt. A költő, Roland esetében azt akartam, hogy rettenetesen patetikus legyen: muppet a feje, de féltestbáb. A bábtervezőnk, Horváth Márk nagyon büszke, hogy az izmos felsőtestén még mellbimbók is lettek. Liselotte pedig, amíg az előadás elején emberi alakban jelenik meg, később ő maga is bábfigura lesz, és mindig az előző férfitípus formáját veszi fel. A Rolanddal közös jelenetben például Liselotte egy kesztyűsbáb. Itt az volt a szándék, hogy minél nagyobb legyen a kontraszt: Roland szó szerint a tenyerén hordozza Liselottet. Az utolsó próbálkozás Nikolaus, akinél azt kértem, hogy legyen egy nagyon csúnya rongybaba, akit vonszolni lehet. A mikulás jelmez már a tervező ötlete volt.
Ez az a jelenet, ahol már mi sem nevetünk. Itt bontakozik ki Liselotte életének igazi tragédiája!
Liselotte fejében pontosan megvan, hogy milyennek kellene lennie az életének, és egyre jobban kétségbeesik. Nikolausnál jön el az a pont, amikor már szinte minden mindegy neki, de annak az egy dolognak, amit kitalált, meg kell történnie: mindenáron férjhez akar menni és gyereket szülni. Hogy Nikolaus speciel egy magatehetetlen, alkoholista hajléktalan, már az sem számít.
A nők párkapcsolati küzdelmei jelenkorunkban is gyakran szolgának témaként – ehhez elég csak Bridget Jones és Carrie Bradshaw példáját említenünk. Ezek a nők – csakúgy, mint Liselotte – harminc fölöttiek. Te mennyire tudtál kapcsolódni ehhez a kérdéshez? Vannak ilyen nehézségek a te korosztályodban is?
Egyáltalán nem volt nehéz átérezni Liselotte helyzetét! (nevet) Egyébként ugyanezeket a küzdelmeket látom magam körül is. A darab a kilencvenes években íródott; nyilván akkor valamennyire más volt a világ, de az a fajta mentalitás, ami Liselottét is jellemzi, hogy ragaszkodik az elképzeléseihez és csak akkor lesz boldog, ha az teljesül, amit kitalált, az én korosztályomban is jelen van. Ráadásul a fiatalokban egyre több a szorongás ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Harmadéves vagy, de már most nagyon szép munkák vannak a hátad mögött. Látod már, merre visz majd az utad?
Mostanra már sikerült rájönnöm, hogyan találhatók meg azok a lehetőségek, amiket szeretnék megragadni. Az már biztos, hogy nagyon szeretem keverni a műfajokat. Például zenés vagy fizikai előadásokban is el tudom képzelni a bábot; ezzel szeretnék kísérletezni. Hogy mi lesz az egyetem után, azt még nem tudhatom, de szívesen járnám az országot és rendeznék különböző színházakban. De nemcsak rendezni szeretek: szívesen játszom és énekelek is, sőt már a bábkészítés fortélyaiba is többször belekóstoltam.
A Liselotte és a május című, felnőtteknek szóló bábos tragikomédiát legközelebb május 10-én, 11-én és 12-én láthatjuk a Kettőspont Színházban.
A Doktoranduszok Országos Szövetségének (DOSZ) Művészeti, Színház- és Filmtudományi Osztálya első alkalommal szervezi meg a DOSZ Arts – I. Művészeti és Művészettudományi Napot. A 2025. április 11-én megrendezésre kerülő konferenciának a Színház- és Filmművészeti Egyetem ad otthont.
Újabb lehetőség nyílik nemzetközi kulturális és színházművészeti együttműködésre, miután a napokban egyetemünkre látogatott Agija Ozoliņa-Kozlovska, a rigai Lett Operettszínház művészeti igazgatója. Látogatásának egyik fő célja az volt, hogy előmozdítsa a magyar és lett zenés színházi élet közötti kapcsolatokat, ennek jegyében pedig megbeszélést folytatott Sepsi Enikővel, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorával, valamint Kiss-B. Atillával, a Budapesti Operettszínház főigazgatójával és a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanárával.
Bíró Kristóf gyermekkori álma volt a színészi pálya, de sokáig egyedül kellett kitartania mellette. Végül a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol jelenleg végzős prózai színművész hallgató, Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila növendékeként találta meg a mestereket, akik segítették fejlődését, valamint a közösséget. Az interjúban mesél a kezdeti nehézségekről, az első sikerélményekről és a pályakezdő színészek kihívásairól.
Szeretnéd élesben kipróbálni magad a média világában? Most itt a lehetőség! Az SZFE Karrierirodájának ajánlásával az MTVA-nál végezheted kötelező szakmai gyakorlatodat, akár 6 héten keresztül. Valódi tapasztalatot szerezhetsz, és bepillanthatsz a média kulisszái mögé – mindezt a legkorszerűbb technológiai háttérrel és profi szakemberek támogatásával.
Casting a Turay Ida Színházban.
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.