"Köszönj a portásnak! avagy hogyan éld túl az SZFE-t - Használati útmutató kezdőknek" Zilahy Tamás köszöntötte a gólyákat

Néhány gondolat az előadásból, a teljesség igénye nélkül.

Az első kérdések

„Miért vannak itt? Mire kíváncsiak?

Mit mutat a belső mérőműszer, az az indikátor, amelyet nem lehet befolyásolni, legfeljebb a mérés eredményét titkolhatják ideig-óráig maguk előtt. Mit mutat a tudatosság-skálán a mutató. Mennyi volt az elszántság, mennyi a kalandvágy? Mennyi volt a szerencse, mennyi a felkészültség, megdolgozottság, hogy felvételt nyertek? Legyenek őszinték magukhoz. Ki tudta, amikor felvételizett, hogy kinek az osztályába aspirál?

Utánanéztek-e? Érdeklődtek-e vagy mindegy volt? Tudták-e, ismerték-e azt a személyességet, amely ezt az egyetemet áthatja, jellemzi, sok másiktól erősen megkülönbözteti? Ha tudták, miért nem volt fontos a személy? A választ ki-ki adja meg maga. Egy biztos, most már az osztályvezető tanár(ok) személye adott, velük (is) kell megtanulni együttműködni, szót érteni, a kommunikációs csatornákat tisztán, átjárhatóan tartani. Azok bedugulása egyszerre lehet hangulat- és teljesítményrontó, fék, akadály, a kudarchoz vezető egyre szélesebb ösvény.”

SZFE – meghatározás

Kicsi, átlátható, családias, intenzív, dinamikus, sokszínű, humánus, hallgatóközpontú, tehetségorientált, konfrontálódni tudó, felkészítő.

Különleges hely az SZFE. Egyszerre laza és egyszerre következetesen kemény és munkás. Kemény hely ez azok számára, akik eltökéltek és komolyan gondolják, hiszen a művészet „csinálás” is munka, szabályai, belső rendje, szigorú szerkezete van, ez adja erejét, méltóságát, szépségét. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e a művészetet oktatni. Most rólunk, a gyakorlatot oktatókról beszélnék, akik nem biztos, hogy többet tudunk hallgatóinknál. Sokat tanulunk tőlük. Persze értsék jól, az a pár hónap tapasztalati különbség, azért még sokáig felénk billenti a mérleg nyelvét. És többet tudunk arról a pár szabályról is, ami viszonylag gyorsan átadható, de onnan már a szorgalmon és tehetségen alapuló párbeszéd következik. Ehhez a folyamatos kommunikációra való készség, nyitott fül és lélek szükséges.

Ebből következően rendpárti vagyok. Ez némiképpen következik a foglalkozásomból (rend, rendező) és mesterségünk alapvető, meghatározó szabályaiból. Ugyanis az eredményért, a repülés szabadságáért, a szabályok megtanulásával és kezdeti betartásával fizetünk, hogy aztán legyen mit negligálni, felrúgni, figyelmen kívül hagyni, a tehetség vezérelte új szabályokat alkotni.  

A vizsga

Sokszor fordul elő, hogy ugyanarról a műről két homlokegyenest ellentétes vélemény hangzik el. Melyiknek higgyek? Nyilván a kedvezőbbnek, hiszen az lát engem jól. Óva intek ettől mindenkit, ez nem tanárnépszerűsítő verseny, hanem szakmai párbeszéd. Lefolytatásához és befogadásához szakmai alázat szükséges.

Sokszor merül fel az oktatói kérés, mondjunk bírálatot egymás produktumáról. Már jön is a legmegúszósabb mondat: NEKEM TETSZETT. Ennyi, nem több. Közben meg elmarad az elemezni tudás iránti vágy, nem tudunk, vagy ami még rosszabb, nem akarunk semmi nekünk felróhatót mondani a másik munkájáról. Kialakul egy kimondatlan vélemény-adok-veszek, egy piac, tehát inkább csak jót mondok. Fontos lenne, hogy legyen jól artikulált, lényegre, pontosságra törő véleményünk, amit indoklásokkal övezve tudunk megfogalmazni, meg akarunk és tudunk védeni, tudjuk állni az esetleg kedvezőtlen kritikát is, felvértezve magunkat a később oly fontos ütésállóságra.

Az SZFE osztály (én és a többiek)

Az SZFE osztály nem gimnáziumi osztály. Kevesebb és több is. Van amelyikben mindössze két hallgató tanul, és van amelyikben tizenkettő. A közös: a mindennapi egymásrautaltság, színpadon, forgatáson, próbákon, egyéni és közös feladatok során,

Egymással legyenek szolidárisak, segítők, de ne feledkezzenek meg magukról, a maguk egyéni és bátor hangjának folyamatos kereséséről, mihamarabbi megtalálásáról.

Legyen a párbeszédben és a teljesítésben is paritás. Ugyanis nem csak a hallgató teljesít, a tanár is. Jelenléttel, felkészültséggel, felkészüléssel, folyamatos rendelkezésre állással. Így lesz érvényes és eredményes a párbeszéd. Ezt a kétoldalú adogatást nem célszerű bármilyen oknál fogva egyoldalúvá egyszerűsíteni, mert akkor a labdák a semmibe pattognak el, és bekövetkezik mindkét oldal elmagányosodása.

Ki vagyok én?

Ha már ejtettünk szót a személyiség híréről, erejéről, amely az SZFE küszöbének átlépésével kezdődik, rajzoljuk meg a magunk profilját, amely alkalmas lehet arra, hogy egy nemzetközi elfogatóparancs alapján kézrekeríthetők legyünk: elhivatott, felkészült, kreatív, olvasott, humanista, tájékozott, széles látókörű, jó ízlésű, empatikus, kultúrafogyasztó, őszinte, elemző, önreflexív.

És, hogy mindezek a tündéri tulajdonságok miben különböznek egy kiváló cipőfelsőrész-készítőtől? Mindössze abban, hogy egész aktív életünket színpad-, kamera-, vászon- és képernyőközelben töltjük, akár játszunk, akár rendezünk, szerkesztünk, írunk, fotografálunk, hangot rögzítünk, vágunk vagy gyártást szervezünk.

És meg is fogadjuk?

Én, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója fogadom, hogy hazámhoz, Magyarországhoz hű leszek, törvényeit betartom.

Minden erőmmel arra törekszem, hogy tanulmányaimat eredményesen végezzem, méltó legyek választott hivatásomhoz, nemzeti kultúránk nagyjainak örökségéhez.

A művészi pálya iránti alázattal és odaadással készülök arra, hogy tehetségemmel és tudásommal az egyetemes emberi értékeket, és a magyar kultúra felvirágoztatását szolgáljam.

Isten engem úgy segéljen!

És végül?

Hamlet mondja Rosenckrantznak és Guildensternnek  

Mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos! Működésre mily hasonló angyalhoz! Belátásra mily hasonló egy istenséghez! A világ ékessége!

Ne feledkezzünk meg erről soha!