A tehetséggondozás része, hogy a hallgatókat be tudjuk kapcsolni a nemzetközi vérkeringésbe – mondta a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, Prof. dr. Sepsi Enikő a nemrég megrendezett Kulturális Diplomácia Értekezleten. A magyar művészeti felsőoktatási intézmények vezetőinek panelbeszélgetésén nagyszerű példák hangzottak el arra, hogy a kulturális diplomaták hogyan tudják segíteni a tehetséges, fiatal magyar művészek külföldi bemutatkozását. Emellett szó volt a művészeti felsőoktatási intézmények kiemelt szerepéről az országimázs építésében is.
Idén is megrendezték a kulturális diplomáciai értekezletet a külföldi magyar kulturális intézetek vezetői és a kulturális diplomáciai szolgálatot ellátó külképviseleti munkatársak számára. A Külgazdasági és Külügyminisztérium, illetve a Kulturális és Innovációs Minisztérium által szervezett eseménynek hétfőn a Müpa adott otthont. Míg délelőtt a magyar országmarketing lehetőségeiről és a kulturális mecenatúráról, délután a magyar művészeti felsőoktatás nemzetközi kapcsolatairól szóló panelbeszélgetést kísérhették figyelemmel a meghívottak. Ez utóbbin az SZFE rektora, Sepsi Enikő mellett Erős István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, Koós Pál, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora, Fodorné Molnár Márta, a Táncművészeti Egyetem rektora, Kocziszky György, a Budapesti Metropolitan Egyem rektora és Kutnyánszky Csaba, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorhelyettese is beszámolt intézményük nemzetközi kapcsolatairól. Sepsi Enikő elmondta, hogy jelenleg 36 cserekapcsolattal rendelkezik az egyetem, ami egy 500 fős hallgatói létszámhoz viszonyítva szép számnak mondható. A külföldi magyar intézményekkel való együttműködés kapcsán pozitív példaként említette meg, hogy januárban a New York-i Liszt Intézetben két SZFE-s vizsgafilmet, Szelestey Bianka és Varga Sébastien díjnyertes rövidfilmjét is bemutatták, a londoni Liszt Intézet pedig júniusban a harmadéves prózai színházrendező szakos hallgatónk, Fejes Szabolcs által rendezett Bánk bán című báboperát hívta meg. A rektor hozzátette, hogy az egyetem tapasztalja azt is, hogy milyen az, amikor nincs magyar kulturális intézet egy adott országban. Az SZFE most indít egy héber színművész-specializációt, amelyhez izraeli egyetemekkel vették fel a kapcsolatot. Ez sokkal gördülékenyebben működne, ha lenne kihelyezett magyar partner. Ugyanakkor az egyetemnek kormányzati támogatásra lenne szüksége a mikrotanúsítványok marketingjének estében is, hiszen ezek az egy adott kompetenciát, eredményt elismerő oklevelek újdonságnak számítanak a felsőoktatásban és vonzóak lehetnek a külföldi szakmai, vagy felsőoktatási partnerek számára. A rektor az egyetem nemzetközi sikerei kapcsán említést tett a Madách-projektről is, amelyben tíz külföldi egyetem közel kétszáz hallgatója vett részt és egy közös nagyprodukció keretében megismerhették a magyar drámairodalom egyik legkiemelkedőbb művét, Az ember tragédiáját. A projekt folytatásának tekinthető a Nyári Akadémia, amelyet idén másodjára szervezett meg az SZFE. Ebben a nemzetközi színi táborban nemcsak közös előadással készültek a hallgatók, de az egyetemek a saját módszertanukat is bemutathatták különböző szakmai tréningek által. Sepsi Enikő kiemelte, hogy a tehetséggondozás részét képezi a hallgatók becsatlakoztatása a nemzetközi vérkeringésbe.
A beszélgetést moderáló Galán Angéla azon kérdésére, hogy az intézményvezetők hogyan látják a művészeti felsőoktatás szerepvállalását az országimázs formálásában, Sepsi Enikő két példát hozott fel. A Csokonai Nemzeti Színházban együtt dolgozhatott Valère Novarina francia drámaíróval, aki a Képzeletbeli operett című művét vitte színre magyar fordításban. Ez az előadás annyira sikeres volt, hogy meghívták a párizsi Odéonba, ahova magyar társulat még nem jutott ki azelőtt. Rendhagyó módon a darabot magyarul játszották francia felirattal, mégis óriási sikere volt. Nagyon különös, amikor valaki a saját országában egy másik nyelven is megismerheti a saját kultúráját. Ez egy igazi nemzetközi projekt volt, amelynek szervezésében a párizsi Magyar Intézet óriási segítséget nyújtott. Mindazonáltal a sikeres nemzetközi együttműködésre a közelmúltból is találunk jó példát. Az SZFE-n egy nagy pályázat eredményeként megépült egy olyan virtuális stúdió, amely európai szinten egyedülállónak számít a felsőoktásban. Ez a virtuális stúdió olyan nemzetközi kapcsolatokat teremtett, ami természetesen pozitívan hat az országimázsra is. Ez utóbbi tudniillik nem egy elvont marketingfogalom, hanem olyasvalami, ami a tényleges együttműködéseken, jó emberi, szakmai kapcsolatokon alapul – nekünk pedig elsősorban ezeknek megteremtése a feladatunk.
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
Hét határon túli helyszínen mutatják be a közeljövőben a Békéscsabai Jókai Színház Idegenek és ismerősök című darabját, amelyet Zalán Tibor írt Munkácsy Mihály és Jókai Mór fiktív találkozásáról. A darabnak a rendező és egyben az SZFE intézetvezetője, Herczeg T. Tamás személyén túl is számos közös vonatkozása van az egyetemmel.