Kesselyák Gergely: Izgatottan várom a fiatalokkal való munkát
2023 augusztus 8., kedd 10:02.
Beszélgetőpartnerünk a zeneművészet egyik kiemelkedő alakja, aki élete során számos mérföldkövet ért el. Az interjúban megismerhetjük az őszinte érzelmekkel teli gyermekkori emlékeit, megélhetjük a zene és a karmesteri pálya elhivatottságának és sorsnak hittel teli vonzását, valamint belepillanthatunk a terveibe és reményeibe az új szerep, az SZFE zenés színházrendező osztályvezetője pozíciójában. Mindezt a nagykoncert előtt, melyet a Kodály Filharmonikusok közreműködésével és a csodálatos énekes, Miklósa Erika szereplésével dirigál hamarosan Debrecenben. Kesselyák Gergellyel beszélgettünk.
Mi a zenével kapcsolatos ősélményed?
Négyéves körüli kisgyerek voltam, amikor szüleim elmesélése alapján Beethoven IX. szimfóniája ment este a rádióban. Általában szólt nálunk a rádió és csak akkor kapcsolták el szüleim, amikor könnyűzene következett a műsoron. Este kilenc óra körül elkezdődött a IX. szimfónia, és nekem el kellett volna menni aludni, amire nem voltam hajlandó. Álltam a szoba közepén egy puffon, talán még egy ceruza is volt a kezemben és vezényeltem. A szüleim mindent megtettek, hogy végre ágyba kerüljek, de egyszerűen nem hagytam magam. A közel egy órás darabot ?végig vezényeltem?, majd a dolgom végeztével végre elaludtam.
Honnan tudtad ennyi idősen, hogy mit csinál egy karmester?
Nagy kérdés, ugyanis nem volt otthon tévénk, nem láthattam. Fogalmam sincs, honnan jöttek azok a mozdulatok belőlem, amit egy karmester csinál.
Hiszel az eleve elrendeltetésében vagy a megmagyarázhatatlan őstehetségben?
Abban hiszek, hogy mindenkinek saját sorsa van, és azzal az érzéssel születünk, hogy bizonyos dolgokat előre megérzünk vagy kitalálunk magunknak. Úgy vélem, az életben vannak olyan pillanatok és lehetőségek, amiket előre elrendeltünk magunknak. Minél tudatosabb valaki az életútjában, annál korábban felismerheti ezeket a jeleket és léphet azok felé. Nekem sosem volt kérdés, hogy karmesternek kell lennem, és ezért hálás vagyok a sorsnak. Lehet, hogy ez egyfajta őstehetségnek is tekinthető, de én inkább a belső szenvedélyt és elhivatottságot érzem ebben. Szóval igen, hiszek az elrendeltetésben, mint ahogy a kollektív intelligenciában is, sőt a lélekvándorlásban is lehet valami, talán nem csak egyszer van dolgunk a Földön.
Mit gondolsz a tehetség és a munka viszonyáról?
Jó kérdés. Erre egy szép, egyértelmű példát tudok mondani a mesék világából. Nagyon fontos példa a Pinocchio története, illetve inkább Gepettoé. A tehetség valóban egy kiváltságos ajándék, de önmagában nem elegendő. Elő tudok állítani egy mesterien kifaragott bábot, amely valóban tökéletes kinézetű lehet, de ha nincs lelke, akkor csak egy báb marad. A tehetség a Jóisten teremtőtársává tesz minket, de az igazi munka nélkül nem érhetjük el a teljes potenciálunkat. Az a folyamat, ahogy egy művész formálja a tehetségét és kemény munkával kifejleszti a képességeit, rendkívül fontos. Ugyanakkor nem lehet egyszerűen csak a munkával kiváltani a tehetséget. A tehetség és a munka egymást kiegészítő elemek, és együtt adják azt a csodálatos és egyedi kincset, amivel művészeteinket gazdagítjuk. Egészen bizonyos, hogy nem lehet átlépni azt a küszöböt, ami a munka és a tehetség között van.
Mi a kapcsolatod a zenével? Mi az, ami ennyire fontos volt már 4-5 évesen, ami elvezetett odáig, hogy hivatássá, szerelemmé váljon?
Arra, hogy mi a viszonyom a zenével megint egy rövid történettel tudok a legpontosabban válaszolni. Nem szeretek táncolni, nagyon nem. Húszéves lehettem, mikor egy buliban mégis berángattak a táncparkettre, talán 10 másodpercet riszáltam magam, aztán kirohantam a sötét éjszakába és szó szerint elbújtam egy bokorban. (Egyébként Karajan sem volt hajlandó soha táncolni.) Kicsit később megértettem: azt, hogy zene hatására a testem elkezdjen mozogni valamiért nem bírom. Nem bírom, hogy engem uraljon a zene, én szeretem uralni a zenét. Ugyanakkor ez az ?uralkodás? nem egy evilági csúnya, despotikus uralkodás vagy kontrollálás, hanem csak arról van szó, hogy szeretem, ha az én mozdulatomra születik meg a muzsika. Nagyon fontos számomra, és hatalmas örömet is jelent, ha a közönségnek meg tudok mutatni valamit, ami szép, ami új, amit még nem ismernek. A 20. századi zene nagy része sajnos befogadhatatlan, amit nagyon fájlalok, ezért is szeretek ősbemutatókat vezényelni. Megmutatni valami újat, valami meglepőt, ami szép és nem idegenít el.
Semmilyen közeg nem problémamentes, így a zenei közösségben is feszülnek ellentétek. Hogyan oldod meg, hogy a feszültségek ellenére az ÜGY tiszta maradjon benned?
A zene más dimenzió. Más síkon mozog, mint az emberi gyarlóság vagy rosszindulat, így nem is tud mindez a zene és közém furakodni. Szerintem ez mindenkinél így van, nem hiszem, hogy kivétel lennék. Az élet megoldja, mint ahogy nemrégiben is megoldotta azt, hogy ne kelljen választanom az előadóművészet és a színházvezetés között. Ugyanis a színházvezetés nagyon nem abban a síkban mozog, ahol a zene. Azokat a víziókat, amiket az elmúlt 15-20 évben kiérleltem magamban a magyar operajátszással kapcsolatban azokat szeretném megvalósítani, de ehhez valahol egyszer erős szakmai vezetést kell vállalnom a közeljövőben.
Ősztől az SZFE zenés színházrendező osztályvezetője leszel, milyen reményekkel, tervekkel vágsz neki ennek az új szerepnek?
Kimondottan iskolában nem tanítottam még, ugyanakkor a rendezés és a vezénylés is nagyon hasonlít a tanításra. Az egyik legnagyobb örömöm, ha a hallgatókkal olyan szépséget, észrevételeket, tapasztalatokat tudok megosztani, amit még nem ismernek. Nagyon várom az SZFE zenés színházrendező osztályvezetőjeként a fiatalokkal való találkozást. Azt tudom tanítani, ami engem is nagyon érdekel és ez pedig az opera, az operarendezés. Az ifjú rendezőknek olyan tapasztalatokat és fogásokat szeretnék átadni, amivel megspórolhatják azokat a vargabetűket, amik nincsenek sem a szakma, sem a színház sem az ő javukra. Az opera műfaja egyedi és különleges, nem mondható el, hogy az operarendezés a zenés színházrendezés egyik műfaja. Nem, az operarendezés egy önálló, külön műfaj, aminek megvannak a saját szabályai. Épp ezért az opera szakmának olyan képzett rendezőkre van szüksége, akik képesek megtalálni és átadni a műfaj lényegét és mélységét.
Debrecenben hamarosan nagykoncertet dirigálsz a Kodály Filharmonikusok közreműködésével és többek között Miklósa Erika szereplésével. Milyen műsorra számíthatnak az érdeklődők és milyen szakmai kapcsolatot ápolsz Miklósa Erikával?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert elmondhatom, hogy Miklósa Erikával hosszú évek óta kiváló szakmai és emberi kapcsolatban vagyok. A Zeneakadémia óta ismerjük egymást és valahogy úgy hozta az élet, hogy szoros szakmai kapcsolat született ebből az ismeretségből. Vele öröm dolgozni, mert mindig muzsikálni akar, és mindig nyitott minden zenei megoldásra. Hatalmas szakmai gyakorlatából kifolyólag bármit meg tud csinálni és bármit szívesen meg is csinál, amit a karmester kér tőle. Ami a műsort illeti, bízom benne, hogy mindenki talál majd olyat, ami a kedvére van. Alapvetően opera és operett áriák hangoznak majd el, de megszólal majd Beethoven István király nyitánya is. Kodály, Bartók, Strauss, Kálmán Imre és Lehár műveiből fog a közönség részleteket hallani.
Egyéb hírek
Alkotásból érték, ötletből jövő
Wild Mónika, az SZFE Karrieriroda vezetője olyan perspektívát nyitott meg, amely a pályakezdő fiatal alkotók gondolkodásmódját alapvetően változtathatja meg. Nem az volt a kérdés, hogy a hallgatók tehetségesek-e, hanem az: hogyan tudják a nehéz kulturális munkaerőpiacon kreatív és professzionális módon láttatni magukat.
Útkeresés és lehetőségek a művészeti pályán – karriertanácsadás az Alkotóműhelyek Hetén
Milyen a művészeti pálya ma Magyarországon? Milyen munkavállalási lehetőségek vannak? Hogy lehet elindítani egy vállalkozást? Milyen módon lehet ösztöndíjat szerezni egy STARTUP elindításához? – többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ az Alkotóműhelyek Hetén.
„Országomat egy lóért” – interjú a III. Richárd SZFE-s alkotóival, Horváth Mózessel és Varga Szabolccsal
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Báb és hivatás – dokumentumfilm készült az SZFE hallgatóinak közreműködésével
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek az Erasmus-hallgatók az SZFE-re
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.
Elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n - fókuszban a film, a televízió és az irodalom
Február 9-én elindult az Alkotóműhelyek Hete az SZFE-n. Az első két nap előadásai között a film és televíziózás kulisszatitkai, a magyar irodalom nagy alakjai, mozgásóra és mentálhigiénés foglalkozás is szerepelt. A programsorozat a következő napokban is változatos tematikákat kínál: karriertanácsadás, vállalkozói ösztöndíj-lehetőségek, filmvetítés, műhelyek és workshopok várják az érdeklődőket, így mindenki találhat számára inspiráló programot.
Kiemelkedő SZFE-s szakmai teljesítmények elismerése a Magyar Filmakadémián
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Rendhagyó Barbárok előadás az SZFE oktatójának rendezésében
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.
