Kesselyák Gergely: Izgatottan várom a fiatalokkal való munkát
2023 augusztus 8., kedd 10:02.
Beszélgetőpartnerünk a zeneművészet egyik kiemelkedő alakja, aki élete során számos mérföldkövet ért el. Az interjúban megismerhetjük az őszinte érzelmekkel teli gyermekkori emlékeit, megélhetjük a zene és a karmesteri pálya elhivatottságának és sorsnak hittel teli vonzását, valamint belepillanthatunk a terveibe és reményeibe az új szerep, az SZFE zenés színházrendező osztályvezetője pozíciójában. Mindezt a nagykoncert előtt, melyet a Kodály Filharmonikusok közreműködésével és a csodálatos énekes, Miklósa Erika szereplésével dirigál hamarosan Debrecenben. Kesselyák Gergellyel beszélgettünk.
Mi a zenével kapcsolatos ősélményed?
Négyéves körüli kisgyerek voltam, amikor szüleim elmesélése alapján Beethoven IX. szimfóniája ment este a rádióban. Általában szólt nálunk a rádió és csak akkor kapcsolták el szüleim, amikor könnyűzene következett a műsoron. Este kilenc óra körül elkezdődött a IX. szimfónia, és nekem el kellett volna menni aludni, amire nem voltam hajlandó. Álltam a szoba közepén egy puffon, talán még egy ceruza is volt a kezemben és vezényeltem. A szüleim mindent megtettek, hogy végre ágyba kerüljek, de egyszerűen nem hagytam magam. A közel egy órás darabot ?végig vezényeltem?, majd a dolgom végeztével végre elaludtam.
Honnan tudtad ennyi idősen, hogy mit csinál egy karmester?
Nagy kérdés, ugyanis nem volt otthon tévénk, nem láthattam. Fogalmam sincs, honnan jöttek azok a mozdulatok belőlem, amit egy karmester csinál.
Hiszel az eleve elrendeltetésében vagy a megmagyarázhatatlan őstehetségben?
Abban hiszek, hogy mindenkinek saját sorsa van, és azzal az érzéssel születünk, hogy bizonyos dolgokat előre megérzünk vagy kitalálunk magunknak. Úgy vélem, az életben vannak olyan pillanatok és lehetőségek, amiket előre elrendeltünk magunknak. Minél tudatosabb valaki az életútjában, annál korábban felismerheti ezeket a jeleket és léphet azok felé. Nekem sosem volt kérdés, hogy karmesternek kell lennem, és ezért hálás vagyok a sorsnak. Lehet, hogy ez egyfajta őstehetségnek is tekinthető, de én inkább a belső szenvedélyt és elhivatottságot érzem ebben. Szóval igen, hiszek az elrendeltetésben, mint ahogy a kollektív intelligenciában is, sőt a lélekvándorlásban is lehet valami, talán nem csak egyszer van dolgunk a Földön.
Mit gondolsz a tehetség és a munka viszonyáról?
Jó kérdés. Erre egy szép, egyértelmű példát tudok mondani a mesék világából. Nagyon fontos példa a Pinocchio története, illetve inkább Gepettoé. A tehetség valóban egy kiváltságos ajándék, de önmagában nem elegendő. Elő tudok állítani egy mesterien kifaragott bábot, amely valóban tökéletes kinézetű lehet, de ha nincs lelke, akkor csak egy báb marad. A tehetség a Jóisten teremtőtársává tesz minket, de az igazi munka nélkül nem érhetjük el a teljes potenciálunkat. Az a folyamat, ahogy egy művész formálja a tehetségét és kemény munkával kifejleszti a képességeit, rendkívül fontos. Ugyanakkor nem lehet egyszerűen csak a munkával kiváltani a tehetséget. A tehetség és a munka egymást kiegészítő elemek, és együtt adják azt a csodálatos és egyedi kincset, amivel művészeteinket gazdagítjuk. Egészen bizonyos, hogy nem lehet átlépni azt a küszöböt, ami a munka és a tehetség között van.
Mi a kapcsolatod a zenével? Mi az, ami ennyire fontos volt már 4-5 évesen, ami elvezetett odáig, hogy hivatássá, szerelemmé váljon?
Arra, hogy mi a viszonyom a zenével megint egy rövid történettel tudok a legpontosabban válaszolni. Nem szeretek táncolni, nagyon nem. Húszéves lehettem, mikor egy buliban mégis berángattak a táncparkettre, talán 10 másodpercet riszáltam magam, aztán kirohantam a sötét éjszakába és szó szerint elbújtam egy bokorban. (Egyébként Karajan sem volt hajlandó soha táncolni.) Kicsit később megértettem: azt, hogy zene hatására a testem elkezdjen mozogni valamiért nem bírom. Nem bírom, hogy engem uraljon a zene, én szeretem uralni a zenét. Ugyanakkor ez az ?uralkodás? nem egy evilági csúnya, despotikus uralkodás vagy kontrollálás, hanem csak arról van szó, hogy szeretem, ha az én mozdulatomra születik meg a muzsika. Nagyon fontos számomra, és hatalmas örömet is jelent, ha a közönségnek meg tudok mutatni valamit, ami szép, ami új, amit még nem ismernek. A 20. századi zene nagy része sajnos befogadhatatlan, amit nagyon fájlalok, ezért is szeretek ősbemutatókat vezényelni. Megmutatni valami újat, valami meglepőt, ami szép és nem idegenít el.
Semmilyen közeg nem problémamentes, így a zenei közösségben is feszülnek ellentétek. Hogyan oldod meg, hogy a feszültségek ellenére az ÜGY tiszta maradjon benned?
A zene más dimenzió. Más síkon mozog, mint az emberi gyarlóság vagy rosszindulat, így nem is tud mindez a zene és közém furakodni. Szerintem ez mindenkinél így van, nem hiszem, hogy kivétel lennék. Az élet megoldja, mint ahogy nemrégiben is megoldotta azt, hogy ne kelljen választanom az előadóművészet és a színházvezetés között. Ugyanis a színházvezetés nagyon nem abban a síkban mozog, ahol a zene. Azokat a víziókat, amiket az elmúlt 15-20 évben kiérleltem magamban a magyar operajátszással kapcsolatban azokat szeretném megvalósítani, de ehhez valahol egyszer erős szakmai vezetést kell vállalnom a közeljövőben.
Ősztől az SZFE zenés színházrendező osztályvezetője leszel, milyen reményekkel, tervekkel vágsz neki ennek az új szerepnek?
Kimondottan iskolában nem tanítottam még, ugyanakkor a rendezés és a vezénylés is nagyon hasonlít a tanításra. Az egyik legnagyobb örömöm, ha a hallgatókkal olyan szépséget, észrevételeket, tapasztalatokat tudok megosztani, amit még nem ismernek. Nagyon várom az SZFE zenés színházrendező osztályvezetőjeként a fiatalokkal való találkozást. Azt tudom tanítani, ami engem is nagyon érdekel és ez pedig az opera, az operarendezés. Az ifjú rendezőknek olyan tapasztalatokat és fogásokat szeretnék átadni, amivel megspórolhatják azokat a vargabetűket, amik nincsenek sem a szakma, sem a színház sem az ő javukra. Az opera műfaja egyedi és különleges, nem mondható el, hogy az operarendezés a zenés színházrendezés egyik műfaja. Nem, az operarendezés egy önálló, külön műfaj, aminek megvannak a saját szabályai. Épp ezért az opera szakmának olyan képzett rendezőkre van szüksége, akik képesek megtalálni és átadni a műfaj lényegét és mélységét.
Debrecenben hamarosan nagykoncertet dirigálsz a Kodály Filharmonikusok közreműködésével és többek között Miklósa Erika szereplésével. Milyen műsorra számíthatnak az érdeklődők és milyen szakmai kapcsolatot ápolsz Miklósa Erikával?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert elmondhatom, hogy Miklósa Erikával hosszú évek óta kiváló szakmai és emberi kapcsolatban vagyok. A Zeneakadémia óta ismerjük egymást és valahogy úgy hozta az élet, hogy szoros szakmai kapcsolat született ebből az ismeretségből. Vele öröm dolgozni, mert mindig muzsikálni akar, és mindig nyitott minden zenei megoldásra. Hatalmas szakmai gyakorlatából kifolyólag bármit meg tud csinálni és bármit szívesen meg is csinál, amit a karmester kér tőle. Ami a műsort illeti, bízom benne, hogy mindenki talál majd olyat, ami a kedvére van. Alapvetően opera és operett áriák hangoznak majd el, de megszólal majd Beethoven István király nyitánya is. Kodály, Bartók, Strauss, Kálmán Imre és Lehár műveiből fog a közönség részleteket hallani.
Egyéb hírek
SZFE-s hallgatók a Cannes-i Filmfesztiválon
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.
„A színész mint vehiculum” – az SZFE-n tartott előadást Valère Novarina
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
Meghívó Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Franco Nero Veszprémbe látogatott
Franco Nero érkezett Magyarországra az SZFE osztályvezető oktatója, Oberfrank Pál által vezetett Veszprémi Petőfi Színház meghívására. Az olasz világsztár élete során eddig 250 filmben vállalt szerepet, melyeknek műfaji sokszínűsége elképesztő: az alkotások között ugyanúgy vannak művészfilmek, mint politikai krimik, spagetti-westernek és történelmi tablók. Az életmű ez utóbbi kategóriába sorolható darabjai közül ráadásul a legjelentősebbek közé tartozik a magyar Julianus barát, a Honfoglalás és a Sacra Corona is. Franco Nero volt már magyar, lengyel és orosz; több mint harminc eltérő nemzet hőseit keltette életre a filmvásznon.
Két hónap egy különleges szigeten a Pannónia Ösztöndíjprogram jóvoltából
Ács Vanessza, az SZFE harmadéves televíziós műsorszerkesztő hallgatója a Pannónia Ösztöndíjprogram keretén belül két hónapot töltött egy különleges szigeten, ahol mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött.
SZFE-s előadások az OSZT programjában
Az Országos Színházi Találkozó, amely a magyar színházi élet egyik legfontosabb ünnepe, idén is sokszínű és izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem is képviselteti magát. Június 12-én a Spoon River-i holtak, június 16-án pedig a Parasztopera látható majd az OSZT Off programjában.
Besúgók, hisztérikák és jazz - interjú Regős Simon végzős rendező hallgatónkkal
„Egyszerűen nem vesszük észre, hogy a múlt mennyire körbelengi ezt az országot és nem tudjuk elengedni, nem tudunk továbblépni. Fel kell ismernünk, hogy vannak olyan dolgok, amikről beszélnünk kell” – ötödéves fizikai színházrendező hallgatónk, Regős Simon nem félt családja legintimebb történeteit színre vinni, egyfajta korlenyomatot is adva a második világháború utáni évtizedekről. A Hisztéria üzenőfüzete-t még júniusban is elcsíphetjük a Bethlen Téri Színházban.
„A siker ne sodorjon el, hanem irányt mutasson” – Domokos Éva Lili útja a Pokoli rokonokig
Domokos Éva Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművészhallgatója egy különleges lehetőséggel indította pályáját: szerepet kapott a nagy sikerű Pokoli rokonok című sorozatban. Az egyetemi kurzustól a castingon át a forgatás élményeiig, majd a színházi és filmes felkérésekig tartó út nemcsak szakmai áttörést hozott számára, hanem önismereti fordulóponttá is vált.
